Délmagyarország, 1918. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1918-04-13 / 85. szám

, ÁJ •fii kwiii Í ttmrnM® áw*. spfiiy í4, I A közélelmezési hivatal üzleteredménye a pénzügyi bizottságban. (Saját ludósitónktól.) Á pénzügyi bizott­ság és közélelmezési tanács együttes ülést tartott, pénteken délután dr. Somogyi Szil­veszter polgármester elnöklésével. Tárgya a közélelmezési hivatal üzleteredmé n vének, évi .jelentésének és a forgalmáról szóló je­lentésnek bemutatása volt. Balogh Károly előterjesztette ezeket a jelentéseket. —- A munka — mondja —• nap­ról-napra nehezebbé vált az utóbbi időben. Különösen két nehézség akadályozott ben­nünket. Egyik, hogy a legitim kereskedelem elől semmit se vonjunk el. a másik, hogy ne drágítsa a város az árukat. Ezután ismerteti a hivatal működését az egyes, különálló üze­mek működésével. A 300.000 koronás jöve­delmet pusztán a nagy forgalom teszi, az áruk enélkül sem lettek volna olcsóbbak, leg­alább észrevehetőleg nem. Végül kéri. fogad­ják el és ajánlják a közgyűlésnek is elfoga­dásra előterjesztését és javasolják a fölment­vény megadását. Obláth Lipót elfogadja az előterjeszté­setet. De — mondja — jutalmazni kell a közélelmezés vezetőjét is, akit tavaly 40.000 koronás eredmény után 6000 koronával ju­talmaztak. Az idén az eredmény és végzett (munka is horribilisán nagyobb. A jutalomnak 6000 koronáról 7000 koronára való föleme­lését javasolja a végzett hatalmas munka iránt való elismerés kifejezésével. Wimmer Fülöp szerint ennek a bizott­ságnak fölösleges a jutalom kérdése fölött vitáziji. A közgyűlésen erre ugvis megteszik majd az indítványt. 'Ami azt illeti, hogy — a lapok szerint sok a 300.000 koronás jö­vedelem s a közélelmezési hivatalnak sem enne szabad ennyit keresnie, csak annyit jegyez meg, (hogy ennyit 52 milliós forgalom után kell keresni, mert ez fél százalékia sincs a forgalomnak s enélkül könnyen nagy vesz­teségek érhették volna a várost. Egy köz­élelmezési üzemet, amely ilyen hatalmas Szervvel rendezkedett be,- igv kell vezetni. Dr. Dobay Gyula csak egy megjegyzést kiváii tenni. Rájött arra. hogv egyes hadi­fogoly tartó gazdák foglyaikat a népkon vitá­iról kosztoltatják. Balogh Károlynak azt a váiasztá, hogy máius elsejével ui rend lép életbe a népkonyhák körül, tudomásul veszi. Szász Ernő azt indítványozza, a nyere­ségből ne irányozzon elő a város 150.000 koronát az előre nent-látható veszteségekre, de segélyezze ennyivel a nagyon sanyarú helyzetben levő középosztályt olcsó étkezés lehetővé tételével. A veszteségek elleni ilyen védekezésre nincs szükség, elvégre is az sem lenne sulvos szerencsétlenség, ha a város ráfizetne erre az üzemére. Balogh Károly azt kéri, nyugodjék a bi­zottság tele a nyereség fölosztásának ter­veibe. Ne neveljük — mondja — mestersége­sen a szegénységet. Nemcsak az a szegény, aki vendéglőben étkezik, de az is. aki oda­haza főz. Ezenkívül szükség van a tartalék­ra. Az áruk nagy hiányokkal érkeznek. Az egy év alatt például 68 vagon fát loptak a várostól a faszálíitmánvokbói, Wimmer Fülöp elfogadja az eredeti ja­vaslatot. Szükség van a 150.000 koronás tar­talékra. Hátha vége lesz a háborúnak és a városnak nyakán marad a drág áru a horri­bilis veszteségek veszélyével. Egy hang: Bár már ugv lenne! Dr. fíecsey Károly hozzájárul a tanács­nok előterjesztéséhez. — De — mondja — sok a panasz, hogv ok nélkül nagyon drága a tűzifa 310 koronás ára. Egy vagon fa 1400 koronába kerül. Attól tart. hogv abnormális hasznot húznak á fakeréskedők. A hatóság talán tehetne valamit az árak leszorítása érdekében. Balogh Károly: A faárak alapjául csak 1100 koronát vettek vagononkint. Ehhez 200 koroűa a vasúti szállítás, költsége, 120 korona a befuvarozás, 45 korona a hiány. 