Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-18 / 268. szám

X Szeged, 1917. november 19. imlmaüyamorw&mi R Sziilén-sugáruti iskola szegény kis tanulőL — ÁUitson fel a város iskolakonyhákat. — (Saját tudósítónktól.) SÍPOS Iván hírlapíró, a Délmagyarórszág munkatársa a következő, nagy figyelemre méltó beadványt, intézte a tanácshoz: Tekintetes Vár'osi Tanács! A személyes taapszíalás megdöbbentő adatai azok a tények, amelyekről már a nyilvánosság előtt is beszámoltam s amelyeket most még egyszer röviden vázolni bátorkodom. Ugyanakkor, amikor véreink az olasz földön véreznek uj babérckért, a jövő generáció idehaza sínylődik, pusztul, lassan, észrevéóettiii,:. szemeink láttára. De amig amazt megaka .élyozni nem tudjuk, a gyermekek megmentéséről kötelesség, gondoskodni a hatóságnak és társadalomnak egyaránt Teljességgel tűrhetetlen és azonnali orvoslásért. 4 Aitó állapot, hogy a külvárosi iskolák tárni'ói kénytelenek legyenek félmeztelenül mezítláb járni, még a mai hideg időkben is. És még kiáltóbb, hegy a harcterek ároklakóinak gyermekei fejlődésben levő testüket heteken át száraz kenyérrel legyenek kénytelenek táplálni s még azzal is szűkösen. Ha ilyen viszonyok között elpusztulnak és cl züllenek a gyermekek, okolnunk érte magunkon kivül senkit nem szabad. Mert a leghiteílerebb nyomorban élő gyermekek szólna nem csekély, csak a Szilléri-sugáruti iskola 687 tanulója közül 469 gyermek van olyan, akinek nincs cipője, rongy a ruhája és a kenyérből álló reggelin és ebéden kivül mást nem esznek heteken át. Ezeken az állapotokon n hatóságnak mindenesetre és a legrövidebb időn belül segitenie keli. Miután, pedig a népkonyhák és melegedő-szobák ügye éppen most áll szervezés alatt Szegeden, tisztelettel indítványozom: •Mindazokban az iskolákban, ahol a szegény tanulók száma legalább az ö tv cinét eléri, állítson föl a város iskolakonyhákat, a melyekben a szegény és arra szoruló tanulók tanítóik felügyelete alatt teljesen ingyen tápláló reggelit és délben ebédet, kapnának. A gyermekeknek pedig engedtessék meg, hogy az egész napot az iskdía fűtött, méltig termeiben tölthessék. Indítványozom továbbá, mondja ki a tanács, hogy a Polgármester ur indítványa alapján fölállítandó melegedőszobákat hasznos, ismeretterjesztő Ihiriapok- kai fölszereli, valamint gondoskodik a szobáknak mosdókészülékkel való fölszerelésérői, esetleg a népkonyhákkal való összekapcsolásáról. Inditvnáyomat a tek. Tanács szives figyelmébe ajánlva vagyok kiváló tisztelettel Sipos Ivén, a „Délmagyarország" munkatársa. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester az iskolakonyhák felállításának tervéről s a Szilléri-sugáruti iskola tanulóinak helyzetéről igy nyilatkozott: — A konyhák fölállítását én határozottan ellenzem. Nincs annyi élelmiszerünk és ez rengeteg költségbe is kerülne. Hiszen a város területén, nem számítva a tanyákat, 14 iskola van. Teljes képtelenség, hogy ezekben mindben 1—1 konyhát állítsunk föl. Mi majd csinálunk népkonyhákat, hadikonyhákat s ezzel eleget teszük minden kötelességünknek. — A cipőtlen gyermekek — megnyugtatásul közölhetem — már a legközelebbi napokban cipőt kapnak abból az 1000 párból, melyet a város szegény gyermekek számára megvásárolt a közélelmezési hivataltól. Ruhát azónban nem tudunk adni, Egy gyermekruha ma 400 korona; minden pénz kevés ahoz, hogy mi ilyen áron fölruházzuk a szegény gyermekeket. Ezenfelül pedig anyag sincsen hozzá. Eddig tart a nyilatkozat. Ehhez csak annyit: a város a népkonyhák és hadikonyhák fölállításával nem tesz eleget minden kötelességének. Egyébként tájékozásul közölhetjük, hogy a hadikonyha más néven: népkonyha. De hiszen az iskolakonyhák fölállításának célja éppen az lenne, hogy minden gyermek, aki arra rászorul, az őt megillető mennyiségű táplálékhoz jusson és minél kevesebb ideig legyen kénytelen odahaza tartózkodni, odahaza, ahol csak szennyet, piszkot és siró arcokat lát; az emberi nyomorúság legsötétebb szineit. Nekünk a gyermekek lelkét is óvnunk kell, mert szükségünk lesz a gyermekek lelkére is és éppen erre a legnagyobb. Ha reggeltől estig felügyelet alatt melegben az iskolában tartózkodhatnak az arra szoruló gyermekek, máisokat teltünk a jövőért. Egyébként utolsó szóul figyelmébe ajánljuk a polgármester urnák a városi vendéglő keletkezésének történetét. Ezt sem akarták. De egy év mulva, mikor már nem újságíró indítványozta, fölállították. És ma ötszáznál többen étkeznek a polgári vendéglőben. r ~~ N. N. 200 koronát küldött szerkesztőségünkbe a Szilléri-sugáruti iskola nyomorgó gyermekei számára. Váníav Dezső a szakértői tiszteletdíj cimén kapott 25 koronát ugyanerre a célra juttatta. Ujabb hajóelsülygsztések. Berlin, november 17. A