Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-29 / 146. szám

ím. juntug. í5. h r~- ­HÍREK 000 Évforduló. Már meg se mondjuk, liogy minek is az évfordulója, fájdalmasan érzi, tudja minden­ki, miről van szó. Ez a negyedik immár és ez a negyedik is vérben, vasban találja a vilá­got. Reméljük, utoljára. Igaz, hogy már ne­gyedszer reméljük. A kéz, amely gyilkolt, tavaly elsorvadt, a szem, amely célzott, az idén elapadt, már. Most lenn porlad a gyil­kos a megöltek/kel és velük együtt porlad­nak milliók, akik e gyilkosság (következmé­nyei miatt vérezték -és hullottak el. A revolveres suhanc ábrándja vele együtt szétfoszlott, az igazság is még mindig csak uton van, ki tudja, mikor ér el hozzánk, akik boldogságot akartunk és pusztulást aratunk akaratunkon kivül négy keserves esztende­je. Az a nap, az a döbbenetes, az a forró és fülledt júniusi nap oly távol-tündöklik a bom­bák fényében, mint maga a história. Azon a délelőttön még gondtalanul és derűsen bo­lyongtunk a béke napsütéses utcáin é.s te­rein, tenuiszeztünk, szivaroztunk, szép köny­veket olvastunk és habos kávét ittunk és azt gondoltuk, iez mindig igy lesz és sohse ha­lunk meg. Délután már hirtelenül elborult az örömeink és reményeink ege: a katonák kardjukhoz kaptak, a civilek sápadtan ál­lottak meg egy rövid távirat előtt s valaki remegő és rekedt hangon mondotta: a vi­lágtörténelem egyik legnagyobb eseménye! Ha tudta volna, hogy mindez a kezdet csu­pán. Hogy a véres munka dandárja ezután következik. Ma, a negyedik évfordulón, már szinte erőlködnünk kell, hogy eleven emlékét idézzük az elmúltnak. És csöndesen, fáradtan ismételjük: Szerajevo, Ferdinánd, Zsófia, 1914... — Hét nap után. Szegeden is, mint az ország legtöbb városában e hó 23-án (sztrájkba léptek a munkások. A sztrájk alól — nagyon helyesen — tettek kivételeket, a sajtót — elég helytelenül — nem sorolták e kivételek közé. Igy nem jelenhetett meg a \Délmagyarország sem. A sztrájkot aztán — különösen a sajtó­val szemben — egészen furcsán, mondhatni szervezetlenül fejezték be — a szervezett munkások. Csütörtökön estefelé jelent meg a budapesti munkástanács felhivása, amely a sztrájk abbahagyására és a munka újból való felvételére szólitotta fel a munkásokat. Ezt a felhívást röviddel megjelenése után egész ter­jedelmében megkaptuk telefonon, arról is érte­sített azonkivül tudósítónk, hogy a budapesti lapok pénteken reggel megjelennek. Természe­tesnek találtuk ezek után, hogy a lapszedők csütörtökön este Szegeden is munkába álla­nak. A mozgalom budapesti irányítóinak azonban csak arra volt gondjuk, hogy a bu­dapesti lapnyomdákban , 'kezdjék/ meg _ a munkát nyomban a sztrájk leszerelése után, tehát még csütörtökön este, a vidékre nem kegyeskedett kiterjedni ennek a gondosko­dásnak. Igaz, hogy csütörtökön a késő esti órákban megérkezett Szegedre is a rendelke­zés, hogy a munkások pénteken reggel kezd­jék meg a munkát. Azonban a budapesti munkásvezórek éppúgy megfeledkeztek a vi­dék érdekeiről, amelytől pedig mindig kérik a szolidaritást, mint a legrövidlátóbb burzsoá. Igy történt, hogy arról egyáltalán nem érke­zett utasítás, hogy a lapnyomdászok még csütörtökön este álljanak munkába. A sze­gedi pártvezetőség pedig — minden jel sze­rint — nincs tisztában a sajtó jelentősegével ós