Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-26 / 21. szám

fel*, latuiír Sft S* A-t 3 > i 5-1 ijáf'' iTTf remdkivül fontos mukkét kerékéért. Utóbb azonban rájött a katonai kítteatár, hogy a leányok munkája semmi arányba* •nincsen a tekintélyes fizetéssel, merj; ugyan­ezt a munkát segédszolgálatos önkéntesek, esetleg írástudó alkalmatlanok napi 16 fiUft zsoldért elvégezhetnek. A napokban megjelent egy parancs, mely szerint február 1-án min­den női alkalmazottat — a szakácsnők, moso­gató- és mosónőkön kivül —t el kell boíBáj­tani. — A gázgyár szénellátása. Vdzsonyi JaaÓ szén ügyi kormánybiztos pénteken leiratban értesítette a hatóságot, hagy januárra « gáz­gyár részére 8400 métermázsa szenet utalt kl különböző szénbányákból. Intézkedett a kor­mánybiztos aziránt is. hogy a gázgyár részé­re kiutalt szénmennyiséget okvetlenül és tel­jes mértékben leszállítsák. — Tavasz a télbea. A jó öreg kalendárium­csinálók január végén igy intik gazdasági rigmusaikban a népet: Zúzmarás hidegbe^ ne menj ki a hóra... Meghűlés, nyavalya, sose vezet jóra... Régen lehetett amikor ez Író­dott, talán az ötvenes évek elején. Azóta na­gyot fordőlt a világ sorja, mivel mi uj gene­rációk, —• mintha a nap tüze ia velünk fiata­lódott volna, — január végén alig ismerjük a zúzmarás hideget és a lióra nem mehetünk, mert nincs. A tél mintha megszökött volna az idén a sok földi nyomorúság elől. gyönyö­rű, aranysárga, verőfényben tündöklik a nap­sugár kora reggeltől alkonyatig és a mé­lyen szálló nap szelíd meleget hint a földre.' Derült égbolt, tavaszias kéksége borul ránk és az emberek csupán óvatosságból vonszol­ják magukon a téli holmit. Akiknek ez nln­csen, azok örülnek legjobban, a hetek óta tar­tó, barátságos enyhületnek. Mönden külsősé­gében tanúskodik velünk az idő, ám mégsem hisszük, hogy a tavaszias fordulat állandó maradjon. Védett helyeken, ahol a napsuga­ra meggyül, a cserjék, bokrok télirügyei már dtozzadoznak. Bohók. Ébrednek a csalóka csókra, hogy megölje őket a tél fagya. álgrz> az is lesz még... Most azonban fürdünk a szo­katlan téli melegben, amelybea a verebek vii dámabban csiripelnek, a sétálók derűs kedély-* lyel rójják az asziáltott és a kecses nők üde arccal, édes kacagással örülnek, hogy uj toa­lett, uj divat válthatja fel a szőrméket, ame­lyek most egyszerre melegek lettek. Szóval jól esik egy kis mutató a tavaszi szezonból. És a sétaközbeni szemlélődéssel elénk kerülnek a megszokott ismerősök, a görkorcsolyázó gyerekek, lánykák vidám csapata, a csigézók, a legényekkel hancúrozó lányok, a földhátát vasgereblyével csiklandozó kertészkedő asz-, szonyok. A paloták hideg falain végig ocou, megül a napsugár, itt-ott kacéran megcsillog-i tatja magát a tükörablakokon s aztán végig csókolgatja a Tisza szélesedő, sima vizlapját, amelyről már eltűntek a jégtáblák. Lassan, méltóságteljes n iohnii lefelé az egyre duz­zadó vizár. Elvesztette már a téü karcsúsá­gát, ami azt bizenyitja Szeged alatt is, hogy. messze tájakon, a kék hegyek alján megin­dult az olvadás. Bár a háború szomorú telébe is beleragyogna mái- a béke tavasza. Várva­várt, drága tavasza, amelynek jobban örülne az utolsó koldus is, mint ennek a téli tavasz­nak. Hamis tavasznak. —i. — Az alsótanyui káutorválMztás. Az alsó­tanyai kántori állás a február havi közgyűlé­sen be fog töltetni. Több kiváló pályázóról van szó. Valószínű, hogy folyamodni fog a rókusiak népszerű kántora, Zámbó. kit abi­vek nem szeretnének ereszteni, Hajabácg, ki felsőtanyán, Zttbán, aki Kiazomboron énekel