Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-01 / 26. szám

4 szükségessé, azonban a viszonyok ezt ma tárgytalanná teszik és feladatunk csupán az. hogy a jövő országgyűlés ethaiúrdzási szabadságát biztosítsuk. Az önálló hadsereg kérdését is sarkalatos pontként vettük fel a programba. Polónyi Dezső: Halljuk az önálló hadsereget ! Wekerle Sándor: Célunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szempontból való önáiló kiépítése. És ebbeli törekvésünk a katonai védelem egységének és hatályának biztosi'tája mellett őfelsége helyeslésévei furák kőzik, önként érthető, hogy ez a reform csak a háboru Után lesz keresztülvihető, addig csak annak előkészítésére szorítkozhatunk. Változatlanul íentartiuk azt az álláspontunkat. hogy jogilag e kérdés szabályozása egyedül a magyar nemzet és királyának. ügye. Ábrahám Dezső: Csináljunk törvényt róla! Wekerle Sándor miniszterelnök: Magasabb politikai szempontok követelik azonban, hogy ez a kérdés bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánnyal is űsztdztdssék. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Jogfeladás! Wekerle Sándor minisztereinek: Jelentékeny lesz ez a megterhelés, melvet hadseregünk kiilön ellátása által magunkra vállalunk, de sokszorosan ellensúlyozza azt. hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá teendik az ellátást. Nagv politikai előnynek tartom továbbá azt. hogv megszűnnek azok az ellentétek, amelyek a hadsereg beöfeíáugtarol^iö Szeged, 191Á február 1. szerzéseinek kvótaszerií megosztása körül Ausztriával folyton napirenden voltak és magának a kvótának jelentősége is úgyszólván a minimumra redukálódik. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) . (Wekerle együttműködésre szólítta fel a pártokat.) A véderő tervezett reformja teljesen megvalósitia azt a jogos kívánságunkat, hogv hadseregünk igazán nemzeti lesven -és megvalósitia azt a másik kívánságot, hogv önálló legyen. Leomlanak tehát azok a válaszfalak. amelyek közjogi akadályai voltak politikai együttműködésünknek, politikai erőnk tömörülésének. Pedig erre a tömörülésre és itt nemcsak egyes pártokhoz, hanem mindenkihez intézem szavamat, aki az általam felállított programot helyesli — immár elodázhatatlan szükség van. Egv hang a szélsőbaloldaliról: Mi lesz Tiszával? Egy hang a munkavártról: Elmegy a harctérre küzdeni a hazáért. Wekerle Sándor miniszterelnök: De szükség van erre a tömörülésre még inkább no'itikai szempontból, ha a létért való küzdelemben. annak-következményeire és azokra a törekvésekre gondolunk, amelyekkel szemben sikerrel kell nemzeti létünket, állami egy ségiinket megvédeni és ui biztosítékokkal megalapozni. Adta az Ég. hogy egységében nyilvánuljon meg a hatványozott nemzeti erő és alkossa meg jövendőnknek maradandó biztosítékait. (Taps és zaios éljenzés a körmén v párti padokon.) Tisza kompromisszumot ajánl. Gróf Tisza Isfvn szólalt tel ezután. Tiltakozik az ellen, hogy a községi jegyzettégek menedékhelyei legyenek az ügyvéd} kar gyengébb eleméinek, A közigazgatási tisztviselők alkalmaztatására vonatkozólag sajnálattal látia azt a programot, amely élethossziglan akarja választatni ezeket a tisztviselőket. Nagy baj, hogy nincsen egységes rendészeti szervezet, mindenki sajnálattal tapasztalhatta ezt. aki felelős állásban volt. A bajokon csakis a közigazgatás- államosítása segithet. A birtokpolitika terén ajánlja egyes hitbizományoknak, vagy más nagy birtokoknak kicserélését erdőbirtokkal. Helyesli a kormány rhk azt a 'törekvését, hőgy [a német birodalommal szoros gazdasági kapcsot láván létesíteni. A kiegyezésről szólva arra kéri a miniszterelnököt, hogy azokat az előnyöket, amelyeket az általta Clamm-Martiníecel kötött kiegyezés az ország számára biztosított, ne engedje ki a kezéből. A katonai kérdés abba a stádiumba jutott, amely a nemzeti kiváltságnak megfelel. Senki sem veszi ezt olyan örömmel, mint ő, aki mindig azt mondotta, hogy szabadítsák meg ezt a kérdést az izgató jelszavaktól és várják meg, arnig a király spontán elhatározásból nyújtja felénk. Vannak kérdések, amelyekre nézve az osztrák kormánynyal tényleg meg kell egyezni, de ez nem áll a vezérleti és vezényleti nyelv tekintetében. Ez a király elhatározásától függ. Polónyi Géza: Ez nem áll! Tisza: A képviselő ur csalódik, ha azt hiszi, hogy ezzel a katonai reformok ügyét szolgálja. Amint e tekintetben őfelsége véleménye megnyilatkozott, abban semmiféle idegen felfogás nem érvényesülhet. Ennek a kérdésnek diadalát minden magyar embernek párt tekintet nélkül szolgálni kell. (Általános helyeslés.) Nem tudja, hogy a katonai kérdések megoldásával leomlanak-*; a közjogi pártharcok, de helyesen teszik, akik e kérdésben régi függetlenségi álláspontjukat abba j;j> :>'.. \ Vö7í-'*gi kérdések megakadályozzák az egységes nemzeti front kialakulását a kíil- és