Délmagyarország, 1918. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1918-04-12 / 84. szám

SiíOge3, ÍÚÍÍjL április 13, InüiMiG YA RöRéÉiiG Látogatás Berzenaey főmérnöknél. ged fejlődéséért. hagevá, modernné tételéért. Az a város olyan sokat érdemel, olyan szép, nagy. nyugodt, máris!... És a karjait, testét — ahogy beszél —• erő, energia, feszíti. Dolgozni, dolgozni, dol­gozni, — szeretettel — ahogy ezt mondja, az maga a legszebb Ígéret, legszebb program. Azután Zentárói beszél. A hangja olyan meleg; szimpatikus arca szinte szomorúvá válik, hogy. a válásra gondol; válásra azzal a várossal szemben, amelynek 14 éven át áldozta munkabírását, munkaszeretetét, az­zal a várossal szemben, amelynek olyan sok* szép és jelentős munkát adott. —• Persze — mondja — egyelőre itt kell dolgoznom nagyon erősen. Még nagyon sok munkát kell elvégeznem annak a városnak, amellyel hosszú évek munkájával forrtam össze. Rendben, nagv rendben akarok itt­hagyni mindent, és meg kell oldanom még azokat a szép és na^v feladatokat, amelvek mostanában várnak megvalósításra. Aztán ismét Szeged kerül szóba, az uj város, ahol majd lesz alkalom a munkára, nagy, hatalmas arányokban. És százszor is­métli gyönyörrel: „dolgozni, dolgozni, dol­gozni!" * i Ideiktatom még Helmberger György he­lyettes-polgármester nyilatkozatát, akit szin­Itén fölkerestem a távollevő Szárich Géza polgármester helyett. — Berzenczey szép dolgokat produkált itt és megnyerte maga részére az egész vá­ros közönségének osztatlan szimpátiáját. Tá­vozása most nehéz gondokat zudit reánk, mert bizony mi nem tudunk olvan jól válasz­tani, mint Szeged. Ézidőszerint nincs sen­kink. aki az ő helvét elfoglalhatná. — Hamaros távozásáról persze csak végső esetben lehet szó. 'Két-három hónap kelj hozzá, hogv a most folyamatban levő munkákat elvégeztessük és helyettesről gon­doskodhassunk. Még sóikat beszélt a távozó főmérnök­ről. S ahogy beszélt, abból megállapíthattam, hogy Berzenczey főmérnök távozását fáj­dalmas veszteségnek érzik Zentán. Sipos /van. Hollandia beavatkozik a háborúba, Németor&zág mellett? - április 11. . (A Delmagyarorsízug kiküldött munka­társától.) Az állomáson, esős, szomorú idő­ben. mintegy száz ember vár a megérkező szegedi vonatra, amely nemsökkal az érke­zés- után már indul is vissza. A városba ve­zető ut kedves, finom, kissé falusias hangu­latú. Bérkocsik nincsenek, de Berzenczey Domokos városi főmérnök figyelmes kedves­sége mégis megment a hosszú gyalogúitól. Miután előre értesült látogatásomról, kiküld­te elém a kocsiját. Tiz perc múlva a megérkezés után már fönn vagyok a városháza második emeletén elhelyezett hivatalában. Közlöm Berzenczey­vel, hogy mennyire komoly jelöltje ő a sze­gedi főmérnöki állásnak. Berzenczey. aki nemcsak mint városi főmérnök, de mint úri­ember is kiválónak bizonyult, élénk örömmel fogadja a kedvező hirt. Az arca fölragyog, szemeiben az öröm tüze csillan: • — Hát ennek végtelenül örülök. Szeged­nek... Szegeden... lehet majd dolgozni és szé­pen dolgozni! Most látszik: csupa tűz. csupa ambíció, csupa mun'kavágv ez az ember. Ahogy mond­ja: — Ott szép feladatokat lehet szépen meg­oldani! — az szárnyalás a béklyók után. Pe­dig igazán nem volt béklyóba verve, alko­tásai, amiket tizennégy év alatt végzett és amiket megmutatott nekem, sok embernek egy életre is elég volnának. (Erről még kü­lön beszámolok majd.) De neki lánc volt a kézen, mert az ereje bírja és sokkal, sokkal többre képes. Beszélgetünk. Nem ad interjút, csak a szive vágyának engedve beszél örömeiről, uj életéről: — Az első dolgom persze a mérnöki hi­vatalnak, a városi közigazgatás eme jövő­ben legfontosabb ügyosztályának kellőképp való megszervezése lesz. Ismerem az ottlévő­ket, kitűnő erők. csak kevesen vannak, tul vannak terhelve. Persze, mindenkinek meg kell adni a kellő szabadságot, életföltétele­ket; az üresedésben levő állásokat megfelelő szakemberekkel be kell tölteni, szóval gon­doskodni kell róla. hogy jól. könnyen, pon­tosam menjen minden. Dolgozni, dolgozni, dolgozni, szeretettel, erővel, ambícióval Sze­Hága, április 11. A Nieuwe Rotterdam­Sdhe Courant közli a Newyork Evebing-ben •több előkelő holland személyiségtől megjelent nyilatkozatokat, melyek oda konkludálnak, hogy ha az antant megtagadja Svájctól cs Hollandiától az élelmiszereket, akkor Német­ország karjaiba kergeti őket. Fiiips hollandi (követ kijelentette, hogy nem tudja, mi törté­nik, ha odahaza továbbra is éhesen kelnek fel az emberek az asztaltól. E. I. Baker, a , (holland-amerikai hajóstársaság igazgatója szerint majdnem bizonyos, hogy Hollandiá­nak Németország oldalán részt kell vennie a háborúban, még pedig ez év tavaszán, mert élelmi szerkészleteit