Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-29 / 146. szám

íSzeged, 1918. junius 29. délmagyarorszag Közgazdasági krónika. Az osztrák és magyar árvizsgáló bizottságok közös tanácskozása. — Butorhiány, bútor szindikátus. — Gyümölcstermésünk értékesítése. — Irta: Bizony László. Budapest, 1918 junius 22. A múlt héten Bécsben közös tanácskozást tartottak a magyar árvizsgáló bizottság kiküldöttei az osztrák árvizsgáló bizottsággal. Ennek a közös tanácskozásnak nagy fontosságot tulajdonítanak, mert oly intézkedések alapját készítette elő, amelyek talán valamelyes enyhülést fognak hozhatni mai nehéz helyzetünkben. Elsősorban arról volt szó, hogy -hogyan lehetne lehetetlenné tenni azt .az árdrágító láncökereskedelmet, amemelyet a spekuláció magyar árukkal Ausztriában s osztrák árukkal Magyarországon hívott életre s amely ma óriási méreteket ölt. Másodsorban pedig arról tanácskoztak, hogy az osztrák ipar ugyanolyan árakkal lássa el a mi mezőgazdaságunkat a termeléshez szükséges iparcikkekkel, mint amilyen árakon az osztrák, mezőgazdaságot köteles ellátni. A tanácskozásról szóló hirek szerint a megbeszélések mindkét irányban kielégitő eredményre vezettek és ugy az osztrák, mint a magyar bizottság megfelelő előterjesztést fog tenni kormányának oly intézkedések megtételére nézve, amelyek a két fontos kérdés megoldását fogják szolgálni. Ha az valóban igy lesz, ugy megelégedéssel re-, gisztráljuk a tanácskozás nagy eredményét.1 Akkor egyfelől elérjük egy kiáltó igazságtalanság megszűnését, annak a kizsákmányolásnak a megszűntét, amelynek eddig a magyar! kormányok erélytelensége folytán iki voltunk szolgáltáivá s amelynek következtében kényszerhelyzetünkben szinte megszámlálhatatlan milliókkal gyarapítottuk az osztrák ipart. Másfelől pedig elérjük, hogy módunk lesz armak az áruuzsorának a kérlelhetetlen megfékezésére, amelyet a lánckereskedelem iiz és lehetetlenné tehetjük, hogy a magyar lánckereskedelem Ausztriába, az osztrák pedig hozzánk meneküljön a hatóságok sújtó keze elöl. A háborúban az anyag és# munkaerőhiány következtében rendkivüL megcsappant" a bútorgyártás, A termelés stagnácicója folytán a készletek Is mindinkább kimerülitek,, ugy hogv ma már igen erősen érezhető ra butorhiány. Az árak pedig szinte hihetetlen magasságba szöktek fel, de nem is annyira a termelés megdrágulása imiátt, min/t (inkább a meggazdagodott elemek tobzódó keresletének hatásaképen. Nagy kérdés, hogyan fogjuk a háború után'a tömegek ujraélődő keresletét ezen a téren kielégíteni tudni s hogyan fogjuk e ponton' a szegényebb kategóriák értjeikeit egyes bútorgyárak lí/úRengő nyerészkedési törekívéseivel szemben megoltalmazni. A háborús megpróbáltatások közepette rengeteg családi tűzhely oszlott fel. A kenyérkereső hadbajvionuilása számtalan esetben maga után vonta az otthonmaradt családtagoknak egy otthonban- való tömörülését és e folyamat intenzitásút a drágaság még százszorosan felfokozta. Bútorok, holmik eladásra kerültek és egész családok szorultak meg kis hónapos szobákban. A leszerelés után, a kenyérkeresők visszatértével a családok szinte megszámlálhatatlan tömege fog uj otthonalapitás feladata előtt állani. - Óriási lesz a butorkereslet s ezzel szemben a kínálat