Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-18 / 140. szám

dfilimagyak/okiszag JUlojatM 3 ruházati scgályeH l(i«tiWáiyozl;ít. — Nyugtalanság a tisztviselők körében. — (Saját tudósítónktól.) A közalkalmazot­tak részére a kormány áltai rendeletileg ki­utalt ruházati beszerzési segély utalványo­zását az egyes hivataloknak haladéktalan kötelességévé tette a miniszterelnök. Érthető ez akkor, amikor a rendeletet Wekerle Sán­dor miniszterelnök junius 1-én irta alá. a iBudapesti Közlöny-ben pedig csak junius 11-én jelent meg. A miniszterelnök a „hala­déktalanul" kitétellel valószínűleg tisztában volt akkor, amikor ezt szükségesnek vélte használni, nem igy azonban egyes hivatalok vezetőségei. Budapestről ugyanis arról értesítenek bennünket, hogv amig az egyes állami hiva­talokban serényen hozzáfogtak az utalványo­zás mielőbbi végrehajtásához, a vasutasok ruházati segélyének kiutalványozása ügyé­ben a végrehajtó intézkedések még ma sem láttak napvilágot, sőt oly hirek is forgalom­ba kerültek, hogv a ruhasegélyt csak a jövő hónap folyamán fogják utalványozni. Illeté­kes helyen ez ügyben nem sikerült felvilá­gosítást nyernünk, mivel a segély kiutalvá­nyozásának elrendelése az államvasutak pénzügyi főosztályának jogkörébe tartozik. Annyíit azonban megállapítottunk, ihogy a vasutasok körében az eddigi halasztás és a forgalomba került hirek egy cseppet sem alkalmasak arra. hogy megnyugvást kelt­senek. Mert a vasutasok épen az ő különle­ges helyzetüknél fogva a kormánykörök ré­széről is sokszor hangoztatott elismerés ily formájára valóban nem szolgáltak rá. Mindenkor és minden segitő akciónál a legfontosabb kellékek egyike az, hogv gyor­san történjen. A halogatás minden napja az elérni vélt cél megölője. Nem lehet és nem szabad tehát egyetlen hivatal vezetőségének sem elkövetni azt, hogy a kormányrendelet világos és határozott intézkedésével szem­ben bürokratikus kerékkötéssel megakadá­lyozza a legjobb célt. Ma nem mindegy az, hogy a tisztviselő két héttel előbb, vagv ké­sőbb kapja-e a lerongyolódása eltakarására elegendő foltravalót. Ma, amikor nap-nap után tűnnek el a piacról a legszükségesebb árucikkek, szövet, fehérnemű, cipő, élelmi­szer és ami marad, az a még nem elegendő szigorral kezelt áruuzsora letörésére irá­nyuló hiányos intézkedések következtében napról-napra drágább lesz. Az pedig érthető és tudnivaló, hogy a tisztviselők ruhasegé­lyének kiutalását várva-várják a jólelkű ár­drágítók — drágítván előre az árakat. Itt tehát, a tisztviselők érdekében, ha­laszthatatlan intézkedéssel kell, hogy éljen minden hivatal. A nyomorúsággal járó türel­metlenségnek, forrongó hangulatnak egyet­len gyógyító szere van: azonnal végrehajta­ni azt a kormányrendeletet, amely a rende­let szerint is azonnal végrehajtandó. Hogyan kívánnak a tisztviselőktől az illetékesek ren­deletbetartási fegyelmet akkor, amikor a tisztviselők azt látják, hogy azokat a rende­leteket is huzavonával hajtják végre, ame­lyek a megélhetésük biztosításáról szólnak, a nyomorúságuk enyhitését szolgálnák. ft Kfe elé terjesztettéit a éátasztőjogi javaslatét. — Kedden az Indemnitást tárgyalják. — <Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház hétfői ülését 11 órakor