Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-20 / 42. szám

Szegei], iMÖ, ÍSnár É. i Viharos Ölés az osztrák képviselőházban. Seidler miniszterelnök nyilatkozata az ukrán békéről. f j Bécs, fdb'ruár 19. Az osztrák képviselő­ház ii lésén Seidleb miniszterelnök hosszabb nyilatkozatot tett, amelyben többek között ezt mondta: . — Az a kötelezettség, ani'elyet az uk­rán népköztársaság vállalt, míndemékelött abból áU, hqgy a mezőgazdasági terjrnékek­böl rendelkezésre áifió feleslegeit rendelkie­zésünkre böcsájtj'a. A békqslzerzőílés"e ren­delkezésétől a monarchiában az életviszo-' nyok megkön nyitásét reméljük. Kétségica krviil áli, hogy ísz Ukráfotiátoan levő gabona­készletek hascjuíithatfotiui nagyobbak, mint amennyit momentán el bírunk szállítani. Az a kérdés tdhá't, hogy Ukrániából gabonát tudunk-e kapni éts. bogy mennyit tulajdon­képen, a gabona felkutatásának és szállítá­sának aj kérdése. Valamennyi erre vonat­közé njcgegyezés megtörtöm és reméljük, hogy a szállítások még ebben a gazdasági évben javunkra fognak szolgálni. Emellett térin észé te sert nem szabad eltel,ejteni, hogy egész Oroszországot és Ukrániát megren­dítették a potlgárháboru harcai. — A külügyi n i nj sz íjcr i umhoz érkezett legutóbbi hirek szerint az anarbhia fokozó­dik egész Oroszországban. Mindenki harcől mindenki eiíe'tt. A mi célunk mindezek mel­lett csak áz leh^t, hogy emberileg minden lehetőt megtegyünk, hogy hősies lakossá­gunk részére rnegszeiiezzük azokat az élel­miszereket, , amelyeket jojggai követelhet. Jóslásokba bocsájtkozni, hogy sikerülni fog-e a gabona gyors elszállítása, az orosz­országi anarchia, mellett leiliíetetlen. Ha nem sikerűi, akkór a szerződés többi pont­tai is elednek és akkor még mindig megma­rad résziifakrie az az éíöny, hogy a háborús aüapofot fükraniávaí és a pétervárf kor­uiámiya'l befejeztük. — A szerződés másik fontos pontja a kolmi klauzula. Az ukrán, rada és a cs. ós kir, kqrmány képviselője kiegészítő nyilat­kozatot irtaik alá a békeszerződésnél, mely szerint a kohni kormányzóság nem esik az ukrán köztársaság hatalma alá, hanem a«­naík sobsáfól később egy vegyes bízottság etnográfiai elvek alapján és a lakosság kí­vánságának megfelelően fog határozni, (fel olvassa a szerződés erre vonatkozó részét.) — A neanzetileg vitás kolmi kérdésnek más megoldása nem volt lehetséges a béke 'e/ríjJjtása nétkát. Mi elismertük Litvánia^, Kurlaud éSi Lengyelország népeintek önren­delkezési jógáit és ne(m található logikai, vagy erkölcsi jog, -amely Ukránjától elve­lieuié ,ezt a jogot. A lengyel klub tagjai sem tagadhatják, hogy a koltmi kormányzóság nagy része; ukránokból áll és hogy ezeknek is joguk van a mteghaflgatásra. — A és. es kir. kormánynak első köte­lessége vo);t a béke eíérese. Az a béke, me­lyet Bresztlitovszkban kötöttünk, béke a nép részéiré és Ausztria-Magyarország né­pei sohasem értették volna meg, ha ezt a békét szétzúztuk'.volna. Ha azt a lehetősé­geit, hogy gabonát kapjunk, ehitasitottuk volna (tlénk taps), csak azért, hogy a kor­mányzóság egész terjedelmében Lengyel­országhoz tartozzék. Mit szólt volna a nemzet és a képviselőház, ha a külügymi­niszter azzal jött volna, vissza, hogy eiron­itctttam