szépen. \Ghregjprics 'László, aki a szegedi kegy­úri Kisteleken már 15 éve közszeretet be^ kántoroskodik, szintén pályázik. Egyiké a* ország legkiválóbb kántoránál Vérómtf la kisteleki plébánossága alatt tizfiyif aaóD gált Gregorics, tehát ő a JegílJetékS ber, hogy véleményt mondjon róla, ily jellemrajzot adott: családfa s ezután a város ielé elmenekültek. A szobában a tiiz csaknem mindent el­hamvasztott. ezután átterjedt a mennvezet gerendáira, amelvek szintén elégtek. A menv­nvezet igv leszakadt, a tiiz oedig átterjedt a tetőzetre és hajnalra lángban állott az egész ház. Erre lettek figyelmesek a szom­szédok. ami aztán kiderítette az egész gálád bür tényt. Pénteken jelenrést tettek a. borzalmas rabiőgvilkosságró! a szegedi ügyészségnek. A meggyilkoltak hulláit pénteken délután boncolták föl. hogv megállapítsák a halál ponros okát. A boncolás eredményei eddig ismeretlenek. Szintúgy nem jutott még nyom a rendőrség kezére a gvilkosok személvét illetőleg. HÍREK ocoo As anexionista Olasiorsiág. KJöztudomásn hogy az olasz állam jelen­tékeny részét az osztrák-magyar hadsereg (megszállva tartja és ha már a hadseregük nem elég bátor, vagy nem elég erős ahhoz, hogy dicső csapatainkat kiűzzék azzal vi­gasztalják magukat az olaszok, hogy legalább papiroson, térképek szerkesztésével arassa­nak győzelmet. Az olasz kormány „szigorú" cenzúrája és &renpotni nevű tanár ur fantaziája tette le­hetővé, hogy megjelent Na varában egy szí­nes és díszes térkép, amelyből megtudhatja mindenki, hogy az olasz állam hová szeretné tenni, vagy hol szeretné tudni az olasz ki­rályság állítólagos „természetes" határait. Az emiitett, de előttünk ismeretlen tudós flren­tani tanár egy fűzetet is csatol a jelen tér­képihez, amelyben történelmileg és földrajzi­lag bizonyítani igyekszik, hogy meddig ter­jed Itália, persze anélkül teszi ezt, hogy a diplomaták vagy politikusok véleményére kí­váncsi lenne. Fejtegeti ebben a füzetben a tanár ur, hogy a „nemzet" szószerinti fogal­mát eldöntetni ugy sem lehet, tehát ahoz az eredményben jut; hogy a határmegéllapitá­soknál, a terepminőségnek kell irányadónak lenni, mig a nyelvkérdés és a netáni politikai tekintet figyelmen kivül hagyandó. Ezen ál­lításaira támaszkodva, hivatkozik Istenre, iAuyustus-ra és Dante-ra, mig végre az AL pókban megtalálja azt a terepet/amely Olasz­országnak „természetes"? határként kínálko­zik. Ki is számítja egészen pontosan, hogy az •osztrák-magyar birodalomtól mennyi terüle­tet igényel és ezen igényelt területen hány lé: lek lakik. Ez az ő számitása szerint 23.961 négyzetkilométer és 1,636.000 lakos volna. De evvel még nincs elérve az igazság, hanem a semlegességet hiven őrző Sohwoíz és a szö­vetségben hűséges Franciaország is „tartoz­nak" neki területeket átengedni. Ezek sze­rint aztán a „természetes" határ az lenne, hogy a francia határon még Monaco is Olasz­országhoz tartoznék. A semleges Sehweiztól már jóval többet „követel", mert ezektől az egész Tessint, a St. Gotthardig kívánja. Tő­lünk — az ellenségtől — természetesen a leg­többet fogja „elfoglalni" és pedig az egész •Déltirolt, Bozcn és Merannal egészen a Bren­nsrig, továbbá az egész tengermelléket a dal­mát szigetekkel. # L>. MÁ iHa a mostani hadi helyzetet nézzük, ugy igazán érdekessé válik a füzetke tudós szer­zőjének az előszóban hangoztatott véleménye, mely szerint ezeken a „természetes" határo­kon az összes újságcikkek épp olv keveset fognak változtatni, mint valamennyi diplo­matának a tanáckozósa és alkudozása, mert a „döntést" az