Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-11 / 108. szám

Szeged, 1918. május 11. 1MKMJÁ& x AmiWsí&Áto gának, áldozatot nem kiméivé, sikerült Székely Hona budapesti hangversenyénekesnőt megnyerni, ki ugy a IL, mint a IV. felvonásban hatalmas, mély zengésű hangjával óriási tapsot aratott. A művésznő a szombati és vasárnapi előadásokon is fog énekelni. Zeebrügge ellen támadást kíséreltek meg az angolok. Berlin, május 10. A Wolff-ügynökség jelenti: Délben és este ellenséges' repülörajok bombát ámde! ást intéztek Zeebriigge mólói és a fala ellen, anélkül, hogv kárt tettek volna. A zeebriiggei templomra dobott repülőbombák bárom belga felnőttet és két gyermeket •megöltek, kettőt súlyosan, többeket könnyebben megsebesítették. Tengerészeti csapataink a szárazföldről kettőt, üldözőrepülők pedig a 'ttenger felett egy harmadik ellenséges repülőgépet lelőttek. A tengerészeti vezérkar főnöke. Berlin, május 10. A Wolff-ügynökség jelenti: Azokkal a Reuter-jelenlésekkel szemben, amelyek a zeebrüggei angol MokádkiJsérletekkel kapcsolatban azt híresztelik, hogy ja németek rendkívül nagv veszteségeket szenvedtek, utalunk ismét a május 4-iki meg•állapitáska, melyek szerint összes veszteségünk nyolc halott és tizenhat sebesült volt, tehát semmiféle arányban nem állottak az angolpk veszteségeivel, kik 588 embert vesztettek halottakban, sebesültekben és eltűntekben. nincs esemény. BUDAPEST, május 10. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Nem történt különösebb esemény. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. Olasz bivaSaios jelentés. Az olasz vezérkar jelentése má.ius 9-én: Megujuló folytonos tüzérségi tevékenység az asiagoi völgykatlanban, a Brenta balpartján és a Muntellon és Maseresa vidékén. Ellenséges menetelő csapatokat szétszórtunk. '.Rocnánáíl. a Sisemcion a Col del Caprija és Col di Bereta vidékén. Járőnharcok az asiagoi fensikon Ponar vidékén ős a Piave mellett Foner körül. Moíta di Divenzában levő repülőterepet brit repülők bombázták. oooo Tőzsde. Budapestről telefonálja tudósítónk: A\z értéktőzsdén ma ismét igen szilárd volt az irányzat. A spekuláció vásárlása az egész vonalon jelentékeny árjavulást idézett elő. Magyar Hitel 1263—58, Osztrák Hitéi 920—18, Agrár Bank 831— 32, Fabank 960—75, Forgalmi Bank 588, Hazai Bank 579—92, Jelzálog 597, Kereskedelmi Bánik. 5425, Magyar Banlk 909— 02, Beocsitni 1090—1000, 'Salgótarjáni 1000 —05, Orikány 804H14, Közúti 794—88, Riimamurá'pyi 1070—73, Atiantika 1400—397, Államvasút 982—38. A monarchia részesedése a romár, petróleum töt. Bécsből jelentik: A Romániával kötött békeszerződés legfontosabb része az a gazdasági szerződés, amely a petróleum- és olaj kihasználására vonatkozik. A szerződés szerint a petróleum vidékek egy részét és a kényszerigazgatás alatt álló román társaságokat átengedi az újonnan alakulandó német társaságnak. A szerződés egyik pontja egy állami kereskedelmi monopólium létesítéséről szói, melyet a német és osztrák-magyar kormányok részéről kinevezendő társaságaa ruháznak át. Az ötödik szakasz a kitermelésre vonatkozó feltételeket tartalmazza. A kihasználási jogot kileincven évre adják át a bortársaságnak. A kivitelre szánt olajból AusztriaMagyarország 25 százalékot tarthat vissza magának. Borkivitel Ukrajnába. A háború előtt tudvalevőleg Oroszország volt a nehezebb magyar boroknak egyik legjobb kiviteli piaca. A háború folytán megszűnt kivitel a békekötés utón sem volt helyreállítható, mert az orosz és ukrajnai kormányok általános alkoholbeviteli tilalmat rendeltek el államaik területére. Hivatalos értesüés szerint ezt a beviteli tilalmat az ukrajnai kormány most szüntette be. Egyes kereskedők ugyan nem adhatnak el bort az ukrán köztársaságba, mert az ottani kormány az egész külkereskedelmet csak kompenzációs alapon hajlandó lebonyolítani, de a forgalom lebonyolitásával megbizott Magyar Áruforgalmi Iroda vállalja az esetleges ajánlatok közvetítését. A beérkezett hirek szerint az árak meglehetős magasak és az export a magyar termelők és kereskedők szempontjából jövedelmezőnek igér kezik. • i 1 J{égi világból1 ) * — Szegedi történetek. — Irta: Cserzi/ Jfíihály. 