Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-20 / 42. szám

Szegei], iMÖ, ÍSnár É. i Viharos Ölés az osztrák képviselőházban. Seidler miniszterelnök nyilatkozata az ukrán békéről. f j Bécs, fdb'ruár 19. Az osztrák képviselőház ii lésén Seidleb miniszterelnök hosszabb nyilatkozatot tett, amelyben többek között ezt mondta: . — Az a kötelezettség, ani'elyet az ukrán népköztársaság vállalt, míndemékelött abból áU, hqgy a mezőgazdasági terjrnékekböl rendelkezésre áifió feleslegeit rendelkiezésünkre böcsájtj'a. A békqslzerzőílés"e rendelkezésétől a monarchiában az életviszo-' nyok megkön nyitásét reméljük. Kétségica krviil áli, hogy ísz Ukráfotiátoan levő gabonakészletek hascjuíithatfotiui nagyobbak, mint amennyit momentán el bírunk szállítani. Az a kérdés tdhá't, hogy Ukrániából gabonát tudunk-e kapni éts. bogy mennyit tulajdonképen, a gabona felkutatásának és szállításának aj kérdése. Valamennyi erre vonatközé njcgegyezés megtörtöm és reméljük, hogy a szállítások még ebben a gazdasági évben javunkra fognak szolgálni. Emellett térin észé te sert nem szabad eltel,ejteni, hogy egész Oroszországot és Ukrániát megrendítették a potlgárháboru harcai. — A külügyi n i nj sz íjcr i umhoz érkezett legutóbbi hirek szerint az anarbhia fokozódik egész Oroszországban. Mindenki harcől mindenki eiíe'tt. A mi célunk mindezek mellett csak áz leh^t, hogy emberileg minden lehetőt megtegyünk, hogy hősies lakosságunk részére rnegszeiiezzük azokat az élelmiszereket, , amelyeket jojggai követelhet. Jóslásokba bocsájtkozni, hogy sikerülni fog-e a gabona gyors elszállítása, az oroszországi anarchia, mellett leiliíetetlen. Ha nem sikerűi, akkór a szerződés többi ponttai is elednek és akkor még mindig megmarad résziifakrie az az éíöny, hogy a háborús aüapofot fükraniávaí és a pétervárf koruiámiya'l befejeztük. — A szerződés másik fontos pontja a kolmi klauzula. Az ukrán, rada és a cs. ós kir, kqrmány képviselője kiegészítő nyilatkozatot irtaik alá a békeszerződésnél, mely szerint a kohni kormányzóság nem esik az ukrán köztársaság hatalma alá, hanem a«naík sobsáfól később egy vegyes bízottság etnográfiai elvek alapján és a lakosság kívánságának megfelelően fog határozni, (fel olvassa a szerződés erre vonatkozó részét.) — A neanzetileg vitás kolmi kérdésnek más megoldása nem volt lehetséges a béke 'e/ríjJjtása nétkát. Mi elismertük Litvánia^, Kurlaud éSi Lengyelország népeintek önrendelkezési jógáit és ne(m található logikai, vagy erkölcsi jog, -amely Ukránjától elvelieuié ,ezt a jogot. A lengyel klub tagjai sem tagadhatják, hogy a koltmi kormányzóság nagy része; ukránokból áll és hogy ezeknek is joguk van a mteghaflgatásra. — A és. es kir. kormánynak első kötelessége vo);t a béke eíérese. Az a béke, melyet Bresztlitovszkban kötöttünk, béke a nép részéiré és Ausztria-Magyarország népei sohasem értették volna meg, ha ezt a békét szétzúztuk'.volna. Ha azt a lehetőségeit, hogy gabonát kapjunk, ehitasitottuk volna (tlénk taps), csak azért, hogy a kormányzóság egész terjedelmében Lengyelországhoz tartozzék. Mit szólt volna a nemzet és a képviselőház, ha a külügyminiszter azzal jött volna, vissza, hogy eironitctttam