ágyuk és egy teljes győzelem fogják meghozni és az egész világ el fogja ismerni a térkép (kiadóhivatalunk kirakatá­látható) A Venetiában elért gyezelmeihk után, vájjon mit gondol most a tudós tanár ur az ő furcsa teóriájáról? Sze. — Tőzsde. Budapestről telefonálja tudósí­tónk: A külügyminiszter és a német kancel­lár beszéde a tőzsdei vásárlásra ösztönző­leg hatott, aminek következtében az ár­emelkedés később tovább folytatódott és csak zárlat felé gyengült valamivel az ár­nivó. A vezető értékek még igy is magasabb árnivón zárultak. Magyar Hitel 1208, Osz­trák Hitel 813, Fabank 767, Kereskedelmi Bank 5090, Beocsini 985, Urikány 628, Ri­mamurány 947, Államvasút 900, Adria 1640, Atlantica 1195,. Nasici 2860. — Estebéd a királynál. Budapestről tele­fonálja tudósítónk: Ma este félnyolckor a királyi palota Krisztina-városi Mahagon-ter­mében nagy ebéd volt. Az ebéden a királyon kivül részt vettek Frigyes főherceg és fő­udvarmestere, a magyar kormány részérő! Wekerle, Ugrón, Apponyi, Orecsák, Szur­may, Mezőssy, Vázsonyi, Földes, Hadik, Zichy, Unkelhauser, Batthyány és Serényi miniszterek, valamint a királynak egész kí­sérete is. — Értekezlet a városok kOzélelmezéséről. A városok kongresszusának állandó választ­mánya szombaton fontos közélelmezési érte­kezletet tart. Az értekezletre Szegedről et­xitazott Budapestre pénteken délelőtt 10 óra­kar dr. Somogyi Szilveszter polgármester. — Baza Barna képvlselőjelőitsége Deb­recenből jelentik: A függetlenségi párt, mint ismeretes, Bnza Barnát jelölte az T. kerület­ben. Buza Barna elfogadta a jelöltséget és képviselő választást február 7-én tartják csütörtökön elmondotta programbeszédét. A meg. '•-.*. i — A gyermekmenhely uj orvosa. Kaptuk a következő sorokat; A „Bácskai Hirlap" nyo­mán becses lapjának tegnapi számában azt irja, hogy a szegedi áll. gyermekmenhely élére dr. Kosztolányi Árpád került. íMiuc­hogy ezen kétségtelenül tévedésen alapuló közlemény félreértésekre adhat alkalmat, a közönség tájékoztatása végett közlöm, hogy a gyermekmenhelyhez újonnan kinevezett felügyelő orvos hatásköre a gyermekvédelmi szabályzat világos rendelkezése szerint a te­lepeken elhelyezett gyermekek felügyelete » amennyiben a felügyelő orvos a telepeken, nem teljesít felügyeleti szolgálatot a gyer­mekmenhely intézetében máepdorvosi teendő­ket végez. Szeged, 1918. január 25. Dr. Tur­csányi Imre, kir. tanácsos, igazgató-főorvos.— A magunk alaposságának igazolására néhány szavunk van ehhez a levélhez. Kosztolányi Árpád kinevezését első ízben a hivatalos lap alapján közöltük, természetesen szórói-szóra ugy, ahogy az ott megjelent. E szerint Kosz­tolányit a gyermekmenhelyhez felügyelő or­vossá nevezte ki a belügyminiszter. Mi má­sodik közleményünkben is, amelyre dr. Tur­csánqji hivatkozik, ugyanezt mondjuk. Nem maradhatott fenn tehát kétség az iránt, hogy ki fog a jövőben is a szegedi gyermekmen­hely élén állani. Amennyiben mégis félre­értés keletkezhetett, az igazgató-főorvos ui levelének közlésével szívesen járulunk hozzá annak eloszlatásához. . — Kiutalták a tanítók háborús segélyét. A város, mint ismeretes, a tanítók háborús állami segélyét kiegészítette. A tanács most intézkedett az összeg kiutalásáról. Pénteken a tanítóknak a háborús segélyeket a városi pénztár kifizette. — Elbocsájt ják a nőket a katonai Irodák­ból. Körülbelül egy év előtt a katonai irodák­ban, gazdasági hivatalokban és kórházakban, nőkkel váltották le a férfialkalmazottakat. Azóta fiatal leányok végezték a különben

Next

/
Thumbnails
Contents