Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-14 / 239. szám

Szeged, 1917. október 14. DELMA GY AiROfiíá&Att t A fahonvéd: Az már bizonyos, hogy senki se látta még a holnapi napot.. Én: iA tegnapit meg elfelejtjük, mint .csapot, pa,pot jó Csokonay Mihály. A fahonvéd: Papot még igen, de csapot még a Szent Mihály lován se szokás elfelejteni . . . oeHaneBeaaaaaiitiiaaaaaaanaaaaaaaBeaaaBaBaaaBBaaacsaai hírek ocoo ÓTlíituáLis stvófá/í. Az üz — letek heteik óta hatkor zárnak, de az illetékesek várnak i : kérdésemre a felelettel, bár azt sokan várják: — Ezután a szállítókat is az üzletekkel zárják'! A paprika' közül — jaj! — tánc volt s elsáncolt hadállásukból előléptek a paprikások s ismét mások és szavaltak és követeltek s mindenkit megíövegeltek vigyoros képpel, ám szólt Nagy Ferenc: — Engem nem fogtok meg semmiféle léppel!... Ugy örülök ennek, hogy Helfferieh és Michélis mennek Bétman után és azután minden rendjén halad, — esak kár, hogy az uj ut is, — ó! bétmanoké marad! Egy kiadatlan vers a régi időből. lA csöndes öreg palotában, melynek erkélyéről lefelé is, fölfelé is a legbájosabb tájképet mutatja az ezüst fényében folydogáló Tisza, ezen a szép téli estén ki voltak világítva az összes ablakok. A termekiben összenéztek a régi pulituros bútorok és egymástól kérdezték: mi ez?... Urak, úrnők bangositják be a szobákat, melyek máskor mindig olyan csöndesek, mintha imádkoznának bennük az emberek.. A kakukos-óra is hangosakban vert, nem tudta megérteni, hogy á gazdájának miért van olyan jó kedve, még a kacagása is hangzik. Máskor estenden leült nyugodtan, szó nélkül az ebédlő-asztal mellé, ami időtlen-idők óta nem volt kihúzva és öreg párjával legfeljebb arról beszélt, hogy milyen ropogósra sütötte ma a malacpecsenyét Zsuzsi, az ifjúságtól messze elmaradt szakácsnő. Meg talán arról esett még egy-két szó, hogy mennyi bosszúságot okozott ma a hivatal, ez a nagy labirintus, melynek apró szobáiban nekigörnyedten dolgoznak reggeltől délutánig az állam fehér rabszolgái. Ezt is balkan mondta a nagyságos ur, nehogy meghallja valaki, akinek a hivatalos dolgokhoz nircs jussa beleütni az orrát. Vidám este volt ez, odakint szeliden hullott a hó és lassacskán fehér lombokat varázsolt az ujszegedü partmenti füzesekre, melyek éjfélre olyanok lettek, mint fehér erdő a képzelet csudás világában. A társaság is egyre hangosabb lett, nekihevültek az arcok és a jókedv piros madara szálldosott egyik szobából a másikba. Ekkor állt föl bolyérői a poéta és szót kórt. — Időjárás. Jobbára borult idő várható sok helyütt esővel és hóemelkedéssel. Sürgöny prognózis: Eső, enyhébb. Déli hő' mérséklet 9.5 fok €. — Károly király nevenauja. Budapestről jelentik: Az egyház, a hivatalos világ és a főváros közönsége november 4-én először ünnepli meg Károly király nevenapját, A hivatalos főisten tisztelet ezen a napon délelőtt tiz órakor lesz a. budavári koronázó főtemplomban. Az ünnepi misét dr. Csernoch János biboros, hercegprimás fogja mondani nagy segédlettel. — Mezőssy elvesztette aktatáskáját. Budapestről telefonálja tudósítónk: A „8 Órai Újság" irja: Rendkívül kinos és szolkatlan eset központjába került tegnap Mezőssy miniszter. A miniszter tegnap este 9 órakor autójával elhagyta a minisztertanács ülését és irattáskájával, amelyben fontos iratok voltak, a Baross-utcába ment, az irattáskát az autó ülése alá tette és meghagyta a sofförneík, hogy az aktatáskával szombaton reggel 9 órakor jelentkezzék a földművelési minisztériumban. A soffőr még az éj folyamán jelentette .a miniszternek, hogy az autóval deííektus történt és a motor kijavítása köziben az aktatáskát valaki ellopta a gépkocsiról. A iminiszter nyomban jelentést tett a főkapitánynak, aki a legügyesebb detelktiveket bizta meg a nyomozással. A nyomozás eddig eredménytelen maradt. A főkapitány megerősítette az aktatáska ellopásáról szóló hírt. Vis'zont kijelentette azt is, hogy a rendőrség megállapította, hogy a soffőr hazudott, mert az autót deffektus nem érte, hanem a soffőr bement egy kis kocsmába, ahol égy óra hosszáig időzött, miközben az autót őrizetlenül hagyta és ezalatt az idő ,alatt lopta el valaki az irattáskát. — Luze százados öngyilkos lett. Bécsből jelentik: Luze Antal százados, akit a hadosztálybiróság tegnap a tisztikarból való — No — átalkodtak meg