Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-13 / 36. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZÁffl. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 38.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Egyes Bzám ám 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAffl. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 19(8. VII. évfolyam, 36. szám. Szerda február 13. Milyen alapon létesülhet megegyezés a monarchia és Unió közt. — Megegyezésig erélyesen folytatják a háborút. — Né;hány nappal ezelőtt az amerkai kormány félhivatalosa nyilatkozatot tett közzé, amely válasz volt Czernin és Hertling beszédére. Ez a válasz igen rövid és elutasító volt. Csupán annak a megállapítására szorítkozott, hogy Czernin és Hertling beszédeiben az amerikai kormány ,nem lát alapot ú ynegegy'ezésre. Ennek a megállapítására, pedig azért volt szükség, hogy az Unió kijelenthesse, hogy csatlakozik az antant haditanácsának határozatához a háború erélyes folytatására vonatkozóan. Az ukrán különbéke és az Oroszországgal való hadiállapot megszüntetése újból megszólaltatta Wilson t. Ezúttal nem bé-< keüzenetet küldött, hanem hosszabb beszédet mondott a kongresszus ülésén. A beszéd veleje az, hogy Wilson rnég nem látja elérkezettnek az időt az általános béke megkötésére. Kz Unió elnöke uj világrendet akar1 és olyan békét, amelyet nem fegyveres erőszak hoz létre, hanem a jogon és igazságon épül lel. Ezek igen szép elvek, de kissé gyanúsan hangzanak el Wilson ajkáról, amikor nem azt a tanácsot adja az antantnak, hogy békét kössön, hanem hozzájárul a háborít erélyes folytatásához. Wilson külön válaszol Czerninnek és Hertlingnek. Igyekszik kimutatni, hogv a két államférfi.a hadicélokban nem ért egyet. Hertlingben nem bízik éss ráolvassa, hogy megfeledkezett a julius 19-iki békerezolucióról. Ebben lehet némi igazság, de „viszont Wilson megfeledkezett arról, hogy az antant a békerezolució alapján sem mutatott akkoriban hajlandóságot a békekötésre és arról, hogy Czernin is, Hertling is több Ízben kijelentették már, hogy ejsetről-esetre megszabott békefehételeink nem örök idők-i re szólnak, mert ha áz antant a háborút folytatja és továbfri áldozatokra kényszerit bennünket, feltétleinket kénytelenek Veszünk módosítani. A versaillesi haditanács határozata után tehát épen nem volt időszerű a békerezoltucióra hivatkozni A beszéd további részében Wilson megismétli már az unalomig ismert frázisait az örök béke intézményes biztosítékairól. Ezen-1 közben éket akar verni Németország és a monarchia közé, nyilvánvaló ismerete nélkül a szövetségesek közötti őszinte és bajtársi viszonynak. Az ukrán és orosz békének azonban volt apnyi hatása WiUsattra* hogy sem anneksziót, sem kártérítést, sem, büntetésszerü hadikárpótlást nem akar. Ezi már haladás, mert tudvalevően Lioyd Qeorgc még most is jazt hangoztatja, hogy a kefeponti hatalmaknak bűnhődniük kell aZ emberiségen elkövetett igazságtalanságok-! ért. j Miután Wilson beszédében orátori disz-1 jszel pontokba foglalta a viMgbékének félté-1 teleit és a monarchiát — Németországot' izolálva — ezeken az alapokon megegye-' zésre szó'litja fel, bejelenti a kongresszus-^ nak, hogy ^az amerikai mozgósítás rövidesen befejezést nyer és a háborút folytatja, mert az amerikai nép visszafordulni nem fog soha, A beszédnek ez a harcias befejezése, kissé furcsa világításba helyezi Wilson békeapostoloskodását. Sokkal célravezetőbb', lenne a béke ügyére, ha Wilson az antantot rábírná arra, hogy ne szabjanak elénk béke-; feltételeket, amelyeket — éppen a Wilson! elvei alapján — lehetetlen elfogadni. WASHINGTON, február 12. A Reuterügynökség jelenti: Wilson elnök a kongreszszus ülésén hosszabb beszédet mondott, a melyben többek között kijelentette, hogy január 3-án beszélt a hadicélokról és január 24-én Czernin külügyminiszter és Hertling birodalmi kancellár válaszoltak erre. —• örvendetes hallanunk mondotta Wilson — hogy óhajunk annyira megvalósult, hogy e nagy tárgyról a nézetek minden kicserélése az egész világ fülehallatára megy végbe. Czernin válasza igen barátságos hangú. Czernin felbátorító közeledést lát saját kormányai felfogásához, hogy igazolja azt a hitét, hogy a céloknak a két kormány által való beható megtárgyalására alap kínálkozik. Hertling válasza nagyon határozatlan és zayarba ejtő. Beszéde teíe van kétértelmű mondatokkal és nem líraik kí, mire irányuljak ezek. Egész más hangú, miut Czeruln beszéde, nyilvánvalóan más a célja is, Hertling beszéde megerősíti a kedvezőtlen hatást, amit a bresztlltovsxki tárgyalások ideje alatt szerezitek. Hertling bizaJmátlaa egy nemzetközi akció és egy nemzetnemzetközi akció s egy nemzetközi tanácskozással szemben.. Elfogadja a tengerek szabadságának alapelvét, de kétséges, hozzájárul-e a szabadságaak a világrend érdekében nemzetközi uton történendő korlátozásához. Örömmef látná, ha az országok között eltűnnének a gazdasági korlátok, de azt kívánja, hogy a német gyarmatokat tárgyalások nélkül adjuk vissza. Wltsoni ezután Igy folytatja beszédét: — AmK mi el akarunk érni, egy uj világrend, amely a jog ós igazság alap elvén épül fel, nem pedig egy Összetákolt, foldozgatasos béke. Hertling ugylátszík, elfeledte az 1917. julius 19-iki birodalmi gyűlési határozatot. E határozat az általános béke feltételeiről szól. Amit katonai erővel intéznék el, ha igazságtalan módon történik, egyáltalán nincs elintézve, mert rövidesen elölről kell kezdeni a dolgot. Sem anhekszióról, sem kártérítésről, sem büntetésszerü hadikárpótlásróí nem lehet szó. A nemzeti igényeket tekintetbe kell venni. A népekben csak saját hozzájárulások alapján lehet uralkodni. Az önrendelkezési jog nem lehet puszta frázis, hanem az parancsoló alapelvé a cselekedeteknek, amelyet az állnmfériiak ezentúl csak saját veszedelmükre fognak mellőzhetni. Mi nem teremthetjük meg az általános békét, csak azért, mert kívánjuk, vagy egyszerű megegyezés utján, egy konferencián. Wilson kijelentette, hogy az Egyesült Államok azért avatkoztak európai dolgokba, mert akarva nem akarva erre kényszerítve vöUak ama törtetósek és méltatlan támadások folytán, amelyeket Németország katonai ural az emberiség biztonsága és bó-f kéjének okoztak. — Előttünk njom nyilik mrig a béke útja addig — folytatta beszédéi -~< tóig a. háború okait el nem tüntettük és a