IFotyf-ügynökség jelenti: Bnvárhajóink az Anglia, körül elzárt területen ismét öt gőzöst süllyesztették el. Az egyiket a kisérő menetből lőttük ki, A tengerészeti vezérkar főnöke. Szeged mezőgazdasága Vedres korában és Dngonies bizonyságtétele, Irta: Szűts Mihály. A város külterületi térképét 1747-ben Kaltschmiedt Ádám mérnök elkészítette. A város birtokainak határa a maival egyezik. Azonban ötöm ősből nincs kiszakítva a 2000 hold, viszont Torontál, illetve Újszeged hiányzik. A kunokkal való birtokperek befejeztettek. Kiestek a határból, amit a szegedi gazdák legalább, nagyrészben magukénak tartottak, Szentlászló, Fereneszállás, Kömpöcz, Csólyos, Pális, Átokháza és Domahomokjának egy része, a Karahomok, Ülés. Mérges.— Borozsma, melyért annyi harcot folytattak, belenyúlik mai határterületéig. Később megint változást okoztak Kistelek telepítése, Újszeged és az ötömösi birtokalakulások. Szegednek zálogos birtokai voltak a királyi kincstártól Térvár, Rábé, Szentiván és Gyála határában, melyeket 337.472 váltó forint zálogos summáért birt 1831-ig. De már örökül nem tudta megtartani. A kincstárral azonban sikerült olyan egyezséget kötni, bogy a 2G00 holdat tevő Újszegedet megkapta cserébe ötömösböl kiszakított 2000 holdért, ráfizetvén a váras 100.000 rénus forintot, mely a zálogos összegből vonatott le. Kistelekkel meg ugy volt, hogy 1775-ben Mária Terézia királynő rendeletéből, kikellett szakítani 11 ezer holdat s ezt felosztván 100 jobbágytelkiil, oda a Mátrából hozott telepesekkel benépesítette; mert hogy muszáj -volt. Igy alakult ki a földbirtok. Abból az energiából amivel Szeged birt, sokat felőrölt az árviz ellen való örökös védekezés. Kezdetben magára volt hagyatva a város, munkát, vagyont áldozott, hogy a Tisza ellen biztosítsa magát. És végre is a Tisza volt az erősebb fél, a harcban elbukott, bogy újra feltámadjon. A népesség szaporodása és a földjáradék törvénye hozta magával, hogy mindnagyobb területek vétettek müvelés alá. Lassankint módok és eszközökről kellett gondoskodni, hogy eddig műveletlen területek is müvelés alá vonassanak. Ilyenek bőven voltak még:. Kiszárították a Baktó és Fertőtó környékét. A régi közös használatból fejlett ki lassanként az egyéni birtokjog. 1743-ban még ugy határozott a tanács, hogy „akinek a nemes magisztrátus telket vagy földet ád, ne legyen neki szabad pénzen eladni, hanem viszszaadja a nemes városnak, ha nem szükséges nekie, vagy lakóul innen elmegyen". A tanyákra való kitelepülés mind nagyobbodó arányokat vett. 1747-ben már Felsőtanyán 63, Alsótanyán 67 szállás volt. Vedres szerint, ki a viszonyokat alaposan ismerte, 1750 körül kezdődött a homoki szőlő telepítés; mert a szegediek .® szőlőtelepités és gyümölcsfa ültetésben igen alkalmas anyagot kaptak a futóhomok megkötésére. Kezdetben ingyen adta a város a földeket. Később árverésen adták el a siványokat, melyeken a Biró, Kószó, Kraller. Lengyel, Tari, Bozsó, Bokor, Ladányi, Visnyei, Csamangó, Kászonyi, Zombori, Meszes. Makra, Bárkányi, Szilber, Tápai szőlők keletkeztek. Ezen időben a város földesúri jogaival együtt birt birtoka több volt 185 ezer holdnál. És azt irják róla, bogy búzája igen jö, rozsból szép terem, kukoricája közönséges, árpa, zab jó. Köles, kender kevés, dohány több, leginkább Röszkén termesztik. Foglalkozása a szegedi népnek a földmüveié és az ezzel járó állattenyésztés, különösen juhászata volt nagy terjedelmű, mért csak gyapjút 20000 mázsát adtak el évenként. Ehhez és a subakészitésre szolgáló raczkabirka számhoz viszonyítva, bátran mondhatjuk, hogy a.létszám meghaladta a fél milliót. Szeged mezőgazdasága; mikor már a birtokviszonyok rendeztettek, mikor a gazclanép — nyugodalmasabb helyzetében fokozottabb mérvben dolgozhatott, igen-igen fejlett volt. Alkalmazkodni tudott a gazdasági iránylatok változásaihoz. Nem volt Szeged mezőgazdasági életében már ekkor sem az a mm is hangoztatni szokott ázsiai állapot. Meghonosította a paprika-termesztést. A dohánytermelésben meg éppen vezetett. Már Scbwartnar statisztikai munkájában igazolva van, bogy a dohány appaltó hivatal évenként 60 ezer mázsa dohányt vett át. De egy más adatunk is van a dohánytermesztés nagy arányairól mert 1793-ban 40 hajó dohányrakomány szállíttatott el Szegedről. A dohánytermelést nagyon fokozta a hr. Sina György és Wodiáner-féle vállalkozás. Szegeden állítottak fel az appaltó hivatalt, hol a dohányt összevásárolták. Báró Siná' ak a város telket is adott a Sinaudvart. Az Iskola-utca alsó végén háza is volt. mely még mai napig is régi állapotában áll. Pedig a pipázást ugyancsak tilalmazták, de híjába volt a tilalom. Szeged régi szabályrendelete a dohányzásról a következően intézkedik: „Mivel pedig a pipások nád kőit