a békét, mert a kolmi kormányzó­ság ukrán népének nem akartam megadni azt a jogot, hogy őket éppúgy meghallgas­sák. mint a idhgyeleket. Ha mi ugy csele­kedtünk volna, mint .a lengyel klub kívánja, nemcsak az ukrán békét tettük volna lehe­tetlenné, de elszakítottuk volna azokat a gyenge szálakat is, affltffilyek talán az álta­lános bókéhez vezetnek. És az összes osz­tók népek íelháborodáóá'nak okikáitja némi­let fa volná el autókat a hangokat, amelyek az ilyen korinány védelmére hangzottak volna el Ezután rátért az orosz fejleményekre. A. németek Esztlaud és Livland segélykiál­tása következtében elhatározták a beljebb való ha tolást, hogy vérrokonaikaí meg­mentsék a teljes romlástól. Amióta Orosz­ország 'befejezettnek jelentette ki a hábo­rút, 200.000 fogoly lépte át q határt és özöfoc lésük egyre tart. Az Ukrániában levő hadi­foglyok száma hasonlóképen tekintélyes és ezek szintéin gyorsan fognak hazajönni. Kéri a Házat, hogy vegye tudomásul közléseit. i Bécs, február 19. «SekÚer nyilatkoza­tának egy részét Czernin külügyminiszter­rel együttesen fogalmazta meg. E nyilat­kozat a lengyelek körében támadt elkese­redést próbálta lecsülapitani, de kevés eredményt é'rt el. A lengyelek és a csehek, amikor a területrendezésre vonatkozó sza­vak elhangzottak, torkuk szakadtából kia­báltak: ' , — Le a titkos diplőmáciával! Miért nőm Olvasta íet a titkos szerződés szövegét! — Becsaptak bennünket megint! A lárma lecsilJapultával Sfeidfer mi­niszterelnök az újból kitört német-orosz háború okaival akart foglalkozni, de szavai elvesztek a nagy lármában. Beszédének e részét a német képviselők percekig tap­solták. A csehek és a Lengyelek az öklüket rázták és ugy kiabáltok, boukoup cseh kép­viselő öklevei ütötte az asztalt, majd a miniszterelnökhöz rohant és annak a padját csapdósta és rikácsolva kiabált. Albrecht német képviselő a miniszterelnök pártjára kelt és szócsata támadt közte és Soukoup között, majd dulakodásra került a sor és álig lehetett őket szói választani, Bécs, február 19, A képviselőház keddi üliésén Atíler szocialista képviselő és társai interpellációt intéztek a miniszterelnökhöz. Az interpelláció azt kérdi, hogy hajlandó-e kormány alkotmányos fcfc'íolyáist gyakorolni a közös külügyminiszterre avégből, hogy ehíazör hiválaiosan jelentse ki, hogy az Oroszországgal váió itadiáítájpotot befeje­zettnek tekinti. Másodszor, hogy az osairák csapatoknak az ukrán területei való atkal­uf ázását mindenképen kerülni fogja. Har­madszor az áliajláiios békére vowaiikozólag Wilson r őszéről kifejitett alapelveket magá­évá teszi és az általános béke elérése: cél­jából igyekezik az Egyesült Államokkal fk|J|zvetieii tárgóajásokoa, bocsátkozni 4. Azokat a népielkelőket, akik a mult évben betöltötték 50-ik életévüket, azonnal sza­badságolják éis a képviselőház elé a nép­felkelői kötelezettség magasabb korhatárá­nak leszállítására vonatkozólag törvényja­vaslatot terjeszt elő, ocoo A vezérürü kolompja. A fézrekvirálás hire kijutott, a escsde*, magános tanyákra is. Hogyne, amikor a kis kápolna-templomokból besorozták a .harango­kat, akk-or esak megérteni való dolog az is, hogy meg kell válni a jó öreg rézmozsarakiői, üstöktől és