Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-24 / 70. szám

Szegeti, 1918. március 24. déimag ytinmtmm Justh János főispán hódmezővásárhelyi közügyekről (Kiküldött minkatái\sünktói:) A hódmezővásárhelyi városháza első emeletén, m'nt Székeden: a közgviiiési terem közvetlen szomszédságában van a főispáni hivatal. Innen kormányozza ezt a nagv és csak lassan kibontakozni tudó törvényhatóságot, mióta az Estéfüázy-kormánv kinévezte: justh , János. Justh ui ember volt Hódmezővásárhelyen, amelyhez csak kevés szál fűzte, A rövid idő alatt, amióta itt főispánoskodik, az a vélemény alakult ki róla. 'hogv erélyes kezű főispán, aki ambicionálja, hogv rétidet teremtsen' a közigazgatásban. Hogv mennyiben van itt erre, szükség, más lapra tartozik. Amint bizonyos, hogv nem a. Justh személyében kel! az okát keresni annaK, ha nem tudott eddig Hódmezővásárhelyen általános népszerűségre szert tenni. A büszke vásárhelyiek' azt mondják, hogv az Ő városukban belátható idők óta egv, főispánt szeretető aki hódmezővásárhelyi volt: Apilka Antalt. Justh János, aki nemrég egyike volt a legtevékenyebb politikusoknak, nem hajlandó politikai kérdéáekrő! nyilatkozni. Az iránt érdeklődöm nála, hogy véleménye szerint miiven sorsa lesz a kormány választójogi törvényjavaslatának. Kompromisszum jön-e létre, vagv a választások elrendelésével fog-e a kormány többséget biztosítani a lényeges változtatás nélkül fentartott törvényjavaslatnak. Justh ezeket "feleli: — Kérem szépen, én most a kormány egyszerű hivatalnoka vagyok. Három-négy hete nem voltam Budapesten. A politikai fejleményekről annvit tudok.-amennyit a lapok hoznak. Nem vagyok abban a helyzetben, hogv erről a kérdésről nyilatkozhassak. Fentartás nélkül,és a legtökéletesebb tájékozottsággal beszél azonban-az épen aktuális. helyi, dolgokról. Ezeket mondia: — A hadisegélyesek ügye nálunk rendiben van. Január 20-íka táián történt, hogy 2—3000 hadisegéives asszony tüntetett a városháza előtt. Meghallgattam őket. Beszédet Intéztem hozzájuk, megnyugtattam őket. Sürgönyöztem mindjárt a pénzügy-, belügy- és honvédelmi miniszterhez, hogv február l-tol dupla hadisegélv kifizetését rendeljék el. Ez meg is történt. Azóta Hódmezővásárhelyen a hadisegélv kétszeresét kapják az asszonyok. Az ui' hadisegélv fizetésének előmunkálatai most folynak. — Megalakítottuk báró Szeritkefoszty kormánybiztos részvételével tartott értekezleten a Hadigondozó Népirodát. Ennek vezetője Imre Lajos, nyugalmazott főgimnáziumi igazgató. A Népiroda már meg is kezdte működését. — A közélelmezés ió kezekben van. Bőségben nem uszunk. remélhetőleg kih'uzziik azonban az újig. Katonák jöttek a héten a városba, hogv a Sertésforgalmi Iroda részére zsirt és szalonnát rekviráljanak. Hogv a rekvirálás elkerülhető legyen, közbelépésemre a város egyezkedni próbál ebben az ügyben. Remélhetőleg: sikerülni fog előteremteni a szükséges mennyiséget ás igv megszabadítjuk a polgárságot ez ujabb rekvirálássa! járó kellemetlenségektől. A munkás-tuberkulózis. iHa a tüdővészt romboló múltújában, szörnyű terjedésében tintapazarlással meg lehetne gátolni — szép hazánk már régen mentes volna e vésztől. Szociológusok és orvosok, emberbarátok és hatóságok vetélkedve közlik tanulmánya^ kat, javaslataikat és rendeleteiket — min'd egy-egy pusztába kiáltott szó, mely elhangzik eredmény nélkül Az emberek unják is már az előadásokat meghallgatni, van olyan, ki már maga is egész csinos szakelőadást tudna tartani, mindenki fel van már világosítva, csak a tüdővész nem látszik minderről tudomást szerezni, hanem halad előre az áldozatok százezrei között, —• kitartóan, rendületlenül Pedig ismerjük a tüdővész haladását gátló eszközöket: a tisztifság, napfény, száraz lakás, jó táplálkozás, a fertőző betegek elkülönítése. Ezeket csak az emberiség rendelkezésére kellene bocsátani s mennyi könnytől, fájdalomtól, szenvedéstől, nyomortól tudnánk szabadulni! Egy neves kartársam egyik előadásában 200 millióra tette azt az összeget, mellyel Magyarországon a tüdővész elleni küzdelmet sikeresen meg lehetne kezdeni. Egy derűs mosoly fodrozta azoknak ajkait, akik hallották. „Utópia", mondták a reális gondolkozásnak. „Könnyelmű fecsegés", mondták a rend emberei s igazuk van, a mai felfogás és köztudat szerint milliárdokat csak srázezrek leölésére szolgáló felszerelésekre lehet és szabad elkölteni, százezrek életének megmentésére ugyanannyi milliót befektetni „őrült utópia". Bár kissé eltérek tárgyamtól, egy törtértelmi anekdotát óhajtanék elmondani. 