a békét, mert a kolmi kormányzóság ukrán népének nem akartam megadni azt a jogot, hogy őket éppúgy meghallgassák. mint a idhgyeleket. Ha mi ugy cselekedtünk volna, mint .a lengyel klub kívánja, nemcsak az ukrán békét tettük volna lehetetlenné, de elszakítottuk volna azokat a gyenge szálakat is, affltffilyek talán az általános bókéhez vezetnek. És az összes osztók népek íelháborodáóá'nak okikáitja némilet fa volná el autókat a hangokat, amelyek az ilyen korinány védelmére hangzottak volna el Ezután rátért az orosz fejleményekre. A. németek Esztlaud és Livland segélykiáltása következtében elhatározták a beljebb való ha tolást, hogy vérrokonaikaí megmentsék a teljes romlástól. Amióta Oroszország 'befejezettnek jelentette ki a háborút, 200.000 fogoly lépte át q határt és özöfoc lésük egyre tart. Az Ukrániában levő hadifoglyok száma hasonlóképen tekintélyes és ezek szintéin gyorsan fognak hazajönni. Kéri a Házat, hogy vegye tudomásul közléseit. i Bécs, február 19. «SekÚer nyilatkozatának egy részét Czernin külügyminiszterrel együttesen fogalmazta meg. E nyilatkozat a lengyelek körében támadt elkeseredést próbálta lecsülapitani, de kevés eredményt é'rt el. A lengyelek és a csehek, amikor a területrendezésre vonatkozó szavak elhangzottak, torkuk szakadtából kiabáltak: ' , — Le a titkos diplőmáciával! Miért nőm Olvasta íet a titkos szerződés szövegét! — Becsaptak bennünket megint! A lárma lecsilJapultával Sfeidfer miniszterelnök az újból kitört német-orosz háború okaival akart foglalkozni, de szavai elvesztek a nagy lármában. Beszédének e részét a német képviselők percekig tapsolták. A csehek és a Lengyelek az öklüket rázták és ugy kiabáltok, boukoup cseh képviselő öklevei ütötte az asztalt, majd a miniszterelnökhöz rohant és annak a padját csapdósta és rikácsolva kiabált. Albrecht német képviselő a miniszterelnök pártjára kelt és szócsata támadt közte és Soukoup között, majd dulakodásra került a sor és álig lehetett őket szói választani, Bécs, február 19, A képviselőház keddi üliésén Atíler szocialista képviselő és társai interpellációt intéztek a miniszterelnökhöz. Az interpelláció azt kérdi, hogy hajlandó-e kormány alkotmányos fcfc'íolyáist gyakorolni a közös külügyminiszterre avégből, hogy ehíazör hiválaiosan jelentse ki, hogy az Oroszországgal váió itadiáítájpotot befejezettnek tekinti. Másodszor, hogy az osairák csapatoknak az ukrán területei való atkaluf ázását mindenképen kerülni fogja. Harmadszor az áliajláiios békére vowaiikozólag Wilson r őszéről kifejitett alapelveket magáévá teszi és az általános béke elérése: céljából igyekezik az Egyesült Államokkal fk|J|zvetieii tárgóajásokoa, bocsátkozni 4. Azokat a népielkelőket, akik a mult évben betöltötték 50-ik életévüket, azonnal szabadságolják éis a képviselőház elé a népfelkelői kötelezettség magasabb korhatárának leszállítására vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszt elő, ocoo A vezérürü kolompja. A fézrekvirálás hire kijutott, a escsde*, magános tanyákra is. Hogyne, amikor a kis kápolna-templomokból besorozták a .harangokat, akk-or esak megérteni való dolog az is, hogy meg kell válni a jó öreg rézmozsarakiői, üstöktől