Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-17 / 64. szám

Szeged, 1918. jnórcius 17. réijsiagyabörszaig R Tisza és a Maros szabályozása, A Duna-Tisza csatornát Szegeden fogják a Tiszába beágaztatni. (Saját tudósítónktól.) A közigazgatási bizottság szombati ülésén Faúr Kornél műszaki főtanácsos jelentést tett a 'közmunkákat. előkészitő országos bizottságnak Szegedet legközelebb érintő döntéseiről. E szerint az országos bizottság a hajózás érdekeit szolgáló vízépítési munkálatok körében elsőrendű fontosságú és sürgős munkák közé sorozta a következő. Szegedet közelről érintő munkákat: • Második heivre — mondja a jelentés — a Tisza szabályozását Vásárosnaményjől a torkolatig.Ezt a munkát a döntés szerint nem előzheti meg más. mint a Dunának Budapesttől a Vaskapuig való szabályozása a két méteres kisvizi mélység elérése céljából. Ez pedig annyira országos érdek, hogv mellette minden lokális érdeknek el kell hallgatni. Szeged érdekeit ugyanis az a döntés a legmesszebbmenő módon kielégítette. Az országos bizottság döntése szerint ötödik helVfa sorozta a bizoiíság a Marás szabályozását PkkitM u torkolatig, míg a Duna-Tisza csatorna létesítése csak a kilencedik helyen áll. Erre a két pontra vonatkozó 'döntés már sérelmes Szegedre nézve. A Maros szabályozását ugyanis a Dráva szabályozása és a Száva gázlóinak megszüntetése előzi meg. Pedig ezek nemcsak szegedi, hanem még szűkebb magyarországi szempontokból is kevésbé sürgőseknek látszanak, mint a Maros szabályozása. iMég kevésbé látszik megnyugtatónak, hogy a Duna-Tisza csatorna létesítését az országos bizottság programja szerint a Sió, ICulpa és Kőrös csatornázása is megelőzné. Szegedre nézve annál inkább sérelmes ez, mert megbízhatónak látszó közlések szerint a Duna-Tisza csatornát Szegeden fogiák a Tiszába beágaztatni. Ebben az esetben pedig ehhez a munkához még nagvobb érdekei fűződnek a városa nak. mint a Maros szabályozásához. Annál is inkább áll ez, mert beható tanulmányozás után arra a megállapításra kellett futnia a műszaki főtanácsosnak, hogv Makótól kiágazólag lehetne ugyan mintegy 18 kilométer hosszú vizicsatornával a Maros torkolatánál egy körülbelül négy méteres szabad esést elérni, amelv magasság kellő vízmennyiség mellett már igen szép energiát szolgáltatna, de a Maros tervbevett szabályozása mellett a hajózási és öntözési érdekek kielégítése után már középviznél sem maradna megfelelő vízmennyiség a vízmüvek táplálására. Ha pedig az árvizekbői olv nagv mennyiséget akarnánk tárolni, hogv abból a kisviz időszakában a vízmüvet elláthassuk, olvan nagy tároló medencét kellene létesíteni, hogy annak óriási költségei révén a vizimii minden hasznától elesnék.. Sokkal kedvezőbb energia-forrás tehát Szegeden ennél a Duna-Tisza csatorna, ha az tényleg itt ágazik bele a Dunába. Az itt a kiágazás és betorkolás közf rendelkezésre állói nagv niv6-küilönbség éti vízmennyiség minden e-setre elegendő lenne arra. hogy I Szegednek egv nagyarányú vizmii létesítéséhez elegendő energiát szolgáltasson. Hire jár, hogv a Duna-Tisza csatorna tervei már elkészültek. Elsősorban azokat kellene tehát olyan szempontból megvizsgálni, hogy kdiö mértékben számo!nak-e Szegednek fent említett érdekeivel, hogv elleneseiben a szükséges módosítások ideiében keresztülvihetők legyenek. Másodsorban propagálni kellene az országos bizottságnál és földművelési miniszternél. hogy a Duna-Tisza csatorna a program karmadik pontjába vétessék föl. a Maros szabályozás pedig a negyedik pontba kerüljön. A csatorna beépítése azért is indokolt. mert semmi más vizimunkánál nem lehetne egyszerre annvi munkást munkába állítani. min't itt. amivel pedig könnyen megoldanák a harctérről hazatérők munkába való' ^ elhelyezésének kérdését, i A közigazgatási bizottság a javaslathoz j hozzájárult. Xpzgazdasági krónika. Csatavesztésünk a balkáni piacokon. — A lipcsei vásár. — A német ipar térhódítása. — A kereskedelmi muzeum válsága. — Irta: Bizony László. Hudapest. lő 18 március 16. Többtermelés és jól szervezett kivitel: ennek a két tételnek a megoldásán múlik Magvarország boldogulási!. Az évtizedes mulasztásokat, ameiveket természettől adott gazdag kincseinek, kihasználatlan hatalmas energiaforrásaink