Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-11 / 262. szám

Szeged, 1017. nove'mber 11. delmagyarország A fahonvéd: A két eset fölött az törje a fejét, akinek ráérő ideje van. Én. csak arra vagyok most kíváncsi ós igazán mondom, •zinte fúrja az oldalamat, hogy a társaság ünnepi bankettjén ki mondja majd az uj elnökre a lelkes felköszöntőt? íMert csodák manapság is történhetnek és nem csak Mózes idejében történhettek... •MBanaiiHSBBBHaiaEiBitaHnsBaHnuKisaHXsiuaasiiB #{uszezer szegény él Szegederj% — Intézkedések a szegények téli ellátására. — (Saját tudósítónktól.) Már felénk vicsorgatja fogait a tél, immár a negyedik, amely a nyomor jegyében indul. A segítésre szorulok száma sohasem volt még oiv nagy, mint az idén és sohasem álltunk olv tétovázón a nyomoira! szemben, mint most. A munka, amelyet az elesettek fölkarolása kivan, igy teljesen a hatóságokra hárul. Az alábbiakban arról fogunk — minden részletre kiterjeszkedjen — beszámolni, hogy miképpen várja Szeged hatósága a nyomorúságok idejét. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester vette kezébe az idén is a szegénvügv intézésének irányítását. Előterjesztéseit a melegedő szobák felállításáról, az iskolai olvasótermek létesítéséről, amelyekhez a közgyűlés már hozzájárult, nem kell bővebben ismertetnünk. A polgármestert kerestük föl tehát, hogv nyilatkozzék a szegénvek téli megsegítésének .mikéntjéről. A polgármester kérdéseinkre ezeket mondta: — Lakás tekintetében nincsen baj a szegényekkel, akik megerőltetés nélkül elhelyezést találhatnak a szegényházban. Ez tudvalevőleg 450 ember részére van berendezve. Ha pedig mégis akadnak olvanok. akiknek nincs lakásuk, mindenkor meleg szobára fognak találni a huszárlaktanva mögött levő menhelyen. — A szegények élelmezésére az állandó városi népkonyha szolgál. Az igazolt szegények itt ingyen ebédet és vacsorát kapnak. Télen, mikor a segítésre szoruló szegényes: száma fokozatosan növekszik, a népkonyhák számát is szaporítani fogjuk. Még négy népkonyhát fogunk fölállítani. A népkonyhákhoz szükséges élelimicikkek, igy zsir. főzelékfélék stb. már biztosiíva vannak, itt szintén teljesen ingyen kapnak ebédet és vacsorát az elesett szegények s minimálisan olcsó pénzért azok, akik mégis tudnak valamiképpen önerejükből segíteni magukon. — Ezek szerint lakással és élelmiszerekkel nem lesz baj Szegeden. Korántsem ilyen jó azonban a helyzet a ruhanemüekkel. Ez bizony nincs és nem hiszem, hogy tudnánk olyan sikeres társadalmi akciót indítani, a meiv a szükségletet csak minimálisan is fedezni tudná. Mégis, megpróbálom majd a szükséges akciót megszervezni, hogy itt is gyógyítani tudjuk legalább azt. ami okvetlenül gyógyításra szorul. — Másik fontos kérdés a tüzianmg kérdése. Erre a célra már biztosítottam nagyobb mennyiségű tűzifát, amelynek árát a polgármesteri gyors-segélyalapból fogom kifizetni. Nagy baj, ihogy az alap pénze megint fogyóban van s nem tudom, lehet-e még megfelelő nagyobb összegekre számítanom. A szegények részére 10.000 pár cipőt csináltatott a közélelmezési hivatal. A cipők, amelyek minimálisan olcsó árért kerülnek forgalomba, nagyrészt gyerekcipők. Ezek tekintélyes részét jótékony egyesületek fogják megvásárolni önköltségi áron. Az olcsó hatósági cipők jő anyagból készülnek és dupla talpuk lesz. A polgármester a tanács szombati ülésén javasolta, hogv a város vásároljon 1000 párat a szegény gyermekek részére ezekből a cipőkből. Ötszáz párat nyomban átadnának kiosztás végett dr. Orkonyi Ede kúriai bírónak, a fiatalkornak felügyelőjének, ötszáz párat pedig visszatartanának későbbi időre. A ianács egyhangúlag hozzájárult a javaslathoz és a cipők 30.000 koronás vételára fedezetéül a közélelmezési üzem jövedelmét 10.000 koronáig és a Szegedi Újságírók Egyesülete által javaslatba hozott villamos, és mozijegyek pótdíjának jövedelmét jelölté meg 20.000 korona erejéig. Érdeklődtünk, hogy hány teljesen szegény ember él jelenleg Szegeden. A válasz szerint a teljesen elesett szegénvek száma 6—8000-re tehető, de mintegy 15—20.000 azoknak a száma, akik segítségre, támogatásra szorulnak. Ezek tekintélyes része a hadiözvegyek sorából kerül -ki... BBeüSSSBaBBVBBBBBBBMBSISIKWHMaB R főszámvevő jelentése, az igazgató nyilatkozata a legújabb színházi bonyodalmakról. (Sajóit tudósítónktól.) A szin-ügyi bizottság' vasárnap délelőtt — dicső (hagyományaithoz híven — zárt ülésben foglalkozik a színházi helyárak ügyével, Scultéiy Sándor főszámvevő a tanács határozatához képest megvizsgál ta a színház nem hitelesített 'könyveit és jelentését szombaton beterjesztette. E szerint tavaly a színház bevétele a 10000 korona állami szubvención kívül 333,531 korona volt. A szeptemberben életbe lépett helyáremelés folytán az idén a bevétel i66,076 koironával emelkednék, •—• persze "azt áz esetet Számítva, ha a 'színház se rosszabbul, se joh'Uan nem megy, vagyis 400,000 korona lenne á bruttó bevétel. A színigazgatótól most kért ihol yár-etme lé-s átlagban az esti előadásoknál 27, a délutániaknál 42 százalékosnak felel ;meg, ami — mindig a tavalyi forgalmát véve alapul, ataelynél az idei jóií.il Aaayobb — 1115,000 korona ujabb bevétel-többletnek felel meg, ugy, Ihogy a színház bruttó bevétele 515,000 korona lenne. A J0 százalékos részesedés címén íAlimássy jövedelmi mintegy 32—36.000 korona volt, ehhez járult 12000 korona színészi fizetés. A hely árak emelésévet arányosan emelkedik természetesen az igazgatói jövedelem is. A kóristák legkisebb keresete heti 50, a színészek legnagyobb jövedelme heti 250 korona. A tavalyi évad lezárta után a tagok 26,000 koáona. feiesUrjnt osztottak szét egymás között. — Almássy Endrétől a következő levelet kaptuk: (Mélyen tisztelt Szerkesztő (ur! Csütörtöki — a színházi helyárakkal fogAnyám. 'Elnézem hosszan kék szemed a képen: Oly furcsa, hogy itten mosolyos a szád, hogy tudsz nevetni szépen. ,Mert iszenved.tíél Te sokszor, ugy-e, Édes, •az élet (volt hozzád vad, irgalmatlan, ós ritkán volt csak mézes? A. könnyed is folyt g szivedből a véred s mert jó voltál kenyérhez, kőhöz, csak ütleg volt a béred!... <S most bus fiad a képed) nézi, nézi s emlékezetben (árván, meggyötörve!) a szavadat idézi. S fki oly sokszor, durván Vétkezett, m-ch lágy, fiúi csókkal illeti szelt, drága két kezed. És íert elhagyta hitves, szerető ' hevGja sirlva: — Csak Te vágy a hü — s i temető!... Sipos Iv(án: Mikor még boldogok voltunk. November dereka felé járunk, a fák még mindig lombosak, igaza volt a parasztnak, a ki az -akácfák 'másodvirágzásakor azt mondta: meglássák, hosszú ősz lesz az idén!... Hát az van hál' Istennek, ami egyrészt azért jó, mert kevesebbet kell1 fűteni a kevéske fából és szénből, másrészt meg igy sokkal hangulatosabb a természet, A fák alatt ugyan zörögnek már a száraz levelek és kora Ihajnalonkint ritkás köd imbolyog a lapályokban. az őszi napsugár mégis aranyzománeot szőhet -a lombokra, melyek most változtatják át szinöket sárgáspirosra. Mindazonáltal az ember 'már érzi, hogy közeledik a tél. Némaság, munka után következő álmos csönd ül mindenfelé, melybe éles hanggal beleköszönt olykor a kerti -fákon gubbaszkodó cinege... És fönn az égboltozaton lomhán huzod-ó -vándormald'arak fekete vonala fest rég' ismert képet, mely érzéseket, gondolatokat kelt az ember lelkében. Látja a nyár szépségeit; Érzi, hogy tovatűnik, elszáll, mint a szellő és szeretne utána menni. Szeretné élvezni tovább a szabadságot, a friss és illatos levegőt... De nem lehet. Itt kell maradni ós bele kell törődni a szürkeségbe, az álmos, elernyesztő hangulatba. Azután a zsarnok, megtépázó télbe. Ilyenkor a legrosszabb. Az ember látja még a kedves évszakot, itt van még köztünk, -de már haldoklik, készül a messze útra s amott feltárni a régi kép, mely akaratlanul is meggyőz a változhatatlan valóságról. Igy vagyunk szakasztott an- a 'mostani szomorú életünkkel is. -A ibéke fehér, fényes -madara még megvillan előttünk, mint egy vigasztaló, bátorító sugár, aztán egyre távolodni látjuk magunktól. Megy, megy, 'mint egy darab felhő, és soha vissza nem jön. Legfeljebb egy másik kerül a szemünk elé, a reménységnek egy más alakú, foszló felhője... És következik utána a negyedik tél teljes bizonytalansága. Az aggodalom. A félelem. Hogy lesz?... Mii lesz?... Mi fog leghamarabb elfogyni? És mit nem bírunk majd pótolni? A világosságot, a fát, a krumplit, a -kenyeret?... Hová lesz, istenem, a szép magyar kalács, a diós-béles, ha nem lesz elég fehér lisztünk!... Hová lesz ez, hová lesz amaz. Minden, amiről ismét le kell mondanunk. Most kezdjük majd mindjobban érezni, hogy milyen boldogok voltunk régi boldogtalanságunkban is. Milyen boldogok voltunk, amikor nyáron behozták az udvarunkba a négy, öt kocsi fát, melyből reggelenkint, mikor szemlét tartottunk fölötte, kiérzett a kedves erdei illat is. Azután jöttek -a -favágók, a görbe parasztok, felállították az udvaron a kecskelábat, megzsirozták vastag szalonnával a fürészt és hozzáfogtak a muzsikáláshoz. Mikor készen voltak, kopogott a súlyos halta <a tőkében, hullott jobbra-balra a vékony fa s las\ ) (