Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-05 / 129. szám

BftUCAGYAROBSZAa Könyörgő körmenet Szegeden^ Junius végén nésrv éve lesz immár annak a borzalmas tragédiának, amely a trónörököspár gálád meggyilkolásával, majd az ennek nyomában megindult vizsgálat meglepő eredményeinek napfényre jutásával lángba borította egész Eurpót és ellenségként, fegyverrel a kézben állitotta egymással szembe a. modern civilizáció eddigi zászlóvivőit. Azóta hazánk és népünk sok kemény megpróbáltatáson ment keresztül, de mind e mai napig fényesen megállotta helyét és mindenütt tiszteletet szerzett nevünknek. Hogv azonban a nemzet hősiessége és áldozatkészsége megtermi-e végül is a mindnyájunk óhajtotta győzelmet és annak nyomában a nemzetSyarapitóí békét, az Isten kezében van. Ez a gondolat vezette a magyar püspöki kart annak elrendelésén, hogy június 9-én az országban mindenütt könyörgő körmenetek tartassanak. E napon tehát a legkisebb falu, a legnagyobb város népe egyaránt száll buzgó , imában a mindenség Urához, kérve a száz sebből vérző nemzet számára áldást s az abból fakadó, jó! megérdemelt, békés nyugalmat. Hogy ez a körmenet városunkhoz méltó és lefolyásában' impozáns legyen, rendezését a Katholikus Kör. Katholikus Nővédő Egyesület. Katholikus Oltáregyesület és a Felebaráti Szeretet Szövetség vállalta magára. Az említett egyesületek vezetői; dr. Kószó lstvánné. Molnár Elememé. Reök Ivánné és dr. Dobay Gyula a rendezöbizottság titkárával: dr. Lippav György tanárral együtt már meg is állapították az ünnepély lefolyásának sorrendjét, amelyet a következőkben ismertetünk: A könyörgő körmenetet Várhelyi József prépost-plébános vezeti az egész szegedi papság asszistálása mellett. A gyülekezés és felvonulás ideje délután 4—5-ig tart. Ezen idő alatt a belvárosi templom előtti térre felvonulnak az összes szegedi iskolák növendékei, a külső kerületek hivői papjaik vezetése alatt, az összes hivatalok és egyesületek, a város hatósága és katonai hatóságok, akik a megjelenésre a rendezőbizottság áital fognak felkéretni. Amennyiben a Templomtér a gyülekezésre előreláthatólag nem lesz Szeged, 1918. junius 5. [ elég. a menet elejét a Gizella-téren állítják fel. A gyülekezés és felvonulás után 5 órakor a Templom-téren felállított díszsátorban litániát tartanak, amelynek végeztével megindul a menet az Oltáriszentséggel a következő útvonalon: Templom-tér, Gizella-tér, Tisza Lajos-körut egész a Fodor-utcáig, ott bekanyarodás a Takaréktár-utcáig. majd a Széchenyi-téren, Kárász-utcán. Jókai-utcán, Gizella-téren át vissza a Templom-térre, a hol Zadravecz István szentferenerendi házfőnök szent beszédet mond. Az ünnepséget Tedeutn zárja be. A menetben való részvételre nemcsak a hatóságokat és hivatalokat kérik fel. hanem a város egész lakosságát is'' valláskülönbség nélkül a közeli napokban megjelenő falragaszok utján. A körmenet külső rendje érdekében már eddig is 100 tagból áll a rendezöbizottság, a mely a Katholikus Nővédő Egyesület helyiségében naponta ülésezve folyton gyarapszik is számban, mert azt óhajtja, hogy a menet impozáns voltát semmi se zavarja. A rendezőség elhatározta, hogv a menet kiindulásától kezdve egész végéig nyolcas sorokban fog haladni az utak közepén és a közönség régi magyar egyházi énekeket fog énekelni, amelyeknek szövegét nyomtatásban ott a helyszínen fogják kiosztani. A polgárságot plakátok utján arra is fel fogják kérni, hogy a körmenet idejére legalább