Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-05 / 103. szám

Szeged, 151$. BiaJnS 5. javítandó áruk átvételekor esetleg magasabb ár volt kikötve. A rendelet bármely rendelkezésének meg tartását 'hatósági közegek állandóan ellenőrzik és é -fényképes igazolványokkal ellátott ellenőrök jogosítva vannak üzletekben, műhelyekben.. raktárakban bármikor megjelenni, számlákat, könyveket, raktárakat, készleteket ellenőrizni. A rendelet szombaton lépett életbe. szegése bárkivel szemben hat hónapi elzárássafés kétezer koronáig terjedhető pénzbirsággal büntethető. Ez a bírság egyaránt vonatkozik vevőre és: eladóra. A rendelet megHogyan árdrágítotfak a közélelmezési miniszter detekts^jei Zentán, (A Dútjmgyarország kiküldött munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt rövid hir járta be az ország sajtóját arról, hogy Zentán árdrágításon fogták a közélelmezési minisztérium nehany detektivjét, akiket az elrejtett élelmiszeriKészletek fölkutatására küldött ki a közélelmezési miniszter Zentára. Mint akkor a Délmagyarország is beszámolt róla, a detekáivek 'fölkeresték a módosabb zentai gazdákat és mint ügynökök mutatkoztak be. Élelmiszerek, liszt, zsir, szalonna, cukor után tudakozódtak s ha tudomást szereztek róla, hogy valakinél van nagyobb mennyiség e becses élelmiszerekből, askor tulígérték a makszimáMs árat. Ha aztán a gazda belement a vásárba, az élelmes detektívek, akiket a miniszteri rendelet értelmében a fölkutatott élelmiszer értékének egyötöde illet, lecsípték a gazdát és a kihágási bíróság elé állították. A botrányos ügyről, amelyet a zentai rendőrség fényesen leleplezett, Madary János főkapitány a következő érdekes részleteket bocsájtotta rendelkezésemre: — Az utóbbi időben egyre több panasz érkezett hozzám arról, hogy a közélelmezési minisztérium detektivjei a zentai gazdákat árdrágításba ugratjak, ihogy aztán följelenthessék őket és hozzájussanak a följelentöt megillető jogszerinti értékhez. Miután ezek a panaszok ugylszólván állandósultak, megismétlődvén nap-nap után, rendelkezést adtam ki, hogy figyeijék meg a közélelmezési detektívek működését. Egyben néhány gazdát is értesítettünk az eljárásról és feladatukká tettük, hogy amint náluk jelentkeznek rendőrséget. — Igy is történt. Néhány nap múlva már ketten is jelentették a rendőrségnek, hogy a közélelmezési minisztérium detektivjei a szalonna kilóját 4-—5 koronával is tulígérték a makszimális árnál. Nyomban kiküldtük detektivjeinket, akiknek sikerült is az egyik közélelmezési detektívet tettenérni, éppen akkor, amikor a pénzt átadta a gazdának. — Persze, én nyomban a jelentés vétele után áttettem az iratokat a kihágási bírósághoz, amely a legközelebbi napokban fog Ítélkezni az árdrágító detektiv fölött. — Még egy kedves epizódja van a különben botrányos ügynek. A közélelmezési miniszter ugyanis kevéssel az eset után táviratozott a zentai rendőrségnek, hogv a rekvirált élelmiszereket adják át detektivjei-nek. Erre én .visszatáviratoztam a miniszternek: „Egyik detektiv ellen árdrágításért eljárás van folyamatban, kiadjuk-e ezért neki a rekvirált élelmiszermennyiséget?" A távirat már több, mint két hete, hogy elment, eddig azonban semmi válasz nem érkezett rá. —• A detektiv fölött éppen ugv fognak Ítélkezni a kihágási bíróságon, mint a többi árdrágitó fölött? — kérdeztük. — Föltétlenül! — hangzott a választ. Sőt még többet érdemelnének azoknál, hisze ők voltak a beugratok, egyáltalán nem valami szent cél miatt. Egyébként még annyit epilógus gyanánt; a detektiv leleplezése óta nem mutatkozott közélelmezési detektiv Zentán. árdrágitó ajánlattal, nyomban értesítsék a J{Q%ga%cla$ági krónika. — Versengés a leszerelés előkészítésében. — A kisipar talpraállitása. —Fürdő konjunktura. — Irta: Bizony László, Budapest, 1918. május 4. Nem mondog ujat vele: mily óriási gazdasági érdeseink fűződnek a leszerelés alapos elökeszitéséhez és megszervezeséhez. A leszereléssel rendkívüli mennyiségű anyag, eszköz, gépi berendezés, élő és nőit felszerelés válik szaDaddá, amelynek visszavezetése és elhelyezése a gazdasagi életben: az átmeneígazdaság egyik legfontosaDb feladata. A feladat megoldásához náiunk tudvalevően az átmenetgazdasági ministeriurn látott hozzá. Célja egy megfelelő nagy szervezet létesítése volt, amelybe tömöritette volna gazdasagi életünk mindmegannyi faktorát, és amely az állam ellenőrzése meneti a kívánatos altruista aiapon végezte volna feladatát. Megjelent az erre vonatkozó rendelet is, amely jelezte, hogy a kormány Hadianyagértékesitó Készvénytársaságot alapit es felszontotta az érdekeltsegeket, hogy vegyenek reszt az alapításban. A dolog eddig simán ment. Rövidesen azonban egy meglepetés ért bennünket. A megalakulásnak eleve