Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-08 / 56. szám

íi, lm ütóíexiis 8, htfl. az áiíéJaJíi kiklöu k*ít«i »©ít tóflösig szerint fettek aíktónazoífeím által felrakva: igv az ujabban beváltott vöröshuzal, szikvizíe.i és ón-tálca is. Nem való az. hogy azokat ólomként vettem volna be s üzlef-emben szándékoztam volna kiárusítani. Megemlékszik a cikk olyan tárgyakról is, mint csapágyfém. amelyet nem mint beváltó vettem át, hanem a pesti SchottolatégtöJ vásároltam s amelyek a beszolgáltatás alól gazdasági céltkra mentesek. Ilyen tárgyakat nem ís váltottam be s hogy a kirendeltség az ólom között két darabot ilyennek minősített, azt részéről tévedésnek rninősiíe'm. A szikviz'fejet mint ónt a meghatározott 4 koronás árban váltottam be. A beszolgáltatásról vezetett könyvek a rendes kereskedő által szokott módon rendesen lettek vezetve, ahogy azt a központ kívánta és ezideig azok ellen a központ által kifogás nem tétetett; azok tehát gyanúra alkalmat nem nyújthatnak. A cikkben megnevezett dr. Eiöskövy Dezső ur a bárcáján feltüntetett 7.70 deka fémért 57.70 fillért vett fel, amit kérdésünkre maga is elismert és bármikor elismerni hajlandónak nyilatkozott. így a többi tételeknél sem fordul elő, hogv vevőimet megkárosítottam • volna. A cikkben említeti két számlában számlázott horgonyzott üstök egyik segédem tévedése folytán tényleg magasabban számi itattak, amennyiben ezeket ónozottaknak vette, melyeknek ára 5 korona 50 fillér, az itt javamra hárult különbözetet 'természetszerűleg bár máikor visszaszolgáltatom, Az összes vádak tekintetében emeli fejjel nézek az állítólag megindított büntető eljárás elé és hivatkozva 14 évi szegedi becsületes kereskedői működésemre, kérem a közönséget. hogv az állandóan tapasztalt megbecsülését és jobb meggyőződését irántam és üzletem iránt az illetékes hivatalos döntés érkeztéig- javamra továbbra is tartsa fenn. Szerkesztő urnák előre is köszönetet mondva mar? ok Bruckner Ede, a Bruckner Testvérek-cég tulajdonosa, á v íla^it ájqgi blzotíság ülése 'Budapesti tudrtit'nk telian!Fentibe) i ••;•'-.iselőház-' választójogi- bizottságának esd toki ülését Béöthv László elnök nyitotta meg. 7. ü!é en a' kormánv részéréi ; / 1 '•> Sár '"r oniszicrelnök, gróf Esfer. iniszler és Sebess Dénes igazságügyi á'i . kár jelentek meg. Az ülés kezdete elő a ' "?••'. lék Beöthy László elnökkel, hogy Vázsötvi Vilmos igazságügy-miniszter a keddi tanácskozáson kiván felszólalni, ezért ? éri, nogv a legközelebbi ülést ne pénteken, 1. w, kedden tartsák meg. Az első felszólaló Bakonyi Samu volt. aki történelmi viszszapillantást vetett a választójogi mozgalom fejlődésére és emlékeztetett arra. hogv a fággtv enségi párt annak idején felajánlotta gróf Tisza Istvánnak, hogv a katonai engedményekért vivott küzdelmet választójogi engedményekért leszereli. • A munkapárt aggodalmait túlzottaknak tártja. Hogv maga a munkapárt mennyire nem számolt ezekkel az aggodalmakkal ahnak idején, azt világosom mutatja, hogv a Tisza-féle kerületi beosztás szerint a román nemzetiségek hárommal több kerületet kaptak, mint amennyi járt volna nekik. A javaslatot elfogadja. Bakonyi be-'éde további során kijelenti, hogv épen a Tisza-kormánv volt az, amelya nemzetiség1 kerületeket szaporította, tehát ne beszéljenek nemzetiségi veszedelemről, Hosszasan fejtegeti a választójogi javaslat megalkotásának szükségességét abban a mértékben, ahogv a kormánv javaslata kontemplálja. Az iilás végén Tisza válaszolt Bakonyi a területi beosztásra vonatkozó vádjaira. Kijelentette, hogv ö Erdélyben a magyar és. német kerületek számát szaporította. Alaptalan tehát az a vád. hogv a kerületek beosztásával a románoknak kedveztek volna. Az a vád se áll helft. hogv