nyi­totta meg Szász Károly elnök, aki kegyele­tes szavakkal parentálta el Holló Lajost. Frissen hantolt sirja mellett el kell hallgatni — úgymond — az ellentétnek. Jelenti, hogy koporsójára a képviselőház nevében koszorút, tétetett. Majd javaslatára kimondja a Ház, hogy Holló Lajos érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg. Bemutatta azután az elnök Vass János­nak. Eger város uj képviselőjének mandátu­mát. Wekerle Sándor miniszterelnök és bel­ügyminiszter beterjeszti a mozgófénykép szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, a melyet a Ház a közigazgatási és igazság­ügyi bizottsághoz tesz át azzal, hogy a két bizottság a javaslatot együttesen tárgyalja. Bartha Ödön a pénzügyi bizottság jelen­tését terjeszti elő az indemnitási javaslat­ról. Indítványára a Ház kimondja a javaslat tárgyalására a sürgősséget. Dr. Csizmsazia Endre, a választójogi bi­zottság előadója, beterjeszti a bizottság elő­terjesztését a választójogi törvényjavaslat­ról, a javaslat bizottsági szövegezésével együtt. Beterjeszti Polónyi Qéza különindit­ványát is a magyarul irni-olvasni tudás kel­lékeiről. Gróf Batthyány Tivadar (szenvedélyes hangon a munkapárt felé): Hová sikkasztot­ták a magyar nyelvet, hol a magyar nyelv? [Báró Vojrúts István (Batthyány felé mu­tatva): Ott! Gróf Batthyány Tivadar: Forradalomba viszik az országot! Elsikkasztották a válasz­tójogi törvényjavaslatot, pedig a király is: \ megígérte! Az elnök folyton csenget. Gróf Batthy­ány Tivadart csendre inti. Gróf Batthyány: Szégyen, gyalázat! A kormány lekötötte a szavát. Csizmazia Endre előadó beterjeszti még Falussv Árpád különvéleményét is a magya­rul irni-olvasni tudás kellékeiről. Az elnök jelenti, hogy a választójogi bi­zottság jelentését ki fogják nyomatni és szét fogják osztani a képviselők között. Javasol­ja. hogv a legközelebbi ülésre, amely kedden délelőtt tiz órakor lesz, az indemnitást tűz­zék napirendre. Minthogy a Ház kimondja a sürgősséget, javasolja, hogv nyolcórás ülés­ben, délelőtt 10-től 2-ig és délutáp 4—8-ig tárgyalják az indemnitást. A Ház ehhez hoz­zájárult és ezzel az ülés negyed tizenkettő­kor véget ért. ttatiiHíaai A Magyar Távirali Iroda jelenti a sajtó­hadiszállásról junius 16-iki kelettel: Több órás hatalrfias tüzérségi előkészítés után teg­ttap reggel megkezdődött az osztrák-magyar hadseregnek az olasz sajtó által félre nem ismerhető idegességgel ismételten bejelen­tett és az olasz hadvezetőség részéről bizo­nára épp olyan feszülten várt offenzívája az egész délnyugati fronton. A Piave torkolatá­w* • ->>»BW0»SBnRNnBamBaaiann(i«MB!aassH!sieiHiBB<MB«« | tói egészen az Ortlerig, a Lagunákon és a síkságnak szőlőkkel borított területén éppen ugy, mint a vadregényes hegyi terepen és az örök hó régióiban csapataink sok helyen benyomultak az ellenség állásaiba. Elkesere­dett küzdelemben árkot árok után foglaltak el József főherceg és Wurm .báró vezér­ezredesek csapatai a kilométer szélességűvé megdagadt Piave folyón kitűnően működő Szeged, 1918. junius 18. tüzérségünk védelme alatt több helyen kierő­szakolták az átkelést. Wurm: báró csapatai a folyó jobbpartján széles fronton megvetet­ték lábukat. József főherceg hadcsoportja meglepő előretöréssel