Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-29 / 146. szám

MAGYAROK Szerkesztőség: szeged, karász-utca 9. szAtn. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.- K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Egyea szóm óra. 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: Sí. S-mmú 1918. VII. évfolyam. 146 szám. Szombat junius 29. Középosztály. Irta: Juhász Gyula. Magyarország nagy betegágyán vér és kinok között most születik a iövö. Az uj költő aktuális igéi sohasem voltak olyan aktuálisak, mint ezekben a napokban. Valóban. Széchenyi"- uj Magyarországa egy világválság vajúdása közben most alakul, most . vedlik át egy ujabb Magyarországgá. Hogy miiyen lesz ez a legfrisebb alakulás, honnan és hocrvan verődnek össze vezetői és tömegei, mi lesz a tartalma és formája, milyen Uj jelszavak és uj álmok, milyen ui igazságok'és hazugságok rengetik és ringatják gályáját és a jövendőnek miféle vizein mifajta célok felé halad, erre e pillanatban még csupán csak bizonytalan és határozatlan jóslatokkal felelhetnénk. A történelemben vaknak látszó, de mégis szilárd érctörvényeknek engedelmeskedő íatálitás uralkodik és kormányoz s a.magas politikának tulajdonképpen az lenne a legfőbb és legszebb — egyetlen méltó — feladata, hogy e végzetszertiség horoszkopját föláliitva és e törvényszerűség logikáját kitanulva, szinte elébe vigye, bölcsen és vigyázva, a tömeget a fejlődésnek és mintegy megkorrigálva a szerencsét, haladássá alakitsa azt, ami rombolássá változott és reformmá azt, ami revoiuciónak indult. Magyarország betegágya mellett folyiik a végtelennek tetsző konzílium és minden attól ffogg, hogv a felcserek és kuruzslók, a vtijákosok és boszorkányosok, a bábák és kártyavetők helyett az okos és tapasztalt doktorokat és tanárokat hallgatják-e meg azok. a kiknek e drága nagv beteg élete kedves? Ma már tul kellene lennünk sok mindenen, amiben politikai távgyalogló szónokaink még mindig nyakig éfftierülve vannak, mint a hindu fakir a köldöke szemléletében. A legközelebbi mult napokban is.'láthattuk még, hogv úgynevezett politikusok márólholnapra azzal ébredtek, hogv nem tudták, vájjon mi lesz a véleményük és állásfoglalásuk bizonyos alapvető politikai kérdésekben és csak sugó után vagy baráti leintés nyiomán állapodtak meg olyan dolgokban, amelyek életbevágóan lényegesek nem csupán egy politikai faktor, egv kiválasztott, egv magát providenciálisnak tekintő férfiú, de egy politikailag kinullázott senkinek a társadalmi és szellemi rüsztúngjában is. Az ébredő tömegérzésnek és tömegöntudatnak egészséges jele gyanánt kell üdvözölnünk azt az éppen most szembeszökően megmutatkozó jelenséget, hogv a pártok különbség nélkül különös melegséggel, rokonérzéssel és respektussal, tekintettek a tisztviselőosztályra, a magyar középosztály gerincére, ahogy ezelőtt emlegették, érzékeny idegrendszerére, ahogy most hangoztatták. Végre észrevették, végre fölfedezték, végre ^méltányolták s legalább az Ígéretek és a dicséretek aranyhegyeivel honorálták a mai Magyarország legszegényebb és legdolgosabb Hamupipőkéjét, akinek igazán legfőbb ideje, hogy az ígéretek és bizta'ások hercege fölhúzza á megfelelő cipellőjét, mert máskülönben kényfelen lesz mezitláb elmenni a bálba, ahol egy másik uj költő szerint, most nvara van minden Pimasznak, a háborús konjunkfura véres és •aranyos szezonjában. Magyar középosztály: iha sokáig igy megy, szomoruságos és nyomorúságos anakronizas lesz belőled, holott egy uj ezredév jövendőjének és reménységének indultál! Kik csinálják a magyar kulturát, kik teremtik, kik gyarapítják, kik értik és érzik, kik tartják fönn, kik fogadják be? A magyar középosztály. íróink, költőink, művészeink, tudósaink nagv része, hogv csak egy példát említsek, körülbelül hatvan-hetven százalékban tanárok és kell-e mondanunk, hogv egy- nemzetnek, ha számítani akar a világon, létezni és élni, elsősorban a kulturáját keh föntartani és fejlesztenie és a kultura nem máról-holnapra kapható valami, de százados