Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-16 / 139. szám

2t •ÉLMA&YAEDESZA® Szeged, 1918. junius 10. van. Azion a pártvacsorán, amelyet szombat este rendeztek dr. Páify József tiszteletére, tömegesein jelentek meg a< tisztviselők és egyre többen jelentik be csatlakozásukat a pártiroddbdn is, különösen vasutasok és pos­tások. Jellemző .a hangulatra az a három levél, amelyet mai számában közöl a Dél­magyarország és amelyek közül kettőben tisztviselő, egyben kereskedő emeli fel sza­vát Pálfy József jelöltsége mellett. (A tisztviselők.) Annak dokumentálására, hogy a tiszt­viselők milyen nagy számban sorakoznak Pálfy József mellé, a hozzánk érkezett leve­lekből kettőt közlünk itt: Igen tisztelt Iszerkesztő ur! Becses lap­jának szombati számában felhívással fordult a tisztviselőkhöz azon az alapon, hogy a „Dél­magyarország a tisztviselők érdekében kifejtett értékes munkássága révén jogot formál arra, hogy a tisztviselők figyelmét a szegedi első kerületi választásokkal kapcsolatban Pálfy Jó­zsefre, mint tisztviselőre hivja fel. A jogot tisz­teletteljesen nyugtázzuk, valamennyien, akik hűséges olvasói vagyunk és maradunk és azt is elismerjük, hogy a szegedi tisztviselőknek kivétel nélkül egy táborban kellene lenni, akkor különösen, amikor a tisztviselők közös sorsá­nak irányításáról van szó. Sajnos, az egy tábor ideális fogalma a valóságtól ma épen olyan messze áll a jelen esetben is, mint min­den tisztviselői mozgalomnál. Hogy mi annak az oka, erről igen sokat lehetne beszélni. Most megállapodhatunk abban, hogy a megnemértés. Máskor is ebben állapodhatunk meg. Es itt ennél a végtelenül sajnálatos pontnál konstatál­nunk kell, hogy a tisztviselők ügyét tényleg csak a hirlapirás nyomán lehet az egységesség látszatával felruházni, mert valójában ugy áll a dolog, hogy a tisztviselők akkor is, amikor összetartani akarnak, széthúznak. Ez az in­telligens középosztály ősi magyar átka. Uray Zoltán nobilisán viselkedett, amikor a központi pártérdekek figyelembevéte­lével a jelölés elől kitért, hiszen ha a tiszt­viselők zömét maga mellett látta is, a politikai tényezők támogatása nélkül épen ezért, mert nem az összes tisztviselők sorakoztak a tiszt­viselők programja alá, a győzelem abszolút kilátásával'még sem indulhatott el. Tehát mit látunk, azt, hogy a politikai párt támogatása nélkül a tisztviselők Szegeden és — pedig az ország egy vidéki városában nincs annyi tisztviselő, mint Szegeden — magukra ha­gyatva nem boldogulhatnak, mert az egyesü­lésben rejlő erő felismerésében még mindig gyengék. Az adott helyzetben van egy „tiszt­viselő-képviselőjelölt," akinek ugy mondják, az a vétke, hogy a munkapárt áli az oldalán. Hogy ez vétek-e ma? Erre a tisztviselők nem tudnak komolyan megfelelni. Mindenesetre a politikai keretek között első helyen vallja a tisztviselők érdekét. Legalább vérbeli tisztvise­lőnek ismerjük és valljuk. Most már, ha Uray Zoltán nem vállalta, vállalhatta a jelöltséget, mint tisztviselő, miért távo­lodjanak a tisztviselők a tisztviselőktől ? Mert tisztviselő? Azért? Mások azt mondják, nem azért. Szóval a tisztviselőnek, ha van, nem kell a tisztviselő-képviselő, ha nincs, együtteseu nem tudnak egy mellett tömörülni. Ez a magyar tisztviselők szomorú egyetértése- És ezen nem segíthet se Pálfy József, se jelöltsége. Ezen a tisztviselőknek kell segíteni azzal,hogy végre tanulják meg, mi az egyetértés. Őszinte tisz­telője V. H. TeekuUetes Szerkesztőség! A Délmagyarország ma felhívást intézett a tisztviselőkhöz, ihogv dr. Pálfv Józsefhez, ínint töz/víse/ő-képviselőjelölthöz csatlakoz­zanak. Ezzel -szcinben a tisztviselők között mozgalom induh meg. hogy saját kebelük­ből állítsanak jelöltet. A tisztviselőknek ez a része tehát dr. Pálfy Józsefet nem látja al­kalmasnak a tisztviselőérdekek védelmére. Igazán- nem tudnám megmondani, miért. Es azt hiszem, nem tudják azok sem, akik a tiszt viselőérdekek jelszava alatt ellene dol­goznak annak, hogy Pálfy József, a tisztvi­selő, képviselő- legyen. Ott voltam, amikor Pálfy József programbeszédét elmondotta. Kijelentette, hogy az országos politika kérdé­seivei eddig nem foglalkozhatott, mert hiva­tásához képest csak tisztviselő volt. Épen ezért programjának gerincét a tisztviselők anyagi és erkölcsi helyzetének javitása al­kotta. Kifejezetten és hangsúlyozottan tiszt­viselőprogramot adott és hozzátette, hogy mindenkor bátor és hangos szóval száll Sikra a tisztviselőkért. A tisztviselőknek tehát, a helyett, hogy erőiket szétforgácsolnák, egy­öntetűen csatlakozni kellene Pálfy József zászlója alá. A tisztviselők egyí része talán azzal nincs megelégedve, hogy Pálfy József mun­kapárti programmal lépett fel. Erre azt kér­dezem, hogy nem jobb-e, ha a munkapárti többség tagjai tesznek hitvallást a tisztviselő­érdekek mellett, akik meg is valósithatják, amit ígérnek, mint ha olyanok esküdöznek, akik, tha az ígéretek beváltásáról van szó, kisebbségükre és — mint a közelmúltban, a mikor kormányon voltak —- egyéb ürügyek­re hivatkoznak. Ezért én, mint tisztviselő is gyenge szavammal kérem kenyerestársaimat, a velem együtt szenvedőket és nélkülözőket: hagyjuk a jelszavakat, ne engedjük magunk •közé betolakodni a stréberkedést, segítsük győzelemre dr. Pálfy Józsefet! Tisztelettel: Egy tisztviselő. (Tisztviselők éftekézlete.) Szombaton a tisztviselők egy része, (kö­rűi-beiül- százan, az Aradi-utca 5 szám alatt lévő Uray-féle párthelyiségben értekezletet tartott, amely kinos zavarok között folyt le, anélkül, hogy határozatot hoztak volna. Vé­gül dr. Dettre János azon közvetítő indít­ványt tette, hogy mondják ki határozatilag, mi-kép a városi tisztviselők többsége Pálfy József mellett foglalt állást, ellenben a vas­úti tisztviselők többsége Pálfy Dánielt óhajt­ja. Pálfy Dániel pártja látván, hogy kisebb­ségben vannak, határozatot nem hoztak, az ülés vezetésére elnököt nem választottak és még Dettre indítványát se merték szavazás­ra bőcsáitani. Végül a Pálfy Dániel-pártiak égy három tagú küldöttsége meghívta az ér­tekezletre Károlyi, IVUháJyi^ Kun Báüáfés Vass Jánost, ak'ik az ott maradt kisebbségnek be­szédeket mondták. (Az altisztek és szolgák Pálfy József mellett.) Az állami és törvényhatósági altisztek és szolgák mai napon tartott ülésükön ki­mondották, hogy testületileg ár. Pálfy József pártjához csatlakoznak. Határozatukat jegy­zőkönyvbe foglalták, amelyet Szabó Ferenc elnök és Raffai János titkár hoztak a párt­vezetőség tudomására. (A kereskedők Pálfv mellett.) Igen tisztelt Szerkesztő ur! Most, ami­kor a közérdeklődés úgyszólván' kizárólag a közelgő választás felé fordul, amikor az utca kortesjelszavaktól hangos, amikor a hang­súly a tisztviselőnyomoron van. alig esik szó egy másik, talán még a tisztviselőknél is na­gyobb választó-táborról: rólunk, kereskedők­ről. Ugylátszik, hogy mi nemcsak a kor­mánynak és a hatóságnak vagyunk mostoha­gyerekei, hanem a választást előkészítő pár­tóknak is. Tudva azonban, hogy majd a vég­szükségben a mi sok szavazatunkra is szűk­ség lesz, s igy az utolsó órában majd mégis fel fognak bennünket keresni, engedje meg igen tisztelt Szerkesztő ur, hogy ezúton mondjam el. hogy mi kereskedők ezekkel a kapacitálásokkal szemben milyen állást