Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-03 / 101. szám

Szeged, 19.18. május 3. m&íml&l& 1 aittussmap 7 MÖVESZET oooo M1ÜSOR: Pénteken: Egy szegény ifjú története. Szinmü páros egyharmad. Szombat délután: Névtelen asszony. — Este: Egy szegény ifjú története. Szinmü. (páratlan kétharni.) Vasárnap d. u.: Románc. Szinmü. — Este: bérletszü­netben Próbaházasság. Népszínmű. Sfatnbul rózsája. Megismételt vendég­szereplése sorozatát ma este a Fall-iéle ope­rettben fejezte be iRátkai Márton, aki ma is betegen játszott, de azzal a készséggel, ami teljes elismerést érdemel. Kár, hogy nyom­ban felépülése után kezdte meg vidéki körút­ját. A nap-nap után való játék és a fárasztó táncok nem szolgálnak egészsége helyreállítá­sára. Kímélnie kellene magát, hiszen sikeres jelene mellett előtte a diadalmas jövő. Ezt pedig a tehetségen kivül teljes egészséggel le­het elérni . . . Tapsolták ma is, de ismétlése­ket nem kivánt tőle a közönség, amely ked­vező fogadtatásban részesitette az előadás má­sik vendégét: Holdi Jucit, a szabadkai szín­ház primadonnáját, aki a beteg Hilbert Jan­ka helyett személyesítette Kondzsa Gült. A vendégnek kellemes, tisztán csengő a hangja -és noha naturalista énekesnőnek látszik, énekelőadása az igényeket, teljesen kielégíti. Jól tud bánni magas szopránjával, szövegki­ejtése tiszta, érthető és a prózát hibátlanul, jól akeentuálva mondja. (A játéka simul a szerephez, ezenkívül rutinra valló. Tapsolták és többször a kárpit elé szólították, de nem azzal az intenzivitással, mint itt a karzat ked­venceit szokták . . . E*y szegény ifjú története. A színházi iroda jelenti: Feuillet Oktáv pompás roman­tikus színmüvét, az „Egy szegény ifjú törté­neté"-t, eleveníti föl pénteken a színház, még pedig elsőrendű szereposztásban. Az előadás­ban csaknem a teljes drámai személyzet részt vesz. Gömöry Vilma (Margit), Lendvai Lola (Helén), iHantos Irma (Christine), Körmendy Kálmán (Mexin), Szeghő Endre (Larognue), Dózsa (Lenbepin), Szilágyi Aladár (Allén), László Tivadar (iBerallan.) Jótekonycélu hangverseny Hódmező­vásárhelyen. Hódmezővásárhelyen a kaszinó­ban szombaton este jótékonyoélu hangver­seny lesz szegedi művészek részvételével. Köz­reműködnek: Bárányi János, Fichtner Sán­dor, Kunossy Ella és Ocskay Kornél. Szombat délután: Névtelen asszony. A színházi iroda jelenti: Szombat délután a honvédzenekar a rókusi templom hangverse­nyén van elfoglalva. A színház ezért kényte­len szombat délutáni műsoráról levenni A kóristalányt. Helyette a Névtelen asszony, ez a nagyhatású Bisson-dráma kerül szinre. fiafifinifiiuHGt és más értékpapírokat :-: vesz és elad a SZEGEDI NÉPBANK Kosmth l.ajos-sugárut 13. 00001 >i! éii .fin m «IM •n»s»)' • íaJöü Mii Iliül!]]! lm íiMiiü e lm MMM. 0000000000000000B KÖZGAZDASÁG oooo Tőzsde. Budapestről telefonálja tudősi­íőnk: A tegnapi egyenetlenül ingadoó irány­zat után ma megszilárdult a tőzsde. A poli­tikai helyzet kedvező alakulása, úgyszintén nagyobb bécsi és helyi vásárlások különö­sen a vezető értékek javulásában jutottak kifejezésre. Magyar Hitel 1246—60, Osztrák Hitel 908—15, Agrár Bank 924—27, Hazai Bank 591—83, Magyar Bank 881—76, Ke­reskedelmi Bank 5430, Salgótarjáni 1095— 80, Urikány 