Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-26 / 21. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség feleionja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. egyes bzám ára i4 fillér. Kladöbivatai: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. VII. évfolyam, 21. szám. Szombat január 26. Jtémetország és a monarchia kozöf a legszorosabb egyetértés van. - Kühlmann külügyi államtitkár nyilatkozata. ­Szeged, I9I8. itekii jüoi'ujp! vwd" . ' •• i iff diri Kérdések. Nyíltabb, becsületesebb, minden íentar­tást inkább kizáró vallomást még nem tettek a béke mellett, amióta vajúdik, mint amiiven a Czernin tegnapi okos. világos, egyszerű és csöppet sem taktikázó beszéde. Sajnos, nem mondható e! ngvanez a német kancellárnak ugyancsak tegnap tartott beszédéről, bár két­ségtelen, hogv Hertling is nagv lépést tett a j felé az állomás felé. ahonnan egyenes vonal­ban visz az ut a nyugati hatalmakkal való béketárgyalások szinhelvére. Czernin tár­gyalásra. Hertling háborús céljainak revidiá­lására hivja fel az antantot A mi külügymi­niszterünk ugvan csak az Egyesült Államok elnökéhez fordult felszólításával, nyilvánvaló azonban, hogv — közvetve vagv közvetlenül — az antant és a központi hatalmak között indulna meg a véleménycsere, ha Czernin beszédének meglenne a hőnóhaitott konkrét eredménye. Alig két hete. hogv az angol miniszter­elnök legutoljára nyilatkozott Anglia hábo­rús céljairól. Néhány nappal utána hangzott el Wilsonnak az az üzenete, melv mostani ki­jelentéseikre késztette a mi külügyminiszte­rünket és a német kancellárt. Ha e négy be­széd vázlatát ma röviden átgondoljuk, lehe­tetlen attól a benyomástól szabadulni, hogv azoknak az államférfiaknak, akik igv beszél­nek. most már rövidesen össze kell jönniök a békéről való közvetlenebb eszmecserére. Kétségtelen, hogv különösen Llovd George és Hertling föltételei között — amennyire azok eddigi nyilatkozataikból biztosan meg­állapíthatók — még lényeges különbségek vannak. De a hadakozó felek nem akkor szok­tak összeülni békéről tárgyalni, amikor már teljesen egv véleményen vannak, a kapacitá­cióban teret hagynak a szellemi fegyverek számára is. Llovd George legutóbbi beszéde hang­ban és a háborús célok megjelölésében telje­sen elüt az eddig elhangzott antant-felszóla­lások legnagyobb részétől. A föltételeket, a melvek mellett békére lennének hajlandók, még mindig nem jelöli meg elég Drecizen. de már józanabb és amit mond. bevonható a reálpolitikai megbeszélések köréhe. Wilson azzal, hogv pontokba foglalta békeföltóteleit, nagy mértékben növelte 3 megegyezés esé­lyeit. mert csak ismeretes tizennégy nont.ia alapján nyiiatkozhatták ki Czernin és Hert­ling. hogy hajlandók a békéről tárgyalni. Lesz-e foganatja e kijelentéseknek? A harcias Clemenceau hallgat. A németek El­zászról sohasem mondanak le. Az olaszok vérmes aspirációikról még egere szövik botor álmaikat. Belgiumról a kancellár nem nyilat­kozott eíég világosan, de abból, amit mon­dott, arra mégis következtetni lehet, hogv a belga ügy nem lesz a béke akadálya, h'a el­lenségeink a szövetségesek területi integritá­sának alapján hajlandók tárgyalni. Fegyve­reknek kell-e még egyengetni az utat e tár­gyalásokhoz? Illuzóriussá vált-e az amerikai segítség vagy nemes meggondolás volt-e, ami Wilsont békepontozatainak felállítására késztette? Ama tényezők között, amelvek hatása alatt Llovd George legutóbbi beszéde készült, szerepelt-e az Angliában is fellépő inség? Mind olyan kérdés, amelyre egyelőre nincs felelet, pedig nélkülük ki mondhatja meg. hogv hányszor kell még békekészsé­günkrö! ékes tanúságot tenni, amig a tárgya­lásokat minden ellenségünkkel megkezdhetjük. Hertling kancellár csütörtöki beszéde után hamarosan alkalmat keresett Kühlmann külügyi államtitkár is, hogy a helyzetről