Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-21 / 67. szám

i bzégíd, 1018. íöíroiru 21, Áttérve mérlegünk számadataim örömmel \ jelenthetjük, hogy aí elért eredmény abba a 1 kellemes helyzetbe hoz bennünket, miszerint a háboru előtti utolsó évek osztalékának magasságához visszatérhessünk. A rendslkezéítinkre átló tíszía nyereség K 126.027. ii javasoljuk, hogy ebből az 1917. évi tiszta nyereség alapút vétele mellett forctlrtassék: a tartalékalap növelésére az alapszabályszerü 5°/o helyett , . . K 17.000.— az igazgatóság jutalékára K 14.236.30 a felügyelő-bizottság jutalékára K 3.559.GS 6.000 drb. részvény utáni osztalék kifizetésére é K 13 K 78.000Jutalmazásokra és jótékony- — célra ". K 7.500.- K 120.295.38 mig a fennmaradó ..... K 5.731.60 uj számlára hozandó át. Szíveskedjenek a bemutatott mérleget és üzleteredmény-számlát jóváhagyni és fenti indítványunkat elfogadni, mely esetben a megállapított osztalék április 2-tól fogva intézetünk pénztáránál foj* kifizettetni. Tisztelt Közgyűlés! Azon felfogástól vezéreltetve, hogy a reánk bizott idegen tőkék rendkívüli szaporodása megkívánja saját tőkéinknek az azokkal való helyesebb arányba hozatalát, de különösen áthatva attól, hogy a bekövetkezendő békekorszak a pénzintézetekkel szemben fokozott igényeket fog támasztani, melyeket csak nagy tőkerős vállalatok lesznek képesek kielégíteni, foglalkoznunk kellett azzal a gondolattal, hogy a- mi társaságunkat is megfelelően előkészítsük erre a felelőségteljes munkára és feltétlen versenyképességünket biztosítsuk. — Azt hisszük, a legjobb módot választottuk ennek megoldására, amidőn elhatároztuk egyrészt a Szegedi Takarék- és HitelRészvénytarsasággaí való egyesülést, másrészt alaptőkénknek három millió koronára való felemelését. Eszerint javasoljuk, hogy alapszabályainknak megtelelő megváltoztatása mellett cégünket Szegedi Általános Hitelbankra alakítsuk át, továbbá, hogy jelenleg K l,200.00J — ésszegü alaptőkénket emeljttk fel először K 2,2UO.OOü — ra 5U0Ü darab 200-— koron* névértékű, részvényeinkkel egyenlő jogosultsága részvény kioocsataga által a bzegedi Takarék és Hitei R.-T. ugyanannyi es egyenlő ' névértékű részvényeinek kicserelesc céijáuoi. —Utóbbi részvényeknek tulajdonosai daraoonkint 20'— koronát tartoznak 1918 április 30-ig befizetni a két intezet kimutatóit tartalékjaiban fennálló különbözet kiegyenlítéseie, mély befizetesek az egyesített tanaiekaiap gyarapitásara fognak fordíttatni, ugy hogy utoooi ezen müvelet keresztülvitele e3 a jelenlegi dotálások után K 6ÜU.0ÜÜ'—ra fog rugui. Ezen egyesüléssel kapcsolatban a Magyar Általános Takarékpénztár Keszvenytársasaggal, mely tekintélye* es előzékenységéről közismert fővárosi intezet már eddig "is erdekközösseget tartott fenn a Szegedi takarék- es Hiiel-Reszvenytársasaggal, es amellyel mi is mindenkor baratsagos es kellemes üzleti viszonyban állottunk, ennek nagyszámú reszvénybirtoka által indokolt szorosabo kapcsolatba rogunk lépni társaságunk erüekeben szükseges rüggetlenségünkuek kellő megóvasa megejt, es nem keteikedünk abban, nogy ezen — terhek nélkül — nekünk ertékes előnyöket nyujto öszszeköttetés mindkét intezeire nézve üdvösnek és becsesnek fog bizonyulni. — Szükségessé válik ennélfogva ígazgatosagunknak es telugyelöbizodsagunknak a megbízatás hauaievo mejere a javason aiakuiasnak megfeieio kiegeszitesc, Javasoljuk továbbá, méltóztassék az előbbiek szerint K 2,2UÜ.tMf—ra