fog­lalunk el. A kormánynál nekiink főként az Orszá­gos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter ténykedése fontos. Egész egzisztenciánk az ő ' jói vagy rosszul beállított rendszerétől függ. Tényként megállapítható, hogy az eddigi miniszterek közül csupán báró Küríhy Lajos volt az egyetlen, aki felismerte a közélelme­zés szolgálatába állított kereskedő értékes tevékenységét és nem törődve a különösen agrár oldalról jövő kereskedőellenes irány­zattal hónunk alá nyúlt. Sajnos, a mai rend­szer dédelgetett kedvencei a szövetkezetek, amelyeknek kezébe játszották nagyrészt as összes hatósági cikkeket, nem törődve azzal, hogy ezer meg ezer kartársunk kenyérkere­set nélkül marad. Mert van kereskedő-nyo­mor is. nemcsak tisztviselői! Nem beszélek arról a néhány kiválasztottról, amelyik a háborúban vagyont szerzett hanem arról a Szegeden is sokról, aki reggel hattól este nyolcig dolgozik és semmivel sem keres töb­bet. mint egy állami hivatalszolga. Amelyik párt vagy kormány ezeken segiteni akar, azr szívvel-lélekkel támogatni fogjuk! Károlyiéktól ezt, azt hiszem, hiába vár­juk. Báró Kürtíhy ténykedése azt a feltevé­sünket igazolja, hogy egyedül a munkapárt az. amelyiktől gyökeres reformokat várha­tunk. Tegyen hát dr. Páify József ily irányú kötelező, Ígéretet, biztos vagyok benne, hogv a maga pártjára hódit minden gondolkodó és üres frázisokkal be nem folyásolható kar­társunkat. Fogadja mélyen tisztelt Szerkesztő ur soraim szíves közléséért hálás köszönetemet. Tisztelő hive egy kereskedő. (Vacsora Pálfy József tiszteletére.) A nemzeti munkapárt szombat este mindvégig lelkes hangulatu vacsora kereté­ben ünnepelte dr. Pálfy Józsefet. A vacso­rán mintegy 150-en jelentek meg, állami és városi tisztviselők, kereskedők, iparosok, ügyvédek, orvosok stb. A első szónok Homor István főreáliskola! igazgató volt, aki ko­moly és higgadt hangú beszédben ünnepelte Pálfy Józsefet. Szegő Árpád .előadta Pálfy Dániel jelölésének érdekes körülményeit. Hatvartan jelölték mindössze, köztük ő. Azon­ban ö is, mint mások, abban a Íriszemben volt, hogy Pálfy Dániel alelnöke még a nemzeti munkapártnak. Utóbb, amikor Páify Dánielt nem akceptálta a munkapárt/akkor derült ki, hogy Pálfy Dániel szűkebb baráti körének biztatására Károlyi-párti programmal lépett fel. Ezért a frontváltoztatásért hagyta őt el, mert tömérdek iparostársával együtt nem tudja megérteni, hogy szombat estétől vasár­nap reggelig hogy imádhatja Jézust Jehova ájtatos hive a — mandátumért. Dr. Faj ka Lajos lelkes hangú beszédben hangsúlyozta, bog;'- váéősi érdekből is minden szegedi pol­gárnak kötelessége Pálfy Józsefet támogat­ni. Pillich Gyula a vacsorán megjelent sok tisztviselő képviseletében szólalt fel. Elmond­ja a mai tisztviselő-értekezlet lefolyását, ahol' egy pucccsot terveztek. Ez nem sikerült, no­ha ott a másik nagyon kicsi párt — szer­vezve jelent meg. Hogy nem sikerült, bizo­nyltja, hogy amikor Pálfy József hivei 'ki­vonultak, alig maradtak a helyiségben. Majd kiderül, hogy kinek a pártján vannak a tiszt­viselők, azon az értekezleten, amelyet a jövő héten tartanak. Ma két jelölt áll egymással szemben: egy gyáros és egy tisztviselő. Mi tisztviselők nem politizálunk. Megbízunk Pálfy Józsefben és kötelessége minden észt­viselőnek, hogy reá, a tisztviselőre szavaz­zon. Dr. Tonelli Sándor ecseteli a köztiszt­viselők nyomorát és kulturszerepét. Az, hogy a tisztviselő melyik pártban (helyezkedik el* meggyőződés, mondjuk vérmérséklet dolga. De az, hogy támogat-e egy- tisztviselő-jelöl­tet, már tisztviselő-kérdés. Beszél, a válasz-1

Next

/
Thumbnails
Contents