Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-10 / 58. szám

ézafea, 191í: mársífts w. »r itr-*5* •coo SUtépttt lapok. (Mgy festő vázlatkönyvéből,) 117. sí. n. Tavasz. (Leomló, bronz-haj, Ma­gák, domború homlok; szemek, melyekből ka­caj csilingel; kissé gúnyos ajk, race-orr; kér­kedő, szabályos fogak; finom hajlású nyak; »zeiid lejtésű, kedves Welegséggel feszülő ke. bel.) (Jégyzet a képhez.) . . . Tudta, liogy én szeretem jobban és néha még kegyetlen is bírt lenni. Megérezte válságos percekből, bódító, forró helyzetekből, sötét veszedelmek tompa közelségéből, hogy a szerelemben az marad fa­iul, aki kövesebbet ad a szivéből. Talán nem gondolta, foo£y ezt én is tudom; hogy végig­szenvedtem sokat Antonius küzdelmeit, gyöt­rődtem Hblofernes véres kacaján; Phaedra vo­nagló szenvedélye megszédített és (Mendelssohn görnyedt megalázkodása szomorún lei sértett köröttem. Én tisztán láttam, liogy a 1 ő akará­sa szent és az enyém csak az előtte leboruló, imádkozó minisztránsgyerek; az én szerelmem az igaz, vad, eszméletlen, az értékek mély ki­bontakozása; az övé a visszhang: kétség és szánalom halk rezonálása. És kínpadra von tam a lelkem mégis . . . Bus megalázkodáso. kon már nevettem, mert csak azért éltem, hogy ő is ngy szeressen engem. 77. ss. p. The life evertpsting. Ábrándos szem. Száj, amelyhez hasonlót csak Van Dyek látott. Klasszikus arcél; fekete haj; plasztikus idomok. (Egy kritikából kivág-m.) . . . Mintha a festő pontosan megírná: ^Miikor jött hozzám végtelen várások után és befelé zokognom kellett, mert attól remegtem, hogy örökre el­veszíthetem, ha nem lesz az enyém, akkor ha tároztam: Erős leszek, mert nélküle ngy7 s» élhetek; haljak meg tehát, ha sorsunk nem szánt egymásnak minket. És kockára tettem az életem érte. [Fent az első tavaszi alkony bűbájos lehfe léte suhant. A nap bágyadt, búcsúzó sugár a már az operenciák világából küldötte elhaló ölelését és olyan volt minden, mint Claude ru­binvörös tájiképe. Mielló léptem, elsimitottam haját fehér homlokából és leültettem egy öb­lös fautenilbe. A szemébe néztem meghatódva, síron tuü hűséggel és érzéssel, amely azt súg­ta, hogy talán utoljára látom. Aztán elszánt nyugodtsággal hátra vetettem magam. ÍNera gondoltam arra, hogy enyém lehetne halálom kockázat nélkül is; nem gondoltam, hogy7 ugy is bizik bennem és szeret is talán a. maga módján, Én mindent akartam adni mindenért. És egyszerre homály borait a szememre és el­vesztettem öntudatom . . , Később, mikor magamhoz tértem, ott ül? sz ágyamon. Csókolt forrón és könnyei zuhog­tak kisebesedett, lázas arcomra, melyen meg­hatóan tükrözött vissza önként vállalt, szenve­dések mosolya. És egymásé lettünk, mert st sors őt, tartogatta nekem és nem a halált. Ki­gyúltak égő, tomboló örömek fáklyái; emész­tő lángok tüzes deleje perzselte vérünket és lel­künk az örök vágy opium-álmában ringatéd-. zott el harmónikusan". A kép megérdemelte a nagydijat. Ez a kép győzött 1 232. sí. gkt. Bűnbánó Mméohria. 