a volt kormánv hibás volna a "román betörés miatt. Ezt a törtérelem fogia majd igazolni. Ezután az ülést az elnök bezarta. Folytatása kedden délelőtt 10 órakor lesz. A SEiflháf - Izlit* (Az Országos * amit héten egy, memorandumban a vidéki színészet állítólagos válságára hivta el az intéző körök és a nyilvánosság figyelmét. A memorandummal a budapesti lapok közül a legrészletesebben r Bnéppeslí Hírláp foglakozott, Cikkét a szegedi közönség számára ínég- 'inkább hozzá férheíővé tette az egyik helyi lap, amely azt •egész terjedelmében ismertette. A Budapesti Hírkip tegnapi száma a fenti elmen választ közöl a memorandumra, amelyet- az alábbiakban szükségesnek tartunk ismertetni.) Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Bizonyára, nagy meglepetéssel értesült — Budapestet ki véve — az ország egész közönsége arról a memorandumról, amelyben az Országos Színészegyesület riadót fuj a vidéki szinéezet válsága miatt. Két jogcímen kérem Szerkesztő úrtól, hogy a memorandum okfejtésére és egyes állításaira becses lapja hasábjain tehessem meg észrevételeimet. 1- A Budapesti Hirlap foglalkozott a memorandnmma! és annak kapcsán a vidéki színészet helyzetével a legrészletesebben. 2, A vidéki színészetről gyakran irtak budapesti, vidéki városokba egy-két- napra lerándult irók és hirlapirók. Sokat foglalkoztat ta foglalkoztatja a budapesti lapokat az Országos Szinészegyesület véleménye, kérelme, mozgalma, terve. Hadd szólaljon meg olyas ember, aki évek óta él mint hírlapíró az ország legnagyobb vidéki városában. Szegeden, ismeri majd valamennyi nagy városunkat, nem színigazgató, nem budapesti, tehát köz vet len közeiről figyeli a vidéki színházak.-— kulturmisszióját. A vidéki színházak látogatottsága a háború-folyaman vaíóbaa annyira fokozódott, hogy tovaub- fokozni csak akkor lehet, b* minden v&iceotta lógnia Db meg egy színházat épit-enek. x;ebr©eenoen mar meg is nyiít a második sziüinaz, zkradon most van készülő tón. Szegeo-en — restelkednünk kell miatta —. még kesziúőbea sincs. Az Országos tíziriészegyesüietó*erwt az előadások mostani látogatottsága vaiettö íöi azt a jelszót, nogy a színház üzlet, rweaée. Hz a jelszó már a háboru kitörésekox xs jo nüuany éves múltra tekinthetett vissza, igéiét aanak köszönheti, hogy több vidéki szín igazgató a szinhazat kizárólag mint- üzletet ke zene. íiiszoa elképzelhetetlen, hogy a színházról, vagy bármiroi evtizedeken át vallott velemény ok nélkül megváltozzék. Jhgyoidaiu « memorandum beállítása azoknak a támogatásoknak megvonásáról, amelyket a vidéki színigazgatók étidig élveztek. A kérdés kizárólag azon fordul meg, vm-e szüksége városi tárna gaíásra ,crg ig^iggafónaJc, vágy nincs? A városoknak a háborútól megviselt háztartásai nincsenek abban a helyzetben, hogy terhelni lehessen őket fölösleges, vagy fényűzési kiadásokkal. A legtöbb vidéki városnak nincs telje.* vízvezetéke, csatornázása, kövezete, nincs szóra érdemes kórháza, teljesen hiányzanak a népjóléti intézményei. Hasábokat Írhatnék itt tele azokról a kötelességekről, amelyek egy fejlődésképes város alkotni tudó vezetőségére várnak és amelyek mind pénzt és pénzt igényelnek. Lehet-e követelni ilyen körülmények között, hogy a város továbbra is szubvencionálja azt az igazgatót, akinek színháza pom pásan megy, aki tagjainak legalább a békebeli kereset kétszeresét tudja biztosítani és aki maga többet keres, mint három miniszter? És mégis: ebben is téved a memorandum. A vidéki városok nem a háboru alatt kezdték megnyirbálni a színigazgatóknak nyújtott támogatásokat. Szeged például már tiz év előtt meg vonta az igazgatótól a készpénz-szubvenciót. Bizonyára nem azért, mert a színháznak szüksége volt rá. fis nem önkényesen. Egyszerűen