teiszaporodott alaptőkénknek további íeieraeie6et K 3,UU0.U00 —ra 400U darab á 2W— korona, összesen K 800.000'-— névértékű részvénynek kibocsátás* által elhaiarozni és a kiuocsátas idejének es feltételeinek megáüapitasara az igazgatosagot felhatalmazni. — A reszvenyesek aital esetleg at nem vett részvényeknek ugyanolyan telteieiek mellett vaió sineiyezese mar most is biztosítva van. Ily értelemben hozandó határozataiknak teljes KeresztUlviteievai, azt hisszük, megteremtjük a talajt arra, hogy már eddig is kitttnő hírnévnek örvendő intézetünk egy, hatalmás lendülettel piacunk számottevő' faktorává váljék és elfoglalja azt a pozíciót, amely nagy kiterjedésű üzletkörünkkel fenntartott élénk és értékes őszszeköttetéseinknél, mindamellett óvatos és előrelátó üzletpolitikánknál és anyagi erőink helyes eloszlásánál fogva bennünket megillet. Kérjük a magunk valamint a felügyelőbízottság részére a felmentvény megadását. Szeged, 1918 március hó. a Szegedi Hitelbank r.-t, Igazgatósága. Tőzsde. Bidapestről íai»fe*&ja tudésitónk: Nyugodt megnyitás után a nagybankok megbízására átmenetileg fellendült a forgalom és sorban javultak a'z árfolyamok. Magyar Hitel 1257—63, Osztrák Hitel 816— 18, Agrár Bank 922—14, Fabank 762—66, Hazai 471—72, Jelzálog 525—31, Leszámítoló 401—404, Magyar Bank 833—35, Általános Kőszén 1900—03, Salgótarjáni 96.2— 66, Beocsini 1050—68, Szászvári 748—50, Urikány 424—28, Rimamurányi 947—50, Láng 3680-400, Lipták 235—40, Sch'lick 434—46, Csáki 403, Közúti 434—40, Városi villamos 328, Államvasút 878—81, Atlantíka 1180—90, Qummi 925—35. 7{égi világból. * — Szegedi történetek. — írta: Gstrzg Jfiihálg. v 8 A ÖMjÁTYÁiSmUÁJR. Ezen üzletek között volt egy, melynek tn1 adonosa valamelyik szomszédos tartományDói szakadt hozzánk, a törzsgyökeres magyar városba. Hogy idegem voltát valamikep palástolja, magyar szabású ruhát és csizmát viselt. Továbbá ezüst pitykéket a bársony-mellényen. Az ember fiatat volt még és igen éienJc. <Jsupa villogás volt a tekintete és ifergök a mozdulatai, Ha nem volt odabent elfoglalva, rendesen kiült az üzletajtó elebe es hosszú vókonyszára pipájából eregette a füstöt. Közbén nagyokat köszöíit az ösmerósöknek. 1 Egy napon az a hir támadt föl, hogy a 'koresniarce.ij íöljeJen tették. JNa . . ,: ü&t mi végett? Mi történt? Mit miveiheteit ez a békés és törekvő hazafi. Csak talán nem vert meg valakit? , , . Ej, ej, ez nem lehet. Nem tudna megverni senkit, hiszen lyan vékony, mint valami kötéltáncos. A, hir nagyon furcsa volt. Sőt több: súlyos. Azt akarta -elhitetni az emberekkel, hogy 'a cingár vendéglős valami maruakeresKeriobek a zsebében kotorászott es kivett, belőle •negyvenezer pengő forintot. Dohát hogyan történhetett ez? A kereskedő kissé kapaio* tehetett talán. Avagy álmos. Az ám. de mitől! . . . Halinkát ivott-e, vagy mas itali, ami 'elzsibbasztga az enibeat, azt o maga sem tudta teljes bizonyossággá! niegmouuani. Heuig 'váltig kerdezle az akkori városi ikapitauy. Ankor meg ezek intézték a bűnügyeket. J£s kerdeate is a Korcsmárost, is, »ju, magától érteumiik, védekezett, sót azzal alít eio, hogy ö soha éleiében neon látta ezt az idegen emoert. A marhakereskeüő nagyot aezett erre. Megcsóválta a fejét és csak annyit, mondott: — Szép dolog , . , A hir azután las&nkint elnémult, Net» derült ki semmi bizonyosság. Haladt az idő ób a dolog fölött napirendire tértek az ösmorősük. Mindössze annyi változás áldott )>e a ^korcsmáros életében, hogy szórakozás után (vágyott. Az tiziet nem foglalta le teljesen. Hat (vett egy Mátyás-madarat. A Mátyás-maaárá«k *z * tulajdonsága, hogy érthető szavakat áát kk Sőt énekel is. egy-egy verssort. S egzeJ mulattatja s iivánasi embereket. Ez a madár különösen „okos" jószág volt Akár órak őshazáig is ellolonriozhaiott vele az ember. Célját léhát elérte vele a korcsmáros. Szórakozást talált magának. Később annyira megszereti3 a madarat, hogy többre becsülte mindeneknél. Nagy dolog az, l)a van valami, ami elfeledteti az emberrel a bajt, És ha elűzi a lelkéről a kezdődő borulatot. •Egyszer azt mondta a eselódleanynak, akt gondózta a madarat: — Te Annus, ugy vigyázz erre a madárra, minit a szemedfényóre. A leány elmosolyodott. —• Nevetsz? — pattant föl az ember. — Nono, te la addig élsz, inig ez a madár, érted-e!? i i, A házhoz tartozók közül ketten, kik hallották ezt a beszédet, szintén megmosolyogták a gazdát. Az Annus azonban megdöbbent. Föl is mondott, bogy elmegy- Nem akar vértanúságot szenvedni egy állatért. És ime, a véletlennek épen ugy kellett intézni ez események eorát, hogy a madár egy reggelre dögölve feküdt a díszes drót-házban. Nem volt abban egy csööpp élet sem. Hogy mi érhette-, légiiuzam-e, macska, egér vagy más jutott-e hozzár az kiderítetlen maradt elég abból annyi, hogy a gazdát szomorú hirxel kellett fogadni Annusnak. —• Megdöglött a Mátyás, tekintetes uram. A korcsmáros kimeresztette a szemeit, azután a kalitkáihoz sietett és mikor látta, hogy nem tréfa, amit a leány mond, bőszülten ugrott a halálrarémült cselédhez ós arcul ütötte. A leány megtámolyodott az ütéstől, azután elbukott. A következő percben pedig nagyot, sóhajtott és vége volt. Meghalt egy pillanat alatt. Ügy fküdt összegubbaszkodva, mint a lelőtt madár. Ii/iilönös egy ütés volt ez. Más esetben megszédüli az ember és föleszmél. Itt ez nem történt. Alkalmasint azért, mert kemény tárggyal: köves, nagy aranygyűrűvel .vakszemen érhette az ütésHónapok teltek el ezután. A korcsmáros egy éjfélen fölriad az álmából. És hallja a Mátyás-madár szavát. Éles rikácsoló hangon azt mondja: — Betyár! ... •Hát ez szavajárása volt. Sokszor mondta, a vendégnek, aki a kalitkája, elé állt és ingerkedett vele. A másik éjszaka- megint fölriadt a gazda. Újra hallja a madár szavát-. És moss nem egyszer, hanem sokszor mondja: betyár, betyár! Tovább két óra hosszánál. Akkor elgyötörte a kimerülés az embert és elnémította a madár hangiját az álom. A következő éjjelek már kínosabbak voltak. Mintha egy lágy kéz érintette volna zneg és mikor fölébredt, azt mondta: — Itt vagyok, (Folyt, kcv.) Meaaasmnaaamaa>aMaBaian»nai«Baaaramara«sBi»>-* iVL Ü L i. aht ysüatéia wlw&mto* Szerdán és asötörtökön: „A deraou." Dráma 3 résstwií és a „Kcpyiselo nr." Vígjáték 2 felvonásban. Pántetóéi-vasárnapig; „Tiizproba." Dráma 4 teivonasban,a íőszerepnea. Dr. Terclay Ottó, Matyiwovszky Ilona, tóoja jucl és Pécby Erzsi. Hétíéu és k(Kiden, ntaietus kő-én «s 2»-án: „Az izgalmak ejsiaitája." (Stuart Webbs kalandja.) Detok* ttvártuwe 4 részben. A VÁW MOSDüAe Vasárnap, mire, 24á«: „A vaskóé," Detektivcüáma réatben. Hétfőn, márc k»-ón: „A fekete álarc." Dráma 3 fett mi aípfolo mbbusui Vasárnap, máte. 24-én: „Az asszony hírneve." Hétfőn, 25-én : „A méreggyörü." Dráma 4 felvonásban^ .^btráeaaainiaaaaaeibebaiiiiiaeaatnabaeirabakisaawnmbawkmiies hpiíaög smaee^s^; fmmm jogsui, k'iaaóinfdiüoaüö; várnay u