'Beesett arc, mélyen ülő szemek; alattuk sárgás kari­kák; sok apró ránc a száj körül; megnyúlt, hosszú orr; szürkülő, ritkás haj. A régi báj egy-egy visszamaradt, halvány árnyalata né­hol. (Friss crruianyomok.) őszi délután . . , Mikor fátyolát felhajtotta, alig ösmertem rá, aztán nagyon szomorú lettem. Együtt keres­tük meg régi akt-képét, amely porosan, ma­gába rogyottan düledezett, — Maga volt életem legégÖbb álma, — mondottam halkan. Órákon át fetrengtem a kiflitől és betekig őrjöngő epedés űzött maga után. Sirás fojtogatta torkom, ha azt mondta, hogy nem; szédülten támolygott előttem a vi­lág, ha belegázolt esdeklő szivembe. Tudtam, liogy szeret, és a Végzet jött közibénk mindig, hogy ne lehessünk egymásé. No, akit soha el nem érhetünk: ez volt számomra a maga gyenge, tétovázó lénye; lemondás egy hazug mosollyal arról, akiért .vérzik a lelkünk. És mégis, mikor eltűnt napjaimból, a csönd és bé­ke köszöntött rám uj hitek születésével. Az asszony, mikor igy szóltam, kétségbe­esetten folsikoltoít. Régi, eldobott szenvedé­lyele fellángolása szánalmasan tört elő belőler — Ne bántson, csak arra kérem! Tegyük jóvá a multat és a Végzeten nevessünk. De a -Végzet most a poros aktról intett felém, amelyet egyszer vad fájdalmamban késsel széthasítottam. És a kép világosan szimbolizálta: egyszer feltűnik egy nő, akiért hiába epedünk és akit ne.m érünk el soha. Egy nő, akinek kedves arcát örök gyászkerct övezi szivünkben, mert nem értette meg az élet hívá­sát és gyötrelmeink meddő vajúdásában büsá* ke öröme tellett . . . Ilcrcseg István. — Nagy Ferenc és Drasche-Lázár Alfréd kitüntetése. Őfelsége dr. Nagy Ferenc állam­titkárnak kiváló és érdemes működése el­ismeréséül és Drasche-Lázár Alfréd -minisz­teri tanácsosnak a sajtóosztály vezetésétől történt felmentése alkalmából buzgó és ki­váló szolgálataiért a*z első osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta. — Az osztrák miniszterelnök kitüntetése. Bécsből -jelentik: A király Seidler minisz­terelnököt szombaton külön kihallgatáson fogadta és ez alkalommal elismerése jeléül a Szent István-rend nagykeresztjéhdz a gyémántokat adományozta neki. A király a kihallgatáson örömét fejezte ki, hogy Seid­lernek sikerűit az osztrák képviselőházban a költségvetési- provizoriumot elintéztetnie. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Ud­várhelyi Sámuel büntetőintézeti tisztet a sze­gedi királyi kerületi börtöntől a budapesti ki­rályi országos gyűjtőfogházhoz hivatalból át­helyezte. — Az árviz évfordulója. Szeged törvény­hatósgi -bizottsága 1880. évi március 7-én tar­tott ülésén egyhangú határozattal minden év március 12-11 napját Szeged város fogadalmi ünnepévé szentelte a 79-iki árviz emlékére. E napon, a szeged-rókusi róm, kat. szentegyház­ban reggeli 10 órakor az idén is ünnepélyes is­teni tisztelet lesz, amelyen a város hatósága testületi lég megjelenik. Az ünnepélyes szent­misét fényes papi segédlettel Várhelyi József prépost fogja végezni. — Wedekfnd meghalt. Berlinből jelentik: Frank Wedekind, a hires német drámaíró és költő vakbéloperációnak vetette alá ma­gát, Az operáció nem sikerült és utána az iró, meghalt, rá Szegedi tanárok szervezkedése. Jelen­tettük már, hogy a szegedi tanárok vasárnap délelőtt 11 óraikor szervezkedő gyűlést tartanak az állami főgimnázium tornatermében. A szer vezkedés célja a tanárokat egy táborba tömö­ríteni szociális érdekeik védelmére. Az érte­kezleten szóvá fogják tenni a tanárok sérel­meit és mellőztetését- és értesülésünk szerint, elhatározzák a tanári kamara felállítását. A szervező-bizottság