Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-06 / 54. szám

Ibis. BiSrcTttí S. fmmmtimyiÉm* Oroszország tiltakozotta„rákényszeriteti" béke ellen. Bresztlitovszk, március 4. A Magyar Távirati Irodának jelentik: A békeszerződés a hozzátartozó mellékletek, továbbá a jogpolitikai pótszerződések tervezeteinek március 1-én az oroáz küldöttség által történt átvétele után kijelentette az orosz delegáció, hogy nem hajlandó e szerződések rői bizottság! tárgyalásokba bocsátkozni. Március 1-én délután az orosz küldöttség elnöke érintkezésbe lépett a négy szövetséges hatalom küldöttségeinek vezetőjével és felkérte őt, hogy állapítsa meg a békeszerződés aláírásának napját, mire közös megegyezés alapján március 3-ára tűzték ki a szerződések aláírását. Március 2-án az orosz küldöttség vezetője és néhány tagja érintkezésbe lépett a szövetségesek kküldötteivel, hogy felvilágosításokat kérjenek a békeszerződés tervezetének némely határozmányai felöl. E megbeszélések során az orosz részről nem merült fel kivánság a szerződés tervezetének megváltoztatása érdekében. Az e hó 3-án délelőtt 11 órakor megtartott teljes ülésen, amelyen Mérev osztrák-magyar nagykövet elnökölt, mindannyian megegyeztek abban, hogy gróf Czernin és Küalrnann államtitkár utólagosan fogják Bukarestben a békeszerződést aláírni. Ezután az elnök két kijelentést tett az orosz delegáció számára. Az első kijelentés a békeszerződés negyedik pontjának utolsó bekezdésére vonatkozik, amely Oroszország lemondását tartalmazza az Erdehan, Kars és Batum kerületeknek ujabb rendjébe és viszonyaiba való beavatkozását illetőleg. Az orosz delegáció kijelentette, hogy a szerződésnek ehhez a pontjához, amely teriileíváiíozasról intézkedik, még pedig a lakosság megkérdezése nélkül, csak tiltakozás mellett járul hozzá. Második nyilatkozatában utalt Sokoínikov arra, hogy a német ultimátum az orosz köztársaságot a leszerelés állapotában érte, miért is ez kényszerülve volt azt elfogadni és az előterjesztett békeszerződést aláírni. Ez a béke nem megértésen alapuló béke. Az orosz határnépeket — folytatta Sokolnikov — az önrendelkezési jog ürügye alatt Németország befolyása aiá akarják helyezni és ez által az ott uralmon levő osztályok a forradalom eiien védelmet találnának, az ellenforradalmi erők pedig megerősödnének. Hasonlóképen támogatja a négy szövetséges hatalom a finnországi és ukrán íorradalomellenes erőket és ezáltal saját stratégiai céljait szolgálja. A fegyverszünet megtörése által ekként kényszerhelyzetbe juttatott Oroszország aiáirja az eléje terjesztett békeszerződést, anélKÜl, hogy tárgyalás alá venné azt. Mérey nagykövet válaszában kifejezést adott az orosz delegáció kijelentése fölött való sajnálkozásának, egyben közölte a szövetséges hatalmak küldötteinek felfogását az orosz delegáció tiltakozásainak érdemére nézve. A négyes szövetség hatalmainak kiküldöttei azt remélik, — mondotta — hogy ezen a napon már csak békés és barátságos hangokat fogunk hahani. Ha az orosz delegáció a békeszerződés IV. cikkének utolsó bekezdését sérelmesnek tartja, módjában lett volna annakidején ezen változtatásokat kieszközölni. De miután a békeszerződés tervezetét minden feltétel nélkül már elfogadták, nincs többé joguk hozzá, hogy e miatt sérelmeket hangoztassanak. A négy szövetséges hatalom Oroszország mai helyzetéért semminő felelősséget nem vállal. A bresztlitovszki béketárgyalás teljes fegyverszünet mellett éppen két hónapig tartott, áz orosz delegátusoknak módjuk lett volna tehát arra, hogv ezt az időt kellően kihasználva, mindkét