teljesen hijján van minden önálló rendel­kezési Jognak. EgyszeriteH nem tudtak, msm mertek és nem akartak intézkedni. Nekik jó, gondolhatták, ba á szegedi lapok csak szom­baton reggél jelennék meg. Aki viszont nem pártálapon tart fenn összeköttetést az igaz­sággál, az a legerélyesebben kénytelen tilta­kozni az ilyen balga és méltatlan eljárás el­len, amelyet semmiféle munkásérdekkel sem lehet indokol ni vagy menteni ós amely leg­feljebb arra jó, hogy mégingassa a munkás­mozgalmak komolyságában és szervezettsé­gében való hitet. A sztrájk ideje alatt a Dél­magyarország állandóan végezte szerkesztő­ségi szolgálatát. Kiadóhivatalunk kirakatá­ban (kifüggesztett táviratainkból részletesen tájékozódott a közönség a nagy országos és világeseményekről, szerdán pedig egy gépírá­sos kiadásunk keltett városszeté szenzációt. A sztrájk ideje alatt végzett munkánkat be­tetőzte pénteki rendkívüli kiadásunk, ame­lyet még nálunk is szokatlanul nagy mennyi­ségben kapkodott, szét a közönség. —A sztrájk természetesen Szegeden is megszűnt, ha nem is olyan gyorsan és pontosan, mint ahogy kezdődött. A villamos forgalom déli egy órakor indult meg újból. A Kenderfonó­gyár munkásai kora délután kezdették meg a munkát, az ujszegedi gyárban a kétnapos ünnep után kezdik meg a munkát. (Szóval liét nap után elmondhatjuk: két nap múlva teljes rend lesz. } '. — Magyar miniszterek Bécsben, A Ma­gyar Tudósító jelenti: Wekerle •miniszter­elfiök, Popovics Sándor, Szterényi József és Serényi .Béla miniszterek pénteken délután Bécsbe utaztak. — Közös miniszteri tanácskozás Bécs­ben. Budapestről jelentik: Péter-Pál napján közös miniszteri tanácskozás lesz Bécsijén, amelyen a magyar kormányt Wekerle Sán­dor, Szterényi József, gróf Serényi Béla és herceg Windischgraetz Lajos képviselik. A tanácskozás az élelmezési kédések és a Né­metországgal! küjteradő gazdasági szerződés részleteit öleli fel. / ! Wlassics Gyula a főrendiház elnöke. A király tudvalevőleg dróf Hadik-Barkóczy Endrét felmentette a főrendiház elnöki állá­sától. A kormány javaslatára most báró Wlassics Gyulát, a közigazgatási bíróság el­nökét, nevezte ki a főrendiház elnökévé. — Tolnai Kornél lemondott. Budapestről telefonálja tudósítónk: Tolnay Kornél lemon­dott a Máv. elnökigazgatói állásáról, miután elfogadta az Országos Bank elnökigazgatói tisztségét. Utóda hir szerint Vázsanyi Jenő, a szén ügyek kormánybiztosa lesz. — A kancellár a főhadiszálláson. Ber­linből jelentik: A német birodalmi kancellár vasárnap a főhadiszállásra utazik. /Utazása, amelyet több izben el kellett halasztani, már rég tervbe volt véve. > , . — Báró Müller felmentése. A Magyar Tudósító jelenti: A király e hó 21-én kelt legfelsőbb elhatározásával báró Müller Lász­ló rendkivüli és meghatalmazott nagykövet­nek ,a cs. és királyi külügyek minisztériumá­ban való első osztályfőnöki teendő alóli fel­mentése .iránti kérelmét elfogadta és neki eb­ből az alkalomból a dijak elengedésével a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta. NEU ERNŐ bank- és váltőüzlete Kígyó-utca 5. szám. a VIII. magyar HADi­KÖLCSÖN hivatalos aláírási helye. mammaammaaKmernn 9 — Adorján Emilt felmentették. Nagy­váradról jelentik: Pénteken 'hirdette ki a törvényszék ítéletét Adorján Emii ismert porében. Á törvényszék Adorján