Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-16 / 139. szám

szegei, mii. juníils is. i közgazdasági krónika. A német szövetség gazdasagi mélyítése„ — U kény szer társulás és a •magyar ipar. — Qépszállitás Ukrajnába. — Irta: Bizony László. Budapest, 1918. junius 15. A fejedelmek találkozása után most már a német birodalom és a monarchia legfőbb funkcionáriusai megkezdték az érdemleges tanácskozásokat a fennálló szövetség bejelentett mélyítése tárgyában. A tanácskozások anyagát egyelőre önkéntérthetőleg nem bocsátják a nagy nyilvánosság elébe, s megértjük, hogy a tárgyalások mai stádiumában még csak szűkszavú, nagy általánosságban mozgó megnyilatkozásokat kapunk hivatalos helyről. De meg kell értenünk azt is, hogy gazdasági életünkben, s kivált az ipar s a kereskedelem kebelében az a feszült figyelem, amelylyel a tárgyalásokat kisérik, komoly, súlyos aggodalmakkal elegy. Legutóbb a Magyar vámpolitika központ tanácskozásán nyertek ezek igen megfontolt s oly szavakban kifejezést, amelyek bizonyára mely hatást fognak kelteni mindenült. „Vámegységről beszélni a magyar ipar romlása nelküi nem lehet; akkor a függetlenség, a szuverénitás csak jelszó marad. Vámegységbe lépni tökéletes rizinát jelentene. A magyar kereskedelem és a magyar gyáripar s Németországhoz való gazdasági közeiedesben komoly veszélyeket lát a maga fejlődésére és fennállására nézve." Ez volt a Vámpolitikái központban elhangzott figyelmeztetéseknek az extraktuma. Jó volt, hogy ezt őszintén kimondották gazdasági életünK vezéralakjai, s jól tennék, ha ezt a figyelmeztető szót mihamarabb közvetlenül is megismételnék a magyar kormány előtt, ameiy irányító befolyást gyakorolhat a folyamatban levő tárgyalásokra és amelynek eminens kötelessége, nogy ezt a befolyását érvényesítse, érvényesítse egyesegyedül a magyar közgazdasági közvélemény megnyilatkozásának szellemében, érvényesitse -aggodalmainknak őszinte feltárásával és a magyar ipar és kereskedelem exisztenciális érdekeinek hathatós megvédelmezésével, A szövetséges viszony elmélyítését Németországgal vaio barátságunk még szorosabbra füzesét őszinte örömmel rogadjaa magyar közgazdasági élet is, s minthogy minden komoly elem itt e hazában Németország oldalán látja a jövő Magyarországot. De nem téveszthetjük szent elől, nogy amily jótét lehet egy bizonyos határig a szövetség gazdasági elmélyítése, epoly veszedelmes lehet az bizonyos határokon tul. A magyar ipar bizonyára örömmel halad a hatalmas német gyáripar oldalán, de mi már sajnos, alaposan megtanulhattuk, mit jelent, az, amikor a magyar ipart szoros szomszédbarátal agyonölelik. >i< Az ipari kényszertársulás terve, amelyet Szterényi kereskedelemügyi miniszter nemrégiben az Ipartanács elé terjesztett, élénk mozgalmat váltott ki iparunk irányító faktorai körében. E faktorok megnyilatkozása nyomán megállapítható, hogy a kényszertársulást az ipari termelés, melynek az erők szabad kifejtése az ideálja, není fogadja túláradó örömmel, s ha mégis akceptálja, ugy azt abban a reményben teszi, hogy a tervbe vett szervezés és az ezzel kapcsolatos állami beavatkozás csakis átmeneti jellegű lesz. Ez a felfogás jutott érvényre legutóbb a budapesti kereskedelmi és iparkamarában, úgyszintén a Gyáriparosok szövetségében is. Kivált az utóbbi testületben hallatszottak igen komoly aggodalmak az állami beavatkozás túltengése ellen. A magyar gyáripar leghivatottabb szószólói szerint a kényszertársulás eszméje csakis a nyersanyagbeszerzés és elosztás szempontjából és csakis az ebben a vonatkozásban erősen érdekelt iparágakra fogadható el. Lehetnek iparok, amelyeknél talán tehetetlenségüknél fogva, lehetnek amelyeknél bizonyos szállítási szempontok s a nyersanyagkérdés megkívánják az állami szervezetet, ezekre húzzák rá, de ne általánosítsák. A messzeható megkötöttségek ellen azonban tiltakozik gyárnem ok nélkül — hogy a szervezés és a tervbe vett megkötöttségek tultengésével szárnyát szegnők éppen annak a lendületnek, amelyet eddig az egyéni ambíciónak, az egyéni kezdeményezésnek köszönhetett a magyar ipar. H A Magyar Távirati iroda a minap a következő kievi táviratot továbbította a lapokhoz: „Odesszában megnyílt az Osztrák kereskedelmi intézet irodája, mely Ausztriából és Magyarországból a többi közt már 10 waggon mezőgazdasági gépet szállított." E távirat