jelzett időpontját az átmeneigazdaságügyi miniszter kitolta, — állítólag az alapnanuo intézmény alaptőkéjére eszközölt túljegyzések miatt, amelyeknek igazságos leredwkaiása időt igényel. A minap azután végre megtartották az alakuló közgyűlést és ezen kitűnt, hogy a kulisszák mögött elkeseredett küzdelmek folytak és ezek miatt szenvedett maga az alakulás is halasztást. Kiderült, hogy az alakításban a merkantil 5 az agrárius érdekeltségek nem tudnak megutjára? A kormány nemrégiben elrendelte az ily megszűnt műhelyek összeírását. S ez összeírásnak legelején kiderült, hogy számuk több ezerre rug. Bevonulás, központosítás, munkaerő s anyaghiány mind hozzájárult a magyar tis és középipar e szomorú pusztulásához. Óriási probléma, hogyan fogjuk ezt helyrehozhatni s óriási feladat" az elhagyott s szünetelő műhelyek talpraállitása. Illetékes helyen egy segélyakciót terveznek e feladat szolgálatában. A terv szerint a háborúból visszatérő ipariizöknek egy e célra alkotandó szervezet olcsó kölcsönöket és gépeket, eszközöket bocsátana rendelkezésre, még pediglen részben az Országos hadigondozó hivatal rendelkezésére álló pénzekből, részben pedig az állam szavatossága mellett a pénzintézetek kölcsönnyújtásának felhasználásával. Az erre vonatkozó tervezet most járja meg a különböző hivatalokat és tárgyalnak fölötte. Arnig ilykép az akciót a maga részleteiben nem ismerjük, önkéntérthetőleg beható kritikát sem gyakorolhatunk fölötte. A gondolat természetesen mindenkép csak helyeselhető. Egyet azonban mindazáltal már most meg szeretnénk rögziteni. Ez pediglen az, hogy egy segélyakció, legyen az egyébként bármily jó is, egymagában véve édeskevés kézműves-iparunk talpraállitásához, s arra, hogy a háborúban elsorvadt ezernyi műhelyben ismét meginduljon alkotó munka. Ehhez mindenekelőtt az ipari termelés szabadságának, az alkotó erő szabad érvényesülésének biztosítása szükséges. A hazai fürdők előtt példátlanul álló konjunktura bontakozik ki mostanában. A közönség, mely békében a külföldi fürdőket lepte el, most óriási tömegekben tódul a hazai fürdőkre, amelyek ha tízszer akkorák volnának is, sem tudnának minden jelentkezőt befogadni. Ezt a nagyszerű konjunktúrát, mely után évtizedeken át sóvárgott a hazai fürdő-ügy és idegenforgalom minden barátja, most meg kellene ragadni, hogy minden időkre állandósuljon. Sajnos, ennek érdekében vajmi kevés történik. Fürdőink csak a pillanatnyi konjunktu át látják, s alig van egy-kettő, mely a mai kedvező helyzetnek mély közgazdasági és idegen.orgalmi jelentőségével számolva felkészülne egy olyan munkaprogrammá, amely fürdőinket fejlettebb és modernebb színvonalra emelni törekedne. A magyar fürdők nagyrésze olyan, mint általában az üzletemberek legtöbbje a mi háborús konjunktúránkban : egyszer akar jóllakni. férni egymás mellett, s hogy az utóbbiak már egy külön leszerelési szervezet létesitését szorgalmazták is illetékes helyen. Hogy ez a harc most miképen fog eldőlni, az engem már nem érdekel. Engem ebben az egész, a kulisszák mögött folyt tusakodásban csak az az egy szimptóma kapott meg, hogy iine: itt rakjuk le a békekorszak felé vezető ut első köveit, s a gazdasági élet faktorai már itt a küszöbön is, újra, miként a háború előtt, két táborra szakadnak és egymással szemben sorakoznak fel. Újra szembeáilanak a merkantil s az agrárius szervezetek, mint régen és felütik fejüket a régi torzsalkodások, amelyek közepette évek hosszú során' őrlődtünk. Ez a szimptóma mélységes szomorúsággal tölthet el mindeneket, akik minden érdeken felül az ország egyetemes nagy érdekeiért aggódnak. És joggal. Mert a magyar jövő kegyetlen katasztrófáját kellene látnunk abban, ha gazdasági erőink a háború után is egymással szemben állanának és az egymással való torzsalkodásban emésztenék fel önmagukat, s az időt, mely a nemzetek nagy munkaversenyében minden erőnknek összetevéséi rendeli. Mikor értik ezt meg nálunk s mikor kezdik el az ország boldogulását biztosító válvetett munka megvetését ? Ki látja vájjon, hogy füstölgő gyárkéményeink árnyékában ezer és ezer önálló kézműves, iparos, kisipari üzem műhelye sodródott a háború viszontagságai közepette a pusztulás É • | üüáwift fea SS ÍÍH •sa OB "ea $tagy. Tudománges Színház Szombaton és vasárnap május 4-én 5-én, Roit Sándor, a legnépszerűbb komikus uj filmje. Vigjáték 3 felvonásban. Ezenkívül Aranykalitkába!* Szinmü 3 felvonásban. A főszerepben Saharef a világhírű táncosnő. Előadások d. u. pontosan 5., 7 és 9 órakor, vasárnap d. u. 2 órától kezdve, jegyek előre válthatók d. u, 3 órától kezdve, vasárnap d. u, fél 2-től. kezdve. m kmmeekksiarcss jilleÉiMHíiai. Kitűnő Jjdzikoszt, frissen csapolt sör, kiiiinö borok kapható. Szíves pártfogást kér a tulajdonos,