a mozgalomhoz való csatla­kozásra hivta föl az elemi iskolai tanítókat is. — h legkisebb földbirtokok. Megkezdték a munkát a város körül elterülő tisztviselői kiskerteken. A száz és kétszáz négyszögöles kisbirtokok nagyobbrészt müvelés alatt álla­nak. Nagyban ássák, szántják őket és valóban érdekes, tanulságos képet nyújt, liogy a bóka idején mellőzött foglalkozás most, a háború alatt mily kedvelt és nagyarányú lett. Száz e® száz család apraja-nagyja for-gatja az ásót, szeli a földet és hintik a termőmagvakat, ame­lyeik itt-ott ütögetik is már a fejeikét. Nagy az öröm és a bizakodás a kisbirtokosok között, -hogy munkájuk után jönni fog az Isten áldá­sa és ők legalább nem lesznek kitéve a tavaszi és nyári árnzsoráknak, mivel részükre a sze­gedi jó föld meghálálja a rászánt munkát. — A romániai zsidókérdés. Bécsből jelen­tik: A Neue Freie Presse arról értesül Bu­karestből, hogy beavatott román körök vé­leménye szerint gróf Czernip külügyminisz­ter a béketárgyalások során szóvá fogja tenni a zsidókérdést is. — Cseiedmizeria. A cselédek eltűntek, nincsenek, vagy kiurasodtalk, vagy -elrejtet­ték őket, mintha azolkat is rekvirálni akarna az állam. És akik vannak, azokat nehéz meg­találni és ha már felfedezte őket az emhei, bajos audienciát kapni náluk. Szombaton reg­gel kimentünk az úgynevezett cselédpiacra, mely a városi bérház előtt székel és békeidő­ben arról volt nevezetes, hogy tolongtak és hemzsegtek ottan a jóképű leányzók. Mostan még kilenc óraikor egy cselédet sem lehetett­látni. A- naccságák már hajnali öt óra óta sziv szorongva álldogáltak. Ki erre a sarokra, ki a másikra ment ki posztnak és távcsővel -figyelt a távolba, hogy jön-e már cseléd. Végre ne­gyed ti z-kor megérkezett az első mindenes egy lassított járású konflison. Az elébe szaladó há­ziasszonyokat, valamint a kocsiba dobott kér­vényeket nem vette figyelembe. Mikor kiszállt­a kocsitól, gúnyos mosollyal mondta: —•; Nálam nincsen protekció! Azután kezdetét vették az érdemleges tár­gyalások. Miután egy naccsága hitelesen iga­zolta, hogy gyermeke nincsen, nem is les*, úszni tud, ujraoltási bizonyítvánnyal rendel­kezik, az evésről már évek óta leszokott, szük­séglakásban lakik, amelyet takarítani nem szükséges, az úgynevezett cseléd hajlandónak mutatkozott -havi .90 koronáért elszegődni. •Egyes telefoni-jel-éntések szerint más cseléd is érkezett, sőt dél felé már vagy öt is volt lát­ható, de ezek nem voltak hajlandók gyalog beszélni a naccságákikal, hanem írásbeli jelen­tések megtételét rendelve el, a hely színéről büszkén távoztak. (Aki mégis tud egy szolid mindenest, az táviratilag jelentkezzék szer. kesztőségünkben.) — A vasutigazgaíás egyszerűsítése. Bu­dapestről jelentik: Szterényi József kereske­delemügy miniszter a vasúti közigazgatásban a közvetlen és döntés rendszerét alkarja élet­beléptetni. Evégből a kereskedelemügyi mi­nisztérium vasúti ügyosztályát, mint közbe­eső fórumot a miniszter és a vasutigazgatö­ság között, megszünteti. A jövőben a Máv. ügyeit a vasutigazgatóság fogja intézni és az ) igazgatóság lehetőleg minden héten a mi­és CEf^E^lT állandóan raktáron kitűnő minőségben és versengen kívüli áron. • • • • VÉRTES MIKSA cég, Szeged, PaHavidni utca 5. sz. Raktár; Tiszapáigaudvar. FRT

Next

/
Thumbnails
Contents