Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-08 / 105. szám

4 iiALM AG Y AROü&JZi AH (Szeged, 1918. május 8. alapról való letérés aggasztó szociális jelenrégeket vonhatna maga után. Ez a legnagyobb nehézség, amelyet Wekerlének még át kell hidalni. A kézirat arról beszél, hogy .szükséges volna a nemzet egész erejét egyesíteni. Ezzel a koncentrációs gondolat nyer tápot, amely gondolatot Wekerle mindig vszem előtt tartotta. Balfour megcáfolta a német békejavaslat hirél London, május 7. A Reuter-ügynökség jelenti: Az alsóház tegnapi 'ülésén Snowden képviselő interpellációt intézett a kormányhoz Róbert Cecil nyilatkozata és azon hir tárgyában, hogv egy holland közvetítő utján az angol kormánynál puhatolózás történt a béke ügyében. Baliour külügyminiszter áz interpellációra azt válaszolta, hogy Róbert Cecil nyilatkozatáról a sajtóban megjelent tudósitá.sokat nem helyesli. ' — Békeajánlat — mondotta — az utóbbi időben nem történt és semleges oldalról sem leltek semmiféle békeközvetitési kísérletet. JZurgonyaBöség. Szinte megrémül az ember, ha a mai viliágban bőségről hall. Spenót- és salátabőség van. Zöldül tőle a piac és a határ, burgonyabőségről csak a villamos kocsiban lehet szó. A villamos kocsikban ugyanis az emberek messze földekről összejönnek és miután a hely igen alkalmatos az ismeretségkötésekre és üzleti ügyek tárgyalására, hát sok minden érdekes ügyről esik ott szó. A jó zsúfolt kondoron szorongott két ur egymás mellett. Az egyik megállónál egy öreg paraszt lépett fel, a hátán egy kis zsákkal. A hely nagyon sziik volt és miután az öreg minden áron helyet akart szerezni magának iekanyaritotta a zsákot a válláról, pont a két itr lábai elé. — Mi van a zsákban, bácsi? — kérdezte az egyik ur. — Krumpli — felelte az öreg. — Krumpli? — kérdezte a másik ur mohón. És hol vette? — Termött. — Uj? — kérdezte az'első ur. —• Fenét — mondta az öreg. — most töszöm majd a földbe. A két ur összenézett, mintha csak azt moitdták volna egymásnak: Úristen, miikor lesz ebből krumpii. — És tudna-e nékem szerezni krumplit, bácsi? — érdeklődött a második ur. r-* Szerzek én — válaszolt az első ur. — Mennyire lenne szüksége? s — Sokra kérem, sokra — örvendezett a második ur. — Sokra? De mégis mennyire? Nyolc, tiz méterre? — öt, hat méterre. Erre az öreg paraszt is felütötte a fejét. — Mondok, hogy talán az ur krumplikereskedő? * — Nenr, de nyolc, tiz métert tudnék száilitani. Rögtön meglett az alku. Az első ur öt métert rendelt, az öreg paraszt szintén ötöt, makszimális áron. A cimek feliródtak, a foglalók feleárban leadódtak és a három utas három különböző megállónál leszállott a villamosói. Másnap a második ur utazott a villamoson egy harmadik úrral, akinek az üzlet folytatódását igy mondotta el: — Hát kérem, ülünk a vacsoránál, egyszerre jön egy ember egy kis zsákkal, engem (keres. Kérdem tőle, hogv mi van a zsákban. Azt mondja, öt méter krumpli. Maga ineg van bolondulva? — kérdeztem tőle. -Nem én, mondta ő. Ez öt méter krumpli. Es azzal kiöntötte az előszobába a parkettre, végig rakta, lemérte koszban. Pont öt méter volt. Ne sirj... Tavasz volt. Virágillatot hozott a szellő mindenfelőlről. A völgy, a domb, az erdő színes és hangulatos volt. És a barackfákról is hullongtak a fehér virágszirmok, mintha nagy, csillogó hópihék lettek volna. A hajnalt rigófütty üdvözölte. A fák lombjai összesúgtak: tavasz van, bájos, üditő tavasz! ... És te is felölted fehér ruhádat, olyan voltál, mint a legbájosabb tavasz. Pirba borult arcodra ráhullott fényes aranysárga hajad s ez olyan volt, mintha az ifjúság vont volna fejed köré glóriát. Aranysárga hajadon ékes koronaként ragyogott a mirtuszkoszoru, menyasszony voltál s mi elkísértünk a teljes fényben uszó templom hajójába, hogy tanúi legyünk szived tiszta, ünnepi nyílásának . . . iMost éreztük, hogy boldogok vagyunk, hogy álmaink legszebbje válóra vált. Gyermekszivedet, mint csillogó drágakövek vonták a legnemesebb érzések foglalatba, egy ifjú ember részéről, ki évekig hordozta magával legszebb reményekkel az ifjúság örökkincsét: a szerelmet. Tavasz volt, bájos, megejtő tavasz. Virágok között indultál el az uj életre s mi valamennyien boldogok voltunk. Valaki azonban letéphetett egy szál virágot fehér menyasszonyi koszorúdból, mert im', beteljesült a jóslás: a tavaszra hirtelen sárguló ősz következett ós lehervasztotta új életed utjának minden szép virágát. Csak a szerelem élt ifjú hitvesed szivében. Élt és lassú tűzzel elhamvadt, mielőtt