Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-29 / 146. szám

4 MlLMÁiGYABOEiSZAG Szeged, 1918. junius 29. meghosszabbítani. A másik fontos ügv a szegedi vegyvizsgáló állomás létesítése, amejy, különösen a szegedi paprika hirnevének megóvása szempontjából bir jelentőséggel. Itt a kamara azt akarja elérni, hogy az állomás minél előbb létesíttessék és hogv a kiviteli cikkek vegy vizsgálat esetén a város címerét használhassák védjegy gyanánt. Kimondotta még a teljes ülés, hogy a kormánytól kéri az összeférhetetlenségi törvény revízióját, a kereskedelemügyi minisztertől pedig a cipőrende'ei több intézkedésének megváltoztatását, különösen a régi áruk értékesítési határidejének kitolásit. A napirend többi tárgyai között bejelentésre került számos háborús kormányrendelet, á Szarvadv Lajps-talapitvány, valamint az 1917 évi zárszámadás és 1918 évi költségvetés miniszteri jóváhagyása. A rendőrség élete zaklatott volt ezen a héten. A tömérdek munkát azonban nem bünügyek, hanem a sztrájk adta. hsvafalos jelentések. Az olasz front eseményeit a mult hét szombatjától péntekig a következő rövid összefoglalásban adjuk: Szombat: Az olasz offenzíva véget ért, csak a Piavepart egy-két helvé'n folyik küzdelem. Vasárnap: Csapataink megkezdték a visszavonulást a Piave balpartjára. Hétfő: Befejeztük visszvonulásunkat az olasz fronton. Hiábavaló a nagy olasz támadás Asiago és a Piave közti alpesi frontunk ellen. Kedd: A s: jtŐhadiszállásról jelentik, hogv az olasz fronton 1100 tisztet és 50.000 embert ejtettünk foglyul. Szerda: Az olaszok ismét támadtak alpesi frontunkon, de már csak a Col del Rosso eilen. Csütörtök: Az olasz fronton a 'árnadás eilanyhulása mutatkozik. Péntek: Az elaszok folytatták támadásaikat az alpesi frontunk elien. A Col del Rosso ellen nagv erőket vetettek harcba, de Gyopárhadosztályunk megtartotta a magaslatot. A nyugati hadszintéren az elmúlt öt nap alatt nem volt jelentősebb eseménv. Csupán kisebb-nagyobb felderítő harcok voltak részben német, részben francia-angol kezdeményezésre. A feszültség azonban, az ui küzdelmek bevezetője, az egész arcvonalon állandó. volt. A $£@FG€»di 46-osok hősiessége a PíavésiáS. A Piave partján, junius 25. (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával.) A Monteliot József főherceg legkitűnőbb magvar ezredei, köztük a szegedi 46. gyalogezred hős fiai védték. Tizennyolcadikán azonban végképen le kellett mondani a Piavén a hidverésről és ettől kezdve a 46-osok és más magyar ezredek éhes gyomorral, kétségbeejtően kevés lövőszerkészlettel verték vissza az olasz gyalogságnak naponta kétszer-háromszor megújuló elkeseredett ellentámadásait. Ezekben a lángszóró és a kézigránát játszotta a legnagyobb szerepet. De a nagyszerű magyar bakák, a negyvenhatosok, harminekilenocsek, negyvenhármasok, negVvennégyesek, harminckettesek és hatvankilencesek, továbbá a 22., a 12., a 31. és 32. honvédgyalogezredek nemcsak nem hátráltak egy tapodtat sem, hanem érzékeny veszteségeik ellenéré is minduntalan arra kérték parancsnokaikat, hogv ujabb rohamokkal előbbre dolgozhassák magukat. A háromórás ágyúzás füstje mint átláthatatlan szürke ködfal takjirja el előlünk a Monteliot. A szegedi és debreceni bakáinknak ugv kellett beszállniok a pontonba, hogy azt se tudták; hova viszi őket. Ugy a harminckilenccsek, mint a negyvenhatosok behatotlak a montefiloi kőbánya szikla-állásaiba. A bal és jobb szárnv most göngyöliti fel a még ellenállást tanúsító olasz vonalakat. A tüzérségi tüz élőre helyezését kéri. A negyvenhatosok jobb szárnva is elérte már az ellenséges második vonalat. Ugyan ennek az ezrednek a balszárnva Nervesánál erős ola^z gépfegyvertiiz alatt áll. Kéri, hogy a tüzérség hallgattassa él a nervesai gépfegyverosztagokat. A negyvenhatos rohamszakasz le a parthoz! — kiáltotta az áthajózás vezetésével megbizott zászlóaljparancsnok — a szakadék kijáratánál és már indul is futólépésben egy csomó katona a part bokrai közé, ahonnan a szapőrök most tolják le a vizhez az első pontonokat. Meggyilkolták a cárt? Kiev, junius 28. Az ukrán sajtóiroda pétervári jelentés alapján megerősíti, hogv az ex-cárt vörös gárdisták meggyilkolták, amikor kivonulni