teljesen felemésztette. — Van Dorssen kijelentette, hogv Németország ismételten felajánlott élelmiszereket Svájc­nak ós Hollandiának, azonban nem akarták elfogadni. Ha azonban ez a két ország más­honnan nem kap élelmet, előbb-utóbb kény7 telen lesz Németország támogatását Igénybe venni és ennek ellenében katonai segítséget nyújtani. (M, T. I.) A nyugati harcok meghozzák a békét. — A császár beszéde Ludendorff szülefésenapján. — Berlin, április 11. A Lokalanzeiger hadi­tudósítója. aki a német császár főhadiszállá­sán tartózkodik, április 9-iki kelettel a kö­vetkezőket táviratozza lapjának: — A császár a harctéren végzett szemle­utján rövid pihenőt tartott Ludendorff hadi­szállásán, hogv személyesen adhassa át neki szar encseki van atai t születésén ek öt venha r­arnadik évfordulója alkalmából. Miután a császár melegen üdvözölte a tábornokot, Ludendorff jelentést tett a legfrissebb hirék alapján a harctéri helyzetről. A felolvasott jelentés teljes képét adta annak a nagy si­kernek, melyet a német csapatok La Bassé­tól északra elértek és világosan mutatták, hogy a németek hirtelen támadása az ellen­séget rendkívül meglepte. Ezután rövid ebéd következett. Az asz­talnál a császár Ludendorff és Hindenburg között foglalt helyet. Ebéd közben felemel­kedett helyéről és Ludendorff falé fordulva beszédet intézett hozzá, mélyben kiemelte, hogv ez immár a negyedik születésnapi ün­nep, melyet a főszállásmester a harctéren tölt el. Köszönetét fejezte ki neki mindazok­ért a nagv szolgálatokért, melyeket ere.ie minden megfeszítésével a hazának tett. az­tán igv folytatta a császár: — Keleten a dolgok már rendbe jöttek. Most még csak a nyugaton ke.i a harcot dűlőre vinni. Itt Ön most u.i támadást kez­dett, mely, ha isten is ugy akarja, békéhez juttat minket. — önnek is, kedves tábornokom, e! kel­lett viselnie azt a hatalmas fájdalmat, mely egyetlen német családot sem került el, öntő! is elrabolta a.háború hozzátartozóit. Két tiát vesztette el Ön is a harctéren. Ezen a szüle­tésnapi ünnepen erről is meg; akarok emlé­kezni, bár nem óhajtom a fájó sebeket fel­szaggatni. — De gondoljunk arra. hogy az erős Németország boldog jövője, melyet most ki­küzdürik magunknak, vigasztalást fog nyúj­tani mindenkinek, aki szenvedett. Örüljünk tehát fegyvereink ujabb dicső sikereinek. Kedves tábornokom, poharamat az ön egész­ségére ürítem! A császár ezután elsőnek kiáltotta a há­rom hurrát Ludendorff tábornokra. Ebéd után Vilmos császár a harcoló csapatok pa­rancsnokságaihoz utazott és megtekintette a La Bassée mellett folyó ütközetet. A csatá­ról érkezett jelentések nagyon kie'égiteíiék és különös örömére- szolgált, hogv a legfris­sebb híreket az egves alsóbb parancsnoksá­gok törzsétől ő maga adhatta tovább távirati utón Ludendorff tábornoknak. BUKAREST: A vezérkar főnökévé Gripescu tábornokot nevezték ki, aki a, ro­mán háború kitörése előtt a vezérkar főnö­kének helyettese volt. BUKAREST: A Jassyban megjelenő lapoknak jeleptik Oroszországból, hogy Rakoyszki román s'zocialista vezér egy ősz­szeütközés alkalmával elesett. A hir meg­erősítésre szorul. MADRID: Párisból San 'Sebástiánba érkezett spanyol munkások mesélik, hogy a legutóbbi repülőtámadás alkalmával a né­met repülőgépek üldözésére felszállott fran­cia repülőgépek kö'ziil 18-at lelőttek. Erre a franciák kijelentették, hogy nem hajlandók az ellenséges repülőgépek üldözését foly­tatni. BÉCS: A Fremdenblatt jelenti: Páris­ból érkező hírek szerint a német messze­hordó ágyuknak eddig 126 személy esett áldozatul. A sebesültek száma 236. PÉTERVÁR (Reuter-jelentés): Hir sze­rint egy német flotta Reval irányából köze­ledik Helsingfors felé. Tegnap az összes orosz hadihajók elhagyták Heísingforsot. A hajókat ma este várják Kronstadtba, 30 tor­pedónaszádot, 40 tengeralattjárót és 50 szál litóhajót, amelyek Helsingiorsban vannak, nem lehetett elszállítani, ezeket lefegyve­rezték. BERLIN: A képviselőház választójogi bizottsága mai ülésén második olvasásban is elfogadta a képviselőválasztók reformjá­ról szóló törvényjavaslatot. ROTTERDAM: Lenin egy moszkvai gyűlésen kijelentette, hogy Oroszországot veszedelem fenyegeti. A németek délen tesz­nek előkészületeket, ahol ujabb zavarok jelei mutatkoznak. A japánokat pedig Vladi­vosztokban támogatják az angolok. Orosz­ország mindent elkövet, hogy elhárítsa az ujabb vérontást, de ha minden jegyzéke hiá­bavaló /volna, ismét fegyvert fog ragadni. BERLIN: A tengerészeti vezérkar fő­nöke jelenti: Torpedó haderőink sikerrel bombázták a Lapanne melletti katonai tele­peket. A parti ütegek eredménjttelenül vi­szonozták a tüzelést. Az ellenséges tengeri haderőket nem lehetett látni.

Next

/
Thumbnails
Contents