Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-20 / 17. szám

gzfigea, ím. jaimSf 8H. híltoö¥i mwttű - h Szegeden nem lesznek dohányjegyek* (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt hir jelent meg a lapokban arról, hogy a pénzügyminisztériumban a legkomolyabb tormában foglalkoznak a dohányjegyek behozatalának kérdésével. A pénzügyminisztérium erre vonatkozólag már rendelkezett is és a dohányjegyek behozatalát célzó rendelkezése (megérkezett az egyes pénziigyigazgatóságokhoz. A Délmagyctrország munkatársa szombaton fölkereste Tőrös Sándor szegedi pénzügyigazgatót, hogy informálódjék a hírek mibenállásáról. A pénziigyigazgató munkatársunknak a következőket mondta a dohányjegyek behozataláról: — Ez a kérdés már nagyon régi. A terv, hogy ott. áhol a városi hatóságok vállalkoznak a dohányjegyek kezelésére és kiadására, behozzák a dohányjegyrendszert, hónapokkal ezelőtt kelt. Eddig azonban még sehol sem valósították meg a szépen kigondolt tervet. Magam már tárgyalásokat folytattam ebben az ügyben dr. Somogyi Szilveszter polgármesterrel, de a dohányjegyek behozatalának lehetőségét nagyon gátolja az a körülmény, hogy rendkívül sok munkával járván egész ügyosztályt foglalkoztatna a jegyek kezelése, mire nincsen munkaerő. — Minden trafikos nyomban azután, hogy megkapja dohányilletményét a főtrafikostól, jelentést tartozik tenni készletéről — dohánykönyv bemutatása mellett — a közélelmezési hivatal dohányosztályának. Itt ezt a készletet nyilvántartásba vennék és a nyilvántartás alapján állapítanák meg a cigaretta, vagy szivar-fejkvótát, amelyet aztán jegyek ellenében utalna ki az a trafik, a melyhez az utalvány szól. Előbb azonban természetesen meg kellene állapítani azt, hogy kik a dohányosok, mert enélkül felborulna az egész rendszer igazságossága. Viszont, ha igy meg lehetne valósítani a dohány,iegyrendszert, ideális állapotok kezdődnének. Minden dohányos hozzájuthatna az őt megillető dohánymennyiséghez és pedig minden különösebb fáradtság nélkül. És nem történnének meg azok a kihágások, amelyek ma napirenden vannak, hogy a trafikosok élelmiszerekért adják oda dohánykészleteiket, valamint, hogy egyesek százával kapják a cigarettákat, mig mások egyhez sem tudnak hozzájutni. Egyébként teljességgel a városi hatóságoktól függ, hogy készek-e elvállalni a dohányjegyek behozatalának munkáját, vagy sem. Ha a hatóság vállalkozik rá, lesznek dohányjegyek, ha nem, ugy jegy nélkül, az eddigi rendszer szerint fog folyni minden tovább. Dr.Somogyj Szilveszter polgármester, a kit az ügyre vonatkozólag megkérdeztünk, ezeket mondotta: — Magam is dohányos ember lévén, teljességgel értem a dohányosok keserveit. Magam is közéjük tartozom, akiknek dohányért kell tolongani, sajnálni azonban — magammal együtt..— egyet sem tudok. Végeredményben a cigaretta igazán nem elsőrendű életszükségleti cikk és akik hajlandók végigmenni a cigaretta- és dohánybeszerzés tortúráin, azok megérdemlik, hogy végig is menjenek rajtuk." Ezért a dohányjegyek behozatalának munkáit csak akkor vállaltatom a hatósággal, ha a miniszter elrendeli, hogy be kell hozni a dohányjegyeket. A sok sürgős munka mellett még ez a légráérősebb. Amint tehát a nyilatkozatok mutatják, Szegeden aligha lesznek hamarosan dohányjegyek. Hacsak a'miniszter nagyon meg nem sajnál bennünket... dfáborus hetivásárok Szegeden. lAiki az alföldi városok magy, népes hetivásárjait csak nagyjából is ösmeri, az tudja, hogy 'ünnepek előtt rendszerint oiyan nagyra nőnek a hetivásárok, hogy egy-egy beillene országos vásárnak ,is. A paraszti élelmesség tisztában van azzal, hogy ünnepen, aki -csak teheti, két tál étel helyett háromat fogyaszt s ezokból (megrakott kocsikkal vonul be a tanya népe. Ma a megrakott fcoesi nagy értéket képvisel. Egész vagyont. Nagy csomó rongyos bankót, melyekről leginkább a takarékpénztárak vesznek tudomást. Azt pedig, (hagy a termelő ikezóbe befolyó rongyos bankók ellenszolgáltatása között mi a különbség Ima és a békeidőben — Imi tudjuk, városi emberek, kik ha .kimegyünk egy-egy (hetivásárba, hogy az ünnepnapra való egyetmást beszerezzük, fájó lélekkel és üres kosárral, sőt még üresebb zsebbel térünk haza, hogy kitöröljük szemünk sarkából a piacon eltitkolt könyjeinket. .Nem azért irjuk ezt itt most le, Ihqgy valakinek , szemrehányást akarnánk tenni, bár hiszen azt is megtehetnénk, mert volnának emberek, akik ezért méltán