Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-02 / 27. szám

Szeged, 1918- fetmiar % nthumtmmmm tó. Szervezkedjenek szakcsoportokba a kereskedők. — Felirat a kereskedelem szabadságáért és a katonai iparcikkek forgalomba bocsájtásáért a leszereléskor. — Vitaest a Lloydban. — (Baját tudóm tónktól.) A szegedi IJoyfl Társulat, kereskedelmi bizottsága pénteken este látogatott és élénk vitaestélyt tartott arról a fontos közgazdasági témáról, hogy miként lehetne a szegedi kereskedelemnek áru val való ellátását a -béke bekövetkeztével és közvetlen .a leszerelés után biztosítani. A vitaestét, amelyen a kereskedők és szakemberek tekintélyes számban jelentek meg hat órakor nyitotta meg Aczél iGéza vezérigazgató, a kereskedelmi bizottság elnöke. Aczél üdvözölte a megjelenteket, és kifejtette a kereskedelem jelenlegi nehéz helyzetét. Ha a háboru sokáig tart akkor az anfindég elviselhetetlen lesz már. Az árujától megfosztott kereskedelmet bármi utón is vi szaza kell téríteni arra az útra, melyen megfelelő kielégülését nyerhet. Az ügynevezett átmenetgazdasági időt három főprobléma fogja foglalkoztatnia nyersanyag az ipar részére, gyártmányok a kereskedelem részére és t kettőnek helyes megoldása valutáris szem-, pontból. Az áruk behozatalát éppen valutáris szempontból fogják megnebezetinei. Ez arra is fogja még kényszeríteni a kormányt, bogy bizonyos központokat létesítsen ugy az export, mint az import szabályzására. Itt első sorban azt kell megvitatni, hogy milyen módszerekkel lehet elérni, hogy a szegedi kereskedelem majd a szükséges árucikkhez jusson. Ez csak iniciativa lehet, amit. majd illetékes tényezőkhöz kell juttatni, felajánlva a közreműködést. Első sorban talán ott érvényesülhet ilyen irányú és jelentős tevékenység, ha képesek lennének Szeged kereskedelmének szükségletét megállapítani, az átmeneti időre. Kéri a jelenlevőket, bogy adják elő véleményüket. , . „^Utóisa, .j . 'Glückstahl Lajos csakis a. nyersanyag beszerzésére vonatkozólag koncedálja, hogy szükséges az előzetes tárgyalás. A kereskedőkre kell bizni, hogy ők szerezzenek maguknak árucikket, ők meg fogják találni anuak a módját, hogy szükségletüket kielégítsék. Tulaj donképen a gyárosok és iparosoknak a gondja, hogy a kereskedők árucikkekhez juthassanak. A nyersanyag beszerzésénél tehát támogatni kell majd ezeket és itt lesz szükség a- kereskedők és más gazdasági* tényezők együttműködésére. Azt a konkrét indítványt teszi, hogy a kereskedők tömörüljenek é9 hogy a Lloydban egyes szakmánként szakcsoportok alakuljanak, Tonelli Sándor az átmenetgazdasági mlkiiszteriumbaú s levő állapotokat fejtegeti. Mlajd előadja, hogy a szükségletek két csoportra oszlanak: az eg>Tik az ipari szükséglet, a másik a kereskedelmi szükséglet. Min tiakettő olyan csoport, amely nagy részben a külföldről látható el. Az ipari szükségletek kielégítésére, —< anélkül, hogy a központokat dicsérné, —. speciális szempontból alközponti szervezést nélkülözhetetlennek tartja. A kereskedelem szükségleteinek kielégítésénél teljesen mellőzendőnek tartja a központokat. A kereskedelem számlára szabadságot kell követelni és mielőbb ki kell venni a központok hatásköréből, SchuXtrp Manó arról szól, liogy a kivitel valutáris szempontból igen Xbntos és azért a hazafias kereskedelemnek arra kell törekedni, hogy minél erősebb legyen majd az export. Szintén a kereskedelem teljes szabadságát követeli. Bach Jenő: A valuta magútól fog tisztázódni. A mostani inreális esélyeket nem a bevitel, vagy kivitel szabályozza, hanem más ható erők, amelyek kiviil esnek általános közgazdasági jelenségeken. Legjobban jellemzi ezt, bogy amikor a bresztlítovszki tárgyalások megkezdődtek, akkor pénzünk értéke íScájcbön 30 százalékos emelkedést mutatott. A valuta magától fog rendbe jönni, mostani előtérbe helyezése egy hátas ló, amelyre mindent rá lehet ültetni. A központokat is erre ültették. A szabad kereskedelem mellett nyilatkozik és semmiféle korlátokat nem szabad ima.id állítani a nyersanyag beszerzésétnél sem. i j Sc,hívéiger Miksa: A háboru utáni gazdasági élet problémáit nem lehet még mostan sem megszabni, még kevésbé határozott mederbe terelni. A Lloydban azonban meg kell teszélni a gyakorlati élettel kapcsolatos, praktikus dolgokat, amilyen első sorban az a kérdés, hogy ,a szegedi kereskedőknek mit kell teinni a leszereléskor. Az elnök urnák is bizonyára az intenciója, hogy ez a megbeszélés ne csak akadémikus vita legyen, hanem kézenfekvő eredménnyel járjon. Tonellivel szemben az a véleménye, bogy az átmenetgazdnsági minisztérium nincsen program nélkül. Az első feladata az, hogy részletes tervét már most kidolgozza annak, hogy leszereléskor a nyersanyagok és iparcikkek hogyan kerüljenek vissza a forgalomba. A kereskedőknek e tekintetben égetően fontos kérdést kell napirendre tűzni. Mást