Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-25 / 274. szám

I % ftéüttátö kMWAM kális politikát, pártokat alig lehet csinálni. K tateinerek, tisztviselők függő, mostoha helyzete ezidőszerint kizár minden nyiit csoportosulást, de ezen osztályokra bizton lehet szárríitani. A radikális harcosok zöme mégis a frontokról regrutálódik. ök kony­ít yen megértik, hogy igv tovább nem mehet és küzdeni fognak a hamisítatlan nemzeti függetlenségünkért az u.j polgári Magyar­országért,. Jogok és érdekek közössége. Szé­leskörű és mély népies kultura. Viruló me­zőgazdaság. Intenzív tpar és kereskedelem. Dolgos és független polgárság; csak ez le­het a nemzeti politika igazi alapja. A radi­kális irányzat törekvéseit ez szabja meg. Programjának ez az alapja, kerete. A demokratikus átalakulás, fejlődé­biztositéka Magyarország létének. A dolgozó polgárság tömörülése az egyetien eszköz arra, hogv a mult hibáin okulva, jobb. hasznosabb politika inaugurál­tassék. amelyben a polgári és munkás Ma­gvarország vágyai, kulturális, gazdasági tö­rekvései érvényesüljenek. A oaktumos fél­igazságok korszaka lejárt. Céltudatos, min de;t vonatkozásában radikális reformokkal kell az ország közállapotán segíteni. Tömörüljön a polgárság és adjop erőt törekvéseinek! Seress Mihály. MwvmiaBnHiHinniMunniiaiKHHn,,,,.^, Beszélgessünk. « A fahonvéd: Egy pár nap még- és beju­tunk a karácsony hónapjába. Már aki bejut. Én: Ma nékem, holnap néked, édesem, mint a költő mondja. A fahonvéd: Néhai jó Papp Lórántnak meg tegnap sötétedett el az élet. Alig jött ide és már is elment, de ugy, hogy többé sose térjen vissza. Én: Az olyan emberek, mint ő is volt, mindig ittmaradnak. Az emlékezetekben. Ideális pap volt, derék ember és férfi az iga­ziak fajtájából való. A fahonvéd: Ami a szivén volt, az volt a száján. Az Isten dicsőségét hirdette és «» emberiség javára a világosságot' terjesztette. Én: Ha valamikor, most ugyancsak szükségünk van a világosságra. Fehér éjsza kákról csak a Dösztojevszky regényében ol­vashatni ma már. A fahonvéd: De csak világos pappal. Ha ráborul az est csöndje a városra, nem. lehet olvasni, csak a csillagokban, vagy a női sze­mekben. Én: Ez az utóbbi már nehéz tudomány, mert sose azt olvashatni ki belőlük, amit mu­tatnak. A fahonvéd: Kinek igy, kinek ugy. A Zsebünk se egyforma, hát még a szerencsénk 1 Én: Szerencse az is, ha az ember jártá­ban-keltében, a korom sötétségben kezét, Iá- | bát nem töri. A fahonvéd: Nem marad más hátra, mint begubózni. Otthon ülni és várni, hogy mit hoz a holnap. Én: Azt, amit a tegnap hozott, vagy a mit a ma adott. Rendeleteket. Minden fogy­tán, csak a rendeletek szaporodnak nap-nap után. jdzektől pedig nem lehet meghízni. A fahonvéd: Hízásról szó sincs, csak fo­gyásról. Valamikor olyan volt ez az ország, mint a teli hóid, Én: Ma is olyan; — egyre fogy. Nem marad meg már semmi más, csak a pucc, meg a flanc. A fahonvéd: ügy virul; mint nyáron a pipacs. Kezeken, fülekben garmadával áz arany, meg a gyémánt, amely ügy szórja a tüzet, mint a tékozló a pénzt. Én: És a kék róka, csincsiká. liennelin, selyem, bársony, prém, most éli világát. Aki tegnap még barcbetben járt, ma selyemben, bársonyban, meg prémekben feszit. És hogy feszíthessen, sok ember idegét feszítik egész az elszakadásig. A fahonvéd: Láttam éu uiár karón var­jút. És nincs az a hosszú farsang, amire böjt ne következne. Lesz még a dánomból — bá­nom. Én De addig kiázik a fogunk. A fahonvéd: Már akinek van. Tudok ugyan olyan esetet, hogy akinek ép és jfl foga volt, kihúzatta, hogy aranyból valót te­tessen a helyére. Nehogy azt mondhassák, hogy nincs módja hozzá, nem teheti. Ezzel paksziózik most a jó nép. Én: Más gyönyörűsége is akad neki. A tojást már 70 fillérjével méri, hogy szinte, belrsárgul a vásárló közönség. A fahonvéd: Ha kiköltetné, jobb üzle­tet csinálna. Különben az a fontos, hogy van. Ha majd nem lesz, Én (a szavába vágva): Akkor már maximálva van az ára. A jegenyék alatt ér tik ám a csíziót. A fahonvéd: Most mindenki érti és az hrldognl, aki a sárból is aranyat tud csinálni. Én Olyan időket élünk, amikor kis dol­gokból csinálódnak a nagyok. A fahonvéd: És a szenzációk. Mert ez is divat, mint hajdan módi volt a krinolin. Egy kis ámítás, egy kis számítás és kész a felröp­pentett szenzáció. Éh: Még jó szerencse, hogy néha már a föleresztés pillanatában szétpukkad. Van a» ugy néha, mert hát valaminek pukkadni kell. A fahonvéd: Különben pedig mindéi-, csuda három napig tart. Én: Nem is csuda, hogy nem tovább. A fahonvéd: No, nem. Harmadszor »z ért, mert manapság már nincsenek ts csudák. Csuda is lenne, ha volnának... Jegyezzen hadikölcsönt! Gondoskodjon családjáról! GoRdeljon as sfesettek MíaMlpa! Tehát: Kössön hadiköicsön-biztositásí a írni. i. MM minisztérium MIM ialaltt ellenőrzése alatt álló ír Országos Biztiisltű Int. ll Szeged, Klauzál-tér 8. Telefon 15 30 Jegyzéseket elfogad a Szegedi ftézrnüvesbank is. bíiihaisjashaiiiisibtiiaiaisjíi e lap IMI — Budapesti tudósitóiik telefonjeiontfeg. —2 (A választójogi törvény elózétés szen­tesítése.) Hir szerint dr. Wekerle Sándor mi­niszterelnök és dr. Vázstmyi Vilmos válasz­tójogi miniszter a közeli napokban Bécsbe utaznak, hogv kihallgatáson jelenjenek meg a királynál. A miniszterelnök az általános politikai helyzetről tesz jelentést. Vázs-onyi pedig a választójogi törvényjavaslatot mu­tatja be a királynak előzetes szentesítés vé­gett. A választójogi törvényjavaslatot az előzetes szentesítés után a kormánv ;1 kép­viselőház elé terjeszti. TUDOMÁNY IRODALOM oooo Téií szimfóniák. (Majthényi György ver­ses körete.) Meleg, megkapó hangulatok. Künn a hó hull és a költő lelkét elborítja a nyugalom fehér, áttetsző fátylával. És néha feltörnek a vágyak, a kétkedés és az örök miénL A fátyol remeg kissé, régi emlékek és uj, fájdalmas impressziók fuvalata érinti. Majd betör a csöndes szentélybe egy-két vé­res vizió, de megalázva és lenyűgözve hussö­dik vissza. Itt nem ihletnek bárgyú ábrán­dok és a perzselő jelszavak lehűlve sistereg­nek az érzelem tiszta vizében: „A világ ég. Négy sarka csupa láng —, És négy midié holott a harctéren —• Lesz még poéta ifja és falánk. —- Ki dicsőíti ezt is olcsó béren". Künn hull a hó, a vas- és vérzivatar ri­valg. Rent a fajdalom halk suhanása és a sziv bús kételye pereg. A szoba üres és ném*, és olyan, hogy a leikünk valakit oda vissza­vár. Csak két szemét nézhetnénk és foghat­nánk kezét, már nem döbbene ugy ránk a magány. És akit régen keresünk, itt sem ta­láljuk meg. Talán a költő sem bizik és több* nem remél. Talán tudja, hogy mindenki sor­sa közös és baja a bánat mindig visszajár, Nekünk legszebb verse, mikor erről koszéi: A bánat néha semmi más ~~ Az ember szive fáj, Eszébe jut egy régi lány, Egy régi őszi táj. A bánat néha semmi más — A napságur nevel És átsuhan a régi lány Az őszi táj feleit. Harangszó száll a réten ét, A szivünk fölriad, S megérezzük, hogy meghatunk Egy régi csók miatt. És a többi versekben sincs lázas akarás, világbölcselkedés és megváltó álmodás. Csak szárnyainak lomhán, csüggeteg hunyó sze­relmek és a könny rezeg. A kötet végén a poéta njabb versei vannak, szomorú skiccek fáradt emberekről, árva katonákról. Aki ked­veli a hervadó virágokat, a szép tájakat és egy-egy ódon, régi képet, az belső ölömmel olvashatja Majthényi verseit. (h. i.) (Az ízléses kilálitásu könyvet' a „Táltos" adta ki és Szegeden is kapható a Várnay L. cégnél.) A világ legdrágább, d« egyszersmind legjobb szivarkahüvelye: „Mcdiano clubspecialit A védjegy. Vigyázat' Utánzatok vannak forgalomban! Sodorni való papír ára 30 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents