Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-01 / 26. szám

.... , , •• • — Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA SZÁM, A szerkesztőség telefonja: 363. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . IS.-- K. egylaónapra 3.— K. Ejtyti .zám á.r» 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1918, VII. évfolyam, 26, szám. Péntsk, február I. Szeged tévedése. Pozsony és Debrecen után most Temes­vár jut főiskolához. A világháború ismét gvors iramban következő eseményei ellenére is foglalkoznunk kell ezzel a dologgal. A vi­lágháború — nagvon helyesen — nem volt ok arra. hogv a kormány döntését a másod k műegyetem felállításáról késleltesse, ránk néz­ve. akiket ezek a döntések nagvou közelről, nagyon érzékenven. sőt nagyi n károsan érintenek, nem lehet olyan ok. amiért az egyetemi kérdéssel való foglalkozást elha­lasszuk vagv feladjuk. A második műegyetemnek Temesváron való fel állítása ellen nekünk, szegedieknek nem lehet kifogásunk. A szomszédos nagv városnak kedvenc terve sikeréért folvta-tott mozgalmát mi támogattuk é.s Szeged megáll szilárdan kimondott szava mellett. Nem az­ért. inert e következetességünket hősi póz­nak tekintiük, amelyben szívesen tetszelgünk, hanem azért, mert a tárgvi okok. amelvek miatt ez ügyben Temesvár mellé szegődtünk, ma is fennállanak változatlanul Amikor azon­ban készséges örömmel állapítjuk meg. hogy a második műegyetemnek Temesvárra való f-eláilitásával honorál tatnak áz egyedül jogo­sult országos érdekek is. nem térhetünk ki annak a kérdésnek újból való fölvetése cföd, hogv miért csak Szeged az a szerencsétlen város, amelynek egy főiskola megszerzésére való vágyét, többször megnyilvánult és fel­ajánlott áldozatkészségét egvik kormány sem méltányolja? Talán szegény kultúrintézmé­nyekben? Az ellenkezőiét nem egv kormány állapította meg. A többi városhoz viszonyítva elmaradt városias fejlődése? Nyugodt lelki­ismeretiéi ezt sem mondhatná senki. A ma­gvar városok — az egyetlen Budapest ki­vételéve! — elég silánvan mutatnak. A leg­többnek nincs telies vízvezetéke, csatornázá­sa. kövezete, rendes kórháza. Ez azonban közös betegsége valamennyi városnak és abban. Tiogv a gyógyulás folyamata meg­döbbentően lassú, nagy részük van a minisz­tériumoknak is. amelvek a városok kiépítésé­vel nem sokat törődtek, de kormányzatukra — konzervatív életelveik érvényesítése érde­kében is — ráfeküdtek. Ezzel szentben igaz, hogv a városi törvény a városiasság vala­mennyi megnyilvánulásának: intézmények száma és fejlettsége, költségvetés, tisztvise­lők száma és fizetése alapján állapította meg Szeged számára a legnagyobb állami támo­gatást. Tehát ebben a sorban sem lehetünk az utolsók. 'Akkor tehát miért, miért? Nem bíztak felajánlott áldozatkészségünk komolyságá­ban? Itt terül el a város határában hatalmas vagyonunk. Mi tudtunk volna áldozni. Határ­széli város vagyunk, javarészt nemzetiségi lakókkal és jobb az egyetemi ifjúságot az or­szág belsejében, valamelyik színmagyar vá­rosban koncentrálni? Vagy vallási színezettel akartunk egyetemet, ami szintén nem helyes? El nem évülő btin marad, hogv a második — tehát nem is a harmadik — tudomány­egyetemet nem Szegeden állították fel. ahol emelte volna a magyarság emoóriumát. segí­tett volna betetőzni azt az áldásos nemzeti munkát, arndvet-e város — köztudomás sze­rint — becses sikerekkel folytat. Az Ígéret, melv Temesvárnak szólt, szin­tén beváltatik. Szeged számára azonban en­nek a kormánynak sincs belátása. A Balkán­Akadémia gondolatát jónak találta az állam, nagy kegyesen megengedte volna, hogy a város és társadalom együttes áldozatkészsége megteremtse és fentártsa, de egy garasa sem volt a jónak tartott állami intézményre. Igv | adnak Szegednek. A nagv magyar városnak. ! •aisbsbbaabbincsrakriesssnsbbaxssaaeess/isbb^i, .sostssfe. amelv balgán azt hitte, hogy tiszta magyar­sága. fejlődési lendülete, nagy nemzeti érde­mei. szilárd vagyona elég alapot szolgáltatnak ahoz. hogy a mindenható kormányok hajlan­dóságát feléje hangolja. Ez a naiv hite vég­zetes tévedés, amelyért most ismét lakol. an»nwmim««snmnni«nnmi«»unmiuiiuni» Az orosz csapatokat kivonják Finnországból. - Trockij nem akar a finnek belső ügyeibe avatkozni.­- Anglia Ss elismeri a finn önállóságok ­Finnország sorsát nagy figyelemmel ki­sérte az egész müveit világ. Bizonyos reak­ciós körök kárörvendve állapították meg, hogy mialatt a boisevikíek beszélnek a né­pek önrendelkezési jogáról, addig vörös gár­dája .betör Finnországba és Ukrániába és erőszakkal fojtja vérbe a nenfeeti akarat megnyilvánulását. Az öröm korai volt, mert mint most kiderül, az orosz kormány hely­teleníti a csapatok beavatkozását, melyeket a finnek önvédelemre kényszeritettek és el­határozta, hogy a csapatokat a leggyorsab­ban kivonja Finnországból. Hogy Ukrán iá­ban jelenleg hogy áll a helyzet, arra vonat­kozólag még nem érkeztek jelentések. PÉTERVÁR, január 31. Trockij a fi«« szenátus elnökéhez levelet intézett, mely­ben közli, hogy az orosz kormány hely­teleníti az orosz csapatoknak Finnország belső ügyeibe való erőszakos beavatko­zását. Az orosz kormánynak tudomására jutott, hogy soviniszta finnek megtámad­ták és önvédelemre kényszeritették az orosz csapatokat. -- Szükségesnek tartjuk, — írja, Trockij hogy Finnországból a lehető leggyor­sabban visszavonjak az oros2 csapatokat. PÉTERVÁR, január 31. A finn szenátus törvényjavaslatot készített elő a finn had­sereg felállításáról. A hadsereg létszáma 80 ezer ember lesz. LONDON, január 31. (Reuter-jelentés.) Baliour közölte a finn küldöttséggel, hogy Nagybrítáottia méltányolja és elismeri a finn állam önállóságát és elítéli a régi Oroszor­szág elnyomó politikáját. A brit kormány az­zal is elismerte már Finnország önállóságát, hogy ffelsingforsban főkonzuli hivatalt állí­tott. STOCKHOLM, január 31". A Svéd Táv­irati Iroda jelenti: A stockholmi finn követ­ség a Finnországot védő csapatok parancs­nokától táviratot kapott, amely szerint a műit éjszaka és a keddi nap folyamán le­fegyeverezték a finnek Remiben és Gílmora­ban az orosz katonákat, Rattanban pedig megadásra kényszeritették őket. Parancs­nokaikat foglyul ejtették. Az ütegeket, ame­lyek szakadatlanul tüzeltek, rohammal elfog. Jalták. Élénk tüzérségi harc az asiagói fensikon. BUDAPEST, január 31. (Közli a mi­niszterelnöki sajótosztály.) Asiagotói dél­nyugatra visszavertünk egy ellenséges elő­retörést. Az asiagoí íensik keleti részén a harci tevékenység élénk tüzérségi harcokra szorítkozott, A legutolsó harcokban ejtett foglyok Száma 15 tisztre és 660 főnyi legény­ségre emelkedett. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. BERLIN, immár 31. A nagy főhadiszál­lás ielentT: Asiagotói délnyugatra tüzelésünk meghiúsított egy olasz támadást. Asiago és a Brenta között a tüzérségi tevékenység élénk volt. Az osztrák-magyar csapatok ál­tal a legutóbbi harcokban ejtett foglyok szá­ma 15 tisztre és 660 főnyi legénységre emel. kedett. A többi harctéren nincs újság. LUDENDORFF, első íöszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Német légitámadás Páris ellen. BERLIN, január 31. Á nagy főhadiszál­lás jelenti: Rupprecht trónörökös hadcso­portja: A harci tevékenység az arcvonal kü­lönböző helyein tüzérségi és akuavetőhar­cokra szorítkozott. Karácsony estéjén és ja­nuár hónap folyamán tííenfeteíak repülői figyelmeztetésünk ellenére ismét megtámad­ták a hadműveleti területen kivül fekvő nyílt német városokat. Védő rendszabályaink folytán nevezetesebb veszteség vagy kár nem történt. Megtorlásul január 30-ról 31­ére virradó é#cl végrehajtottuk az első terv-

Next

/
Thumbnails
Contents