kényszerültek Jelkaterinburgból. Stockholm, junius 28. A hivatalos Pétervári Távirati Ügynökség a következő lakonikus táviratot adta ki: Azt a hirt, hogv Romanov ezredest Jekaterinburgban agyonlőtték és hogv Romanov Alexej meghalt,, mindeddig hivatalosan nem erősítették meg. Romanov ezredes alatt a cár, Romanov Alexej alatt pedig a cárevics értendő. Bécs, junius 28. A Presse-nek jelentik Darmstadtból: Itteni illetékes helyen mindeddig nem erősítették meg a volt cár meggyilkolásának hirét. Kiev, junius 28. A szovjet-kormány egyik tagjának nyilatkozata szerint a volt cár meggyilkolásáról szóló hir alaptalan. A cár és a családja egészségesek és nincsenek veszedelemben. Valótlan, hogy a cárt forradalmi törvényszék elé állítják. Pétervár, junius 28. A volt cár elszállítása Jekaterinburgból a szovjet-kormány rendeletére történt, mert hetek óta készülődött arra, hogy megszökik. A szökési kísérletnél a cának több szolgáját megölték. Kerenszki a bolsevikiek ef!en. — Kővsfelí a szövetségesek intervencióját. — Amsterdam, junius 28. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az Allgemeen Handelsblad szerint Kerenszki a Daily Chronicle tudósítójával folytatott beszélgetésben kijelentette. hogy nézete szerint a szövetségesek politikájának határozottan a bolsevikiek ellen kellene irányulnia. A bolsevikieket nem kell az orosz néppel vagy a demokráciával azonosítani, mert ezek a népnek és a demokráciának ellenségei. A bolsevikiek főleg a hadseregre és a városi munkásságra támaszkodnak, de kevés támogatásra találnak a parasztoknál. A nép nem szállhat szembe a kormánnyal, mejt a kormánv rendelkezik minden tüzérséggel, hadianyaggal és a vasutakkal. Kerenszki kijelentette ezután, hogy követeli a szövetségesek intervencióját, amelyben Japán vinné a vezető szerepet. Az intervenció katonai jellegű vjna, rnert hiszen elsősorban a németek ellen irányulna, nem pedig az orosz belpolitikába való beavatkozás lenne fontos. A szövetségesek nem ismerték el a bresztlitovszki békét, valamint az orosz nép többsége szintén nem ismerte el. Ez idő sierint az orosz reakcionáriusok nagv része a németekkel tart, mert egyedül tőlük remélheti, hogv megszabadítják a bolsevikiektől. Ez n mozgalom gyorsan megerősödnék, ha a szövetségesek nem nyújtanának segítséget. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon nehéz a bolsevikiellenes pártokat egységes együttműködésre birni. A szövetségesek a mult esztendőben nagy hibát követtek el, midőn őt, Kerenszkit, kényszeritették, hogy offenzívát kezdien az osztrák-magyar hadsereg ellen. Most már jobban meg tudnák becsülni a szövetségesek azt a nagv szolgálatot, amelyet Oroszország tett az antantnak azzal, hogy tehermentesítette őket nyugaton. Az orosz kormány proklamácíófa. — A csehek vissza akarják állítani a cárizmust. — Stockholm, junius 28. A szovjet elrendelte az általános mozgósítást, hogv visszafoglalhassák Samarát, Szaratovot. Omszkot és több más várost a cseh-tótoktól. Egyidejűleg proklamációt intézett a szovjet az orosz néphez. A proklamáció legfontosabb részei igv hangzanak: „A nép ellenségei újra felemelik fejüket. A félrevezetett csehek'vissza akarják állítani a cárizmust. A helyi szovjetek tagjait, parasztokat, munkásokat egyaránt, kiméletlen ül agyonlövöldözték. A forradalmat a legnagyobb veszedelem fenyegeti. Omszkban uj kormányt alakítottak, amelynek élén Derberg forradalmi szocialista. Putilov ultrareakcionárins bankár és Kolcsaek Kornilov-párti tengernagy áll. Ez a szolgalelkii kormány eladta magát orosz és külföldi bankároknak és kiszabadította Romanov Mihályt. Oroszországra Szibéria nélkül az éhenhalás vár. Uralt mozgósítottuk már. Moszkvából és Pétervárról több ezer uj harcost küldtünk ki, de tizezrekre van szükségünk! Szedjétek össze magatokat valamennyien, hogy ellenségeinket letiporjuk! Feszítsétek meg minden erőtöket a szabadságért és a szocializmusért vívott harcra!' 1 Mély megilletődéssel jelentjük, hogy cégünknek csaknem félszázadon át volt beltagja, tevékeny, a munkának szentelt élet után jobblétre szenderült. Érdemekben gazdag életének emlékét mindenkor hálás kegyelettel fogjuk megőrizni. Szeged, 1918. junius hó 24.