fokosoktól, valamint egyéb régi cink-tányérok tói, evőeszközök fői is. Iratén hívó szavára, iA-ve-ra már csak a kis síró hangit tó­kkcsengö csilingel. Az is olyan, szomorúan szól hogy az öreg juhász, Kaszára Tompa Pétör W Iegunnyaszkodik a subájába, hogy no halija. Anélkül se igen hallaná, negyvennyolc óta sü­ket az egyikre, rt© ha a szél arrafelé hordja a csengő hangját, mégis esak felsír a lelkében n sok régi emlék. Az ő csendera, kevés szava lei­kében pedig ott lobognak még a régi nagy idők visszajáró omlókéi, amelyek éppen olyan drá­gák, vérrel fizetettek, mint a mostaniak lesz­nek . . . És, hogy i -mig Ave-i'a a esengő, Pé­ternek eszébe jut, hogy holnap utolsó nap, még Ls csak be kell adni a vezérürü kolomp ját a vá rosba a. „le,kviráló"-nnk, mert az a kolomp, amint a tanyai kapitány ur megállapította, rézből való ezüst keverék. Szvpszavn, bugó, méla kolomp, amelynek tiszta esfendöléséro, mint pap szavára a hivők, ugy sereglett egybe a nyáj és esténkéit terelgetés közben a csen­des, messzi tanyákon elmerengve hallgatták és mondogatták a hékéslelkü népek: — Pétör járja a határt, Péter már megalkudott az élet végével. .Mindemtől megvált, hát meg kell válni a. ko­lomptól is. Lassan, becammogott a városba. Hajnalban elindult. Egy kicsit járatos idebenn hát némi kérdezősködéssel eltalált a beváltó hivatalba ira. Az avult sziir alatt, közel a. szíré­hez szorongatta a drága kolompok amelyet öreg emlékként még jó Pálffy .Ferenctől ka pott, aki Péter mondása szerint, szintén örö­kül kapta régi emberektől. Nagyon fajt Pétéi öreg azive, amikor mégis esak eiokoliett azt vonni. •—• 'Mit hozott öreg? Pétert, Péter kivonta. a beváltó a szín szemébe valami szokattam dott, ami könnyé gyűlt ös­aiól a kolompot, a uieicg köd csapö­zo ő • a fehér pillák alól, mint gyöngy, peidűltek alá. Egy kicsit elröstelte a dolgot, aztán bütykös, reszkető ke­zével lesimította a hivat tan vendéget és kissé érdes, de mégis elérzékenyült ittúigow mondta: — Kolompot. A vezérürüm koloinpját hoz tam. —• Megrázta mégegyszer, utoljára, hogy •soha többé ki ne csendüljön a füléből a szava. Aztán- megsimogatta és ugy adta oda: —- A hazának . 2. Töobet is adtam már 48-ba , . , (Most ezt is odaadom. Valami csodálatos, leAketmegülő hangulat keli a teremben. M in de uki Pétert nézte, az öreg juhászt, aki mindenét odaadta már a hazáaak és most elhozta az élete utolsó emlékét, a híva tata lelkét — a kolompot, Es amint üveges szemmel, reszkető bajusz szal, vonagló szájjal búcsúzott volna a drága emléktől, a beváltó hivatal embere megérezte, hogy Péter az öreg magyar, a magyar puszta kivesző öreg juhásza, most a lelkét adta neki. Megfogta az öreg vannyadt kezét, visszatett* bele a kolompot és csak ennyit mondott: — Öregem, ezt manótól nem veszi el az állam. Péter nem akart hinni a hangnak, de m kor ismét a kezében érezte a kolompot, a lelke bői valami bánatos, szelíd keserűség szakad fel ás lehajtotta a fejét-, amig elrebegték a; ajkai: — Hiszek egy Istenben, —j. ~~ Kitüntetések, Hoffmann József, a császári és királyi 51. gyalogezrednél beosztott h honvéd gyalogezredbeli tartalékos hao nagynak és dr. Soós .János, a 46. gyalogezred

Next

/
Thumbnails
Contents