20 korona az ölezés, 6 korona a kövézetvám, 3 százalék nagykereskedő ék ujabb 8 százalék a kiske­reskedő haszna. Így 1700 koronába kerül egv vagon fái Szusz Ernő szerint erdőt kellene a vá­rosnak vásárolni. Balogh Károly íöívilágosi­tásai után a bizottság elfogadta az előter­jesztést. Husztria pártjai Czernin politikájáról, A német pártokat kivéve valamennyi párt a külügyminiszter ellen fordul. — — A Délmagyarország bécsi munkatársától. — Bécs, április 11. Az osztrák politika, amely gróf Síiirgkh tragikus végzetének beteljesedése óta min­den határozott irány nélkül imbolyog, soha sem volt falán olyan határozott és céltuda­tos irány nélkül való. mint éppen a legutóbbi időben. Nagy koncepciót már rég nem vár az osztrák politika irányításában senki sem, de valami céltudatos gondolat fellobbanását joggal leshettek, várhatták nálunk mindazon, akik egészséges egoizmusból szivükön vise­lik a testvér Ausztria sorsát. A tehetetlen­ség, a kapkodás, jogfeladás, engedékenység, indokolhatatlan birkatürelem, erélytelenség: mindez összevéve és együttesen osztrák po­litikát jelent. A gyönge kormánnyal szemben kitűzött céljaikra elismerésreméltó eréllyel törekvő ellenfelek sokasága áll igv az osz­trák politika misztériumait nem ismerő egyén is elképzelheti, hogy micsoda emberfeletti küzdelembe, mennyi ígéretbe, koncesszióba, az abszolutizmussal, illetve a parlament szétkrgetésével való fenyegetésbe kerül egy­egy négyhónapos költségvetési provizórium megszavazása. Mindez természetesen meg­felelő hatást gyakorol a külföldre és ha az ellenség a várható nagv offenzíva dacára sem volt hajlandó ez év februárjában békét kötni, akkor ez az osztrák parlamenti hely­zetre, a parlamenti pártok, mindenekelőtt a csehek magettartásám vezethető vissza, mert ez a magatartás az, ami a saját erejében kétkedő antantot fölvillanyozta: a monar­chia szétzüilésének gondolata töltötte el öt reménységgel. Amidőn mindezt látta a mo­narchia külügyminisztere, egv hatalmas be­szédben szokatlanul kíméletlen hangon a monarchia belső ellenségei ellen fordul s egyben teljes őszinteséggel muíaj: rá a mo­narchia testét pusztító rákfenére. A hatal­mas beszédnek hatalmas volt a visszhangja is s most már az a kérdés, hogv mi lesz, ml lehet ennek a következménye Ausztriában. Tájékozódás szerzése végett a különböző ausztriai pártok vezető embereihez fordultam s az alább következő sorokban az egyes pártók fölfogása tükröződik vissza. A német pártokat kivéve úgyszólván va­lamennyi párt a külügyminiszter ellen for­dul s sorsát megpecsételnek tekinti. A né­met nemzeti pártok föllélegzenek — mint aki rettenetes lidércnyomás alól szabadult fél s boldogok, hogv végre akadt egv vezető állást betöltő államférfi, aki igaz néven merte nevezni a csehek üzelmeit. Valószínűnek tartják, hogv az osztrák politikában ui kurzus fog bekövetkezni s az erélytelen Seidler helyébe egy erőskezű