Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-08 / 31. szám

ggegeti, 191$. 'február Ujabb üzemzavaroktól tart a légszeszgyár vezetősége, —* A bányák nem szállítanak szenet a fntmkásmozyalmak miatt, — A villanytelepnek öt napra elegendő szene van. — (Saját tudósítónktól) A gázfogyasztásnak decemberben történt nagymérvű korlátozását még nem is váltotta föl ui. enyhébb állapot s a nap krónikásainak már is ujabb válságról kell beszámolnia, amelv a gázgyár üzemét fenyegeti. Mint értesülünk, a légszeszgyárnak alig van husz napra elegendő szene, a villanytelep pedig ínég ennyivel sem rendelkezik, amennyiben mindössze tizenegy vagon szene van. Ez a mennyiség pedig csak öt mpiia elég. A szénbányákból most még kevesebb szén érkezik, mint eddig. A munkás mozgalmak. amelvek néhány hét előtt Európaszerte megindultak, elértek a szénbányákig. A magyarországi és monarchiabeli szénbányák iczldŐSzMiit alig tudják a hadsátag szed ziikségletét fedezni. A világítási üzemek szénellátása a lőhető legkritikusabb helyzetbe jutott ezekben a napokban. Szegeden pedig áz a helyzet, hogv — ha nagyon rövid idő alatt nem változnak meg ezek a mostoha viszonyok — a vilúgitás UéHgyobb fészbih megszűnik. A katonaság ugyanis mindenekelőtt saját üzemeit iparkodik biztosítani, ami cedig a világítás ujabb és az eddiginél is nagvobbmérvű korlátozása, esetleg teljes beszüntetése nélkül nem történhet meg. Persze, rögtön megváltoznak ezek a rendkívül sulvos viszonyok, ha ujabb szénszállítmány érkezik a gázgyár részére. Sajnos azonban, erre a legkevesebb remény van. A Déljtiagyamrszág munkatársa a mai viszonyok ismeretében kérdéssel fordult Pongrácz Albert légszeszgyári igazgatóhoz, aki kérdéseinkre a következőket mondta: — A viszonyok jelenleg a lehető legrcszszabhak. A légszeszgyárnak mindössze 45 vagon szene van, amelv mennyiség a mai energikus fogyasztási korlátozások mellett is csak alig husz napra elegendő. Ennél is roszszabb a villanytelep állapota, amelvrek egyelőre csk 11 vagon szene van s ez mindössze öt és fél napi életet jelent. Persze, a gázgyár kisegíti a villanytelepet a keksz átadásával egy időre. A koksz ugvanis a vil'anygyártásnál egész jól felhasználható. Azonban a helyzet igv is súlyos, mert ha minden kokszot átadunk is, csak 10—15 napra van ellátva a villanytelep. — Ami legsulvQsabbá teszi a helyzetet, az, hogv a szénbányák csaknem egyöntetűen azt a választ ad.iák sürgetéseinkre, hogy a munkúsmázétlmdk következtékén ágvidtig iszüateteírU fog a szénszállítás. Pedig ené'kiil is nagyon bizonytalan volt mindig az a lehetőség, hogv esetleg jönni fog szén. A szénbányáknak ez aa válasza, hoyv a szénszállítások szünetelni fognak, egyenesen minden •reményünktől megfO&zf$mk. — Mi hetenkint jelentést teszünk a gázgyár állapotáról a katonai parancsnokságnak. Talán ezen az uton még lehet valahogyan segíteni magunkon. Ha azonban ez sem fog sikerülni. ugy a legkomőlyabb válsághoz érkeztünk, amely a háború rfdtt ért brtkitinMt. Vigasztalásul még annvit. hogv a katonai parancsnokság volt az. amelynek utján mi eddig egzisztálni tudtunk. Persze a jövőbe senki sem láthat. .