Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-16 / 292. szám

Ilfefld. JÖ17. d«eeHitj«r 10. úélmaötahoséziá Xét bulgár diák furcsa esete a városi kereskedelmiben. (Saját tudósítónktól.) Olyan esetet mondunk el itt, amelyről bármelyik sóhivatal bizonyára kiállítaná a „szegedi" vagy kívánságra a „magyarországi" bizonyítványt. Nálunk szokásos ugyanis, hogy kitűnő ideákat a gyakorlatban tönkre silányitanak. Nálunk szokásos, hogy alantas végrehajtó közegek a legegyszerűbb dolgok megnemértésével tündökölnek és a legszebb ideák agyonbürokratizálásával tömérdeket ártanak ennek a jobb sorsra érdemes, pompás erőkkel rendelkező, mégis szegény országnak. Köztudoniásu, hogy Jakab Dávid tanár az idei nyáron három szegedi diákkal Bulgáriába ment ki, ahol közel két hónapot töltöttek. Költségeiket a város födözte. Jakab augusztus 24-én érkezett haza és magával hozott öt szófiai hadiárvát, akiknek teljes neveltetését is a város vállalta el. Néhány nap múlva Szegedre érkezett még egy ruszcsuki diák, aki saját költségén tanul itt. Ezzel együtt tehát hat bolgár fiu tanulja Szegeden a magyar nyelvet. Az okokat, amelyek- miatt a város akár a szegediek bulgáriai utazásának, akár a bulgár diákok szegedi taníttatásának költségeit vállait,a ismertetni nem kell; ma már minden diák is kivülről tudja ; ép azért minden tanártól is el lehet várni, hogy ismerje, tiszteletben tartsa és szolgálja őket. A Szegedre hozott hat bulgár fiu közül három a 3., egy a 4. főreáiba, kettő a városi kereskedelmi alsó osztályába jár. A főreálban Homor igazgató és az egész tantestület atyai gondoskodását élvezik bulgár vendégeink, mig a városi kereskedelmiben, tehát pont egy városi intézményben nem akarnak tudomást venni arról, hogy ez akcióval milyen céljai vannak Szegednek és az egész országnak. Az iskolákba való fölvételnek tudvalevőleg bizonyos formaságai vannak. A bulgár fiuknál ez a formaság abból áll, hogy őket csak miniszteri engedéiyyel lehet felvenni. Mig ez meg nem történik, ideiglenes látogatói lehetnek az iskolának. Amikor Jakab tanár a tanév elején jelentkezett velük dr. Kováts József helyettesigazgatónál, az a következőket mondta neki: — Kérlek szépen, most itt sok a dolog, szólj valamelyik alsó osztály főnökének, addig csak járjon a fiu, később aztán elintézzük az ügyét. Igy is történt. Jakab szólt dr. Lakatos osztályfőnöknek. A bulgár fiuk jártak az iskolába, a kérvény pedig elment a közoktatásügyi miniszterhez, hogy engedje meg a bulgár fiuk végleges fölvételét. November közepe táján azután egy napon magából kikelve jött el a két bolgár fiu az iskolából. Elpanaszolták, hogy az igazgatókikergette őket az osztályból. Jakab erre elment az igazgató-helyetteshez, aki eljárását igy indokolta meg: — A főigazgatótól szigorú rendeletet kaptam, hogy mindazokat, akiket a miniszter eddig nem vett fel, tiltsam el az iskola látogatásától. — Ez nem vonatkozhatik — mondta nagyon helyesen Jak b tanár — a bolgár tanulókra, de ha te ugy magyarázod, hogy igen, akkor sem szabad ilyen uion eljárnod. Ha megtudják, hogy a város vendégeit kikergetted az osztályból, határtalan skandalum lesz. — Jói van, csak járjanak tovább, — mondta az igazgató-helyettes — azért nem fogok bejárni 'az osztályokba, hogy nézzem, hogy ott vannak-e a bolgár fiuk. A fiuk jártak is tovább, csütörtökön azonban újból kikergeiék őket. csütörtökön azoban megérkezett gróf Apponyi Albert kultuszminiszter rendelete is, amellyel a két bolgár