egészen él. fog törpülni s ha valamelyes megoldást ijem találunk, az árak még" szédítőbb régiókba fognak emelkedni. Ily kilátások mellett, amelyek bizonyára mindenki előtt megvilágítják a nagy .probléma mélységeit, egyenesen megdöbbeinltően, hatott reám az a hir, amely arról szólott, hogy több nagyobb bútorgyárunk egy kiviteli szindikátust szándékozik létesíteni, hogy e közös szérvezet- utján készüljön íek bútor-, termékeinek exportálására. A szervezkedő gyárak egészen jól spekulálnak. Jól tudják, hogy a butorhiány mindenütt igen nagy s hogy a butorkereslet minden hadviselő országban óriási mértéket fog ölteni. Ök nyilván ezt a nemzetközi konjunktúrát akarják majd kihasználni s a tervezett szindikátus feladata lesz, hogy ott jelenjék meg gyártmányai vall ahol a legmagasabb árak lesznek elérhetők. Normális viszonyok mellett talán, nem is tiltakozhatnánk ez ellen, de ma meg kell akadályoznunk az ilyfajta spekulációt, mely a hazai közönséget azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy még a belföldi termelvényeket is elvonják tőle. A kormánynak véleményem szerint egyenesen kötelessége, hogv az ilv sepkulációs törekvéseknek útját állja és: idejekorán gondoskodjék oly intézkedések foganatosításáról. amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy bútorgyáraink elsősorban, a belföldi szükséglet ellátására dolgozzanak s amelyek ugyanakkor, amikor lehetővé teszik a bútorgyárak számára a termelés megfelelő fokozását .egyúttal a közönséget is megóvják az uzsoraáraktél. Hirek szólnak róla, hogy az idén jó gyümölcstermésünk lesz. (Különösen örvendetes, hogy éppen, a legfontosabb gyümölcstermelő vidékekről érkeznek a legkedvezőbb hirek a terméskilátásokról. Kecskeméten például egyenesen rekordtermésre számit:, nek s mig a múlt évben .mindössze 2000 n^ter-l mázsa volt a barack/termés, az Idén legai'ábbi 100.000 métermázsa brackot remélnél. y fontos, hogy a kormány idejekorán g>r .rakodjék a gyümölcstermés gyors és ztt vni' í cl-* lan értékesítésének biztosításáról. EgyiVÁ lehetővé .kell tenni abelföldi szükségletek tehetően sim^ kielégítését, másfelől pedi:.. n.in den erejével azon kell lennie, hogy azt ; ragv kincset, amit egy jó gyümölcstermés jelent a számunkra, a legelőnyösebben értéke sitse a gyümölcsök exportálása által. Ausztria és Németország részére rendkívül nagyarányú kereslet jelentkezik s kivált az utóbbinál nekünk vaíutáris szempontból is fontos érdekünk, hogy ezt a keresletet minél jobba í a hasznunkra forditsuk. Azoknak az eseteknek, amelyeket a múlt évben oly gyakran apasztalhattunk, hogy t. i. a gyümölcsök kellő csomagolási és szállítási eszközök .hiányaban hónapokig hevertek és megrothadlak, az idén nem szabad megismétlődniük. A nápolyi utcák. Azt ne méltóztassanak hinni, az alábbiakat olvasván, liogv az itt tokait ékesszavu leírás a háború negyedik esztendejében mostani környüláliásokat ecseteli. Mióta ez a leirás megszületett — nem is olyan régen — azóta hejh, de nagyot is fordult a világi Nápoly sem a régi már. amelyet azelőtt elég volt meglátni és azután — meghalni. Most az emberek a hajdani jámbor civllállapotból katonákká lesznek, harcba mennek és egyszerűen meghalnak, mielőtt Nápolyi látták volna. Ma már nem is okvetlen muszáj az embernek Nápolyba menni azért, hogv vezuvot lásson, amikor egy izzó kráter alattunk és köriilöttünk-az egész világ s eddigi .ió nyugodt polgári .