«»««* •-nmsMMatwmNiMMinwiitiNnwMM,. Milyen fémtárgyakat kell beszolgáltatni Szegeden. (Saját tiW'tsitánktól.) A Délmagyarország eiöző szamaiban részletesen foglalkozott a temieKviraUiSiíaK a közönségre nézve sérelmes mtézKedeseivei. A íemiKozpont szegedi kirendeltsegéneK vezeto.ittol most u kővetkező nagyértésu mtormáciokat Kaptuk arra nezve, hogv inuven fémtárgyak esnek beszolgaltatast kötelezettség ala. íviegelegeuessei aiiapitthatjuk meg a nynatkozaiboi, hogy a rekvirálás szigorú feitetelei nagyon megenynuitek ujabban. Maga a nyuaikozat a következő: • — A magannazumtasok kötetesek beszolgáltatni a következő iemtargvakat: Mmáennemu nikkel ds mimínuim tdrgv beszólgánm tanuo, akar adények, a'Kar evőeszközöm Sárgaréz mozsarak, gyertyatartók, habveiőtistök, vörösréz-edénvek, teafőzők, akar vörös, akar sargarézböl készültek; mindenféle sárgarézből keszuit szoiiyegszoritok és liiggönyrudak, csöves gyűrűikkel együtt, névtáblák, •racsok, úgymint: véd-, hárító-, keret-és diszrácsok, ha azok bútorokra felerősitvé nincsenek, — tiszta reZKalynaetótéteiek. egyszerit dohányzó és írókészletek, valamint egyszerű disztargyak, ha azok sima öntött, sajtolt, csukázott. hengereit, de üveg. ásvány, vagv ér-, tékeseob anyagokból készült betétek és talpak, nélkül alinak, sárga- es vörösréz, on, ólom vr irágcseréptartók, nihaállvanyok, bot- és esernyötartöK. mosóustők és vízmelegítők. Az ezüsttel bevont, vagv lemezeit mindennemű tárgvak mentesítve varrnak a beszolgáltatástól. ^Nikkel ivei lemezeit vastárgyak szi'ntén nem esnek a beszolgáltatási kötelezettség alá. Beszolgáltatásra van kötél.z: ve mindenki, akinek birtokában, vagy örizetében ilven tárgvak vannak. A háztulajdonosok beszolgáltatni kötelesek a következő tárgyakat: Az épületen fölszerelt mindennemű fémtárgyat, ehhez hozzátartoznak az ajtókon fölszerelt fogantyúk,, védőlemezek, védőrudak. pálcák, lécek, rácsok stb. A mo&ókönyhákbdn meglévő mosóüstök és a konyhákban lévő vízmelegítők beszolgéUaWkát a legszigorublttn fogják ellenőrizni ( o A kereskedők beszolgáltatni kötelesek a 1321—1917. H. M. miniszteri rendeletben felsorolt, raktáron levő fémtárgyaiknak kéíliarmadrészét. Az előbb már igénybevett fémek teljes egészükben beszolgáltafandók. A kereskedők semmiféle fémárul készletükből el nem adhatnak, amint nem volt szabiul ezelőtt sem eDadmuk, mióta a miniszteri rendelet megjelent. A kávéházukkal! és vendéglőkkel szemben nagyon megenyhül a rekvirálás* Nem tartoznak beszolgáltatni a kávéházak és vendéglők felszolgáló edényeiket, igv a tálakat, csészéket, teáskannákat, teasziirőket és evőeszközöket, csupán a konyhai fölszereléseket, melyek sárga, vagv vörösrézből készültek., •Be kell azonban ezeken kívül szolgáltatni függönytartóikat. fogasaikat, kaíaptartóikat. a kalaphorgokat, kávéfőzőkannákat, fagvialtüsföket. (Ez vonatkozik a cukrászokra is.) A beszolgáltatást a legszigorúbban el.enőrzik és pedig az üzlethelyiségek és magánlakások házról-házra való megszemlélésével. A beszolgáltatás elmulasztását a legszigorúbban büntetik. HÍREK A finnországi forradalom. Stockholm, február 7. Az estilapok jelentik; A finnországi fehérgárda, melyet a vörösgárda Vyborg vidékéről északi irányba szorított vissza, ismét gyülekezett és az erősitesek megérkezése után offenzívába kezdett. A fehér gárdisták most már komolyan fenyegetik Vyborgot, melynek helyőrsége megtette az intézkedéseket a város megerősítésére. (M. T. I.) Trockij Pétervárra utazik. Zürich, február 7. A Pravda közli, hogy, Trockij rövid időre visszatér Pétervárra, rmert jelen akar lenni a zemsztvók ülésén. • ©5j9® A galamb, a kanári meg a háború Legjobban szeretnénk már azt a galambot látni, amely a bibliai olajágat hozza a csőrében : a béke olajágát. Fájdalom, nincs az a csillagász távcső, amellyel ezt a búbos, fehér galambot észrevehetnénk Európa horrizontján. Talán ha nem puskáznának reá Lioyd Georgék, Wilsonék és társaik, mert kitűnő célontullövők, akkor arról a galambról írnánk aranytollal, gyémántoldattal és rubintmagokat raknánk a tenyerünkbe, hogy abból csipegessen a fáradtságos; nagy ut után. De ez a galamb nem jön . . . Kénytelenek vagyunk ittmaradni a szegedi galambok mellett, amelyek ugyan nem nagy szerepet játszottak a háború alatt, de mint a háborús konjukturákat érdekessé tevő szárnyasok, szerénységük mellett is érdemesek a feljegyzésre. A szelid, kényes tartású, ragyogó tollú galambok, a bukfencezők, a hannoveriek, a braunschweigiek, a pávafarkuak, a csapottak és egyebek a szegedi piacról eltűntek. A galambpiac már a háború előtt megszűnt Szegeden, bár a galambfiókák eladása szezonidőben fennáll. Az ősszel jó magas áron adogatták el őket, 10—12 korona volt párja. Öklömnyi az egész. Úgyis lehet mondani, hogy félfogra való. De elkeltek. Akadt vevőjük. Egy kis galambhusra . . . Galambászok azért vannak Szegeden. Nem sokan. Luxusszámba megy, mert ez a valamikor speciális galambsportolás, amelyet nagyban megnehezít a galambok élelmezése és gondozása. Akik ezzel foglalkoztak, jobbára bevonultak és talán az orosz, vagy olasz fronton álmodnak idegen hantok alatt a béke galambjáról. Azok számára pedig, akik szeretettel tenyésztik a gyönyörű szárnyasokat, lehetővé kell tenni, hogy megfelelő eleségüez jussanak a galambok. A fajgalambok ára drága ma Szegeden. Egy ritka példányért háború előtt is kérlek 160—400 koronát, ma 250—600 korona, sőt több. Persze, nem pecsenyének valók . . . * Ábrándos lányszobáknak, szangvinikus öreg kisasszonyoknak, gyermektelen házaspároknak és fehérhajú, jólelkű matrónák, vagy előkelő, törékeny lelkű urinőknek jóbarátja, dédelgetett kedvence vagy te madarak Pattija, kicsi, sárga kanári. Triliázó, csattogó hangoddal, dalos jókedveddel felvered szomorú csendü szobák homályát, vagy belekacagsz a fényes, napsugaras levegőbe, amely betódul a nyitott ablakokon, vagy túlharsogod a varrógépek egyhangú beiregését és a te nótád mindig uj, mindig eleven, változatos és soh'se lopott, soh'se hamis. Nincsen benne uncilismuncili, se hacacáré, se nyomd meg a gombot, tiszta, mint a természet csodás varázsa, bája, imája. Rólad is kevés szó esik a háborúban. Igaz, hogy a Kanári-szigetek a tengeralattjárók blokádja folytán elvannak tőlünk zárva, azonban ti szaz és százezer számban már a mi kontinensünkön láttátok meg a napvilágot, legyetek bár kanarik harziak, florentiniek.vagy párisiak, brüsszeliek, stb. Az elnevezésük, származásuk más és más, mint a tollúk szine, Karcsú, fürge kis testük, okos, ragyogó szemük, hízelgő, kerö örömük mind, mind szivet megejtő azoknál, akik kedvelői az énekes madaraknak. És a kedvelők is, a kis kanárik is, nagy gondban vannak az ellátással. Nincs madáreleség. Ami van, az drága. Nem lehet hozzájutni. És a háború gondja a kis kanárik értékét is felverte. A gyönyörű, tiszta, erős hangú énekesek békéoen se voltak olcsók: 100—200 korona volt az áruk. Ma a legolcsóbb, gyenge énekeseké 100 korona. A kiválóké 1000 korona. Hát lehet-e csodálkozni akkor azon, hogy sok hangtalan énekesnő olyan drágán fizetteti meg az enektudományát. Pedig nem is kanári és a kanári nem is énekesnő, mert ha nő, akkor nem énekel, csak költ.