Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-02 / 127. szám

DÉLMAFTYARÖBSGÁJG Szeged, 1918. junius 2, Közgazdasági krónika. Élhetetlenségünk lengyelországi gazdasági érdekeinkkel szemben. — Mezőgazdaságunk külkereskedelmi kívánságai — A külföldi devizák és a magyar hadikölssön. — Irta: Bizony László. Budapest, 1918. junius 1. A kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a gazdasági érdekképviseletekhez, amelyben közölte, hogy a külügyminiszter elérkezettnek jelezte az időt arra, hogy Lengyelországgal való gazdasági kapcsolatunk ápolásának kérdésében konkrét állást foglaljunk el és ennélfogva felhívta az érdekképviseleteket, hogv az érdekeltségek meghallgatásával konkrét javaslatokat terjesszenek elő. Az érdekképviseletek közül a budapesti kereskedelmi és iparkamara már el is készült válaszával, amely egyenesen döbbenetes képét állítja elénk annak a hihetetlen közönynek, felületességnek és erélvtelenségnek, amellyel lengyelországi gazdasági érdekeinket kezeltük. Kifejti a kamara, hogy a lengyelországi okkupált területeken a németekkel szemben már kezdettől fogva hátrányos helyzetbe kerültünk annak a megállapodásnak következtében, hogy Lengyelország északnvugali része a legfontosabb nagyipari központokkal a német hadsereg igazgatása alá került, mig az osztrák-magyar hadsereg által kormánvozott délkeleti rész inkább agrár jellegű volt. 'Ehhez járult — mint a kamara'irja — „a magyar kormánynak Oroszlengvelországgal szemben tanúsított ugvszolván teljes érdektelensége," aminek következtében odáig jutottunk, hogy a lengyelországi fogyasztást Ausztria ipara és kereskedelme látia el. Az osztrák pénzügyminiszter például már kezdettől felhatalmazta a lubüni áruforgalmi központot és a többi helyi szervezeteket arra, hogv a Lengyelország részére Ausztria által engedélyezett kontingensek terhére a kiviteli engedélyeket rövid uton szolgáltassák ki. A Lembergben és Krakkóban bevásárló lengyel kereskedők tehát a helyszínén megszerezhették |a megvett árukra a kiviteli engedélyeket és ma is csak a lubüni áruforgalmi központhoz keli a \ kiviteli engedélyért fordulniok, amelyet rövid 'uton megkapnak. A magyar kormány a lengyelországi hatóságokat nem ruházta fel ezzel a i hatáskörrel, mert az e tárgyban megindított tárgyalások azon a kérdésen megfeneklettek, hogy az általuk kiállítandó magyarországi kiviteli engedélyek űrlapjainak melyik oldalán legyen magyar és melyiken a német szöveg. Az árubehozatal terén nem birtuk elérni, hogv a lengyelországi mezőgazdasági termékekből legalább is a kvótaszerü rész jusson nekünk. A dombrovai szénből semmit sem kaptunk. A német kormányzóság alá rendelt terület azután úgyszólván teljesen zárt terület maradt számunkra. A német igazgatás alatt álló országból árut kihozni, vagy oda magyar származású árut kivinni teljesen lehetetlen. A varsói német főkormányzóság mellett van ugyan a külügyminisztériumnak képviselete, de a magvar kormány képviselettel Varsóban nem bir és a Kereskedelmi Muzeumnak mintegy másfél éven át Varsóban működött hivatásos levelezője, miután részéreaz otttartózkodási engedély határideje lejárt' az engedély megújítását semmiféle eszközzel sem tudta élérni. A levelezőnek ezek után haza kellett jönnie. Kell-e vájjon ezekhez kommentár? Nem csodálható, ha ezek után a kamara sem tud egyebet mondani, mint hogy „meg kell menteni ami még megmenthető, hogy a nagyjövőjü ország ne vesszen el számunkra." Kereskedelmi Muzeumunk reorganizációjának kérdéséhez most hozzá szól a mezőgazdaság is. Az OMGE most készül felterjesztést tenni a kereskedelemügyi miniszterhez, amelyben előadja a magyar mezőgazdaság külkereskedelmi vonatkozású kívánalmait. A felterjesztés ki fogja fejteni annak szükségességét, hogy a Kereskedelmi Muzeum keretében állítassák fel egy külön mezőgazdasági osztály azzal a céllal, hogy a mezőgazdasági külkereskedelmet megszervezze. A mezőgazdaság feladata lenne: az exportképes mezőgazdasági cikkeket előállító termelőkről a külföldi levelezőket tájékoztatni és őket felszólítani, hogy a külföldi piacokon e cikkekre vevőket keressenek. A levelező kötelességévé kell tenni azt is, hogy a külföldi figyelmét a magyarországi tenyészállatvásárokra, árpa-, komló-, méz- és borkiállításokra, valamint más olyan alkalmakra, amelyeken mezőgazdasági exportcikkeink egy tömegben láthaVersek. DAL. (Chanson.) Irta: Jakab Dávid. A nő, ki ur a szivemen, Sápadt virág és színtelen. De hü és lelkemmel rokon S hordozza hiven bánatom A nő, akit én szeretek. Ruhája barna, arca gyász, (Mint árnyék, énrám ugy vigyáz. És éjen át és napon át Látom szomoru mosolyát. A nőnek, akit én szeretek, r. _ . Azért hiába, ő virág, Ki nékem tárja