Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-01 / 254. szám

wv Szeged, 1917. november 1. DÉíLMAG Y AROR8Z A.G Szerelem a *{ajnal~uicán. — Gazdag asszony s szegény ügynök története. (Saját tudósítónktól.) Történet következik alább a háborús szegedi aszfaltról, amolyan nagyvárosi történet: félig pikáns, félig humoros, félig tragikus. Megfelelne esetleg mozifilmnek is; ötszáz méter (hosszú és agyonkaeagja magát az ember a Jeleneteik frappáns fölépítésén. Cime lehetne italán: „Szerelem a Hajnal-utcán" mint fenn is látható. Kár, hogy nincs időnk filmre irni ezt a csinos kis históriát, amelynél megint icsak szigorúan a tényeket leszünk kénytelenek szem előtt tartani és a humoros motívumok keresése helyett egyszerűen száraz riportstilusban be fogunk számolni szigorúan a tényekről: Mintegy két héttel ezelőtt T. J. szegedi hangszerész üzletében egy fiatal párt hozott össze minden idők legjobb humoristája, a Sors. A nő csinos is, fiatal is. azon 'kivitt az urától most van válóban, a férfi szintén 'meglehetősen csinos és ügynöknek mutatkozott be. Mikor megtörtént ez az első. de legfontosabb lépés, az asszonyka hirtelenében elmesélte nagy bánatát: betek óta jár különböző iparengedélyek után, hegy a. birtokában levő különféle árukat elárusíthassa. Az ügynök ur nem azért férfi, hogv ne legyen lovagias és nem azért ügynök, hogy ne legyen élelmes. Hirtelenében fölajánlotta a bájos panaszkod ónak, íhcgv elkíséri lakására és megtekinti az ott levő árukat, amelyeket •hajlandónak mutatkozott megvásárolni. így is történt. Elmentek kettesben a lakásra és megszemlélték a fölhalmozott kincseket. (V. ö. élelmiszereket.) De az ügynök ur volt olyan ravasz, mint amilyen lovagias. Röviden és enyhén szólva egy kicsit olcsó árakat szabott az -árukra; egv kilogramm borsért például egy korona ötven fillért kínált s az összesen 220 korona értékű árut 22, szóval huszonkettő koronáért akarta megvásárolni. Az asszony azonban kissé járatosabb a kereskedelemben, mint az ügynök ur hitte volna s igv megtörtént — nehezen ment. de végül mégis sikerült-, hála veleszületett ügyességének — a kimagvarázkodás. Az első látogatást jiztán csakhamar 'követte a többi. Merthogy megtetszett az élénk asszonyka az ügynök urnák szörnyen. Egy nap aztán letérdelt őnagysága előtt: — Kedves Irén. — mondta — egész szivem és annak minden csöpp 'vére egyedül önért dobban. 0 kérem, — viharzott tovább — legyen a feleségem. Irén őnagysága most is józanabbnak mutatkozott, mint szerelmes-szivii partnere. Mert, .hogy azt mondta a szerelmi kitörésre: — Jó, ez mind szép . . . ur. De — 'ha még egyszer férjihez megyek — nem azért teszem azt, ihogy másodszor is asszony legyek és ön — bocsásson meg érte — elkölthesse az én kis vagyonkámat. Lássuk, imi ön és van-e megélhetése? Az ügynök ur talpraugrott ragyogó arccal erre a beszédre. Kissé ravaszabb ember azonban észrevehetett volna a ragyogás alatt némi elborulást. És azt mondta: — Békében a Kenderfonógvár tisztviselője voltam évi 18.000 korona fizetéssel. De most is van a gyártól 3000 koronám évenIkinL Ezenfelül a Hajnal-utca 16 szám alatt lakom, az a ház az enyém. De van még egy másik házam is, a Vörösács-utca 23. szám alatt és társa vagyok a Horváth-féle cipőüzletnek a Kiss Dávid-féle íházban. Ha ez magának elég... Es olvadékonyan nézett az asszonyra, akinek igv már jobban tetszett a lovagja, aki rovábbra is ott maradt beszélgetni. Beszélgetés közben aztán az asszonyka megmutatta brilliáns gyűrűjét azzal. íhogv azt szeretné eladni néhány egyéb dologgal együtt. Az ügynök ur pedig hanyagul megjegyezte, 'hogy az éjjel utazik föl Budapestre, ahol 79.000 korona értékű árut fog átvenni. Hát — 'ha éppen akarja — átadhatja a gyűrűt és a többieket; Budapesten jobb áruk van azoknak. Majd eladja és az árral beszámol. így történt, Ihogy a menvasszonyjelölt asszony átadta n gyűrűjét és a többi ékszert lovagjának, aki ezután hanyag előkelőséggel arról kezdett beszélni, hogv milv kellemetlen lesz neki most hazamenni a nővéréihez pénzért, mert éppen nincs nála az a pár száz (Korona. ami az úthoz kellene. Ezeket a kis célzásokat azonban már nem értette el őnagysága, akivel azután megbeszélte, ihogy 2—3 nap muiva hazajön Pestről és éjjel imajd bekopog az ablakon. Ez lesz a jel, 'hogy megérkezett. És elment. Vele a gyürü és a többi átadott ékszer. Az asszonyka pedig várt bus özvegységében. De hiába várt, a kopogás elmaradt. 