799—94, Schlick 540—46, Rima­murányi 1057—50, Atlantika 1350—60, Á-l lamvasut 950—60, Közúti 798—95. TQzifa-szállitási pör egy horgosi ke­reskedő ellen. Egy szabadkai fakcreskedő a budapesti tőzsdebiróságnál 42 vagon tűzifa szállítása iránt keresetet indított egy horgosi fakereskedő ellen, aki azzal tagadta meg a szállítást, hogy a tavalyi kormányrendetet alapján létesített Faértékesitő Hivatal ren­delkező joga alapján nem tud megfelelni szál­lító kötelezettségénbk. Tegnap tárgyalta ezt az ügyet a tőzsdebiróság s kimondta, hogy a Faértékesitő Hivatal rendelkezik ugyan a bejelentett fakéssletek hovafordításáról, de a vonatkozó rendelet a polgári szükségletek fedezésére szolgáló fakészletekre vonatkozóan is a rendelet életbelépésekor fennállott szer­ződések figyelembevételéről szól. iAz egyik szakasz pedig azt is kimondja, hogy a készle­tekkel, amennyiben előzően szerződésileg le nem kötötte, a tulajdonos a megállapított kor­látokon belül a belföldi vevőkkel szabadon megállapodbatik. A bíróság ennélfogva köte­lezte a horgosi kereskedőt a 42 vagon tűzifa szállítására. f«BM«aMwawnHBMBaamHiBaMmiuaiBs««tHKa»«aMiai««aNtM>^ 7{égi világból * — Szegedi föriéneiek. — Irta: Cserzy jYliháty. 31 FÁÍKLYÁSMIENHr. Szegeden az utolsó „megyefőnök'' Jom­bart Emil volt 1861-ig, az úgynevezett kisal­kotmányig, amikor utilaput kaptak a tal­pukra a ,jött-ment" császári biztosok és he­lyüket elfoglalták a negyvennyolcas törvé­nyek szellemében választott magyar érzelmű tisztviselők. Többnyire azok az igazi haza­fiak, kik a nehéz idők alatt üldözve voltak és mártiromságnak töviskoszorujából nyilni kezdett, ime, az elismerés és jutalom szelid virága, mely él és csak addig nyomorog az erőszak fagyos földjében, mig el nem követ­kezik a kikelet, melynek ereje lerázza a bék­lyókat és langyos levegőjével életet leltei ma­ga körül. lEz a Jombart kivételes ember volt. Nem olyan, miht a többi megyefőnök, kik ugy lát­szik, azért vállalkoztak — éppen mint ma — a dísztelen hivatalra, hogy a szabadsága után busuló, megtört nemzet testén éhes kuvaszok módjára lakmározzanak és üvöltözve járhas­sanak az összetört alkotmány gyászos csata­mezőjét. Valamivel jobb szivü és szelídebb lelkű beamtere volt Bach ő excellenciájának és annyira leereszkedett hivatalának zordon­ságából, hogy valósággal pajtáskodni kezdett a polgársággal. Elment ,a társaságokba; ér­deklődött olyan dolgok iránt is, ami volta­képpen az ő német nyelvű hivatalos dolgába nem tartozott Egy szóval fújdogálni kezdett a tavasz szellője Jombart nr uralkodása alatt. Ez pe­dig annál feltűnőbb és érezhetőbb volt, mert az elődje: Bonyhádi István, körülbelül nyolc esztendeig basáskodott a tiirlemes, szelid ma­gyar városban és olyanokba is beleütötte az orrát, amibe voltaképpen nem volt semmi jussa. Valóságos zsarnok volt. Végrehajtó hó­hér. Az útját a gyűlölet átokkal szórta tele. Megvetés, utálat kisérte minden lépésében. Az emberek kitértek előle, elfordították a fejő­ket s a gyermekeket, mint rémmel ijesztget­ték a szülők. Hát rém is volt. Fekete lelkű és csúnya külsejű ember. Büszke, kevély és hogy mindenképp elüssön a rendes emberektől: ronda köcsögkalapban járt, mint valami ura­sági kocsis. Műveletlen lelkének kiénaságák