megirigyelhették volna boldogságodat. Ha van a balálnak poézise, akkor a te hűséges hitvesednek a halála a legszebb költemény volt. Mig élt, gyermekkorától fogva csak egy eszményképe volt. Mikor a bősök sorába kellett állnia, csak egy talizmánja volt, melyet szive fölött hordott s ezzel ment a leggyilkosabb tűzbe, a legvadabb rohamokba Galícia vértől párolgó mezőin. Nem félt, mert érezte, hogy neki el kell érnie azt a fényben sugárzó célt, melynél a Te tiszta, fehér lelked lebegett s ugy rohant a siró, jajgató balálba, mint egy felvértezett hős, akinek nem szabad, nem lehet elesnie ... Az eszményképe te voltál, a talizmán a te pici arcképed volt, melyet átlőtt Gorlicénél a buszszoros rohamban a gyilkos golyó, de a szerelemtől sóvárgó szivet megmentette neked . . . S mikor minden vágyát betöltv eérezte ez a. szerelmet hűségesen ápoló férfisziv, akkor irta meg részére a leggyászosabb elégiát a gyilkos kórból táplálkozó halál. És itt is hős volt a Te hitvesed. Halála valóságos hősköltemény volt. Oh, emlékszem, borzalmas egy éjszaka volt, meglógta szelíden remegő kezedet, azután megszorította. Tekintetével odatapadt az arcodra s csak reád, az ő földi .boldogságára, nézett, sóváran, epedőn, bánatosan. Nézett reád bátran, kitartóan, mig le nem csukódtak szempillái, lassan, bágyadtan s a szive elcsöndesedett . . . Utolsó szava az volt: ne sirj . . . Ilyen bátor lehetett ő mindig a huszhónapos véres, nehéz csatákban, ahol a haláltól soha még csak meg sem borzongott . . . Mikor újra ránk köszöntött a tavasz, mikor újra virágillatot hozott a szellő s a völgy* a domb, az erdő színes é sbangulatos lett, te feketében ülsz naphosszat szobádban""!* emlékezel. Szomorú, fájdalm'as ez az emlékezés, mert még mindig nem apadtak ki a könnyeid, mint eziisteseppek gördülnek le halovány arcodra. Hiába volt az utolsó esdés: ne sirj . . Te csak pergeted lelked kristályait, hadd liérvasszák arcod szépségét, hadd szőjjék sűrűbbre lelked fátyolát. Oh, én értem ezt . . . Az én bánatos atyai szivem érzi ezt, mert hiába ontják reád a szülői szeretet minden fényét és melegét, te érzed a világ fagyos közönyét, az emberi szivek nagy részvétlenségét. Érzed, azt, hogy téged csak egy sziv tudott mélyen, igazán szeretni, a többiek nem törődnek a te sorsoddal. Hiába köszöntünk be nagy, tága« termekbe, hiába kérem én, az alkonyat fényében sütkérező iró, hogy munkádért adjanak: szivednek enyhülést, adjanak egy parányi helyet, ahol a foglalkozás derűjével még nem. birod menteni ifjúságod hervadó virágát — nincs megértés, nincs sziv, a sorsod közös az enyémmel: engem is visszalöktek oda, ahonnan elindultam. Apai szivem kihűlő melegével be kötözgetem te halvány arca, feketeruhás drága gyermekem, vérző szived sebét, ide vonom lázas fejedet a keblemre és szomorúan, résztvevőn törlöm le könnyedet. — Ne sirj . . . /A keresztet ma sokan hordják. A panasz ma, ha kellemetlen is, de nem megható. A hősök sirján nyíló pici virágok szavát nem hallj'a meg senki, most se, később se. Leányom, ez az — élet! MŰVÉSZET oooo műsor: Szerda: „Sybiil". Operett páros kétharmados. Csütörtök d. u.: „A kóristalány". Operett. — Este : bérletben „Sybiil". Operett páratlan háromharrn.' Péntek: Kökény Ilona, Vendrey Ferenc, Boross Géza és Czeglédi Gyula a Modern Szinpad művészeinek vendégjátékával bérletszünetben 00%-al felemelt helyárakkal „Nagy Kabaré estély". Szombat d. u. Kökény Ilona, Vendrey Ferenc, Boross Géza es Czegltdi Gyula a Modern Szinpad művészeinek vendégjátékával „Fehér Kabaré" 25°/o-ai felemelt helyárakkal. Szombat este : Kökény Ilona, Vendrey Ferenc, Boross Géza és Czeglédi Gyula a Modern Szinpad művészeinek vendégjátékával „Nagy Kabaré estély" uj műsorral. Vasárnap d. u.: „A szerető". Szinmü. — Este: Bérletszünetben „Sybiil". Botrány báró Hatvany vígjátékának e őadáarn. Berlinből jelentik: Báró Hatvany Lajos vígjátékát vasárnap mutatták be a Residanztheaterben. A premiéren botránytos jelenetek voltak. A közönség egy része piszszegett és fütyült. Másoknak tetszett a darab. A közönség két pátra szakadt. A nagy tumultusban tettlegességre került a sor. lifikMisfiBUiiifiueM és más értékpapírokat :-: vesz és elad a :-: SZEGEDE NÉPBANK Kos uth Lajos-sugárut 13. Nincs többé fogfájása annak, ki a tr—» , , • . « használja. Flóra szájvizet ápoló készítmény. Egy üveg ára 2 K 50 fillér. tipmtíBSRCmi fiSROtV gqlSgiiHertiirámi Srttoql-lb 12.n. Jön! o A BE ILLÓ május 14-én kedden és 15-én szerdán a Tisza-szálíó nagytermében.