az emberek — talán csak nem akar komoly dikciót mondani ez a Sándor!.... És vájjon ki várhatott volna komoly, ünnepélyes beszédet a csillogó szemű, nagy barnabajuszu „helyettes"-től, aki hivatalában a legpontosabb bürokrata volt, de ha egyszer az Íróasztala mellől társaságba került, a legibohémabb fiúvá vált. Mint a méz, ugy csurgott az ajkáról a humor s akár a legnagyobb társaságra is reávarázsolta a legkedvesebb derü't. Ma ás olyan ő egyébként, csak abban különbözik az „ifjú" Sándortól, hogy egy lépcsővel magasabbra emelkedett a hivatalos lajtorján, a bajusza is megezüstösödött és ritkábban megy társaságba, a tréfálkozás aranyesőjót pedig nem szavakban hullatja a fehér asztal fölé, hanem ehelyett lelke kristályait papírra harmatoztatja, mert hát a vér nem válhat vízzé. S a gyöngybetülkkeíl teleirt kutyanyelvet elteszi a régi, sárguló írások közé, hogy csak akkor juttassa őket napfényhez, ha egészen bizalmas körben van s csupa kedvességből mosolyt akar fakasztani a hallgatója ajkán. Igy került elő az üvegajtós könyvszekrény egyik rejtett fiókjából ez az akkor elmondott aláblhi vers is, megcáfolására! annak, amit ama bizonyos téli estvéli társaság tételezett fel egy pillanatra a bohémlelkü Sándorról, s amely vers az ő engedelme nélkül kerül ma a Délmagyarország hasábjaira vasárnapi detektálásul Kenyeremnek javát amint már megettem, Hat évvel ezelőtt lantomat letettem. eltávolításra és egy évi fogházbüntetésre itélt, szombaton délután a lakásán íőbelőtte magát és meghalt. — A közalkalmazottak ellátása. Budapestről jelentik: Weikerle Sándor miniszterelnök-pénzügymiiniiszter a pénteki minisztertanácson előterjesztette a tisztviselők segítéséről szóló javaslatot, amelyet a minisztertanács beható vita után elfogadott. A javaslat s'zerint a tisztviselők pótlékát felemelik a IX. osztályig száz százalékkal. A VIII. osztálytól egész fel a III. fizetési osztályig a háborús pótlék fokozatosan csök ken lefelé 50 százalékig, ugy hogy a III. osztályba tartozóik 50 százalékos pótlékot kapnak. Gróf Serényi Béla kereskedelemügyi miniszter a minisztertanácson elfogadtatta a vasutasok fizeíésjavitását. A minisztertanács elhatározta a napi dijaknak és az óradijaknak fölemelését. Elhatározta még a kormány, hogy az állami tisztviselői beszerzési csoportokat külön kedvezményekben rés'zesiíi és gondoskodni fog a [közalkalmazottak ruha- és cipőellátásáról is az országos népruházati bizottság utjain. — Várja a hatóság a telet. Dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek néhány előterjesztését tárgyalta szombati ülésén a tanács. A polgármester mindenekelőtt a kisiparosok nehéz helyzetén kiván könnyíteni, legalább annyiban, hogy a félliteres petróleum fejkvótát egy literre fölemeljék. A ránk következő téli időben ugyanis az iparosok a nap legnagyobb részében munkátlanságra lennének kárhoztatva világitóanyagok hiányában. Egy liter petróleum sem sok egy hónapra, sőt alig valami, de mégis több a — félliternél. Megkapják a liter petróleumot az otthon dolgozó varrónők is. Szeretne a polgármester több petróleumot juttatni azoknak a családoknak is, ahol középiskolai diák van és Jött valami közbe s újból irnom kellett, Újra verseltem hát rozoga lant mellett. Sok rossz verset irtam, jó köztük alig volt Tartalma azonban egynek sem volt koholt Mind igaz történet, alakjai élnek Gyermekek és ifjak, — fiatalok, vének. Ócska lantom most is falról ellendítem S a legjohbik burját ismét megpendítem Legyenek elnézők, hogyha véletlenül Ez a kis zöngemény nem nagyon sikerül A múltkor vacsorán voltunk főnökömnél Vigan mulatoztunk, azonban nem sörnél, Bort ittunk, buckáit, Kertész pék gyártotta, Szüretkor a szőlőt a vizbe mártotta. Ilyen formán nem volt nagyon erős a bor Egyik üveg után másikra jött a sor. JEogyott liter számra a szép átlátszó nedv S éjfél felé bizony emelkedett a kedv. De hogy elől kezdjem: elm elem sorba, Hogy a jó vacsora nem hullott a porba. Kitűnő eledel a káposzta leves, Hogyha az embernek orra bortól veres Káposzta levessel kezdtük a vacsorát, Közbe-közbe ittuk házi gazdánk borát. Jött aztán a pulyka, sütemény, sajt, torta, Száraz lett ezektől mindannyiunk torka. Aki esőbe jár, vizes lesz kalapja, A jó buckainak jó volt az alapja, Mint a nyári esőt mohón szívja a por, Torkunkon is vigan sietett le a bor.