35 A NÍEBZÜRJHEiGYI CSŐSZ. A napokban bekerült a függetlenségi párt elnökéhez. Fölvette a jobbik felöltöt, nyakába akasztotta a pisztolyát, bőrtarisznyáját, továbbá a kiszögezett kaszát, amivel 1848-ban a németet hajtotta és a kurtaszáru makrapipát. Beköszönt: —• Adj' Isten. — Fogadj Isten. — Tekintetes uram, — mondta Bugyi András — maga a függetlenségi ybzér? — Az, a 48-as párt elnöke. — Nohát magát keresőm. „ — Mit akar öreg? — A nap vérösen támadt föl, értse meg jól, — integetett nyomatékul száraz ujjaival — most meg vérösen kezd leáldozni. Ez a vörösség az égőn vihart mutat . . . Azt mondja meg az ur, hogy igaz-e, hogy a haza bajba' vau? — Hát igaz, öreg, igaz. — No . . . Itt vagyok, ugy ahogy ötven esztendő előtt voltam. Egy-két napom van még hátra, ugy lehet, de ezt az egy-két napot is ott szeretném leélni, ahol nemzetőrkoromba voltam. Tudja, kint, ahol nagy a térség, ahol nem fél az ember a haláltól . . , Aztán megkérdezte a függetlenségi párt elnöke, hogy tulajdonképpen ki, miféle? Hová való és miből él? — Kossuth Lajossal egy esztendőbe' születtem. Értse meg jól. Ő már elment, én még itt vagyok. Negyvennyolcban katonája voltam, igy, ahogy most lát. Azóta pedig szolgája vagyok a. „neszürjhegyi gazdaságinak. — Aztán megy még p gyalogolás öreg? — Mén . . . Olyan az én szömöm ma is, mint a sasé. Aztán sose fázom, pedig lássa, nem iszok semmit. A kenyeret, hála Istennek, magam keresem magamnak, nem szorulok senkire. Egyszerre olyan lett a szoba, ahol az öreg állt, mintha széjjelhuzták volna a napsugárt elrejtő függönyöket. Csodálatos fényesség támadt. Olyan, ami kápráztat.. Olyan, amelyre ma a megvásárolt lelkek azt mondják: görögtűz. IA szaznégy esztendős ember ezen az utón fölkerült azután más-, vagy harmadnap a város fejéhez. Szívesen jött. Azt hitte, ott veszik föl a nemzetőrségbe. Abba a nemzetőrségbe, amit az ő lelke elképzelt, hogy íme, bajba van a haza, (ezt a. krajcáros újságból hallottá) a nép újra talpra állt, szervezkedik, ugy mint régen, valamikor . . . Mikor vörösen jött föl félszázad előtt' a nap. És vérrózsákra szórta sugárkévéit a fakadó mezőn. Nagyot nézett azonban, mikor azt mondták neki, hogy a cselédek között kiosztott' városi jutalomtól már elkésett. iHát ki kért cselédjutalmat! Nem kell ő neki segedelem. Megél ő a maga erejéből. Gondoskodik ő róla a naplény, az örökszép szabadság és a langyos szellő, mely cirógatja az öreg ember arcát, mintha puha gyermekkéz selymes simogatása lenne. Bellát a hosszú, hü szolgálatot mégis csak szeretnék valamivel kitüntetni a város urai; hát mi volina a kivánsága? — Mi volna? — tűnődött András bácsi. — Hát mi legyen? . . . Nem igen van már az ilyen öreg embernek kivánsága, uraim. — Be mégis. > — Mégis?! 4 — Mégis no. — Hát ha nem sokalják, tudják mit adjanak az urak? , i — Mit? . . . Halljuk. — "Hát ne többet, csak minden napra egy kétgarasost dohányra. iSzelid mosoly lebben meg az emberek arcán. Összenéznek. Bámul a jelen a múlton. Minő más is a mult. Minő szép zománccal ragyog ránk vissza az eltűnt kor. Mi még érezzük, látjuk, értjük; de ez a most cseperedő nemzedék hallomást ste fog többé venni róla. Eltűnnek a Bugyi Andrások is. Eltűnik minden, ami nekünk oly szép és oly kedves volt. Aztán megcsendül a polgárnagy szava: — Néky krajcárt? — Igen, szépen kérem. — Jól van öreg barátom. Minden elsején küldjön be valakit hozzám a dohányravalóért Majd hat koronát kap, ér ti-e? — Értem tekintetes nagy uram, értem, — motyogta most uiár nyughatatlanul az öreg csősz — de megyek is, mer' teccik tudni, a „hegy" ilyenkor gazdátlan, mennem kell, nem hagyhatom .soká, nincs aki vigyázzon. Elköszönt és ment a kiszögezett kaszával, mint egy szeflid, eltűnő árnyék. Folyt. íköv. 'k«mmi«4snnnmanaimwmiiiihmisiiunmiin Felei-ős szerkesztő: Pásztor Józsefe Kiadótulajdonos: Várwsy L Egy nagyobb vidéki bútorgyárban aszfslas művezető kerestetik, ki a keményfa gyártásban jártas előnyben részesül. Ugyanott felvétetnek asztaío§ bűtorrnunkások és gépmunkások és egy hűtőre magoió. Jelentkezni lehet Weichherz Lajosnál Nádor-u. 12, délben 12—2-ig CEME