gyerekeket felveszi a szegedi városi felsőkereskedelmi alső osztályába. # A város tudvalevőleg ezreket költött az eddig uagyon szerény keretű bulgár akciójára is. Sajnos az, akinek hivataibeli kötelessége lenne, nem foglalkozik a dologgal. A polgármesterre maradt tehát. Ö kezdeményezte a bulgáriai tanulmányutEt és bulgár hadiárvák Szegeden való kitanitását. Akciójában az egész város a polgármester mögött állt, mindenki, ezt hangsúlyozni kei!, mindenki szeretetébe fogadja Szegeden a buigár-magyar közeledés kedves eszméjét és annak nálunk eiső kicsi fecskéit: a bulgár tanulókat. Az olyan eset, mint aminőt it elmondtunk, az egyetlen kivétel Két Itrél. Itta: Cserzy Mihály. 1 t. • A héten a következő kedves levelet kaptam az orosz frontról: Álláshely, dec. "4. Bógi jó idők elmúlásán búsongó poéta barátom, nagy eseményt, szép eseményt közlök veled. Tegnap óta (dec. 3.) fehér zászlók lengenek laz előttünk 'húzódó orosz állásokban. •Vtoled 'közlöm ezt legelőször, mert tudom, •hogy 'páros örömet öntök .beléd vele, a sok fekete tüiiat és sziü ke giad után, melyele gyötörnek azóta, hogy <az én' Miska 'tanitványem, aki neked 'fiad, katona lett. Ailapos tokáid voltak az aggódásra és féltésre, de most már szűnjön: meg á búsulásod, mert Miskára nem kerül a. 'sor. Egy év óta, aÜKjgy Szegeden találkoztam veled, hidd el, sokszor gondoltam reád, s az írásaidban (fiad iránt megnyilvánuló végtelen nemes apai érzésed engem is megindított. Egy év alatt, sarscsajpástól ia megpróbált ieJtovSlágodba nőm akartam "levelemmel 'betörni, ha csak a vigasztalás szavával is, mert tu-dan, hogy nehéz dolog a vigasztalás annál, akit különösképpen szeretünk. Most azonban, amikor a jelen ;idök 'bajait egyedüli gyógyító logfőhb jóról irhatok, szívesen; cs legelső eegiban neked mondom el, liogy: kcÉ/nmkk'lŐU a diadalmas béke! Hta látnád!... ha látnád milyen hódítóan, leng ez a fehér zászló odaát az orosz árkokon!... fiS ríiint terjeszt maga körül fcsodálarbos melegséget, dacára a decemberi levegőnek!... uját kedváá bfasyátcaa, m zavarják most már kínzó víziók az ébrenlétedet, sem sötét képiek az álmaidat, törülj és vigadj. HÜvd össze a gárdát és igyatok egyet a (megmaradt életre !s egyet — az elrnnlt életekre. Ölek szerető barátod Dr. Szabó Mihály. LL Nyilvánosságra hozam a leveledet végi időknek 'édes emléke, te hűséges barát, ki ugy élsz a szivemben ma is, mint égy ragyogó oltár-, kihez mélységes szeretettel térek vissza olykor, ha az élet nehéz küzdelmében azt érzem, liogy tossze-összecsapnak fejem fölött a hullámok. Kimondhatlanul jól esik a lelkemnek ez a visszatérés, ez a baráti ölelkezés, merd ilyenkor a szeretet forróságát éa-zem a ragyogó oltárról felém áradni. A régi barátkozás emlékeitől felüdül a lelkem, ez a robotban (kifáradt öreg, de még mindig tiszta lélek, melyet annyiszor megérint a mai borzalmakkal és emberi bűnökkel megfertőzött élet salakja — s ezáltal uj erőt merít a < további küzdéshez. Ssjtoan vagyunk igy felejthetetlen édes barátom, lelkemnek igaz 'testvére, kii csak ugy bírjuk tovább a küzdelmet, ha ujabb erőt merdtünik a múltnak tiszta, szép világából és a még mindig fehér lelkeknek reánk áradó nretegsógéhől. Nyilvánosságra, hozom kedves leveledét, mert ez nemcsak nekem, hanem vajamon ynyiünknek szól, kik itthon meggyötört, aggódó lélekkel, megfagyott (reménnyel bár, de Istenben vetett erős hittel várjuk a hajmalhasadást. Várjuk és gyönge szemeinkkel eped ve nézünk felétek, messze, messze