Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-01 / 1. szám

^mmmmm közeit, végre megbízható, szilárd és biztos kezekbe kerültek azok és nem fog Miljukovakuaik és Kerenszkikutik többé sikerülni a közszellem hamis irányba való terelése. A kormány, teljesen szab:idan és önállóan, minden titkos diplomácia félredobásával egyesülést és békéi hirdet nemcsak a saját országának, hanem az egész világnak is. Ezzel a békeprogrammal a kormány meg ii fogja hódítani a nép és a katonaság legszélesebb és legkülönbözőbb rétegeit, el fogja érni célját és be fogja váltani ígéreteit. Nemcsak a világ szociáldemokratáinak ál! tehát érdekében az igazi orosz forradalmi kormányzat felülkerekedése, hanem mindazoknak, akik türelmetlenül váriák a béke eljövetelét. Eidus Bentian. R Délmagyarország hangversenyei a szegedi Szegények javára. ibztged, 1818. január I. •ségeinek páriái, egyenlőséget és emberi jogokat követeltek. így aztán a régi kormány az -egész hatalmas orosz társadalomban ugy szórván egyetlen segítő kézzé1, egyetlen támogató réteggel nem rendelkezett. A bürokrácia nagynehezíen, óriási fáradsággal egy úgynevezett kormánypártot teremtett, a melynek —- természetesen 361 megfizetett — tagjaiból állott az u. n. ..Fekete százak" csoportja, mely programjával, pogromokkal és álpatrioíizmusával csak kompromittálta a kormányt. Ilyen módon afztán a feudális kormány nem volt képes korhadt intézményeinek* sőt az úgynevezett népképviseletnek, a dumának segítségével sem a népet megnyugtatni. És kitört a világháború. Mindenesetre kezdetben, rövid ideig, kitűnően használható takarója lett a kormány üzelmeinek. melyek a mesterségesen szított hamis hírekkel és áügyózelmekkel táplált sovinizmust a nép elégedetlenségének villámhárítójául használták fel. Hanem p játék túlontúl veszélyes volt. A háború kétélű fegyvernek bizonyult, felszínre engedte ugyanis a forradalmi szellem pusztító áradatát is. A nélkülözés és nyomor elviselhetetlenné lett. a hatalmas elégedetlenség iiszke lángralobbant és megszületett a forradalom. Természetes dolog, hogy az orosz forradalomnak, tekintettel az orosz nép sok milliónyi tömegére, a nemzetiségek sokféleségére és az egyes osztályok ellentétes érdekeire, hosszabb ideig kellett élni, hogy kifejlődjön és megérjen; különböző fejlődési fokokon kellett átmennie, hogy elérjen fejlődésének legfelső lépcsőfokára. Előrelátható vo,:t azonban, hogy sem Miljukov uralma, sem Kerenszki diktatúrája nem lesz hosszú életű, hiszen már a forradalom első percében „kenyeret és békét" voit a jelszava az orosz népnek, de az ideiglenes kormány egyikről sem gondoskodott, sőt a felkináít békét elutasította, folytatva a háborút egyenesen a nép kifejezett akarata ellenére, aminek az oka egyrészt Anglia nyomásának, másrészt a némtek iránti gyűlöletnek hatása volt. Amikor a forradalmi szociáldemokrácia vette a kezébe a kormányhatalom esz(halváinyiujt. Az iiju megállott előtte s gyöngéden megfogta a; ,kezé;t. •— Mariska, édfes kis feleségem, kérhetem-e1? sut legki szeijeSfaii€»en. , —• Igen ' —• rebegte jakig hallhatóan a leány. > , , * Hetek multak ,ed a miniszteri Üihallgafíás éta. Az öa% Li'ivay ji'eur tudott jkételked-ni miniszter ígéretében. Léfaetetröaimk tartotta, hogy bélését ne teüjesyteék. Két imdkájfa elJernietéeeiríe, Vsajk e'gy válaíszfa volt : , , t —i A! miniszter nem , játszhatik a szavával. , A, Jieáaiyok kc'irJolyan féltették az egészségét. i ihjgy juliu^ vasánnap eíétliutámján az, öreg far megszokott délutáni álmáit (aludta. Csak a két leány ült a vadszőlővel < ibefutott verandán, amikor a levélhordó nagy pecsétes hivatalos levelefc hozott. Mariska remegő tóekbjel tépte fel )a fcorÜtéjkot. — Elutasitották — ezól/t lehangoltan s éheimében .könnyek jelentek meg. — Belebetegszik — sóhajtott Erzsi. — Nem szabad megtudnia, I>e hisz' ez lehe(te't*!en. v Kemjni sem lehetetlen. Csak te kis Erzsókom tmdj egyetlen egyszer az én kedvemért hazudni. ^ , Erzsike csctdálk'ozva tekintett ménjére, i Ha. niagylapa kérdezni találná, azt mondod, n.eim hozott semmit a posta. A többi az én dolgom. ' r. Mávríip réggel Mariska, a szokottnál is Az elmúlt 'télén, amikor beköszöntött a szükség és a szegény soron a nincsetlenség ütött tanyát és a nélkülözés réme fenyegetett, a Délmagyarország, a mi lapunk elhatározta, hogy hangverseny ciklust rendez a szegedi szegények javára. És megszólaltatta Dohnányi, Pártos István és Lhéximi művészetéi. A szegedi közönség megérezte ennek a hangverseny ciklusnak a szükségességét, nemcsak a jótékonyság céljából, hanem művészi tekintetből is. És lelkesedéssel pártfogolta az akciónkat, sőt minden alkalommal kifejezésre is juttatta, hogy kuitur igényeit a "hangversenyek rendezésével nemcsak .szolgáltuk, de ki is elégítettük. Ez volt az egyedüli bére a munkánknak, a törekvésünknek, egyben a légszebb jutalma is. Nem ígértünk többet, mint amit nyujtottur.k, de amit nyújtottunk, az a művészet teteje volt. És ami fölöttébb fontos volt: jókora Összeg jutott a kegyes célra. Újra itt a tél és a hideg évszakkal együtt •beköszöntött a nélkülözés, a nyomor, a szükség a szegények .szomorú birodalmában, ahol üres az éléskamra, szenet, vagy fát nem látott a kályha, gúnya setm kerül a hidegtől gémberedett testre, sem cipő. Vagy csizma a lábakra. Láttára a kinos látványnak, a szívfacsaró nyomornak, ismételten élhiatáikor'áiblr.m mfiit az irodába. Az ügyvéd, aki-, nél ,dolgozott, jó kedélyű öreg u,i\ meglepetve tekintett fel Íróasztaláról, 1 amikor belépett. —. Yolaina baj viya? } — Semmi. Nekem volna egy alázatos kéréseim. Azért jöttem korábban, hogy ügyvéd urat egyedül találjam. — No csak bátran jki véle! J— A; napokban: ügyvéd u.r elbocsátott •egy iniokot s most másikat keres. Elvégezném fele fizeléejht dstenkéjnt ottk'on az ir(nók mun.káját. : , — jS'ajpáiom. Az Írnokot neai nélkülözhetem. ( IMiariska elsápadt. Két könnycsepp göridiilt végig az arcán. . — No-no, azért sirni nem kell. Ha olyan nagy szükség vuin uera a fele fizetésre, ad'ok én munkát. Csak győzze elvégezni. A napokban véllaha'm három ócska pört. A legfiatlaíaib is, vain (húsz esztendős. Ezeknek az aktáit kell majd másolgatni. Lesz ,egy pár esztendőre való. Egy kicsit szemrontó foglalkozás, 'de meg • lehet vele "2—(3 órai napi munkával havonként 60—170 koronát (keresni. Jó lesz? — D mebn.yire jó. Ha tudná, milyen boldoggá tett, ügy véd jur. —\ Az igaz, fa boldogságot 'illetőleg nincsenek nagy igényei. Délután majd el is vihet egy kos,árra valót, afaoklkől a boldogító aktákból. iAz irodából Mariska az adóhiv'at'alLa sietett, Hogy mit végzett ott, kii tudja. De a következő vaéárnjsp délután, amikor Lit•ozta a Délmagyarország, hogy ujabb hangverseny ciklus rendezésével a nélkülözés enyhítésének szolgálatába á®. És megint a művészet révén. A ciklusban egyelőre három művészt kíván szerepeltetni, akik közül kettő magyar művész, a magyar művészetet hirdeti, a magyar névnek szerez még a külföld előtt is hirt és dicsőséget. 'A harmadik idegein származás, de a magyar királyi Operaháznak egyik kiválósága, nagyszerű művésze. Roncz János, Nyiregyházy Ervin és Barim Károly kiváló művészetivel kívánja a Délmagyarország rendezni tervbe vett koncertjeit- Mindegyik mester a művészetében. Koncz .János a hegedűnek a művelőjeNemcsak itthon ismerik kiválóságát, kivételes tehetségét, de a küiföldön is, ahol szintén ugy méltatták nemesen tiszta művészetét, mint azokét .akik a hejediin-s'k elfogadott és kimondott kiváltságai. Nyiregyházy Ervin a zongorának a virtuóza. Még gyermek-iíju, de a tudása, képessége kiforrott, érett és mindeneket csodálatba ejtő. Ez a csod&gyermek nemcsak a művészeket, a bírálókat foglalkoztatja, hanem a tudósokat is, akik könyveket irtak erről a fenoménről. akinek rendkívüli talentuma megcáfolja korát és gyermek mivoltát Mert Nyiregyházy nemcsak vaj- felébredt, tanokéi* örörojmel szaladtak elébe: — Nagyapa! Mégjött a nyugdijhelyesbités! i , •Ös - Marisba egy papii lapról olvasta -a következő maga koanptonáílth. re'ndeletct: „F. évi junius 28-án kelt 128,406. száuiju rendeletemmel utasítottam a dévai nr. kir. 'adóhivatalt, hogy Litvay Gábor ny. főgimnáziumi faunái ££C0 korona évi |oy.u,gdiját dJündéjamszüntetse be g nevezettnek f. évi julius 1-tól előfegt^ havi .részletekben 4200 korona <évi nyugdiját -a terhelő illeti kék levfaná&a gr.fe'1'ktt áu-eséu kii. A miniszter helyeit Doln-ay i államtitkár. —- A múltra nézve után intézkedik? •— Azt nem igérte meg a miniszter — szólt hattniskásian mosolyogta a leány. A ikövetkező hónap második napján, a miikor Litvay tételes szokás szói int Maris-f ka, kiíérpteltn elsétált a nyugdíjáérr, az 'adótérnek szivélyesen gratulált a nyugdíj-, felemeléshez. \ — Mindig m'ondiia'm én, ho(gy a miniszter'nek van szive — szólt az öreg, ( Mariska boldogan mosolygott. Egyéb cka is volt ftá, kegy Boldog legyen. Ma jej lent meg ia Eicndy György kinevezése a hivatalos lapban. Esténként pedig, (amikor Litvay Gábor ezcitájáiba pcltirti tér, a két leány előszedi nészeieit s fezbigeltuasan anásclgatja a, poros aktákat. Kiü'lönfcen cl sem hihetné nagyapó, kegy a zt inüezkinek is van ezive,