Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-09 / 32. szám

Szeged, 19lé. február 9. DKLMÁGYAEOMÁG 3 Baromfitelepei létesít a város. Burgonyatermelés 500 holdon és városi kertészet. — (Saját tudósítónktól.) A közélelmezési tanács pénteken délben dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnöklésévei iilést tartott. Az (ilés keretében Balogh Károly, a közélelmezési hivatal vezetője beszámolt budapesti útja eredményeiről. A közélelmezési hivatal vezetője ugyanis néhány nap előtt Budapestre utazóit, aliól élelmiszer kiutalási ügyekben eljárt a közélelmezési minisztérium különböző ügyosztályainál. Csaknem mindenütt biztató ígéreteket kapott arra nézve, hogy Szegedet elsősorban fogják részesíteni és kielégíteni azokból az élelmicikkekből, amelyekkel az Országos Közélelmezési Hivatal a hadsereg ellátására szükséges mennyiségeken felül rendelkezik. Az ütésen Ábrahám Mátyás kezdeményezésére felvetődött — most már niásodizben — az a gondolat, hogy a Közélelmezési Hivatal keretében baromfitelepet kellene létesiteni Szegeden. A hatósági baromfitelepről kikerült baromfiakat a város — éppen ugy, mint a városi sertéseket — a közönség ellátására kiárusítaná, még pedig a lehető legolcsóbb áron. Ez különben harcot jelentene a tanyaiakkal szemben, akik a vállalkozás sikere esetén egyszerre megszűnnének korlátlan uralkodók lenni felettünk, miután a baromfitelep létesítésén kívül ebben az évben a város kertészetet is létesít a közönségnek zöldségnemüekkel való ellátására ; ötszáz holdon pedig burgonyatermelést kezd. Ilyen erős konkurrenciát természetesen megéreznének majd a tanyaiak. Az ötszáz hold földön való gazdálkodásra már közgyűlési határozat is van, a közgyűlés határozta el ezenkívül a zöldséges telep létesítését a kiskerteken kivül, de teljesen a kiskertek rendszerében. A baromfitelep létesítését a közélelmezési tanács legmelegebben ajánlotta a polgármester figyelmébe, aki legközelebb meg is kezdi a részletes tárgyalásokat a közélelmezési hivatal vezetőjével a baromfitelep létesítése módozatainak megállapítása ügyében. A polgármesternek és közélelmezési hivatal vezetőjének az a terve, hogy egyelőre száz anyaállattal kezdenék meg a baromfitelep létesítését, miután amerikai költőgépeket kapni nem lehet, de különben is a földmivelési miniszter már figyelmeztette a várost, hogy ezek a gépek nem váltak be. Ha a száz anyaállattal kezdett kísérlet -sikerül, ugy hamarosan nagyobb arányokban fejleszti ki a város a baromfitelepet. Az a további terv, hogy még ebben az évben egymilliónyi baromfit fognak nevelni. Ezzel az üggyel kapcsolatban említjük meg, hogy a szegedi vasutasok jóléti bizottsága már létesített ilyen baromfitelepet, amely körülbelül egy éve óriási sikerrel működik. A telepet Szeged-Rőkus-állomáson 2000 négyszögméter területen rendezték be az elmúlt év tavaszán. A kezdő állomány két tyukcsaládból állt: 18 tyúk 3 kakassal. A jóléti bizottság a szaporításra nagyobb mennyiségű tojást is vásárolt, ugv hogy a költetések révén a kezdő telep 160Ó darab csirkét és 500 kacsát nevelt. A kacsákat is a tyúkok költötték és nevelték. A telep vezetését Kátai Gyula állomási főnök vállalta el, a gondozást egy telepfelügyelő munkás végezte. Az etetési költségeken kiviil tehát csak a telep felszerelési és felügyeleti költségei terhelték az eladásra kerülő aprójószágokat. A piaci árakkal szemben aránytalanul olcsóbban jutottak a vasutasok az eladásra került szárnyasokhoz. Így, amig a piacon 25— 60 koronába került egy pár kacsa, addig a jóléti bizottság 6—20 koronáért árusította a kisebb-nagyobbakat. A csirkéket 4—10 koronáért a háromszor magasabb piaci árakkal szemben. És amig a tojás 40—60 fillérért került eladásra, addig a telepen 30 fillérjével lehetett kapni. Természetesen a vasutasok az idén már nagyobb arányokban fogják a telepet fejleszteni. Az elmúlt évi nevelésből 56 fajtyukot tartottak meg 6 kakassal és remélik, hogy a mult évi eredmény után az idén a szegedi vasutasok összességét meg tudják örvendeztetni egy-két pár olcsó csirkével, kacsávái Ebből a kézenfekvő példából is meggyőződést szerezhet a hatóság, hogy kellő gondozás és szakavatott kezelés mellett a tervbe vett baromfitelep létesítésével csak segíthet a város közönségén. A fő, nem késni, mert minden segitő akció csak ugy ér valamit, ha minél előbb jön. J77 bé/(e akadályai — Az angolok Elszász-Lotharlngláról 1870-ben. — most újból átolvassuk: —A porosz katonai rendszer, egész helyesen, Poroszországot az európai államok között a legerősebb defenzív hatalommá tette. A német hadsereg nem hódító, hanem védő hadsereg, melv tudja, miért kell neki harcolni és fegvverét csípőjére meggondolatlanul nem csatolja fel'. . ., , . IAoyd George 1908. .nihus 29-iken es 1914 január 1-én tartott beszédeiben ugyanezt a nézetet vallja. Az 1870-iki angol napilapok franciaországról a következeket írtak: — A francia politikusok hosszú idokon ae dogmának tartották, hogv a világrendje azt követeli, hc-gv Franciaország rmndenkor a nyugateurópai államok fölött álljon, Uhe limes.) — Franciaország Németország ügyeibe mindenkor beleavatkozott és ezt nemcsak egvik. vagv másik kormánv cselekedte, hanem az egész Franciaország és az ország öszszes politikusai, legitimisták, imperialisták, republikánusok .a német egységre mindig féltékenykedtek és a német földre mindenkor sóvárogtak. (Daily News 1870. augusztus 9.) Ugyanez az újság 1870. szeptember 5-én a következőket irja: ..Franciaország azon rí" nemtagadható szándékkal kezdte a háborút, hogv két német provinciát elhódítson. Most. midőn legyőzetett, a természetes következményekkel szemben nincs joga tiltakozni es "Németország teljes joggal követelheti a határ-kiigazítást, mi által'a jövő támadásoknak elejét veheti." A világháború bevégzésének legfőbb akadályát általánosságban az elszászlotharingiai probléma megoldásában látják. Az antant-politikusok, de különösen, az angolok nyilatkozatai, mindig e körül forognak és a történelmi tényeket teljesen meghamisítják. Anglia például soha sem lakarta beismerni azt, hogv a Waterloo melletti ütközetet Gneisenu lángeszű vezetése nyerte meg. Napóleon legvőzetósét Anglia mindenkor mint a zsarnokság alóli felszabadítást dicsőíti, jóllehet nagyon sokan Jefférsom amerikai elnök nézetét vallják, aki 1817-ben találóan mondta: ..Bonaparte megsemmisítésével a vMgz&arncksá gnak csak a fele semmisült meg, mert Anglia a nagv tengeri rabló — megmaradt." Az lantanti politikusiok atyamestere: Lioyd George, minduntalan azt hangoztatja, hogv Anglia az Elzászlotbaringia kérdésében már az 1870—71-iki háború alatt is ugyanazon nézetet hangoztatta, mint most. Ennek ellenkezőjéről! Llovd George1 könnyen meggyőződhetik. ha az akkori angol lapokat átböngészi. Angolország ugyanis az 1870— 71-iki háború elején határozottan a németek oldalán állott és Elszásznak francia uralom falóii felszabadítását ugyancsak ..nemzetiségi" okokból óhajtotta. Elszásziotharingiának Németországhoz való csatolását ugy1 Németország jövője, mint az európai béke szempontjából feltétlenül szükségesnek tartotta. Csaknem komikusnak látszik ha a „Daily News" 1870. augusztus 30-iki cikkét Szeptember 8-án a következőket irja: „Valószinü-e az. hogv az olv drágán megszerzett német eredmények kihasználatlanul fognak maradni, nem szerzett-e Németország kétségtelen jogot atra. hogv magát jövőre az iiv megtámadások ellen megvédhesse és a jövendő kikötésekre vonatkozólag kinek másn nak volna joga ítéletet, mondani, mint Németországnak magának?" 1870. szeptember 14-ikén a „The Times" a következőket irja: ..Mindaddig, mig a franciák nem lesznek készek beismerni azt. hogv. szomszédjaikkal szemben igazságtalanul cselekedtek és a megtörtént dolgok megismétlödhetése ellen garanciát nem adnak, a németek jogos igénvei kielégitetteknek nem tekinthetők." . Némtország „jogos igényei" és „az igazságnak megfelelő béke föltételei" alatt Northcliffe mostani újságja, abban az időben 40 millió fontnyi hadisarcot és Elszászlotharingiának a franciáktól való elvételét értette; — Elszászlotharingia — mi Német-Lotharingiának véljük —, vagv más szavakkal: Metz birtokát és Lotharingfanak nem nagyon, széles csíkját, a Vogéze'kfceil és El szásszal, lennének a legminimálisabb feltételek, melyeket a békét óhajtó németek a béketárgyalások bázisáui adhatnának. A. „Saturdav Review" az angol kormánytól azi követelte, hogv a németeknek teljesen szabad kezet adton: „annvi francia területet elvenni, amennyit a németek helyesnek itélu-ck és amennyit az ő tanácsadóik hadiszempontból szükségesnek vélnek." A jelenleg olv gyakran hangoztatott Elszászloihanngia hová tartózandóságának népszavazás általi eldöntését az angolok, 1870-ben nem helyeselték: „Ha Németország Elszászlotharingia visszavételét elhatározza, a ml véleményünk szerint helytelenül csele-, kedne. ha tettének igazolásául népszavazást eszközölne.'' Hogv Elszászlotha-r ingiának melv ország az anyaországa és hogv az nemzetiség, történelem és .iog szempontjából hová tartozik, arról a „Daily News" 1870. augusztus 20-án ugv Ribot urnák, mint az elszászi tiltakozóknak olvan felvilágosítást ad. melynél világosabbat rövidebbet és vslősebbet még német részről sem kaphattak volna: — Ha a német fegyvereket a mostani siker végig fogja kisérni, nagvon valószínűnek tartjuk, hogv Németország 1 a rá erőszakolt háború kiadásainak mértékét a béke diktálásánáí nem fogia figyelembe venni és hasonló, megtámadások ellen nemcsak erkölcsi, hanem anvagi garanciákat is fog követelni... Nem az a kérdé.s többé, vájjon a németek elveszik-e. vagv igazában visszaveszik-e IElr, szász!, hanem vájjon az esetre, ha azt visszaveszik. visszaadják-e valaha? Csaknem 200 évvel ezeiőtí XIV. Lajos ellopta azt. Az idő a lopást elfeledtetheti, de a visszaszerzés jogát nem semmisítheti meg. Elszász lakossága: eredeténél, nyelvénél és életszokásainát fogva: — német. Erkmann-'Chatrian novelláiban az elszásziak szociális állapotai, gondolkodási módja. népszokásai a német népre annyira jellemzőek, hogy azokat olvasva, ugv érezzük, mintha Elszász a Rajna innenső oldalán volna. Az elszásziak buzgó franciák — de csak külsőleg azok és megvagvunk győződve arróí hogv belsőleg annál buzgóbb németek. Ilyen értelemben írtak az összes angol lapok 1870. év november hó végéig. Miért változott meg az angol vélemény 1870. novemberben? Anglia Németország támogatását kérte az oroszokkal szemben a Feketetenger ügyében. Bismark azonban Anglia 'kiváltságát ellenezte és ezen időtől kezdve a francia köztársaságot fegyverrel és hadianyaggal segítette, mi által a háborút pár hónappal meghosszabbította. Anglia jóakarata tehát csak addig tartott, amig a némteket saját hasznára vette kihasználhatni. Angliának mindenkor az. volt a politikája, hogv saját céljaira nrí-. népeket kihasználjon. 1870-ben is Fráneaországnak kellett gvöngiteni Németországot,