megérdemelnék a szemrehányást, hanem azért irjuk le, ónért ugy gondoljuk, hogy ha akad majd a későbbi időben olyan naiv lélek, aki a város háborús történetét megírja, eggyel több hiteles adatot talál ezekben az írásokban. Tehát. nem mivelünk hiábavaló munkát, mint végeznénk akkor, ha azzal a célzattal örökítenénk meg ezeket a 'kortörténeti adatokat, hogy ezeken valaki okuljon vagy segítsen Szegjed városában. A legutóbbi szombati hetivásár igen érdekes és jellemző volt, A tahyai kocsik egész légiója vonult he. a városiba. (Minden piactér tele volt paraszttal. Jómódú tanyai néppel, 'kiken ugyancsak mem látszott meg külsőleg a háború. .Ellenben annál inkább meglátszott a lelkivilágukon, mely egyenesen visszataszító volt. Sok szépet, ,sok értékeset irtak 'már szegedi Íróink a mi keménynyakú parasztjainkról, de ezeket mind lerontották a háborús hetivásárok zsarnbkságai. Ha ilyen is tud lenni a szegedi paraszt, mint amilyen a mostani hetivásárokon, akElte. 11. Hamuesőben, szitáló pernyék, Lebegő fátylak szürke ködén lesz le Remegőn az alkony. (Csönd van, glóriásan halkulnak az utcák, Kigyúlnak a lámpák s mint nagy, lomha lepkék i • Lágyan elsimulnak a hajók a parton. jFél-ighunyt szemével, tompán • ' Néz el a nap még a lassúdó világon. Páráznak a könnyek s zörren bokrok alja: Végighúzza ujját az éjjel a földön És a fény nyomába, mint barlanglakába Nyújtózó oroszlán, bevonul az álom. II. Most este lesz és szép lesz minden óra. A sápadt fűzfák fáradt árnya áll A lassan távozó vizek felett. -Most este lesz és fordhl minden jóra. Cfeodáló alkony halkan boronál S a dus -mezőn találkozom Veled. Pompás, nyugalmas sétálók a parton, TáVoli füttye távozó vonatnak. Kígyózó füstje ballag még felettem. Pompás, nyugalmas, opálszinü alkony — Most álmok, szépek 'és bénák fogannak És elhagynak azok, kiket szerettem. Pálos ifadte. Jelenet a bíróságnál. Irta: Juhani Aho. (Sámuel tiltott pálinka, főzéssel vaui vádolva. fBe van bizonyítva, hogy az elkobozott, pálinka főzőüst az ö tulajdona, és igy alapos a; gyanú, hogy az -üstöt pálinkafőzésre használta. Ezt- azonban rábizonyítani nem sikerült, miért is eskü alatt, vallatják. A szent biblia .az asztalon nyitva fekszik. Sámuel bejön.) Bifó-. Sámuel, tégy esküt, hogy -a bűntől megszabadulhass! Sámuel; (Bátran- ,az asztalhoz lép, két ujját a, könyvire helyezi). Bíró: Sámuel, ismerd-e az eskü jelentőségét és a hamis eskü súlyos következpré-nyeit? . Sámuel: Bizonyára tekintetes ur. Biró: Isímered-e , azon büntetést, mely ircád vár ugy ezen, mint a másvilágon- az esetben, ha h-amisan esküszöl? Sámuel: '(-Fejével határozottan igent int és -ujjait szilárdabban a bibliára helyezi.) (Igen uram, Biró: Figyelj tehát szavaimra és tiszta, hangos szóval isinétek! azt, amit mondok!: „Én Sámuel".... Sámuel: Én Sámuel... Biró: „Esküszöm és bizonyltom"... Sámuel: (Szilárdan.) Esküszöm és bizonyítom.., Biró: „Az élő Istenre és az ő szent evangéliumára"... Sámuel: (Tekintete bátor, 'hangja diadalmás, csaknem fenyegetve kiáltja.) Az élő Istenre és az ő szent evangéliumára... (lA birák közül egy gyorsan közbeszól és a Ibiró füléhez hajolva, halkan beszélget.) Biró: (Meglepettnek látszik.) Sámuel! Menj iki egy kis időre az előszobába, gondolkodjál még az es)Jíü -fontosságáról és várj kint addig, mig behívunk... (Sámuel kimegy utána a segédbiróhoz.) Nem értettem meg jól, hogy ön -mit mondott?... Segédbiró: Tisztelt Biró uram! Maga még fiatal és vidékünk népének erkölcseit -sem ismeri. Valószínűleg ön is megfigyelte, hogy a vádlott mindkét ujját a könyv kétlapjának összefüzési helyére helyezte, népünk ugyanis azt, hiszi, hogy ha az ujjak nem a betűkön vannak, az eskünek semmiféle jelentősége nincsen, és ugy bármire megesküdhetnek. ! Biró: És ő ugy tartotta az ujjait? Segédbiró: iMi megfigyeltük és akartuk is önt figyelmeztetni. Biró: (A szolgához.) Hivd be őt újra! Segédbiró: (Mielőtt újra kezdené a vallatást, előbb ki -kellene nyittatni a kályha szeielőt i«s. Biró: (Sámhelhez, aki bejön és az ajtónál marad.) ;Gondolkodtál-e már eléggé az eskü jelentőségéről? Sámuel: Igen, gondolkodtam, biró ur. Biró: Meggondoltad-e, hogy reád örök kárhozat, halál és pokol vár, iha az igazsághói valamit elhallgatsz és a 'tettet világosan he nem. ismered? Megfontoltál-e mindent, -számotv-etettél-e mindennel lelkiismeretesen? t Sámuel: Természetesen biró ur. Biró: Lépj tehát elő és tégy esküt... és