a távol Keiét felé, bogy- kiröppen-e valahára részünkre, 9 eddig. Meg kell előzni, hogy még egy kivétel előfordulhasson. Ennek érdekében hozzuk nyilvánzsságra az esetet, amely ujabb ékes bizonyítéka annak, hogy a merev bürokratizmus gyilkos mérgével hogy lesekszik lépten-nyomon legkedvesebb értékeinkre is. Mennyi fog belőlük veszendőbe menni, ha ezeket a kitünö közigazgatókat hidegre nem tesszük. A dolog krónikájához tkrtozik még, hogy a négy hónap óta Szegeden tartózkodó bolgár fiuk már is meglepő tisztán beszélnek magyarul. Szeretnek bennünket, mán e sorok Írójának mondták, otthon erre tanították őket és szombaton a négy reálista sikerrel tette le magyar nyelvből a fölvételit. A kereskedelmistáknak nem kell vizsgát tenni, a miniszter minden feltétel nélkül felvette őket. Epistok egy indítványról. Irta: Várossy Gyula. Kedves Fülöp! A mostani városi közgyűlésen számos interpelláció és indítvány került szőnyegre. Miután a méltányosság szerint szabályozott lelked ezek elbírálására nézve' nem csupán a toronyalattiakat és felettieket, hanem a toronvkiviiliekct is megkívánod hallgatni: pártatlan véleményemet halld tehát. Azt hiszem, mindkettőnk felfogása megegyezik abban, hogy Dolfi barátunk öregedő korára igen rossz útra tévedt. Becsületes munkában eltöltött életének délutánján indítványt adott be. De milyent?! Uj adót indítványoz! A telkek értékét személyválogatás nélkül adóztassa meg a város. Adóztassa meg jól. istenigazában. A városi gőzfürdő úgyis szünetel, a Kárász-utca és a Tápai-sor köszvényes telekurai hadd izzadtának legalább otthon. Az ingyenfürdő mindig lót szokott tenni. Különben tagadlig/atían. s ezt városunk egykori csirkeadója is b'zcnvitja. hogy a polgárok közszeretetéhez ez az ut vezérei legbiztosabban s nincs ennél hálásabb foglalkozás. Ez a legszeretetremélfőbb az egész világon. Te tudod legjobban, kedves Fülöpöm, ki az interpellációk és indHvárwK hullámzó az emberiség részére, a rózsás hajnal hiborpalástjától a mindent beragyogó napsugár, mJely nekünk az életetadó világosságot: a. békét fogja elhozni Azt 'akarom, hogy a piros öröm ne csak az én lelkembe öntsön, reményt és vigasztalást, hanem szenvedő embertársaim szivét is megérintse mosolygó csókjával. Ó, mert mindannyiunk lelkén ott didereg a fekete bánat- ós a szürke gond dermesztő jégkéirgc. És én Oldom, érzem, hogy a kaputok elő: uj. < -ró, diadalmas béke némáénak az 'én szivemre hinti vigasztalón beígért óldását, hanem ..énden-T. testvéremére, kik szc* ••• uutággv" tenden pihenőre és kimerülten fct> rí- ... lenkint a reményi lenség ködéi ; nz r' sorvasztó küzdelemhez. Ti .talán, kik a frontok zsiíbl asz' ben százszejros aggodalommal néztek íregyedik esztendő óta farkasszemet a r ;-tleniii tobzodó halállal, nem is tudjátok becsülni a mi nagy szenvedéseinket. Nemi is képzelitek, hogy -micsoda küzdelemmel, micsoda erőfeszítéssel ezer és ezer akadály leküzdésével vagyunk képesek b'ttcsitnni magunknak egyik napról a másikra csupán a fizikai életet is. Hát még a lelki cletünkel!... Finnek valóban csak a hit s a reménynek immár alig-alig élő -parányi v irága képes csak megadni a létnek sovány feltételeit. Majd ha haza jöttök, ha a dicsőség fényes sugarában fürdő lelketekkel rálép lábatok u.ira az örökkön hálás hazai földre, akkor fogjátok Iái ni megöre-edett arcunkról, fehéribe csapzott '"sz bajunkról, hogy mennyit harcoltunk m' itthon a küzdés elerőt lenedet t, rozsdássá lett fegyvereivel.