ki­fejtse véleményét. Kühlmannt különösen a nagynémetek részéről erős támadások ér­ték, mert Bresztlitovszkban nem lépett fel határozottan a tábornokok által hangozta­tott álláspont mellett. Egyes német lapok arra is rá szerették volna szorítani a kül­ügyi államtitkárt, hogy helyezkedjék szem­be a monarchia határozott békepolitikájával és ha kell, fenyegesse meg Ausztria-Ma­gyarországot azzal, hogy Németország a végsőkig is kész folytatni nemzeti politikáját A külügyi államtitkár ezzel szemben éppen az ellenkezőképen járt el. Először a vádak ellen védekézett, azután pedig vilá­gosan kijelentette, hogy a központi hatal­mak mindent a legszorosabb egyetértésben tettek és ő sohasem fog abban segédkezni, hogy a szövetségi barátságot aláássa. En­nek a fontos kijelentésnek tehát az kell, hogy a következménye legyen, hogy Német­ország is határozottabb irányt vegyen a bé­ke felé. BÉCS, január 25. A német birodalmi gyűlés főbizottsága a kancellár beszéde után tegnap megkezdett vitát ma folytatta. Az eísö felszólaló iKühlmanu külügyi államtitkár volt, aki mindenekelőtt alaptalannak jelen" tette k! az ellene emelt vádakat. Hamis be­állítása a tényeknek, hogy azt mondják, mi­szerint ö irányelvek nélkül ment Bresztli­tovszkba. Ezeket az alapelveket már jóval hivatalba lépése előtt megállapították s neki ezekhez keltett ragaszkodnia. Az ö egyéni Inlclatlvájának befolyását túlbecsülik. Az oroszok azért jöttek el, hogy bebizonyítsák az autam-hatahnak előtt azt az akaratukat, hogy nem kUtöubékére, hanem általános bé­kére törekszenek. Ezért kellett meghallgat­ni javaslataikat, mert ellenkező esetben egy­általán nem Is került volna sor a tárgyalá­sokra. Kühlmann szerint az az irány, amelyet Trockij követ, a bresztlitovszki tárgyalások­ba egész uj áramlatot hozott. Agitatív be­szédek jellemzik most a tárgyalásokat. Ausz­tria-Magyarországra vonatkozólag kijelen­tette, hogy a központi hatalmak mindent a legszorosabb egyetértésben tettek és ö se­gédkezet sohasem nyújtana olyasmihez, ami az Ausztria-Magyarországgal való barátsá­got megszüntetné. Wilson Czernin nyilatkozatáról már tegnap tudott. — Az osztrák delegáció bizalmat szavazott a külügyminiszternek. — Bécs, január 25. Az osztrák delegáció külügyi albizottsága ma folytatta a külügy­miniszter beszédének vitáját. Lovag Bilin­szky bizalommal van a külügyminister iránt. Véleménye szerint a lengyel kérdés egyet­len lehetséges megoldása Lengyelországnak Galíciával való egyesítése és a monarchiá­hoz való csatolása. Évszázadok óta a Habs­burg-dinasztia hivatása, hogy szabad népe­ket egyesítsen, uralma alatt. Báró Parish a lengyel kérdésnek szintén ilyetén való meg­oldását kívánja. Dél felé szót kért gróf Czer­nin külügyminiszter, hogy a vita során el­hangzott megjegyzésekre reflektáljon. Közel fél óráig foglalkozott Stranszky, Koroscv és Eilbogen képviselők felszólalásaival. Többek között a következő érdekes kijelentéseket tette: — A szembeszökő hasonlat köztem és Trockij köpött az, hogy mindkettea hazi­mentünk bizalmat kérni megbízóinktól. Én Bécsbe jöttem, Trockij Pétervárra ment. Én lemondok, ha a törvényhozási testület nincs irányomban bizalommal. Ellenbogeu delegátus urnák azt a szives tanácsát, hogy válaszomat tanácsos volna egy semleges állam közvetítésével Wilson elnök tudomá­sára hozni, szépen köszönöm. Megnyugtat­hatom a delegátus urat. hogy akkor, amikor én itt tegnap beszédemet elmondottam, Wil­son ur már Ismerte nyilatkozatom szövegét. Ezután Miklov keresztényszocialista delegátus a többségi pártok nevében hatá­rozati javaslatot nyújtott be, amely szerint a bizottság Czernin nyilatkozatát megelé­gedéssel veszi tudomásul és elismeri a bé­kére irányuló fáradozásaival keltett érde­meit. A határozati javaslatot nagy szótöbb­séggel elfogadták,

Next

/
Thumbnails
Contents