minden érintkezésében éreztette. Különösen ellenszenves minden iránt, ami a szabadság­harcra emlékeztetett. Babnak, láncravert ál­latnak szerette volna l(jtni és ismerni az em­bert. Ilyen lovagiatlan paraszt volt a fehér­néppel szemben is. Egyszer egy úrinő járt ná­la, aki a rajta esett sérelem miatt panaszt emelt. Végignézett az asszonyon s mikor a kérvényről leolvasta a nevét, olyan lett, mint a fölfuvódott pióca. — Asszonyom, — felelte azután — az ö» kezén még most is érzem a szurokfáklya sza­got! ... Előkelő asszony volt, aki Kossuth Lajos tiszteletére rendezett fáklyásménetben annak idején szintén résztvett. ÍElpirult, nem birt szólni. Ez a vitéz komiszárus aztán annyira ment a fajtalanságával, hogy a város köz­igazgatási dolgain kiviil még merész kombi­nációkba is bocsátkozott, továbbá fegyveres alárendeltjeivel betolakodott, minden ház ka­•puján. Gyülekezeteket feloszlatott. Társasá­gokat záróra alá vont. Bál, keresztelő, disznó­tor s egyéb magán mulatságba spiclit küldött, aki felügyelt minden szóra. Ezeket a mulat­ságokat természetesen előre be kellett nála je­lenteni. Hát ez nem volt ugyan nagy baj, a, német sógor jelenléte dacára is összeszidta a magyar gazdástól, mindenestől a megyefőnök urat, meg mindent, aimit csak tűrnie kellett. Ily körülmények között a tanyákra rándultak ki az emberek és ott „imádkoztak" a magya­rok istenéhez. Azután erre is rájött Bonyhádi ur és fölhívta a polgármestert, hogy figyel­meztesse a tanyákra kirándulókat, nehogy ott poharazás közben, csöndes mulatozás helyett forradalmi dalokat énekeljenek, mert a leg­erélyesebb megtorlást fogja alkalmazni. Az­után meg a hatósággal, polgármesterrel é« a többivel is műveltségéhez méltóan bánt el. Ha rájött a bolond óra, kapta magát, egy pa­pirszeletkére ráírta a förmedvényét és azon­mód, boríték nélkül, elküldte a hivatal szolgá­jától. . Folyt. iköv. Felelős .szerkesztő: Pásztor Jöss®f, Kiadoruiaiclorios Várna? L. Szeged szab. kir. város polgármesterétől. Hirdetmény. A m. kir. földmivelésügyi Miniszter urnák 14.127/Xii, A-2. 1918. sz. rendelete alapján értesiiem a mezőgaz­dasági motor tulajdonosokat, hogy a cséplési (aratási) idényre szükséges motorhajtó és iizema.iyag szükség­letüket (benzin, kenőolaj) az eddig szokásos módon és az eddig használt rlapokon a m. kir. Földmivelés­tígyi Minisztérium XVI. A-2. ügyosztályánál 1918. május hó végéig okvetlen jelentsék be. A bejelentésre szolgáló űrlapok a motorhajtó anya­got szállító gyáraknál és cégeknel kaphatók. A bejelentési kérelmekben felsorolandó adatok a rendőrkapitányi hivatal által igazolandók, hatósági Iga­zolás nélküli betalentések figyelembe nem fognak vétetni. Üzemanyagot árusító cégek azokat csak az ekként nyert beszerzési engedélyek alapján szolgáltathatják ki. Minthogy pedig a gazdák a múltban nekik köl­csön adott benzin szállító hordókat vissza nem küld­ték, ujak beszerzése p dig alig lehetséges, felhívom az illetőket, hogy az üres hordókat saját érdekükben a benzint szolgáltatott cégekhez sürgősen küldjék vissza, mert ellen esetben az ujabbi szállítás esetleg egészen elmaradhat. Szeged, 1918. április 27. 3763/918. eln- sz. Somogyi Szilveszter dr. polgármester.

Next

/
Thumbnails
Contents