elfoglalta a völgyeket uraló Montello-'hegyhát nagy részét. Technikai csapataink hatalmas munkája ütegeink tüzének védelme alatt és a meg­lepetés segítségével teljes sikerhez segitett© gyalogságunkat a terep minden nehézség© ellenére. A tiroli hegyi fronton sem volt képes az ellenség első dühös nekirohanásunkkal szem­ben helytállani. Erős tartalékai és támadásra készenálló csapatainak gyors harcbavetés© sem voltak képesek a napnak sikerét leron­tani. Az olaszok, franciák és angolok elkese­redett ellentámadásai ellenére sem tudott az ellenség mindenütt helytállani, ugy hogy a Hétközség fensikjának keleti részén a leg­nehezebb hegyi terepen több mint két kilo­méter mélységben tért nyertünk. A szövet­séges ellenség további ellentámadásai meg­hiúsultak csapataink vitézségén. A Riva melletti fronton a Dosso Alta el­foglalása és az Adamello-területen a Corna di Cavento rohammal történt bevétele mu­tatja csapataink pompás offenzív szellemét. Az első harci nap eredménye 16.000 fogoly éssokágyu. i.iUfflMÍ A nemzet kitartása. Irta: fío bás Sándor, a Hódmezővásárhelyi Népbank vezérigazgatója. Néhány nap múlva négy éve lesz annak, amikor a titkos szerb egyesület (Narodinia ob­rana) biztatása által felbujtatott szerb go­nosztevőik trónörökösünket ós nejét — 1914. junius 28-án — felháborító módon meggyil­kolták. A magyar és osztrák kormány annak ki jelentésével, hogy mi nem akiarunk semmit • hódi tani, kivan ta Szerbiától: igérje meg, ihogy megbünteti a bűnösöket és elfojtja a nagyszerb törekvéseiket. (Mikor erre hosszabb tárgyalás után nem kaptunk kielégittő é* }m|eg»yngtató / választ, /IbojjMfogu/lt / öreg {kirá­lyunk — Európa legbéikaszeretőbb fejedelme — 1914. julius 26-án kénytelen volt nebéz szívvel elhatározni miagát a háborúra, hogy ettől a gallád szomszédtól megvédelmezhesse Magyarországnak déli legtermékenyebb vár­megyéit. Az első percekben azt hittük, hogy ez a háború egy kis csetepaté lesz Szerbiával, \uigjyszólváln| katoniabanjdávaU tel (tudjuk fog­lalni, a háborút lokalizáljuk s ezzel be is fogjuik fejezni. Feltevésünkben erősen csalód­tunk, néhány nap múlva egész Európa lángra lobbant s annyi ellenség jelentkezett, hogy iminden félórára jutott egy hadüzenet /bejelen­tése a külügyminisztériumban. ,Mikor az összes hadüzenetek beérkeztek és a térképen szétnéztünk, azt találtuk, hogy gyürüszerüem körül vagyunk véve ellenséggel. Kétségbeejtő volt helyzetünk, biztunk ugyan önmagunk­ban, hü német szövetségesünk nagy és fe­gyelmezett katonai erejében, de még sem bir­tuk a helyzetet ugy áttekinteni, hogy a jö­vőt biztosnak láttuk volna s abból teljesen megnyugtató képet alkothattunk volna ma­gunknak. Különösen borzasztó volt helyze­tünk az első évben, amikor az oroszok gőz­hengerként akartak (bennünket eltaposni és nagyon megvertek bennünket. Abban az idő­iben még összefüggéstelenül álló frontunkat, visszaszoríthatták, Magyarország kapuit döngetni kezdték s az ország északi és észak­keleti vármegyéibe erősen benyomultak. Fő­céljuk volt, hogy országunk gazdagon termő rónáit ellepjék, elfoglalják, '.kirabolják és raj­tunk keresztülgázoljanak. Offenzíva az egesz olasz fronton. — A sajtóhadiszállás jelentése. —

Next

/
Thumbnails
Contents