po­litikus jön. aki érvényt szerez annak a belső politikának, amely Czernin beszédéből ön­ként adódik s amelv megfékezi a monarchia belső ellenségeit s lehetetlenné teszi a külső ellenséggel való együttműködést avagy ka­cérkodást. Igv a németek. A nemzetisági pártok és a szocialisták Czernint immár bukott embernek tartják s bizonyosra veszik, hogv a nagy békét már az utóda köti meg. A csehek természetsze­rűleg a legjobban vannak ellene fölháborod­va, az ultraradikálisok azonban titokban örülnek beszédének, mer.t most már közele­dést, a kibékülést a csehek és németek között lehetetlennek tartják. Az utóbbi _ időben ugyanis a cseh politikusok egv. részében, bi­zonyos hajlandóság mutatkozott a májusi és a januári deklarációban lefektetett utópiszti­kus alap föladására. Különösen a katolikus körök törekedtek a reális politikához való visszatérésre s már-már jelei is mutatkoztak a megegyezés lehetőségének. A radikálisok kárörvendve állapítják most meg, hogy Czernin föllépése ezt a megegyezést lehetet­lenné teszi. A lengyelek klubjában vezető politikusok ugv informáltak, hogy a pártnak semmi oka sincs a Czerninnel szemben kifejezésre jut­tatott bizalmatlanság megváltoztatására. A lengyelek a dhoLmi kérdés miatt fölmerült viszályt mindaddig nem tartják eliminálható­nak, amíg a monarchiának az ukrán béke­szerző Czernm a külügyminisztere. Ok már az ukrán béke megkötése után Czernin fejét követelték s ma is kitartanak eme követelé­sük mellett, jóllehet az ukrán kormánnyal kötött pótmegállapodások a cholmi kérdés igazságos és méltányos megoldását, rende­zését lehetővé teszik. A szocialisták is Czernin ellen fordul­nak immár, mert az általa kötött két, illetve három békét anneksziós bekének tartják, igy őt támogatni nem hajlandók. A helyzet te­hát az. hogv az osztrák delegációban alig kapna többséget, igv ennek kénytelen volna levonni konzekvenciáit. Azok, akik Czernin bukását szeretnék, szívesen hireszteiik, hogv a külügyminiszter: fölfelé is megbukott. Mértékadó helyen to­vábbá is az általános békére törekszenek ugyan, de a politika szempontjából nem ra­gaszkodnak Czernin személyéhez, akinek népszerűsége — ha objektív okok személyé­nek elejtését tennék szükségessé — kellemet­lenné válhatna. Akik Czernint buktatják, már utódjáról is tudnak. Az illető Mensdorf­Poiiilly-Ditrichstein Albert volt londoni nagy­követünk. aki Angliában nagv rokonszenvnek örved, igv az általános béke ügvében — ugy mondják — nagyobb szolgálatokat tehetne, mint Czernin és utalnak Mensdorf grófnak Smuts angol tábornokkal legutóbb történt diplomáciai találkozására. így látják és itélik meg Bécsben a belső és külső politikai helyzetet ebben a pillanat­ban. Illetékes diplomáciai helyen azonban, ahol alkalmam nyitott ezt a témát szóba­hozni, csak mosolyognak a Czernin bukásá­ról itt-ott felbukkanó híreken. Czernin alatt talán sohasem volt a tálai olv „szilárd, mint éppen most, — mondják, A legközelebbi jövfll el fogja dönteni, hogy mik. váltódtak valóra azokból a reménységekből, amelyek a kül­ügyminiszter legutóbbi beszédével kapcsola­tosan egyik és a másik részen felmerültek. .Irinyi Jenő. Öfft CEflIEPI S állandóan raktáron kitűnő minoségbenés versenyen kiviül áron. • • • VÉRTES MIKSA cég, Szeged, Paflavieini-üfca 5. sz. Raktár: Tiszapályaudvar.

Next

/
Thumbnails
Contents