az elvonulás utvonalain házait fellobogózza. A körmenetet a rendezőség csakis kedvező idő esetén tartja meg. Chateau Thlerry elfoglalásának részletei. Berlin, junius 4. A Wolff-ügynökség jelenti: Egy század német gyalogság Lebuissan felől már május 31-én benyomult ChateauThierry nyugati részébe és egészen a templomig hatolt előre. Junius l-én tervszerű tüzérségi előkészítés után egy- egész hadosztályunk kezdett koncentrikus támadást a város ellen. Kora reggel két zászlóalj Brasle és Lebuisson felől rohamra indult, benyomult a városba, mialatt tüzérségünk a Marne túlsó partján felállított francia ütegeket tartották sakkban. Közben a város utcáin- tom- I bolt az ernber ember elleni harc. Reggel J nyolc óra harminc perckor rohammal elfoglaltuk a vasúti állomástól délre levő domináló várhegyet, amelyről ledobták az első kézigránátot a páris—ahalons—verduni vasútvonal vágányaira. Alkonyodott már. amikor az első német katonák a Marnehoz érkeztek; mely a várost két részre osztja. A hid ekkor még sértetlen volt, csupán a várostól mintegy két kilométernyire nyugatra levő vasúti hidat robbantották fel este hét óra tájban a. franciák. Két német tiszt négy emberrel átrohant a még sértetlen hidon, szerencsése* átjutottak rajta és megállapították, hogy a túlsó parton erős francia barrikádok vannak az utcákon felállítva. Alig tértek vissza, a kőhíd a levegőbe repült. Ez éjjel tizenegy órakor történt, amikor a folvó innenső oldalán még javában folyt a harc. Végül is kivertük a franciákat és ezzel Chateau Thierry a német betörési front délnyugati sarokpillére lett. A város a Chemin des Dames és Páris között fél uton fekszik, nem csoda, ha a franciák mindenáron tartani akarták. Londonból államcsínyt rendeztek az orosz államhatalom ellen. Berlin, junius 4. A Pétervári Távirat! Ügynökség jelenti: A szovjetek kormánya előtt már régebb idő óta ismeretes, hogy a legkülönbözőbb irányú reakciós pártok tagjai államcsínyt terveznek, hogy a kormányhatalmat magukhoz ragadják. Legutóbb sikerült az összeesküvést felfedezni és a mozgalom vezetőit letartóztatni. Megáíapiltást nyert, hogy a mozgalom vezetői Londonban tartózkodnak és onnan antant-ügynökökkel állandó összeköttetést tartanak fenn Moszkvában. A most felfedezett mozgalom és a korábbi cseh-szlovák, valamint Saratow-féle mozgalmak között megtalálták az összefüggést. A szovjetek kormánya mindezek alapján szükségesnek látta, hogv Moszkvában kihirdesse a hadiállapotot. A kormány az összes reakcionárlus lapokat hamis és provokáló hirek terjesztése miatt betiltotta. E lapok többek között legutóbb azt a hirt terjeszettók, hogv a szovjetek ikormánva a szibériai vasutakat, valamint az ezekhez tartozó összes anyagraktárakat átadja Németországnak. K-cresst. Tele van mind a két szemem könnyel. Vér csurog a lelkemből. Érzem, amint hullbuii piros forró csöppje, lázongó lelkemnek égő könnye és sajog nagyon-nagyon, ahol hullásában végigszánt a lelkemen. Reám borul a téli napok korai homálya és hasztalan erőlködöm, védekezem, betakar ez az átláthatatlan, szomorú, nehéíz sötétség és szinte fojtogatja a lelkemet, mely ragyogást keres, repülni szeretne, égni lobogó lánggal, dacosan, diadalmasan és amely most vergődik, vonaglik kinosan, könnyű röppenésónek korlátokat vet az irigység, rosszaság és más emberek gonoszsága. Szürkeség és szürkeség és egyhangú unalom, ahová csak lépek. És rög és kő, sötét, mély gödör, melyeket átrepülni oly könnyű