hagyomány, fejlődés, szenvedés és alkotás eredménye és nem lehet ugv átvenni kéz alatt és egyszerűen, mint a csempészett lisztet vagv a maximált cukorrépát. És ez a gerinc és ez ^z idegrendszer kezd aggasztóan beteg lenni, kezd kimerülni és haláiratáradni a mindeneknek való kiszolgáltatottság mindennél rettenetesebb társadalmi, politikai, erköicsfesr szellemi malomköveinek őrlő terhe alatt! Amit a kuruzslók és a bábák elfelejtettek vagy elhibáztak, szinte az uj Magyarország kiépülése, a kiegyezes utáni idők óta, azt most bölcs doktoroknak és tudós tanároknak kellene gyorsan és biztosan helyrehozni, amig lehet és amig nem késő. Egy rosszul értelmezett demokrácia, fogadatlan prókátorai mindenáron el próbálják terelni a figyelmet erről a sulvos és komolv morbus Hungaricusról. A francia forradalom a születési arisztokráciát igyekezett a giliotin kése alá tartan: vé'rkeresztségre. Egv sajátságos demagógia ma a szellemi arisztokráciával szeretne igy elbánni, persze csak in effigie. A másikért is kán volt, hogv André Chénier és Camille Desmoulins haláláról ne is beszéljünk, de ha a magyar középosztályon megesnék a barbár harakiri, ha ezt a kultúrahordozó és nemzetföntartó elemet végezetül mégis ebejv harmincadjára juttatná a magyar fatalizmus és a magyar sansculottizmus, akkor igazán cstakugyan a gérine roppanna össze és az idegrendszer bomlana meg, akkor valósággal megölnék a magvar lelket és a magyar jövőt és miközben a világháborúból győztesen kerülne ki az ország, a magyarság harcát mégis elvesztené. A jelek, a szegedi jelek is. arra vallanak, hogy e szomoru mementót mások is, illetékesek is, megértették és a tizenkettedik órában nemcsak meghallgatják az idők «zayát, de felelnek is reá, még pedig tettekkel. A birák és tanárok kongresszusa megmutatta, mennyi türelemmel^ higgadtsággal, méltósággal, szinte megható komolysággal vtsejj.és panaszolja sorsát a nemzet legkülönb ÖYztalya. Szegény Tamás éhezik és .fázik, de a kötelességét mindhalálig teljesiti. Ám a nemesség és a hatalom is kötelez és egv nemzet nevében egy nemzet érdekében: tesz jot és nagyot az, aki eleget tesz ennek az obiigónak. A magyarság belső frontjának legelső és leghívebb katonáiról van szó, akik négv éven át rendületlen kitartással állták és tűrték a háborús inség és uzsora egyre fokozódó pokoli pergőtüzét. fiz olaszok áttörési kísérletét possaltánál meghiúsítottuk. - Az ellenség hatástalanul lőtte hátsó vonalainkat. — A Col de! Rosso tüzérségi tüz alatt állott. Az olaszok pillanatnyi és muió sikereiken felbuzdulva folytatták előretörő kísérleteiket. Csapataink hősiességén az ellenség minden erőfeszítése meghiusulit. Hatástalanul lőtték az olaszok hátsó vonalainkat és hiába igyekeztek a velencei arcvonalon, Canovetől délre előbbre jutni. Nagyobb akciót kezdtek az olaszok a Piave-arcvonalon, ahol Fossalta mellett ismét át akarták törni frontunkat. A vitéz védők visszaverték az ellenséget. A jeleik szerint az olasz harctéren az utóbbi napok eseményeit ellensúlyozó rendszabályaink folyamatban, vannak. Az olaszok minden bizonnyal tapasztalni fogják /ismét, hogy hiu ábránd nekik a győzelemben és a hódító célok elérésében reménykedni. BUDAPEST, junius 28. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A JudlkariákbaM, az arcói medencében és az Etsch-vöígyben az olaszok hatástalan pavaró tüzelésüket egészen messze vonalaink mögé irányították. Presena területén több elleriséges felderítő kísérlet nieghiusult megszálló csapataink éberségén. A velencei hegyi arcvonalon az e hó! 26 án hősiesen megvédett - Col del Ros/so a töíe nyugatrat fekvő Monté di Bello, valamint az Asiagotól nyugatra eső terület erős és tartós tüzérségi aknatüz alatt állottak. E tüzelés kihasználásával Canovetől délre indított ellenséges előretörést a cs. és kir. 74. gyalogezredhez tartozó csapataink visszaverték. A Piave arcvonalán Hess-Fossalta mellett meghiusitottunk egy ujabb olasz áttörési kísérletet. A Piave vízállása állandóan magas. A VEZÉRKAR FÖNÖKE.