belellenséggel szemben. — A miniszterelnök ur — mondotta Tisza hozzánk is fordult. Biztosíthatom, bogi' a nagy szempontokat teljesen méltányoljuk, de ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a kérdésben válaszolhassunk. Ennek oka a választójogi jdvashit, amely a legsulyosbb aggodalmakat váltotta ki. -Ezzel a kérdéssel a közel jövőben foglalkozni fogunk! jEhhefc azonban csak azzal az elhatározással foghatunk, hogy ha a megoldás közmegelégedést fog kelteni. Ha egységesen kell államink a nemzetek harcában, akkor azzal az akarattal kell hozzáfognunk a választójogi javaslat tárgyalásához, hogy kölcsönös kapcicifécióval tárgyaljuk és becsitíöiés kompromisszumot kössünk. (Ugy van! a jobboldalon, nagy zaj a baloldalon.) Amig ez a kérdés el nem dőlt, addig maradunk a hazafias ellenzék álláspontján. Megadjuk a támogatást nemcsak az állami szükségletekhez, de mindenütt, ahol a magyar kormánynak nyomatékra és támogatásra van szüksége. (Hosszas éljenzés a jobboldlon.) t Tisza beszéde után Szász Károly 3 percre felfüggesztette az ülést. Szünet után Mihályi Tivadar a románok sérelmeit sorolta fel, A katolikus autonómia tervezett módja szerint beolvasztják a román egyház függetlenségét, amelyet pedig törvény biztosit. 'Polónyi és Tisza polémiája.) Polónyi Géza a miniszterelnök programbeszédjét örömmel üdvözli. Két kérdésben azonban aggodalmai vannak, A program nem teljesíti a függetlenségi párt programját a gazdasági önállóság és a magyar hadsereg kérdésében. A kormány programban az önálló magyar hadseregről egy szó sincsen. Ha ebbe a függetlenségi párt belemegy, akkor a második íőprogrampontia sem teljesül. Ha ezt a katonai programot elfogadjuk, akkor a mi úgynevezett hosszú nemzeti küzdelmünkben gróf Tisza István lesz a győztes, A harc épen mindig a felségjogok körül forgott. Nem áll, liogy a katonai kérdésben a nemzetnek ne volna követelési joga. csak a királynak ajándékozási joga. Gróf Tisza István reflektált Polónyi fel, szóhdá.sűra. Polónyi ugy tünteti fel a kilences bizottság programmját, amely a felség jogairól határozott, mintha abban rezervált felségjogokról volna szó. Ez tévedés és ezért felolvassa a bizottság programjának megfelelő részét. Éppen a program S-ik pontja a kormány alkotmányos felelősségét a felségjogokra nézve is megállapítja, épp ugy, mint a törvényhozás beleszólását. (Apponyi a kormány álláspontjáról,) Gróf Apponyi Albert azt fejtegeti, hogy sohasem akceptálta, hogy rezervált felségjogok lennének. Amit az együttműködésről Tisza mondott és a választójogra vonatkozó ajánlatról, a kormány nevében is szükségesnek tartja kijelenteni; liogy erre a térre Tisza Istvánt nem követhetik. Az'a javaslat, amelye; a választójogról a Ház asztalára tettek, nem képezheti további kompromisszum tárgyát, mert azt a becsületünk megtagadása nélkül nem tehetjük. Egész erkölcsi tőkéjével áll ? program mellé, hogy ami csak ma Ígéret benne, az hamarosan befejezett tény lesz. Apponyi beszéde után Szász Károly elnök jelentette a Háznak, liogy Mihályi beszédét gyorsírói jegyzetekből nézte át, mert a beszédből több részt nem értett és a jegyzetekből megállapítja, hogy a képviselő a külföld megtévesztésére mondott több dolgot, amit ő most visszautasít. A felszólaló Mihályit pedig utólag a használt kifejezésekért rendre utasítja. Javasolja, hogy a Ház legközelebbi üléséit kedden délelőtt tiz órakor tartsa, amikor a kormányprogram feletti vitát fogják folytatni. A Ház a javaslatot elfogadta és az ülés ezután véget ért. Budapest, január 31. Wekerle programja az ülésteremben sem keltette azt a hatást, a melyet vártak tőle. Közönnyel fogadták Wekerlének egyébként nyugodt és elegáns előadását. A munkapárt fagyosan hallgatott. A Károlyi-pártiak különösen a hadsereg és a kiegyezés kérdésében gyakran közbeszóltak, az alkotmánypárt néma volt és az Apponyipártból is csak itt-ott hangzott fel egy udvarias halk éljen. Budapest, január 31. Gróf Károlyi Mihály a képviselőház február 5-iki ülésén fog felszólalni. hogy a kormány nyilatkozatával szemben kifejtse a Károlyi-párt álláspontját. Budapest, január 31. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök táviratilag felkérte gróf Khueti-Héderváry Károlyt, a választójogi ad hoc bizottság elnökét, hogy a bizottságot február 5-ére délután 5 órára hivja össze. Budapest, január 31. A főrendiház délután négy órakor gróf Hadik-Barkóczy eltiöklésével ülést tartott. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök elmondotta ugyanazt a programbeszédét, amelyet délelőtt a képviselőházban ismereten. Beszédét éljenzéssel és tapssal fogadták. Felszólalás a programbeszédhez nem történt. Gróf Zselénszky Róbert interpellációt intézett Wekerléhez a gazdák vetőmagszükséglete tárgyában. Wekerle megnyugtató válasza és három kisebb javaslat elfő* gadása után az tilés véget ért,