1783ban a s\éc! király meglátogatta XVI. Lajos udvara, A párisi nép rettentően nyomorgott, éhezőit m-m volt ruhája, nem volt fűtőanyag ja. A svéd király 10.000 frankot juttatott paris szegényeinek", de ugyanakkor SQO.OOO frank ért vásárolt sévresi porcellánt. Csoda-e, hog> nemsokára kiütött minden iszonyatával a francia forradalom? Sapienti sat! Évente 70.000 ember hal meg hazánkban tüdővészben, ezer és ezer család gyászát és pusztulását vonzza maga után. Rettenetes adó, melyet Imperátor (Morsnak tudatos tehetetlen sógünk fizet. Nemzeti szerencsétlenség, méhről ékes szónoklatokat gyakorta hallunk, de az erős kezet sehol se látjuk, mely rohanásában megállitaná. Pedig az orvosi tudomány mai fejlettségével meg tudja gyógyítani a tiidővészt, meg tudja akadályozni elterjedését — csak a szükséges eszközöket kell rendelkezésére bocsátana Az az orvosi tudomány, mely a mindenháborúk rémét, a járványos betegségek elterjedését, még ezen — kiterjedésében és iszonyatában minden eddigit fölülmúló háborúban is, meg tudta akadályozni, sikeresen fel tudná venni a harcot az emberiség legnagyobb csapása — a tüdővész ellen is, ha nem találkoznék mindenütt sziikkebltiséggel és tehetetlenséggel. A legnagyobb hibát az államhatalom követi el, midőn számításból nem mer a veszedelemnek szemébe nézni s igazi strucpolitikával a bárányhimlőt — melybe még talán soha se halt meg senki — fertőző betegségnek jelenti ki, de a tüdővészt, melynek évente több áldozata van, mint az összes fertőző betegségeknek együttvéve — ezt nem meri, ezt nem akaija fertőző betegségnek elismerni, mert akkor á le kellene vonnia a. konzekvenciákat s ez pénzbe, sok pénzbe kerülne! Az államhatalom — igen kényelmesen a társadalomra bizza a tüdővész elleni küzdelmet. A társadalom igen nagy buzgalmat fejt is ki. Mindenki legalább is választmányi tagja valamely szanatórium vagy dispanzér egyesületnek. Gyűjtések folynak, hullanak is a fillérek s a társadalom lelkiismerete megnyugszik. Szeged lelkes tiszti főorvosa, dr. Wolff Ferenc, nagy buzgalommal szintén folytat ilyen gyűjtést; össze is jött már vagy 100 és egynéhány ezer korona. Ha igy halad az áldozatkész adakozás, ugy néhány esztendő múlva meg fog nyílhatni a dispanzér s társadalmunk lelkiismerete ismét a kimerültség szenderébe merülhet. Végre meg kell mondanom az igazat. Ez mind, amit teszünk, cs'uk tapasz, mely takar, de nem gyógyit, mely alatt a genny csak meggyűlik de tovább mar és roncsol. A tüdővész leküzdésének kérdésében senki se teljesiti kötelességét, se az állam, se a társadalom, de még az az egyén se, kinek pedig legközvetlenebb érdeke volna. Most az ipari munkásság tüdővészével akarok foglalkozni. Meg akarom állapítani, hogy az ipari munkás egészségének megvédésével egyáltalában nem törődik s reá akarok mutatni arra, ihogy mik volnának azon követelések, melyeket a munkásságnak a műhely és gyártulajdonosokkal szemben kívánni vagy kierőszakolni kellene. Az köztudomású tény, hogy n tüdővészben szenvedők legnagyobb kontingensét az ipari munkásság .szolgállatja. Vannak üzemek, melyeknek alkalmazottai között, más halálozás alig fordul elő, vannak üzemek, Tio] a 40 éves munkás ritkaságszámba megy. A gyáros vagy műhelytulajdonos nem szentimentális, a kidőlt, megrokkant munkás helyett mindig kap másikat, a fő az. hogy nádig dolgozzék, mig az üzem hasznát veheti. A munkás meg fatalista. A pusztulást igy látja maga előtt ivadékról-ivadékra, nem is tudja elképzelni, liogy ez másként is lehet, hogy egészsége neki is drága kincs és észszerű intéa kedésekkel meg lehetne védelmezni. A mnnkaadó, ha megfizeti munkásának a kikötött bért, fizeti" a betegsegélyezé-si járulékot, betartja — ha betartja — az ipartörvémrendelkezéseit, azt hiszi, már megtett mindent, amivel munkásával szemben kötelezve van, hogy a munkás miként él, miként lakik, nem beteg-e, nem fertőzi-e mnnkástársait, az üzem nem veszéiyezteti-e a munkás egészségét, megvan-e minden téve, hogy a kezdődő bajnak erejét vegye, elég van-e téve a hygiénia légiontu safab követelményeinek — azzal. nem. törődik. A munkás még nem ébredt tudatára an nak, hogy ő bérbe adja a munkaadónak munkaerejét, szaktudását, de nem egészségét s joga van megkövetelni, hogy ennek megvédésére — még áldozatok árán is — minden megtörténjék. Már voltak sztrág kmozgal in a k a bér fölemelése vagy a munkaidő leszállítása érdekeben, még gyakrabban hatalmi kérdések miatt, de még olyan mozgalomról, mely az egészségtelen, nedves műhelyek bezárása céljából rendeztetett volna, olyanról nem tudok. Fel akarom sorolni mindazon intézkedéseket és berendezéseket, mélyek a munkás egészségét vannak hivatva szolgálni s melyek megvalósítását a munkásnak munkaadójától joga van elvárni, sőt megkövetelni. Egésmégós mvttkphelpiség. Pincehelyiség nemesak lakásnak, de műhelynek sem haszNBER