Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-18 / 114. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA ©. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Egjrea azám ára. 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal lelefonja: 81. Szopd, 1918. VII. évfolyam, 114. szám. Szombat, május 18. Pfour beszéde Anglia sivárgi békevágyáról. — Lm»á Cecil is ragilaficozott. - Franciaország anneksziős követelése nem talál a hivatalos tényezők támogatására, - A Manchester Guardian leleplezi Poincaré!. Angijából eddig a legfenhéjázóbb és ieggyiilöletesebb beszédeköt hallottuk. Nagyot változhatott most a helyzet az angol kontinensen, mert — amint Balfour beszédéből! örvendetesen megállapíthatjuk — alábbhagyott a rettentő angol elbizakodottság, Az angol külügyminiszter abban a válaszában, melyet egy angol képviselő interpellációjára adott az Akóházban, ha egyelőre még csak stílusban és hangban is, figyelemreméltó engedékenységet mutatott. Többek között azt mondotta, hogy az angol kormány sóvárogva akarja a békét. Hogy épen ezt a kifejezést használta — ami bizonyára nem véletlen, — amely a vágynak legmagasabb fokát jelenti, igen fontos jelenség a békelehetőségek megítélésénél. Maga a beszéd egyébként igen érdekes példája a diplömápiai rabuJisztliikának. (Az angol kormány nem tud arról, hogy Franciaország a megnagyobbodott, vagyis az 1790-es határokiig terjedő Elzász-Lotbaringiát akarná. Ezt a hadicélt-Anglia nem 'is támogatná. De hogy a mostani Blzász-Lotharingia visszaszerzését nem tekinti-e hadicélnak Franciaország, arról hallgat Balfour. Csupán annyit mond, Franciaország nem Elzászért folytatja a háborút és Olaszországnak sem fő hadicélja a területszerzés. Ezt a látszatot — mondja Bálifour — csak a központi hatalmak akarják kelteni. Károly király magánjellegű leveléről csak később értesült, mert azt csak Lloyd Oeorge és áz angol királlyal közölték szigorú titoktartás mellett. Az angol kormány tehát ezt a levelet nem tekinthette békeaján\ latnak. Megkockáztatja Balfour anpaik a kijelentését is, hogy az angol kormány még eddig nem utasított vissza egyetlen békeaján latot senr és hozzáteszi, hogy komoly javaslatot készséggel fogad Anglia. Csupán arra pem ad feleletet az angol ki'tógyminis'zter, hogy mit tart hát ő komoly javaslatnak? Pedig addig, atnig ezt nem határozza meg, üres szóbeszéd az egész, mert fönnmarad Anglia részére az a lehetőség, hogy minden tisztességes békeajánlatra, amelyhez nem akar hozzájárulni, kijelenthesse, hogy nem komoly. Ha Balfour igazán olyan őszintén és sóvárogva akarja a békét, ne köntörfonalazzon, ffanem álljon elő ő valami komoly javaslattal. Elvégre a központi hatalmak már tetteik elég békeajániliatot. Hátha Angliának több szerencséje lesz. HÁGA, május 17. Az angol alsóház tegnapi ülésén Runciman Balfour külügyminiszterhez több kérdést intézett és többek köízt ezeket mondotta: — A francia kormány tudomására hozta-e Károly király levelét a szövetséges államok kormányainak, főként az amerikaiaknak? Miért szakadtak meg a tárgyalások? Igaz-e, hogy területi okokból, különösen azért, mert Franciaország ElzászLotharingiát vissza akarta kapni, még pedig nemcsak az 1870-iki határokkal, hanem az 1790-iki határokkal? Balfour külügyminiszter az interpellációra a következő választ adta: — Az ügy, amelyről szó van, nemcsak Angliában, hanem az egész világon nagy feltűnést keltett. Megállapittatott, hogy eddig egyáltalán nem folytattunk béketárgyalásokat. Nem utasítottunk vissza ellenféltől származó ajánlatokat. Ha egy hadviselő államnak képviselője komoly javaslattal közeledne hozzám, mindig készek vagyunk meghallgatni. Természetes, hogy semmi körülmények között nem kezdenék tárgyalásokat anélkül, hogy szövetségesünket ne értesítenék. — Az a levél, amely körül az egész vita forog, Károly császárnak és királynak csupán magántermészetű levele, amelyet családjának egy tagjához intézett. Ez a családtag Sixtus herceg, aki a levelet megmutatta a francia köztársaság elnökének, aki viszont megmutatta a levelet Lloyd Georgejnak, de a legszigorúbb titoktartás kötelezettség© mellett. Az angol miniszterelnöknek eSak arra volt felhatalmazása, hogy a levelet György angol királynak mutassa meg, az angol kabinet többi tagjainak nem volt szabad értesülniük róla. — Én magam abban az időben Amerikában voltam ós csakis Amerikából való visszaérkezésem után érleklödtem az ügy felöl. Az amerikai kormány akkor nem tudott a dologról, mint akár csak magam. Ne* künk azonban Wilson előtt nincs titkunk. — Runciman még azt is kérdezte, miért szakadtak meg a tárgyalások. Talán Franciaország területi követelései miatt, merf Elzász területének 1814 előtti határait követelte vissza. Runcimannak ez a kérdése nyilván Doumorgue volt orosz nagyikövetnek a cárnál 1917 tavaszán történt látogatására vonatkozik. Szó sincs azonban arról, hogy a megnagyobbodott Elzász-Lotharingiára vonatkozó követelés szövetségesünknek valaha is hadicélja lett volna. Doumerguenak a cárral folytatott megbeszélése nem volt nemzetközi jellegű és nem kötelez bennünket semmire. A mi kormányunk ezt az akciót sehol, a legtávolabbról sem támogató ta. Ilyen terveket soha fontolóra nem vettünk és nem hiszem, hogy bármely francia kormánynak komoly békecélja lett volna. A tárgyalások semmi esetre sem szakadtak meg azért, mert Franciaország ilyen értelmű követelésekkel lépett volna fel. — Csakis a békeoííemzivámak egy kísérletével állunk szemben, ami azt mutatja, hogy az ellenfél nem a békét óhajtja, hanem csak azt akarja, hogy bennünket egymástól elválasszon. Azt a látszatot akarják kelteni a központiak népeiknél, mintha Franciaország csak azért folytatná a háborút, hogy megkapja Elzászt és Olaszország is hozzájuthasson bizonyos területekhez. > — Bizonyitékaink vannak arra vonatkozólag, hogy a német kormány eddig soha nem vette szemügyre azokat a lehetőségeket, amelyek számukra tisztességes békét biztositanának és olyan békét, amely a világnak visszaadná a szabadságát. Mindazon" által nincs talán senki a világon, aki olyan sovárgóan kívánná, hogy a háború tisztességes bókével végződjék, mint épen az angol kormány. Ha bárki is megmutatná nekem azt a módszert, hogy miként érhetnénk el tisztességes békét, azt a legnagyobb készséggel követnénk. Beszédét ezzel végzi: — Magasztos célokat csak ugy lehet elérni, ha a szövetségesek teljes bizalommal lesznek egymás iránt és teljes egyöntetűség uralkodik közöttük. LONDON, május 17. Az alsóházban lord Cecil különböző kérdésekre a kővetkező kijelentést tette: — A békeofieníaíva olyan diplomáciai cselekmény, amelynek célja nem a béke létrehozatala, hanem a háborúnak támogatása. Azon állítást illetőleg, amely szerint szándékunk van, hogy Németország részéről jövő bármilyen ajánlatot félre kell dobni, ki jelentem, hogy egy olyan szót sem ejtettünk