Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-05 / 103. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 38.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Egyes szám ám U fillér, Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM, A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged. I9IB. VH. évfolyam. 103 szám. Vasárnap május 5. —-' • 1 *——— Marx. A tőke bizonyára nem tart ütmei ; o';r: j a napon, amely száz évvel ezelőtt Marx . j ícolyt adta a világnak. A világ proletárjai ünnepelnek. Legalább hinni szeretnők, hogy ettől az ünneptől egy nemzet munkásságát is liberális gondolkodású polgárságát sem tartja vissza a háború, amelynek Őrülete hasonló meglepetésekkel ámulatba ejtette már néhányszor az elfogulatlanul gondolkodó embereket. Általában kedvenc téma ma már: a háború folytán szükségessé vált — kétséges ugyan, hogv ezek váltak-e szükségessé — berendezésekkel és intézkedésekkel kapcsolatban vitatni, hogy a gazdasági élet egyre szélesebb körű államosítása igazolta-e a szocializmust vagv sem. Az együk tábor azt vitatja, hogy a háborús termelési rendszer a szocialista állam vázlatos megvalósítása, tele — a dolgok természeténél fogva — kiáltó ellentétekkel. A másik tábor lelkendezve vonja le a következtetést: ha ez a szocialista állam, megbukott, még mielőtt létesülhetett volna, hiszen a termelés államosítása — mint látjuk — csődöt mondott, nem alkalmas végleges és szilárd alapú állami berendezés biztos talajául. Tévedés. Amint tévedés, hogy államilag szervezett termelés lenne, amint most termeinek. Talán csak akar lenni. Az épület falait ugy emelték, hogy inogni ok kell. A magántőke és a magántulajdonban levő föld még mindig termelési tényező. Ami tehát a háború alatt történt, se nem mása, se sem kisérlete — ha öntudatlanul is — a szocialista államnak. Egyszerűen — jó vagy rossz — intézkedések, amelyeket a háború folytán; beállott kényszerhelyzet tett szükségessé és amelyek annyit minden esetre bizonyítanak, hogy a reálpolitika is minél több ember minél nagyobb boldogságát előbb vagy utóbb — a szocialista tudománytól megjelölt 'uton lesz kénytelen keresni. Az emberek boldogságán tépelődök számára tehát a Marx neve és tanítása ép ezekben az időkben nyert ui fényt és életet. A nevezetes évfordulón azonban, amely nem egyes osztályoké, hanem az emberiségé, nem egyes koroké, hanem a világtörténelemé, egy nagy gyakorlati szemponttal is foglalkoznunk kell A munkásmozgalmakat, amelyek nem egész a marxizmus jegyében folynak le. de azért a nagy vallásalapító nevéhez és működéséhez visszavezethetők, hovatovább az iparilag gyönge Magyarországon is teljesen fölszabadítják. Az egykor üldözött szocialista ma hatalmi tényező. A munkás gyors tempóban nyomul előre azon az uton, mely telies gazdasági és társadalmi érvényesüléséhez vezet. Ahhoz persze, mely ebben a társadalai és gazdasági rendben részéül juthat. Ép a éijes szociális érvényesüléshez legmesszebb még az ut. Ennek azonban, sajnos, első sorban ia munkásság vezetői az okai. akik például a közegészségügyi vívmányokra is aránylag kevés gondot fordítottak. A mai helyzet mégis hatalmas diadala Marxnak, nagv dicsősége értékes és virágzó életének. Neve a kevés halhatatlanoké között van. Fényére nem vetnek árnyékot egyesek, csoportok vagy tömegek efkanyarodásai, sokszor végzetes ballépései vagv tévedései. A • miUíásmozgahaak is szoktak célt téveszteni. A .,2ociáHsta sem él mindig megengedett eszközökkel. A munkások 'közt is sok akad, aki a fizetést munka nélkül szereti. De mind>;zek a kicsiségek nem diszkreditálhatják a Kélt, amely, nagv és miijeitek fölött társa" Ataiu. Lloyd George ismét nyilatkozott a béke ellen. Elzász-Lofharmgiához és Belgiumhoz ragaszkodik az antant. — Lloyd George Párisban újságírók előtt nyilatkozott, hogy ismét lehűtse a mindinkább terjedő békevágyat. Kijelentette, hogy