Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-14 / 37. szám

í selejtes elérnek se a variam tinibe, se ú vSdet­tók közé ne keriilienák be. Bkfí'ny Ákos általánosságban Udvt>z]i a javaslatot, A nőj váfas&tájdgát igjazságosimk tartja, a hadiözvegyek válsztóiogát azonban nem helyesli, Kostyál Miklós nmokapáfti hi­báztatja, hogy a választójog kérdését most dobták be a közhangulatba; kifogásolja to­vábbá, hogy a 24 éven alóli Károly-keresz­tesck j§ választójogot kapnak. Általánosság­ban elfogadja a javaslatot abban a remény­ben, hogy az aggodalmait a javaslaton tör­ténendő rnódositások eloszlatják. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök han­goztatja, hogy a kormány semmifék meg­egyezést nem köt, mert ez is kormánypro­gram. Merőben téves az 'a felfogás, mintha gróf Apponyi Albert között cs ő közötte né­zeteltérés volna. Mindketten és a kormány valamennyi tagja azon az állásponton, van­nak, hogy a javaslatban kontemplált jog ter­jedelme és a választások tisztasága tekinte­tében megállapított alapvető intézkedésekben a kormány nem egyezkedhetik. Ezután Scluiller Rezső szólalt tel majd az ülést berekesztették. j-famvazo szerdán. A Pista gyerek szobája. Pista az Író­asztal mellett ül, amelyen egy csomó „kutyanyelv" hever, íráshoz fogott; néha a tollazárat rágja, majd a me­nyezetet nézi, végül a tenyerébe hajtja fésületlen fejét, és gondolkozik. Köz­ben nyílik az ajtó és belép a Gyuri. Gyttri: (Leheveredik a díványra, rágyújt egy cigarettára és egyre fújja a füstkariká­kat.) Itt jó, mert itt nem kell dugni, se félni, hogy valaki bejön az öregeim közül. (Nagyot rag a lábával a plafon felé.) Már megint vége a vakációnak ós kezdődik a biflázás. Te szere­ted? Én ki nem állhatom. Pisla: Tanulni csak kell. Gyuri: Ez .az, hogy kell. Nem szeretem a rmisüájt. Szabadság és az a másik kell nekem, ahogy Potőfi mondja. Pkta: (Elpirulva.) A szerelem nem ne­künk való, Gyuri: Az mindenkinek való. Az az Igazi. Látod, te sem vagy őszinte és ta is komédiázol. A szerelem szóra elpirulsz és & Tavaszi rügyek cimü diáklapba szerelmes verseket irsz. Pista: Tudhatnád, hogy ez poetica licen­cia. Gyuri: Csak nem akarod mondani, hogy poéta vagy. Azért, mert kócos a hajad, még nem vagy költő, legfeljebb pénzköltő, Ez a lap­esi oá lá 3 csak hencegés, oagyzási hóbort. Tisz­tára meg vagytok bolondulva, Pista: Miért volna az bolondság, ha az em­ber önmiivelimagút? Gyuri: Aztán micsoda lapéim az, hogy Ta­vaszi rügyek? Nem szeretem a rügy eket. külö­nösen télen nem. Nagyon sok rügy nem fakad ki és ti, okik még rügyek sem vagytok, bizo­nyosan nem fogtok kifakadni. Különben mióta vagy te kelés? Pista: Jó vice. Ha, ha, ha! Régen nem ka­cagtam ennyit, srégvií, fíöi. mómlr 14. Gyth i: Ktfisj ián. káréi ada #( .tótőáá. ÍE tudom, hogy a ManyMrt vitt bfR®«t«ket ebb« a. bolandáágbo. Pista: Nem is igaz. mert neki csak pénzi­he van » ízerk<í.-ztés. Gyuri: liári-Mri, de neki magéri. mert » Tuaiéknál hjrueegheí, hogy tí lapot csinál. Tu­dod, hogy az a cnirkász lairja azokat a vem­ket, amelyeket uem nagyon ismert költöeskék irnak nyögve és Tusinak felolvassa, mint saját költését. Mit szólsz boz&á, költ a ruca. ..Maid viszek neki káka-tövét. Pisla: Te mindig kritizálsz, neked ismfflí tetszik. Gyuri: Harmadszor i.s n«m igaz, hogy na­Ifctn semmi se tetszik. Cáak a szamárságokat, mag a hoBcagéseket nem szeretem. (Előveszi rt Tavaszi rügyek cimü diáklapot.) Hát micsoda vers ez a Mementó? Először is nem vers. (Éne­kel.) Nem tud az irni. aki lopta , . . Pista: Akármit mondasz, nem rossz köl­temény. A nagy szerkesztőrégben is mondták, pedig azok benn vannak a Dugonicsban. Gyuri: Én szórakozottságból is jobbat irok. Pista: Biztos, ha igaz. Tudjuk, téged be­választanak az Akadémiába. Gyuri: Ne irigykedjetek, titeket is bevá­lasztanak a Kenderakadémiába. Pista: .ló, jó, téged csak az evés, meg a ci­garetta érdekel. Te benned nincs szikra, m ihlet. Gyuri: És te benned van, ml? (A földre teríti, gyomrozza és bontogatja a ruháját.) Lássuk csak, hol van benned a szikra, meg a& ihlet? Még hamu sincs. Igaz, ni, ma hamvazó szerda van. Ma hamu dukál a fejekre. (A kályhához sompolyog, kiszed belőle egy marék hamut ás a Pista fejére szórja.) Hamut a rügyre- a rügyecskére, hogy időelőtt ki ne pat­tanjon. (Nagyot rag rajta. Kimenőben.) öh, tavaszi rügyek, ezek csóré ügyek . . . - II. fl ÍM MÁN HÜM a Tisza-szálló nagytermében f. hó 23-án szombaton, d. u. 6 órakor. műsor: 1. BEETHOVEN : e-moll zongoratTio (op. 1., 3. sz,) Előadják: Sennyey József főhadnagy, (hegedő), Fiedler Walter, (gordonka) és Sauerwald Géza (zongora). 2. a) Ária: Saint-Saéns, „Sámson és Dellla" cimű operájából. b) Aria : Bizet, „Carmen" cimü operájából; énékü Medveczky BeUa operaénekesnd. Szünet. 3. a) Brahms: Őrök szerelem. b) Wolf: Weyla dala. c) Massenet: Elégia. Énekli Medveczky Bella operaénekesnő. 4. RUBINSTE1N : B- dur zgngoiatrio (op. 51.) Előadják: Sennyei, Fiedler, Sauerwald. A hangverseny után táncmulatság. HELYÁRAK: Páholy 30, kor. Ülőhely 10, 8, 6, 4, álllóhely 3 korona. Jegyek Várnay L könyvkereskedésében és este a pénztárnál válthatók. A nagyváradi kiskereskedők a hatóság ellen. (Saját tudósítónktól.) Nemrég mutattunk reá, hogy ml — szegediek — többnyire le­becsüljük azt, amink van. Azt, amit mindenki mást megelőzve, praktikusan bevezetünk, amit más városok sokszor hónapok múlva lekópiáz­nak rólunk és azután, mint helyi irományokat, patent dolgokat, nagy dobra ütnek és a köz­életi nagyok fejére, koszorút fonnak érette. Élénk példa erre a nagyváradi eset. Nagyváradon most jajdulnak fel a kis­kereskedők, hogy az ottani közélelmezési hi­vatal mindent elmonopolizál előlök. Nem ugy, mint Szegeden, ahol már a közélelmezési hi­vatalt rég sikerült meggyőzni, hogy csakis az árak decentralizálásával lehet a kereskedők és a közönség érdekeit helyesen szolgálni. A nagyváradi kiskereskedők -- számsze­rint 450-en — a legelkeseredettebb hangulat­ban gyűlést tartottak az ottani kereskedelmi és iparkamarában a város közélelmezési ügy­osztálya ellen. Panaszukat memorandumba foglalták és azt felterjesztik a közélelmezési és kereske­delmi miniszterhez. Az érdekes memorandum a következő: „A kereskedők érdekeinek védelmére ala­kult és működő alulírott intézmények, vala­mint az alulírott kereskedők saját érdekükben és kartársaik érdekében az alant következő tiszteletteljes kéréssel járulunk a tekintetes tör­vényhalósági bizottság elé: Nagyvárad város közélelmezési ügyosz­tálya nemcsak beszerzési, hanem elárusitási körébe vonta mindazon cikkeket, amelyeket azelőtt a fűszer-, közép- és kiskereskedők áru­sítottak. Ezeknek a cikkeknek legnagyobb része központosítva van. A központok az illető vá­ros polgári lakosságának ellátására csak bizo­nyos mennyiségű árut utalnak ki s minthogy a közélelmezési ügyosztály a központok által a város polgári lakossága részére kiutalt meny­nyiséget a maga részérc biztosítja és köti le, a központok ezen mennyiségen felül a keres­kedők részére árut ki nem utalnak. Sérelmes a nagyváradi kereskedőkre nézve az, hogy a nagyváradi közélelmezési ügyosztály az általa beszerzett cikkek elárusitásánál nem a keres­kedőket veszi igénybe, hanem ezeket a cikke­ket saját hatósági üzemeiben árusítja, jóllehet a kereskedők ebbeli szolgálataikat a közélelme­zési ügyosztálynak már többször felajánlották. A kereskedők ilyen körülmények között árut nem kaphatván, minden elárusitási cikk nélkül állanak s ekként Nagyváradon mintegy 450 kereskedő exisztenciája van veszélyeztetve. A kereskedőknek más üzletággal a vonatkozó törvény értelmében foglalkozniok nem szabad s minthogy a közélelmezési ügyosztály előbb vázolt ténye folytán már évek óta minden ke­reset nélkül maradtak, nélkülözéseknek vannak már ma kitéve azok is, akik a háború kitöré­sekor még némi vagyonnal rendelkeztek. Panaszunk folytán a közélelmezési hivatal volt elnöke: báró Kürthy Lajos már rendeleti­leg utasította Nagyvárad város közélelmezési ügyosztályát arra, hogy a beszerzési körébe vont cikkek árusítását a kereskedőkkel végez­tesse. Ez a rendelet még máig sincs végre­hajtva s értesülésünk szerint a közélelmezési ügyosztály abból az okból tagadta meg a ke­reskedők kérelmének teljesítését, mert a keres­kedők állítólag a kísérletképpen átadott cikkek elárusitásával visszaéltek. Ez a vád azonban nem alapos, mert ha kevés számmal tényleg akadt is egynehány kereskedő, aki a vonat­Kapható kizárólag Fonyó Soma világitási vállalatánál Szegeden.

Next

/
Thumbnails
Contents