parlagon hevertetéséve! elkövettünk. sorrá jóvá kell tennünk. Többtermelés kelt minden téren, a mezőgazdasági és ipari termelés minden ágazatában. A cél, amelyet el kell érnünk, világosan áll előttünk. A lehetőségig fel kelt szabadulnunk a behozata kényszere alól. Azon kell lennünk. — és ez a iüuuteniisciés- kérdése — hogv a magunk ereiéből tudjunk megélni. S az adós szerepétől eltávolodvá — és ez a iő! szervezett kivitel kérdése — arra az útra kell lépnünk. amelyen az. erős termelés révén a külföld hitelezőiévé válhatunk. Ha már most vizsgálat tárgyává tesszük i'juhlllmul! V»r«ek. mehtengés. Hófehér mimóza volt a lelkem, Csöndben, remegve várt, osak egyre várt Maiam! édes, rászakadó álmot, •Valami drága, bűbájos csodát. 8 ha jött felé a dal. a fény, a szépség. Ujjongva hitte, hogy az mind övé. .Bíborpalástban felvonult az Élet N minden csöpp szirmát kitárta felé. Gyöngyökkel hímzett, szent télékruhájót . . . Várta, csodálják bámuló szemek. « hogy árván maradt minden ragyogás közt, Szegény, csak későn, későn tudta meg, — Hófehér mimóza volt a lelkem, Már nem ujjong, óh már semmit se vár. Amije maradt, csak a szépség árnya. Egy végső dal, egy búcsúzó sugár. Km-fomé Támbf Margit. A NA.U.Y ÉLET ELŐTT. «ötét. hajamba sápadt gyöngyöt füzteui, Hószín selyemből vettem fel ráhat. Két nagy szemem ugy várt, ugy kért, ugy ámult, — Jönni'láttam egy drága, nagy csodát. Hisz élnem keli, áan nem éltem még eddig. 'Gyermeksy.ivem pihegve csak aludt; Fehér lelkemre titkos fátyolt dobtak S amerre jártam, csöndes volt az nt. A sziv fölébredt és vágyódni kezdett. Az ólomí'átyol immár szétszakadt. Magányos órák titkos csöndjén érzem: Most élnem kell, inert élnem már szabad! fejem, fölött egy fényes csillag gyúlt- ki, A multam jött ós busán elköszönt. Hajnalos fénytől átölelve állok A sejtelmes, a nagy élet előtt. . . . Rertúyné Távoly Margit. NÉHA A LELKIEM . . . Néha a lelkem lágy ezüstben játszik % S felölt.i kéklő, selymes ruháiját. Csillogó szárnya lezárul halkan, — Bu® régi titkok, nagy csodák várják. Néha a sebek, amiket az élet Reá vert csontos, hideg kezével, Kivirulnak, mint a bíborszínű rózsa. Meleg mosollyal, sugárzó fénnyel. Néha a lelkem ugy megbocsát, mindent 8 ujjongva száll ki a végtelenbe, ölelni ezt a koldus világot, — Néha. amikor Te jutsz eszembe! . , , Kerlktyué Távoky Margit. mimik. És jöttek percek. Fényesek, csodásak. Puha léptük oly finom, nesztelent azt, hogy mi történik e két kérdés megoldásának szolgálatában, akkor rezignáltán keli .megáílapitanunk. hogv legfeljebb erőtlen szárnypróbálgatásokkal, többé-kevésbé jelentéktelen kezdeményezésekkel találkozhatunk. S hogv ez igv van, annak keserű árát kell máris megfizetnünk. Arra akarunk ezúttal csak rámutatni és ez épen ma különösen aktuális. — hogv mint siklott ki a kezünkből a Balkán kereskedelme, s mint veszti el a magvar ipar termékeinek legtermészetesebb lerakaiuii: a Balkán piacait. Törökországnak s Bulgáriának a középeurópai hatalmakhoz való csatlakozása, Szerbia, , Montenegró, Albánia, maid Románia megszállása megszámlójhntlan alkalmat adott a magvar sajtónak ahozt 'hogv a balkáni gazdasági relációk fejlesztés seért és iparunk térfoglalásáért sikra szálé jon. A sajtó küzdelme azonban hiábavaló __ — i Mint gyöngyvirágok álmos suttogása Meleg napfénytől izzó réteken. ' j T t A két szemükből kacagott az élet, Hószín kezök csupa kincsesel télé. Lábamhoz szórtak sok, sok drága gyöngyöt, Amit csak ád a tengermély ölé. Távol keletről loptak el meséket, A forró délről hoztak koszorút, Álomországba vitték el a lelkem; Felhőkön jártam, csodás volt. az uf. ' Az ilyen percet sohasem szerettein, Az életet, az életet kerestem. És jöttek percek gyászba öltözötten, A fájdalom járt szép halkan ve lök. Szürke buszárnyak csattogtak felettük, „Csupa könny volt a két sötét sisemök. Ezek nem tudtak távoli meséket. Karjok kitárták, hogy adjam nekik A mosolygásom drága fényességét S a két rózsát, mely arcomon virít. • j | •; - Mindent elvittek és nem adtak semmit, . Koldusszegényen baktattam tovább. Nagy árnyak sirva, fázva rámbrultak. Tört virágok fedték az nt porát. ugy szerettem e sok. fájó percet. Mért ez, a gyász, e síró hu: az Élet! Kertayué Tár oly Mttyvil