föl magát. Másoknak büszkén ugy ragyog 8 fehéren, mint az angyalok A nő, akit én szeretek. És igy is kedves ő nekem, Ilyen magányos kényesen. Minden jajával, könnyivei Szivembe búvik, ott pihen A nő, akit én szeretek. T , . _ R. És róla szó! bár bus dalom,' Noked én még sem mutatom. Töor i ikarnád a nevit? — sS'*> inőriisáffl&ák nevezik A nőt, akit én szeretek, t ; Franciából; fuMsz Gmfa A VILÁG VÉG®. — Gordon Bottonáey. — Hullt, hullt a hó sok napon — éjszakán; — Az ég szakadt a fűidre végre tán, — Süriin szitált az s oly vógetlenül, (Mintha vak bolygók rendszerén belül; Felbomlott volna minden régi rend. Ugy látszott: hajnal többé nem dereng A szürkeségben, merre nagy begyek Omlottak össze és a föld felett Kitépve függnek árnytalan fatörzsek . . . Szellő se rezdül, csak ngy olykoron Száll át egy sóhaj a hulló poron, Áttörve ablak, ajtó s tető-résen . . . — Talán az újhold, mult el akkor éppen . . . A fehér hajnal künn olyan sivár; Juh béget még, tán egy bárányra vár, — Szelídség árad róla szét, — a nyáj Ki tudja, hol: de messze-messze jár . . . Fény nincs a völgyben, fátyol rejti el, Elvész a füst: sürü a ködlepel • • • Már több mint három napja szállt a bó Az éltetőre, hol rég ugy megült S párától sárgás-folttá részegült. Egy eb vonit csak itt, bár -alig él . • . Valaki megy lenn, gyorsan, dalra kél, Kóczos hajjal, mint Reggel gyermeke; Oly óriásnak tűnt fel termete, Tán mert ember rég volt itt látható, Vagy tán alakja nőtt, hogy szállt a hó . , . Csak ment s élelmet nem kapott sehol . . . Mikor lecsúszott egy-egy hóteherke A fáradt ágról s megrezdült a nyárfa, Ugy rémlett, "hogy egy szunnyadó madárka tők, felhívják s ez alkalmak látogatására felszólítsák. Ilyenformán igen értékes kapcsolatot lehetne teremteni "a magyar mezőgazdaság és ajkülföld között. Mindmegannyi okos és helyes kívánalom, amelyeknek a megvalósítása fölöttébb szükséges. Két tünetet akarok itt egymással szembe állítani. Az egyik az entente-devizáknak a semleges piacokon beállott nagy árfolyamhanyatlása. A font sterling a hollandi piacokon közel 25 százalékkal hanyatlott, mig Svájcban az áresés ezt is meghaladja. Azelőtt egy font sterlingért 25 svájci frankot fizettek, ma 19 frankot fizetnek. Amsterdamban 12.10 holland forintról 9.21 holland forintra hanyatlott a font sterling. A francia frank árfolyama Hollandiában'az év eleién 40 holland forint volt, mig most 34 holland forint. Tudni kell, hogy a frank paritás értéke 48 hollandi forint; a disázsió tehát 30 százalék. Zürichben 100 francia frankért csak 70 svájci frankot adnak. Az amerikai dollár is hanyatlott és pedig 240 forintos paritásról 194 hollandi forintra. A másik tünet, hogy a magyar hadikftlcsönkötvények iránt nemcsak a budapesti tőzsdén, hanem a szövetséges piacokon és a semleges államokban is az utóbbi hetekben egvre fokozodó és feltűnően élénk kereslettel találkoztunk. Ez a két tünet nagyszerű tükörkép, amelytől sokat tanulhatunk. Á külföldnek a magvar jövő táplált iránt bizalma nyilatkozik meg ebben, amelyet tengernyi véráldozatunk után mindenek biztosítva látunk. Csak mi kell, hogy — féltsük is egyben ezt a jövőt, nem a magvarság acélos erejének eüankadásától, csak a közönytől és erélytelenssgtől, amellyel a forumon ennek a jövőnek nagy problémáit eddig kezelni láttuk. Parai-Bufett Jégbehüíötí cukrozott gyümölcsök. Üdítő italok. Házilag készített sütemények. Sajtok. Köritett liptói. Frissen csapolt sör. Rezgő szárnnyal a földre most esett le; Pedig niincs más itt csak halott madár, Hó lepi azt is két nap óta már . . . Megint üvölt az eh, — vagy képzelet? Mig jő egy vézna róka —• s vége lett . . . . . : Minden nyugodt benn, hol kihalt az élet, Mily jó a sürü hólepel, mi jó Nyugodtan, titkon élni benn a szívben S őrizni meghitt házi fészket itten . . , Nem sejtik: hány hus óra mult azóta, "Mert mig aludtak, meghalt, — áll az óra, Mig nőtt a fagy ... Az útra lesve néznek: Nem gondolnak-e rájuk? — egyre félnek, A napok rendjét- nem tévesztik-e? Harang szavát nem hallja senki se . . . Egy pillangó, mely padlás rejtekén Bujt el " tavaszra, már halott szegény . . . Mintha kÖzeígne: mélyebb lett a fagy. Mint mikor egy hang néma csöndbe fagy; A földből jött, szülője nsm a lég, A föld kihűlt s reá zuhant az ég . . Nincs többé menny, a pára végtelen . . . , : Tört ágydarab hamvadt a tűzhelyen, S mikor (kezével hozzáért a férfi; Azt hitte, annak forrósága éri, Pedig fagyos volt s többé ezt sem érzi És szólt a nö: „Óh, ne aludj, szivem!" Nem, nem, szunnyadj csak és maradj velem! Ki nyitja fel lezárt, nyugodt szemét? | Pedig tudom: akkor ébredne még • • . i Most igy akarta: szempillái zárva, Velem marad, ébresztő-szómra várva!" . . I ' ' "