mostan csak olyan békét lehetne az antantnak kötni, amely lemondáson alapulna: azon célokról való lemondáson, amelyekért tulajdonképen megindították a háborút. Hogy ezek a célok pedig anneksziós célok voltak, azt nem is tagadja, mondván, hogy kész abban a pillanatban lemondani a miniszterelnökségről, amikor az angol parlament a status quo ante alapján kivánja a béketárgyalások megkezdését. Beszédében azt is hangsúlyozta az angol ministzerelnök, hogy nem szabad peszszitnistápak lenni, bár a jelenlegi helyzet eléggé rossz. Szerinte az antant csak akkor vesztheti el a háborút, ha már elveszettnek his^zi. Még több hasonló, kétségtelenül szellemes ötietet mondott Lloyd George, sikeresen mégrohamozta a bizonyára nagy elterjedtségü békeérveket is, beszélt szépen és melegen Elzász-Lotharingiáról és Belgiumról, de hiába — a beszéd csak beszéd marad. A németek ettől csak nem fognak kisétálni Belgiumból és nem fogják átengedni Elzászt és a szerencsétlen béke ügye sem jön közelebb. Talán már okosabb volna még is, ha Lloyd George végre beváltaná fenyegetését és a sok beszéd helyett mondana is valamit, például — lemondana. Amsterdam, május 4. Lloyd George Párisban újságírók előtt a következő nyilatkozatot tette: — Mindenek előtt óvakodnunk kell a pesszimizmustól. Ha mindig csak a jelent tartjuk szem előtt, akkor bizony kétségbe lehet esnünk. Ef azonban a legnagyobb veszedelem volna. Egyáltalán nem kicsiny lent le a helyzet nehézségeit, de a háború a ml részünkre csak akkor veszett el, ha elveszettnek tartjuk. Akadnak Angliában és Fran-< ciaországban emberek, akik azt a kérdési vetették fel, hogy miért nem teszünk kísérletet az Irányban, hogy a németekkel békél kössünk. Hát azt hiszik ezek, hogy a németek most inkább volnának hajlandóak magukévá tenni az antant békeprogramját, amikor sikereket aratnak, mint ezelőtt egy esz" tendövel. — A béke most annyit jelente, hogy az! antant most lemond mindazokról a célokról, amelyekért harcba vonult. Amig én a kormány élén állok, lemondásért nem vállalom! a felelősséget. Meglehet, hogy vannak, akiknek mást diktálna a lelkiismeretük. Azon a napon, amikor az angol parlament azt köve-i tel!, hogy a status quo alapján indítsunk bé" ketárgyalásokat, lemondok a miniszterelnökségről. — Belgium azt jelenti Anglia számára, mint Elzász-Lotharíngia Franciaország szál mára. Ennek a két területnek birtoka fogja a háború végén azt jelezni, hogy ki a győztes. Majd befejezésül igy szólott a miniszterelnök: — Ami Ausztria-Magyarországot illeti, illúzióban ringatódznánk, ha azt hinnők, hogy különbékére rá lehet birni. Talán volt idő, amikor ez lehetséges volt, ma azonban gondolni sem lehet rá. Pénteken mutatkozik be az uj kormány — A kormány kinevezésére vonatkozó királyi kéziratot szerdán teszik közzé. — Apponyi kihallgatásra megy a királyhoz. — Budapest, május 4. A Magyar Tudósító jelenti: Gróf Apponyi Albert szombaton este Bécsbe utazott. Budapest, május 4. A inai nap eseménye Apponyi bécsi utazásáról szóló félhivatalos közfem,énl. Az alkotmánypártban izgatottari várják, hogy mivel fog az audiencia végződni. És ettől teszik függővé App/myinak és pártjának az állásfoglalását, valamint a keddi értekezletnek a lefolyását. — Apponyi hétfőn fog az uralkodó elé járulni kihallgatásra. Állítólag Wekerle forszírozta Apponyi kihallgatását, njert a király is és ő is akarják, hogy Apponyi a kabinetben részi vegyen. Kilátásba van helyezve, hogy a királyi kézirat félre nem érthető módon utalni fog arra, hogy Wekerlének módjában lesa a Házat feloszlatni A terv az, hogy ha a kormány megalakul, akkor pénteken mutatkozik be a Háznak. Előzőleg azonban még Tisza is kihallgatásra megy a királyhoz. A bemutatkozás után a parlament ismét szünetelni fog május végéig, amikor is először az adójavaslatokat fogják tárgyaink Budapest, május 4. fii Magyar Tudósító /