felet kielégítő békemunkát hozzanak létre, Hakki basa, - Törökország első meghatalmazottja a következőket mondotta Sokolnikov beszédére: Utalnunk kell arra, hogy Törökország Erdechan, Kars és Batum kerületeket számos évszázadon át megszállva'" tartott és hogy Oroszország ezeket a kerületeket erőszakos annexló utján szerezte meg. Ami az ellenvetést illeti, hogy itt annexióról van szó, utalnunk kell a kérdéses szerződés szószerinti szövegére, amelyből kiderül, hogy e területek lakosságának joga van arra, hogy jövendő sorsáról saját maga döntsön. Sokolnikov ezután azt mondotta, hogy Németország nem tartotta be a fegyverszünet felmondási határideiét, mire fioömann tábornok idézte Kühlmann államtitkárnak a február • tizedikén tartott teljes ülésen tett kijelentését, amelv szerint az a tény, hogy,Oroszország megszakította a béketárgyalásokat, a fegyverszüneti szerződést hatályon kivü'l helyezte. Ezt a kijelentést annakidején Trockij ur minden ellenmondás nélkül tudomásul vette. Rosenberg követ szólalt fel ezután és kifejtette, hogy a békeszerződés III. cikkének harmadik bekezdése, melyet az orosz delegáció kifogásol, nem jelent erőszakot Batum, Erdehan és Kars területeinek lakossága ellen, amint ezt az orosz delegáció állítja, minthogy e terület népessége maga fogja állami jövőjét rendezni. Németország decemberben és januárban becsületesen törekedett a megértésen alapuló békére, a melynek elérése azonban az ellenpárt jóakaratán ineghiusult. A mostani béke mindazonáltal nem imperialisztikus béke, minthogy sem annexiókat, sem hadikárpótlást nem tartalmaz. Az orosz delegáció elnökének azon állításával szemben, mintha Németországnak az volna a szándéka, hogv az' ellenforradalmi áramlatoknak Oroszországban tápot nyújtson, ki kell jelentenie, hogy ez a szándék Németországtól és szövetségeseitől távol áll. Toncsev, a bolgár delegáció elnöke, a következőket mondotta: A négy szövetséges hatalom képviselő! azért gyűltek össze az orosz delegátusokkal, hogy tartós békét kössenek és nem azért, hogy uj háború csiráját vessék el. Sokolnikov ur szavai és nyilatkozatai olyan természetitek, melyek nem felelnek meg e békés szándékoknak. Határozottan elutasítom az orosz delegáció amaz alaptalan kijelentését, hogy a négy szövetséges hatalom erőszakot követ el Oroszországon. Hogy Oroszország abba a helyzetbe jutott, amelyben ma van, ezt saját rövidlátó politikájának köszönheti. Sokolnikov válasza után, amely lényegében a már előbb kifejtett álláspontot hangoztatta, még Rosenberg követ és Hoffmann tábornok tett néhány megjegyzést, majd az ülést délután ? órakor felfüggesztették. Az ülésnek újból való megnyitása után hozzáfogtak a békeszerződés aláírásához, a mit délután öt órakor befejeztek. Erre a jogi pótszerződések aláírására került a sor, amivel fél hat órára végeztek. Ezek után Mérey nagykövet szólásra emelkedett és ezeket mondotta: — Nem akarom ezt az ünnepélyes aktust, melyet épp az imént fejeztünk be. elmúlni hagyni anélkül, hogy annak a reményemnek adjak őszinte kifejezést, hogv a ma aláirt béke a négy szövetséges hatalom népeinek éppúgy, mint Oroszország népeinek, melyek több mint negyedfél esztendőn keresztül állottak egymással harcban, lehetővé fogja tenni a régi barátságos viszony újból való megkezdését. Mérey nagykövet ezután köszönetet mondott a fáradozásukért a" béketárgyalások irodájában működő tisztviselőknek és a tolmácsoknak és a béketárgyalásokat befejezetteknek nyilvánította. A világítás korlátozása, a kereskedők és magánfogyasztók. Ismert kézből kaptuk az itt következő