életünket teljesen elborította már a világháború tüzes lávája... Tolmácsolom hűen, milyeneknek látta Nápoly utcáit egy vérbeli angol iró, Dudlay Clark a háborít előtt pár hátlappal. 1914 évi március hó 27-én. A hűség kedvéért szigorúan megtartom a sajátos között prózai formát. A .forró nap fénye egy tágas nyilt térre ömlik alá, — Mely siető tömegektől zűrzavaros, tarkán öltözött egyének jönnek és mennek; ragyogó szinek szövődnek egybe kalaidoszkopikus divatban — örökké változva, soha meg nem állapodva.' Gátat nem ismerő forgalom zajgása; hanyag ügetése a kis nápolyi poni-lovaknak, fej-kantárján cifra toll mindeniknek; kocsisaik kiabálása;-a villamosok-csengőinek csengetése, szakadatlan orditozása a mindenütt jelén, való rikkancsoknak. Egy masszív homlokzatú palazzo előtt játszadozó szökőkút hűvös, melodikus csobogása. (A tér szemben lévő .oldalán egy hatalmas templom borongós román stilii tömege rajzolódik bele a felhőtelen ég mélységes kékjébe; A széles márvány lépcsők telve koldusokkal. Kik nyögdécselnek, hadonásznak, esedeznek, hízelkednek, fenyegetőznek, átkozódnak. Minden életkorbeli koldusok. Apró, csaknem mezítelen s kezdetleges beszédükkel csacsogó gyermekektől ,a mesterségébén járatos ősz veteránig. Mint ügyes árusai a rut sebek és nyomorult elkorcsodások piacának. Utcasarkokon, lármás házalók keverednek össze jeges italok és makaróni-készitmények árusaival. Nyitott kávéházakból a hangos beszélgetés lármája, féktelen nevetés, meg poharak és edények zörgése árad ki. Lenn egy szűk utcán, hol piszkos kutyák és csupasz gyerekek henteregnek a rosszul kövezett kocsiút szemetei között, Bűzös és fojtó ,a levegő. Magas, düledező házaknak foltozva színezett lalai sovány sávokra osztják a kék eget. — Felsőbb emeletekről mindenféle szinárnyalásu ruhák lógnak alá Száradófélben, mozdulatlanul, a fullasztó légkörben. Egy roskadozó fal mélyetréSeben Szűz Máriának ütött-kopott szobra húzódik meg Előtte egy pár zsiros, fonott gyért)a őngyertyatartókban. Egy másik sarokban arany csillogása ragadja meg a szemet — Makaróni szárad sárga sorokban és halmozódik mint érett gabona. — Templom templom után emeli lel fejét az őt körülvevő szemét fölött, Mindig nyitott bejáratuk előtt hemzsegnek a tolakodó csirkefogók. Belül a napfény, piszkos ,ablakokon a'i szűrődve, szivárvány-foltokat vet a fehér márvány padozatra. A nemes oszlopok . csalogatják a megbűvölt szemet fel, fél oda, hol freskók alakjai látszanak élni és mozogni a lágy, gyenge világításban. A bűvös levegőt tömjén-illat járh at a nagy ezüst oltár felől. Itt és ott imádkozok; az egyik áll, a másik térdel, némelyek ülnek; Valamennyien imádkoznak. Ez itt néme, márvány extázisban; amaz ott rángatózó, néma ajakkal; mások előtörő mormolással. Egy folyékony beszédű pap. a látványosságot szemlélők kis nyája felett pásztorkodva, átkopog a visszhangzó padozaton. Messze hallható, egyhangú mormolása tulhallatszik és felillömlik, Mint egy rekedt hang durva, hömpölygő hulláma. ' A halkan mormoló imádkozó álmos monotonján. Körútját befejezve és díjait eltéve,