kell előkészíteni és kellő súllyal befolyni arra, hogy a hadseregnél lekötött óriási mennyiségű iparcikkek a kereskedők utján kerüljenek vissza a magánforgalomba. Tebát a szegedi kereskedőknek igen is szervezkedni kell minél előbb és Glückstahl indítványa szerint szakcsoportokat alkotni; ezek a szakcsoportok azután szakmák szerint kapcsolódjanak országos szervezetekbe, amelyek már könnyen küzdhetnek ki maguknak befolyást arra, hogy a hadseregnél felszabaduló cikkek rendelkezésükre bocsájtassanak. A szakmák szerinti tömörülés a Lloyd keretében feltétlenül fontos és kívánatos, valamint az is, bogy ennek az értekezletnek meglegyen a gyakorlati haszna és ne menjen határozat nélkül széjjel. Siftnbef Miksa örömét fejezi ki afelett, hogy Scliweiger az értekezletet helyes mederbe terelte, azt indítványozza, hogy- feltétlenül országos akciót kezdeményezzenek. Vágó Árpád előadja, hogy Budapesten alakult már egy magántársaság, amely a leszereléskor felszabaduló ipari cikkeket fogja a magánforgalom részére átvenni. Javasolja, bogy a szegedi Lloydnak talán egy küldöttsége lépjen ezzel érintkezésbe a szegedi kereskedők ellátása érdekében. Mivel több felszólaló nem jeentkezett, Aczél elnök rezumálta az elhangzottakat. Felkéri Glückstahlt, hogy a szakcsoportok .szervezésére vonatkozó indítványát a ILoyd legközelebbi választmányi ülése elé vigye. Leszögezi továbbá először Tonelli kamarai titkár által kifejtett azt a véleményt, hogy fontos az iparcikkek beszerzésére vonatkozólag, bogy a kereskedelem teljes szabadságot kapjon. Ezt, valamint Schwei'ger Miksa álláspontját, — hogy a leszerelésnél a felszabaduló cikkek a kereskedők utján kerüljenek vissza a magánforgalomba, — amelyet magáévá tett a kereskedelmi bizottság, felirat utján hozzák a kereskedelmi és átmenetgazdasági miniszter tudomására, kérve a megfelelő intézkedést. Stauber indítványáról az országos akció megindítására vonatkozólag és annak modózatairól később fognak határozni. •Az érdekes vitaest ezután véget ért. <A vizdij a fronton. Nem tudjuk, hogy a tábori posta 618. merre van. Lehet, hogy valahol a Piave mentén, lehet, hogy a Hétközség fensikon, vagy az orosz, vagy a román fronton —• de van. És a fronton gondolkodó, hazagondoló emberek, katonák vannak, akiket pedig minden gondtól mentnek szeretnénk tudni. •Ma kaptunk egy levelet, a 618. számú tábori posta utján, amely arról győz meg bennünket, hogy a távollevőket a fronton még a vizdij gondja is üldözi. Panaszos sirámokról szólnak az adóügyi jelentések, javadalmi jelentések, hogy nem folyitak be az adók, a vizdijak és íme a kötelességtudó, törvényt tisztelő katonák, mikor fizetési kötelezettségüknek eleget akarnak tenni, nera tehetnek. Útját állja a jószándékuknak a copf. A hivatalos copf. Teljes terjedelmében leközöljük az érdekes levelet és az ügy intézői okuljanak belőle. Hajtsák végre, vezessék be azt, amit mi már nem először sürgetünk és tettünk szóvá, hogy minden adót, javadalmi illetéket be lehessen fizetni csekk, avagy posta utján. Példa van rá. A hadisegélyek kiutalása. Hát nem, kényelmesebb, praktikusabb a közönségnek és hatóságnak egyaránt, ha nem kell százezerféllel személyesen tárgyalni, vergődni. Vagy szívleljék meg a levélben felvetett praktikus eszmét, a pénzbeszedőt. Igy szól a levél: Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! B. lapja olyan jóizüen igyekszik —-t hol humorral, hol sarkarmussal, hol meg logikus argumentumokkal orvosolni „az ország legnagyobb városában" megrögzött anomáliákat és hasonló „lyókat", hogy szives engedelmével és a teljes siker reményében bátor vagyok figyelmet egy ilyenre fölhívni. (Ez a — vizdij. Arról nem szólok, hogy legtöbb helyütt ezt nem a lakó, hanem a háztulajdonos fizeti. Ez utóvégre is gusztus dolga. Hanem ennek a dijnak a beszedési, vagyis helyesebben a be-nem-szedési módja! Én a háboru eleje óta cigány vagyok és legkevesebbet otthon. A feleségem, mint „hadi-szalma" gyakran van, a magányt elkerülendő, rokonainál. Jó multkorában ép otthon voltaim. A szolgám jelenti, két ur vár rám. Kimegyek; ml baj; vizdij; mennyit, 6 kornoa; tessék, itt van... — Jaj kérem, mi nem fogadhatunk el pénzt, én a végrehajtó vagyok, af másik meg a becsüs. Helyes.. írást adnak. Én postára teszem a pénzt. Visszajön. Nem fogadták el postán küldve, mert fizetni csak személyesen lehet. Hát kérem, nem egyszerűbb és — olcsóbb volna, ha a város a fentirt két ur helyett egy pénzbeszedőt tart. Hiszen a gáz meg villany példája elég közel van. Azt azonban, bogy a postán küldött pénz (N'B. a szelvényen ott voltak a hivatalos száTERNBER6 beszélőgépei BUDAPEST, VII, Rákóczi-ut. 60, saját palota. legújabb . K 15®.Ujtalálmányu tölcsérnéikülí „Etofonw beszélőgép becsukható tetővel a legtökéletesebb . . K 300.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.