fölött érdemes egy kissé elgondolkozni. Azt tudjuk, hogy Ukrajnában és Oroszországban óriási a kereslet a mezőgazdasági gépekben, s hogy ezen a téren igen nagy kiviteli lehetőségek állanak előttünk. De azt már nem tudjuk, hogy e kivitéli lehetőségek kihasználásában miért veszünk mi közvetett uton, az Osztrák kereskedelmi intézeten keresztül részt. Van azután a kérdésnek egy másik oldala is. A hazai mezőgazdasági gépgyárak nem kapnak vasat, nem tudnak dolgozni. Gazdakörök panaszolják, hogy a gazdák egyre fokozódó szükségleteiket hovatovább nem " tudják itthon fedezni és importra fogunk szorulni. Nyilvánvaló ilyen körülmények között, hogy a hazai mezőgazdák elől nem szabad 10 waggon mezőgazdasági gépet elvonni. A kérdést egye faként csak egyféleképen lehet megoldani. A kormánynak minden erejével oda kell hatnia, hogy a mezőgazdasági gépgyártás itthon nemcsaK visszatérjen a bekeidökbeli nívójára, hanem lehetőleg megsokszorosodjék. Csakis igy tudjuk majd a magyar mezőgazdaság rendkivül nagyarányú keresletet kielégíteni, s megmenteni a drága gépimporttól, s csakis igy leszünk képesek a keletre is exportálni. De nem osztrák kezeken keresztül, hanem egy honi kiviteli szervezet utján, amelyet egyébként mezőgazdasági gépgyárainknak már rég meg keilett volna valösitaniok. , iáfctóüöte; • .:.* rússái iparunk, mely attól tart, — s hozzá tehetjük ft munHapírt a tfálasztíHliez. A' nemzeti munkapárt felhívást bocsátott ki, amelyben népszerű jelöltje, dr. Pálfy Józsefhez való csatlakozásra szólítja fel Szeged első kerületének választópolgárságát. A feilhivás, amelyet sázötvem választó irt alá, a .'következő: Polgártársak! A nemzeti munkapárt jelöltje ár. Pálfy József a képviselőséget elfogadta. Itt az idő és alkalom, hogy melléje sorakozzunk, és ne engedjük magunkat jelszavakkal eltántorítani! Pálfy József programmja, hogy minden erejével küzdeni fog a köz- és magántisztviselőkért, akik minden fokozatban nélkülözést szenvednek, csaknem nyomorognak! Harcolni fog a kis- és nagyiparosok, a földmívelők minden jogos érdekeert! Kivánja a nép vallás-erkölcsösségét, a feVersek. EGY VIRÁGÉRT. — Sipos Ivártnémk, — Miit adjak egy virágért, juint virágot? Egy verset, mely a szivemből terem, A szivemből, mely könnyeimmel ázott, Mint a mező ködülte éjeken. • • i Mint a mező, mely akikor terem éppen, iHift jól fölszántják viharok s ekék. Ó viharom, én rettenetes évem, Blég volt nólcem, több is, mint. elég. ..-•tai .Mert rabja voltam gyilkos mélabuamk És ültem mélyén a fekete kútnak •iS hallgattam, amint sorsom varja károg. IS valaki egyszer azt üzente; higyjek, ÍEgy fehér rózsát « mély kútba hintett. Mit adjak ugy virágért, mint virágot? Juhász Gyula. TISZTÍTÓTŰZ. Életemnek tisztítótüzében vad lángok között e«ak várok hallgatag: szomjam oltanám, de nines sehol patak s nem pihenhetek a fák Misében, Szörnyű pusztaságban ég a máglya, hol már csak Charonnak zord hajója jár és mögötte bánat, pusztulás, halál képét festi borzalomra lángja. A Fű, fa ós virág sohase nő itten és nincs nappal sem e szürke tájon; jajkiáltás örökös a szájon! S megtagadtam ma, amit tegnap hittem; szivem átverték á fájdalomszegek és a Golgotára t.iiz között megyek! Sipos Iván, A VÁNDOR KATONA, ' _ A lába estig porba gázol, — Kemény sarokkal marja ki a földel, És fekhélye egy régi jászol lS a kardja messzi cél elébe csörtet. Fásult szivében irgalom nincs, Már látott fájdalmat » könnyekből tengert iS most mindegy néki: sirhalom, kines, Gyűlöl mindent, De leginkább az embert. i iCsak este más a hangja néha, Ha részeg már komisz, rossz ürmös bortul. Ilyenkor él1; kacag és léha, iDe reggel sir s a barna falnak fordul! •Sipos IvánÉLETEM TEMPLOMÁBAN, Az életem oly csöndes, mint a templom melynek bajóján áhítat borong: az ablakián benéz a napkorong s kigyullad tőle égve mind a szent lom, Jö,n egy bus férfi. Csöndben csak letérdel s imába ikezd, A hangja gyenge füst, ,a templomablak olvadó ezüst, .— és nézi busán, bibliés beszéddel, iá)áaul»mmmttt > «á?£ • illüi Az ajka esdve kér a bus fohásszal és könnyel telik mind a két szeme! ... (Az orgonákon zendülő zene reszketteti a szivét néma lázzal,) ; Igy sir és igy zokog a halk, az ódon , szentély ölén u néma férfi: én, _ ki súlyos terhet hord a bus szivén.. • Sok-sotfe bajomban igy vigasztalódom, •Sipos Icán, . te """íotwíotvmmos