és fokosoktól, valamint egyéb régi cink-tányérok tói, evőeszközök fői is. Iratén hívó szavára, iA-ve-ra már csak a kis síró hangit tókkcsengö csilingel. Az is olyan, szomorúan szól hogy az öreg juhász, Kaszára Tompa Pétör W Iegunnyaszkodik a subájába, hogy no halija. Anélkül se igen hallaná, negyvennyolc óta süket az egyikre, rt© ha a szél arrafelé hordja a csengő hangját, mégis esak felsír a lelkében n sok régi emlék. Az ő csendera, kevés szava leikében pedig ott lobognak még a régi nagy idők visszajáró omlókéi, amelyek éppen olyan drágák, vérrel fizetettek, mint a mostaniak lesznek . . . És, hogy i -mig Ave-i'a a esengő, Péternek eszébe jut, hogy holnap utolsó nap, még Ls csak be kell adni a vezérürü kolomp ját a vá rosba a. „le,kviráló"-nnk, mert az a kolomp, amint a tanyai kapitány ur megállapította, rézből való ezüst keverék. Szvpszavn, bugó, méla kolomp, amelynek tiszta esfendöléséro, mint pap szavára a hivők, ugy sereglett egybe a nyáj és esténkéit terelgetés közben a csendes, messzi tanyákon elmerengve hallgatták és mondogatták a hékéslelkü népek: — Pétör járja a határt, Péter már megalkudott az élet végével. .Mindemtől megvált, hát meg kell válni a. kolomptól is. Lassan, becammogott a városba. Hajnalban elindult. Egy kicsit járatos idebenn hát némi kérdezősködéssel eltalált a beváltó hivatalba ira. Az avult sziir alatt, közel a. szíréhez szorongatta a drága kolompok amelyet öreg emlékként még jó Pálffy .Ferenctől ka pott, aki Péter mondása szerint, szintén örökül kapta régi emberektől. Nagyon fajt Pétéi öreg azive, amikor mégis esak eiokoliett azt vonni. •—• 'Mit hozott öreg? Pétert, Péter kivonta. a beváltó a szín szemébe valami szokattam dott, ami könnyé gyűlt ösaiól a kolompot, a uieicg köd csapözo ő • a fehér pillák alól, mint gyöngy, peidűltek alá. Egy kicsit elröstelte a dolgot, aztán bütykös, reszkető kezével lesimította a hivat tan vendéget és kissé érdes, de mégis elérzékenyült ittúigow mondta: — Kolompot. A vezérürüm koloinpját hoz tam. —• Megrázta mégegyszer, utoljára, hogy •soha többé ki ne csendüljön a füléből a szava. Aztán- megsimogatta és ugy adta oda: —- A hazának . 2. Töobet is adtam már 48-ba , . , (Most ezt is odaadom. Valami csodálatos, leAketmegülő hangulat keli a teremben. M in de uki Pétert nézte, az öreg juhászt, aki mindenét odaadta már a hazáaak és most elhozta az élete utolsó emlékét, a híva tata lelkét — a kolompot, Es amint üveges szemmel, reszkető bajusz szal, vonagló szájjal búcsúzott volna a drága emléktől, a beváltó hivatal embere megérezte, hogy Péter az öreg magyar, a magyar puszta kivesző öreg juhásza, most a lelkét adta neki. Megfogta az öreg vannyadt kezét, visszatett* bele a kolompot és csak ennyit mondott: — Öregem, ezt manótól nem veszi el az állam. Péter nem akart hinni a hangnak, de m kor ismét a kezében érezte a kolompot, a lelke bői valami bánatos, szelíd keserűség szakad fel ás lehajtotta a fejét-, amig elrebegték a; ajkai: — Hiszek egy Istenben, —j. ~~ Kitüntetések, Hoffmann József, a császári és királyi 51. gyalogezrednél beosztott h honvéd gyalogezredbeli tartalékos hao nagynak és dr. Soós .János, a 46. gyalogezred