lenne, ha felemelkedett lelkem szárnyait meg nem dobálná a felém hajított kő. Görnyedve, kerülgetve, vánszorogva pedig nem tudok lépdelni, hasztalan huz sárba a vállaimra rakott nehéz kereszt. Kereszt. Keményfából ácsolt durva munka. Megváltó hurcolta keserves kálvárián végig a Golgothára. És hurcolja most egy életen keresztül minden ember, vállaira rakják erőszakkal és nem tudja egyikünk eein, mikor feszitik fel rá. A gyengébbet előbb, későbben az erőset, de egyszer bizonyosan megteszik, akár van rá ok, akár nincs. Irigység, rosszakarat és butaság, megannyi éles szeg és súlyos vaskalapács, melyet gondolkodás nélkül vernek élő húsába a kárörvendőnek, akiknél ott van mindig a töviskoszoru is. Élőknek csalán, tövis, bojtorján jut, koporsónak disze a virágkoszoru. (Szenvedés, embersors, akit elken ül t, az /nem is élt. örvendezni, vigadni boldogságnak, megbecsülni és értékelni gyönyörűsége? csakis az tud, aki sokat sirt, sokát szenvedett, amint hogy a nappali ragyogást is csak az képes igazán élvezni, aki ismeri szomorú, vigasztalan sötétségét bosszú éjszakáknak. A sziv fájdalmas gyötrődése öröktől fogva van és csak pillanatnyi boldog felragyogása a léleknek. Buborék, amely támad és elpattan komor borulás, villám villanása, sötét éjszakában föllobbanó tüz, csillogó, szir.es lidércfény, amely besüppedt, megroskadt sirok felett születik. A sáros utca minden hűvössége, nedvessége beleveszi magát a lelkembe és a vörösre fűtött kandalló mellett csak a bőröm ég. Kereszt. Két darab egymásba ölelkező fadarab, hitvány, egyszerű, szegényes jele a sirnak, mely fekete üregének sötét titokzatosságával egy életen keresztül hivogat. Hideg és dohos, mint a százados pince, melynek pókhálós faláról gyöngyözve hull a föld nedvessége, nyirkos, penészes, borzalmas, de csendes, végnélkül csendes, néma és nyugalmas, zavartalan pihenő, ellobbant életnek. A kinyújtózkodott ember elhelyezkedésére alkalmas hely, csak szük és fekvőhelye kemény. De aludni nagyokat lehet benne és egy csöppet sem baj, hogy a beraktározott ember mellkasát összetöri az üregbe hullott, taszított sok-sok rög. Szilaj, tüzes indulat, színes, lázas álom, sziklákat döngető akaraterő, kérkedő, büszke dac, ha kihűl, éppen elegendő e piciny, kicsike hely a marék hamu számára, mely a sokféle emberi indulatból visszamarad Huz, vonz a vágy a pihenés után, fáradtnak érzem magam, behunyom a szemeim, bogy ne lássam a csillogást, amely hamis, unom a küzködést, a hangos lárma sért, a nyüzsgő vásári tarkaságból menekülni akarok, megpihenni, megnyugodni vágyom. És amikor ugy hiszem, hogy földig sújtott a kétségbeesés, összeroskadtam a súlyos kereszt alatt és szomorú életem égboltozatának fényes csillagai: bizalom, szeretet, remény, bit egymásután alusznak ki és mármár helyet adnak a kétségbeesésnek, csüggedésnek, csalódásnak, hitetlenségnek, ragyogd va támad fel képzeletemben: az asszony, a szeretet, a cél, az élet. És a végtelen szelídség, puha lágyság nyomán hirtelen erő támad a lelkemben. iHlfelediam egyszerre minden szomorúságát életemnek és sok-sok gyönyörűséggel telik meg szivem, hogy látom és érzem fehér lelke nagy tisztaságának ibolyaillatát. És ha már ismét nagyon nagy a súlya a keresztnek és újból vére csurog a lelkemnek, elrejtőzöm mindenki elől és titokban sírom ki magamat. De csak egy pillanatra, azután újból kezdem a küzdelmet és egész erővel, felemelt fővel, dacosan indulok útnak emberek közé. Gattowich Jenő.