Emilt a vád alól felmentette. — A tisztviselők szervezkedése. A sze­gedi tisztviselők felhívására .Szabadka köz­igazgatási tisztviselői is szervezkedő gyűlést tartottak dr. Dembitz Lajos helyettes polgár­mester elnöklete alatt." Dr. Völgyi János fő­jegyző ismertette a közigazgatási tisztvise­lők helyzetét és határozati javaslatot terjesz­tett elő, amely szerint a város tisztviselői a szövetkezés eszméjét helyeslik, az országos szövetséghez csatlakoznak és a helyi szerve­zetet megalakítják. Az országos nagygyűlés helyéül Szeged várost fogadták el. — Lenin és a NobsJ-dij Konstantinápoly­ból jelentik: A török szocialisták lapja, a jeni Dunva szerint a stambuli egyetem Lenint ajánlotta a Nobel-békedíjra. — Uj főispán Torontálbsn. A kormány dr. S lever György főispánt állásától felmen­tette. Utóda Bolha Béla ilesz, aki a koalíció idején már főispánja volt Torontál megyé­nek. ; — A vasutasok országos közgyűlése. A Vasutas-Szövetség ezévi rendes közgyűlését Kőszegen tartotta meg a napokban. Szterényi József kereskedelemügyi minisztert Horváth Károly miniszteri tanácsos, a. Vasút és Ha­józási Felügyelőség elnöke » képviselte. A közgyűlés keretében leplezték le Tolnay Kor­nél államtitkár, a Máv. elnökigazgatója és Zelovich Kornél műegyetemi tanárnak, a szövetség volt elnökének arcképeit. Tolnay arcképe előtt Kulinyi József, a szegedi kerü­let titkára mondott nivós beszédet. A köz­gyűlés napirendjén szerepelt a vasutasok anyagi helyzetének kérdése is. Ezzel kapcso­latban az ország minden részéből összesereg­lett megbízottak kimondották, hogy a hábo­rú alatt a munka beszüntetését a vasutasok elitélik és a szociális pártok egyikéhez sem csatlakoznak. A lemondott Hauscr Adorján elnök helyébe dr. Hmlászy László .nyugalma­zott miniszteri tanácsost választották meg egyhangúlag. .Halászy 30 év óta áll a ma­gyar közlekedésügyek szolgálatában—és kivá­lóan értékes, befolyásos erőnek ismerik. A vasutasok szövetsége sok eredményt remél el­érni az uj elnök révén. A közgyűlés a sze­gedi kerület összes javaslatait elfogadta tár­gyalási alapul. — Meghalt Rosegger. A hetvenötéves Rosegger Péter, a stájer Tömörkény, akinek hosszú haldoklását már . hetek óta jelentgették az újságok, e hó 28-án , meghalt. A legnagyobb osztrák népies irót . legutóbb Káí'oly király is kitüntette és ha­lála nemzeti gyászt jelent egész Ausztriá­nak. A bécsi lapok hosszú tárcákat irnak róla és a bécsi közsógtanáes elhunyta hí­rére félállással hódolt az egykori szabólegény szellemének. Rosegger halála ismét eszünk­be hozza a mi Tömörkényünket, aki volt akkora iró, mint a stájer poéta, irt is any­nyit, mint Rosegger és nemzeti jelentősége is egyenlő az övével, mégis csak halála után becsülték meg igazán a szegedi magyarok legnagyobb ábrázolóját. A stájer dicsőség igy idézi lelkünk elé az örök magyar poéta­sorsot. — Képviselőválasztás Félegyházán. Holló Lajos gazdátlanná vált mandátumának elnye­rése miatt megindult már a választási harc Félegyházán. A munkapárt Fazekas Ágoston pestmegyei alispánt lépteti föl. mig a Káro­lyi-párt dr. Horváth Zoltánt jelölte képvise­lőnek. — Megjelenik a terraésrendelet végre­hajtó utasítása. Budapestről telefonálja tudó­sitónk: A Magyar Távirati íred* jelenti, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents