Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-05 / 4. szám

vidékek vwsza-haugoízák -a hörgő üvöltözést: Jajt jaj! kuka meue! Jaj! jajt Csak hangfoszlányok jönnek felénk, de amint megyünk hallgatagon, fakóra vált &roi :il a rémes sirás hatása alatt a kis bricskán, mindig hangosabb lesz és tisztább az. ordítozás hangja. Valósággal tépi, marén 11 gólja idegeinket és nem nyugtat meg kísérőm .magyarázata: — Ezek asszonyok. Most kinn vaunak a temetőben és siratják halottaikat.- Minden vasárnap igy van: jókor reggel összepakkolják a meghaltunk kedves tárgyakat, egy egész napra való enni- és innivalót és kimegy az egész falu népe a temetőbe, siratni a hallottakat. És esznek, isznak és igy sírnak egész napon át, A sikoltozás mindig hangos;tbb. Jaj kuku mese, jaj, lkuku menel íMár szinte reszketnek a hangok és mindig tisztábbra válnak; fcneg lehet „különböztetni egyes hangokat is. > — A háborús halottakat siratjákf — kérdezem, csakhogy mondjak valamit és más, nyugodt hangot is halljak e borzalmas (üvöltözés mellett, j Nem, már békében; is ex Mt a szokásuk. Mindjárt meglátod. És megláttam. ;Még néhány zökkenés az útnak keresztelt, hepehupán és megérkeztünk a temetőhöz. Az egymás tetejére konstruált öt-hat keresztes sírok /előtt asszonyok ültek és néhány gyermek. A kereszteken zörgő koszorúk mellett egy-egy ing, palatábla, jnadrág, bíúz, szoknya,"fiiveg. Az a tárgy, amelyet a sírban fekvő-elhalt különösen kedvelt életében. És a sirok mellett a (család evett, ivott és sirt borzalmas jajveszékelései: — (Jaj! jaj! kuku merse! Jaj! juj! (Jaj énnekem, jaj, jaj!) A hangok szinte hasítják az éles levegőt, amelyet tühideg szél tesz elviselhetetlenné. És a fülünkbe minduntalan beleesendő!: 1 — Jaj! jaj! kuku niene! Jaj! jaj! ÉVSmüiden temetőben ugyanaz a látvány 6 minden temetőből ugyanazok a hangok. Még az testi lefekvésnél is kísért bennünket az az üvöltöző sirás: — Jaj! (jaj! kuku mene! jaj! jaj!... Siitos Ivón. Rablőgyükosságra készültek a Répás-féle betörés tettesei (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt megírta a Oéimagyurország, hogy Répáséknál, a legnagyobb szegedi izappanfőzőcyg Jülepén betörést kisérelit meg egy betöröbanaa, amely már hónapok óta fosztogatott a telepen. Most szenzációsan érdekes részletei derültek ki az ujév-éjszakai betörésnek, amelyről az alábbi tudósi jósban számolunk ml j'iíhiiiiiiÜ Répásók szomszédságában van Magyart kovács műhelye, ahol sokszor volt dolguk Répuséknak kocsi-ja vitatások és egyéb szükséges kovács-munkák végeztetése miatt. A bognár-ín üheiyböl a számlákat egy 17 éves suhanc hordta át Répásékhoz. Ez a suhanc tanuló volt a kovács-műhelyben és— mint mostanra kiderült — ő volt érteimi szerzője az egész készülő és szerencsére meghiúsult incrényietnek. A tervezett bűnügyet egy idősebb dohánygyári munkás leplezte le és hiúsította meg. December 30-án ugyanis ez a .dohánygyári munkás a. munkaidő után fát vágott Magyar! kovácsnál. Favágás-közben odament a kovács-műhely suhanc tanulója és meglátva a favágó mellett heverő fejszét, megszólalt románul: — Ez kellene nékem estére. A munkás, aki tudott románul, érdeklődni kezdett, hogy miről van szó. A fiút bizalomra hangolta az a tény, hogy a munkás románul beszél vele és igy felelt: — Hát, ha cimborám lenne, megmondanám. Pénzszerzésben szívesen cimbora leszek, — felelt a munkás — de gyilkosságban i nem. j A fíu ezután fölszólította ax öregei, hogy legyen társuk. Már nyolcan vannak, jöjjön el kilencediknek. — En — mondotta —• magamra vállalom a gyilkosságot, mert nekem a Répásné zsebére van szükségem. De ha maga eljön velünk, maga is kereshet azután, hogy én végeztem, Elmondta még. hogy a betörést Szilveszter-éjszaJkára tervezi. A munkás azonban, akinek eszeágában sem volt társul szegődni a bűnszövetkezethez, időt akarván nyerni annak leleplezésére kérni kezdte a fiút, hogy halasszon mindent másnapra, mert ő nagyon fáradt. Ebbe a fiú bele is egyezett. A munkás aztán másnap megjelent Répásóknál, akiknek, leleplezte a készülő merényletet, Répásék viszont értesítették a rendőrséget és katonai rendőrséget, amelynek detektivjei este előre elrejtőztek a házban. Hogy a banda gyanút ne foghasson az ..árulásról", megbízták az öreg munkást, hogy csak tartson velük, mintha megmaradt volna-terve mellett. így is történt. Répásék este még a folyosó bejárati ajtaját is nyitva hagyták, hogy annál könnyebb dolga legyen a betörőbandának. Néhány órai várakozás után aztán meg.is jelentek a betörök. Elől a fiatalkorú kovácsinas egyik társával, ök ketten akartak a nőkkel végezni. Többi társuk kinn maradt az udvaron. A fiatal suhanc oly vakmerő volt, annyira bízott magában, hogy •ínég a villanyt is felgyújtotta a. folyosón. Társával együtt egyenesen Répásék hálószobája Mé tartott. Mikor az ajtóhoz ért. lehajolt a kulcsiyuikih'öz, hógy benézzen. Erre aztán előugrottak az elrejtőzött detektívek és mind a két fiút lefülelték. Megmotozásakkor egy bosszú éles -késit és egy fejszét találdak náluk. Sajnos, a banda többi tagjait nem lehetett lefülelni, mert megneszelték a készülő veszedelmet és kereket okltak. A banda elmenekült tagjai után most nyomoz a rendőrség, a két fiút tudvalevőleg letartóztatták. Répásékná! —• mint megirt.uk — nem ez -volt az első betörési kisértet. Úgyszólván állandóan lopkodták a gazdag -telepet s legutóbb — néhány hét előtt — főbb ezer korona éríékii szappant vittek cl. Ennek az ellopott szappannak egy részét már meg D találta a rendőrség Kőszegi Gézáné mosóintézetében, de találtak a lopott szappanból a Kristály-gőzmosódában is. A mosodáiknak a tolvajok vitték el és kínálták föl eladásra a szappant. A betörőbandát hatalmas biblia jst rom terheli. Egész Rókus vidékét állandó rettegésben tartották. A rendőrség azonban már nyomukban van. TUDOMÁNY IRODALOM 000 • Kőrös Mihály. Szegeden ma már kevesen ösmerüc (Körös 'Mihályt, a régi Szeged nemesen .csendülő Urai költőjét. Az emlékek (elhalványodnak. A ruplt elmosódik lassankint s akik itt , éltek évekkel ezelőtt, itt gazdagították a Imagyar irodalmat Szeged büszkeségére és hírnevének gazdagítására, azok ösmeretleneaké válnak ms. ösmei/ősök előtt (is. Kjőröe Ai királynak is ez lett a sorsa. A régi Szeged gazdag irodalmi életének ő is (tekintélyes tagja volt egykoron, azután eltávozott innen s a tovatűnt 25 év alatt, csak ritkán (emlékeztek reá, ha olykor megjelent egy-egy bájos költeménye a budapesti lapokban, Azonban ezek is jegyre ritkábbak lettek, fényes lelkében a Múzsa elpihent egy ideig *s most, hogy újra felzengett kobozán az igazi magyar költészet s ennek gyöngyeit elhozta a Dugonics-Társaság minapi felolvasó-ülésére a szülőváros közönségének — újra feléledt iránta a meleg szereiét, mely a költőt idegenjéé is lel k isérte. Fényesen bizonyítja ezt az a gyönyörű viszhan-g, mely a szép (magyar költészetet szerető gyengéd lelkekben támadt, krjlönösen arra a megható, bájos költeményre; melyet a Diimamfuvorsmg (vasárnapi számában adott közre. Ezek közül mint legilletékesebbet VárcHsy 'Gyulának, lapunk illusztris munkatársának bírálatát közöljük a következőkben: , Szeged legfényesebb társaságában ültünk. Mindenütt ivókat, művészeket és irodaimi alkotásokért.Jelkesedő alakokat látott szemem. A Dugonics-Társaság felolvasó asztalánál egy őszbecsavarodott zsidó kereskedő ült. Olyan jóltáplált, szimpatikus alak, minőt A koncentrált .féri IMF ui, ^'"ft-otaf 71 OS^gffifflSS-f jii fonyó Sománál Gázzal töttva ÍOOOWíttkj IV