4—5 napig is elmaradt, őnagysága erre kételkedni kezdett. Elment a telekkönyvhöz, ahol kiderült, hogy a kérdéses házak tulajdonosát bizony egészen másképp hívják, mint az ő ismerősét. A Kenderfonógyár sem tudott róla semmit. Az asszonyt egy kicsit bosszantotta a dolog, hát elnézett a Hajnalutca 16 szám alá is, ahol ismerőse és erőszakoskodó „vőlegényjelöitje" állítólag lakott, Itt aztán megtudta, hogy az ügynök ur itlhol van, de egy kicsit nős. Csak egy kicsit, de nos. Van neki egv felesége, egy gyermeke és eljövendőben még egv másik. Az asszonyka — nem ugv. mint több más tette volna — nem csinált botrányt. Egy szót sem szólt, meg sem mutatta magát a lovagnak. Csak hazament. Szénen hazament, gazdagabban egv tapasztalattal és szegényebben néhány értékek darabbal. Azaz mégsem. A bájos kis történet epilógusának még be kell számolni arról, hogy a férfi és a nő között most folvnak a tárgyalások - arról, miként lelhetne elintézni az ügyet rendőri beavatkozás nélkül. Pétervár védelme. Stockholm, október 31. Az északi front katona- és munkásbizottságai gyűlést tartottak, amelyen határozatilag kimondták, hogy mivel Pétervár védelme szorosan összefügg az egész fronttal, a főváros helyőrsége egymaga nem dönthet a védelem ügyében. Éppen ezért a gyűlés elitéli a pétervári helyőrségnek azt a határozatát, hogv inkább meghal, semmint kiürítse Pétervárt. (M. T. I.) Versek. Irta: Joachim Ferenc. (Joachim Ferenc, a kiváló festőművész — mint annyi sok ezren — szintén versírásra vetemedett e vészes időkben. A hangulatoknak, keserűségnek és érzéseknek azt a tömegét, amit a háború vihara vert föl a szivekben, a művész szive többé nem tudja vászonra vetni. Nem elég neki, több eget kér, több megenyhülést, több szabadságot, máskülönben talán megfojtaná. Ezeknek a pogány óráknak idegen áldozásaiból valók az alábbi versek.) ELV ÁLLASKOR. IIosszu, fájdalmas sóhajtások. Könnyes, szórnom pillantások. LA szivek hangos lüktetése. Fojtott sirások kitörése. A nyüzsgő tömeget mi nem látjuk, Csak egymás arcát vizsgálgatjuk. (Szavunk beful a fájdalomba. Reszkető karunk egymásba fonva. Sáppadt az arcunk. Remeg a hangiunk. És egymás kebelére omlunk. ,A vonat füttyét meg sem hallom, Csak a két könnyes szempárt látom. $ tiinő alakjuk fut el tőlem. (Vagy engem ránt el átkos szellem?) 8 minthogyha álomban hallanám — Szivem hasad meg fájdalmán — Kislányom hangját; mint kiáltja: Apuka megy! Ne menj Apuka! S a tiltakozó drága hangja [Belevész már a vonatzajha. Egy pillanat, még látom őket; De közénk raknak ködlfelbőket, S félőrülten a fájdalomtól Támolygok el én az ablaktól. KIÁBRÁNDULÁS. Nem az volt többé már Akit- én szerettem. Hogy újra megláttam, Könny gyűlt a szememben. A haja fekete, Piros az orcája. Csengő még a hangija, S ragyog szeme lángja. De két orcájának iMás a pirossága. Szeme sugarának Más a ragyogása. Ezüst esengő hangja Sem a régi többé. Csak az én szerelmem Maradt meg örökké. POGÁNY IMA. Váljon szentéllyé szerelmed; Melyet irántam érzesz. Ezüst oltárrá fájdalmad; Mit énérettem szenvedsz. Váljanak gyémánttá könnyeid; Melyeket értem ejtesz. iS arany keresztté csókjaid; Miket magadba temetsz. S a drága gyémántból ha lenne A keresztje kirakva A megváltó teste nélkül k Imádkoznék alatta, ©ár pogány voltam mostanáig 8 csak önerőmben biztam. Leborulnék ez oltár előtt És megtérülnék nyomban. 1917. TAVASZAN. Már harmadszor is lehullottak A levelek a fákról. Ma'dárdal harmadszor tűnik a letarolt ágról. Hóköpenjét már harmadízben Borit ja rá a zord tél: Tán liogy ne binja fölkavarni A téli fagyos szél. 8 fehér hón piros vérvirigok Még tömegesen nyílnak, örökzöld mellett vérrózsát lel; Tündére a tavasznak. Jöttét még ágyuszó zavarja, gránátok dörrenése: S velőkig ható jajkiáltás, A kisérő zenéje. Irtó haláltáncot jár itt mo»t A pokol szörnyszülötté. Millió áldozatát szedi iA háborúnak rémei. iS útját jelölik vérvirágok; Háborúk vérrózsája. TeTem, terem a sok vérrózaa £« nincsen hervadáaa,