levelet, amelynek írója nem kivánja nevét a nyilvánossággal közölni: Tekintetes Szerkesztőség! Tisfe telettel kérem, szíveskedjék b. lapjában az alábbi soroknak helvt adni. vagv az alábbiakból kitetsző irányban a fogyasztók érdekében felszólalni: Ho! zajos megrémüléssel, hoí csendes rezignációval fogadjuk mi fogyasztók azokat a sürün megjelenő híreket, amelvek Szegeden a maximális árak felemeléséről vagy azok eltörléséről napvilágot látnak. Ugy ezekből, mint a városi hatóság egyéb háborús rendelkezéseiből sajnosan kell tapasztalnunk. hogy azok a fogyasztók, akik szervezetté tömörülni mindeddig nem tudtunk, nagy hátrányban vagyunk azokkal szemben, akik testületté alakultan e szervezett egyesülés tekintélyével, élelmességével és gvors fellépésével aránytalan nagv előnyöket tudnak elérni a városi hatóság, főkép annak feje. a polgármester ur előtt. A t. polgármester ur ugyanis, amint eddigi közszerep.éséböl megítélhettük, jószivü, túlságosan jószivü ember, aki minden társadalmi osztállyal békességben akar élni, amelvik szervezve van, s ekép lép fel a hatóságnál. Ez által — természetesen rossz szándék nélkül — mostoha sorsra hagyja azokat a fogyasztókat, akik nincsenek testületté tömörülve, akik t. i. sem nem kereskedők, sem nem iparosok, hanem egyszerű, szegénv fogyasztók. Igv történt cz legutóbb a tüzelő anyagok árának megállapítására vonatkozó értekezleten is. Kétségkívül ennek' a hatása alatt történt már az, hogy ugyanaz a kereskedő, aki a kokszot február 25-én 14 koronáért adta. ugyanazt az árut március 1-én már 16 koronáért mérte. Amint az időjárás enyhülése folytán a szénfogyasztás valamennyire csökkent, a kereskedők nvomban megmozdultak sürgősen kérve az eddigi világitási korlátozás enyhítését s a polgármester ur — egyesületbe tömörült egyének kérelméről lévén szó — a békesség kedvéért méltányosnak találta a kereskedők kérelmét s a lapok közlése szerint ilven értékes pártfogással tette azt át a főkapitánysághoz. Pedig azok a fogyasztók, akik sem nem kereskedők, sem nem iparosok s akiknek érdekei sokkal jobban rá vannak utalva a polgármester ur védelmére, nagvon sérelmesnek tartanák magukra nézve, ha éppen most, a mikor a tűzifa- és szénkereskedők teljesen kezükbe kapták az árfelhaitás gyeplőjét, a kereskedők javára engednének a gázfogyasztás korlátozásán ahelyett, hogy a háztartási gázfogyasztást tennék lehetővé. Addig ugyan is. amig annvi tartalékot nem tud a gázgyár gyűjteni, hogv a háztartások legalább déli 10-től délután 2 óráig gázt használhassanak, semmit ele gázfogyasztási korlátozást nem volna szabad csökkenteni. Ezt kivánja azoknak a fogyasztóknak eminens érdeke, akik bár nincsenek semmiféle testületben sem egyesítve és igv a szervezettség súlyával nem léphetnek fel a városi hatóságok előtt, de sokkal többen vannak, mint a kereskedők és az iparosok és vagyoni és -egyéb viszonyaik alapján sokkal több joggal remélhetik és várhatják a hatóságok támogatását. Egy fogyasztó. Ezzel a levéllel nem azonosíthatjuk magunkat teljesen. Kár. hogv az árak maximálását és a világitási korlátozások enyhhé, ét összekeveri, hogv a közönság és a kereskedők érdekeit mereven különválasztja. A polgárságnak is elsőrendű érdeke, hogv a város kereskedelme és ipara fejlődjék. Ez el sem képzelhető, ha köztudattá válik, hogy Szegeden nem tudják, vagy épen nem akarják a kereskedő és iparos számára a boldogulás előfeltételeit megteremteni. Ezek egyike ma a kereskedőknek az a szerény kérése, hogy a világitási korlátozás, ami miatt a té'en tagadhatatlanul sokat szenvedtek, kismérték*