megváltoztatott .föltételekkel irta ki a pályázatot a régi szerződés lejártakor. És akadt min díg pályázó. Azóta a város állandóan követi ezt a gyakorlatot és — csodák csodája —1 a szín ! ház inlndisr jobban mejíy. Né&t íncfem. bőimén kzsrefcte az Országos 5tei»ásacgy<eÜl«t sz értesülést annak az állftágBafe a mégkaekáztatásóhüz, hogy a szisigazgatói pályázatoköB föltétlenül csak az anyagi szempontokat veszik figyelembe és hógy az üzleti elvek alkalmazását ttom eng* dik meg a színigazgatóknak. Aki ilyet óllií, annak halvány sejtelme sincs a vidéki szinházi viszonyokról. Hiszen a pályázatok elbírálásánál szóba se joheftuvh anyagi szempontok, A színházra nem licitálnak. öSgyik igazgató sincs abban a helyzetben, bogy anyagiakban ígérhetsséu többét, mint a másik. Amit anyagiakban kaphat, vagy adni köteles, azt mindegyikre egyformán állapítják meg a pályázati föltételek. Itt még alku vagy licitálás soha nem volt. Sajnos, nem állithatom, hogy kizárólag- művészeti szempontok lennének a döntők, amikor a színházat odaítélik. Ha ugy íenne, nem alakult volna ki hova-tovább az az cgyréges vélemény; hogy a szinház kizáróan üzlet. Le egyes jóhiszemű és lelkes emberek bizony csak a pályázó arravai óságát nézik, azt pedig megszokhattuk, egyéb ügyekben i-s, hog> sokaknál számítanak a barátság és egyéb, talán még kevósbhé tiszteletreméltó indítóokok. Nehéz dolog a memorandum valamennyi téves állításaival pör beszáll ni, mert sw .idő sürget és a tér kevés. Le könnyű, szinte unalmasan könnyű mind megdönteni. Nagyon helyes azonban a Budapesti RHrtap-luk BZ n?. állításai ^Akár mint is vélekedünk ». mai háborús szinházi -közönségről, annyi bizonyos, hogy számolni ke!} vele". Bizony számolás kellem. íMég pedig nemcsak akkor, amikor kasszát csinálunk, kanéra akkor is, amikor műsort, előadást, rendezést és diszletezést. A háboru alatt egészen uj tömegek vonattak ha' a színházi életbe. A szinház kulterhivatása épp e miatt éledt -föl fokozott erővel és jelentőséggel. Izlésfp jQtfkfaé hpntpm a kaltarébei eme vadon nőit, újoncait. Föltárni számukra az irodalom kapuit és belopni szivükbe a szép iránt való fogékonyságot és hajlamot. Ne mondja senki, hogy « miatt ©gy emberrel kövesebb ment volna a színházba Hiszen az előadások zsúfolt- házak előtt- .folytak le mindig. Akkor is, ha nagy néha operát, Sekszpirt, Ibsent, B-ákosi Jenőt, Hereeg!] Ferencet, vagy Molnár Ferencet adták. De a legtöbb igazgató a dolog legkönnyebb végét választotta. Sorjában peregtek le selejtes operettek. A nívós előadás ritkább ma már, mint a fehér holló. A nivós műsor még ritkább. Nem múlhat sok időbe, amikor minden nagyobb vidéki város megépíti második színházát. A színigazgatók azt szeretnék, ha ezeknek a második színházaknak az igazgatása is az ) kezükbe jutna. A Szinészegyesület mozgalma olyan látszatot kelt, mintha ezt a célt kívánná szolgálni. Nem fog sikerülni. A vidéki városok kinőttek a csecsemőkorból. Ezt meg kell tudni a minisztériumokban is, ahonnan fejlődésük lendületének nem egyszer vetnek gátav merev és lejárt, dogmatikus szabályokkal. A szellemi esődbe jutott vidéki színészetet csak a verseny támaszthatja uj életre. Anyagilag azon már rég tul vannak az igazgatók, hogy a városok segítségére lennének utalva. Amikor a iSziuészegyesülat —< amelyben az igazgatók parancsolnak — ennek megvonása miatt panaszkodik, ugy tesz, mint a mészáros, aki milliókat keres hadseregszállitásofc m és azon siránkozik, hogy a székében naponkint mert tul drága — három kiló hússal kevesebbet l J el, mint békében. Piís?tor Jószef, A TAKARÉK és egyéb helyi vállalatok részvényeit . vásárol, elad és megelőlegez MAV MIKSA bánk- és váltódiletel " Széchenyi-tér, a városházával szemben. |