Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-03 / 229. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉS! ÁRA: egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre , . 14.— K. egy hónapra 2.40 K. Efi-yea sBám ára. KJ> fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1917. VI. évfolyam, 229. szám. Szerda, október 3. Lemondunk minden annekszióról, ha az ellenség megszállott területeinket - Kártérítést nem nyujtunk és nem kérünk. -- További báboru esetén megváltoztatjuk feltételeinket. A német kancellár nyilatkozata után, amelyet — tagadhatatlanul — a világ közvéleményének igen kis területén fogadtak tetszéssel, kedden délután gróf Czernin Ottokár közős külügyminiszter mondott hatalmas és minden lényeges kérdést felölelő beszédet a helyzetről. A beszéd, amely Budapesten, a magyar miniszterelnök által a külügyminiszter tiszteletére adott politikai ebéd foIVamán hangzott el, alkalmas arra, hogy az egész világ figyelmét és érdeklődését felénk irányítsa. Jelentősebb, hatásában súlyosabb, érvelésében biztosabb és szándékában őszintébb nyilatkozatot alig tett még a világháború külpolitikai zűrzavarában felelős államférfi, mint inost gróf Czernin külügyminiszter. Ha az antant komolyan törekszik a megegyezésen alapuló békére és hadicéljai közt nem puszta ürügyíként szerepel a tartós és állandó béke biztosítása, e nyilatkozat után, amely a magyar és osztrák monarchia hivatalos álláspontját fejezi ki, meg kellene ragadnia az alkalmat a béketárgyalások megkezdésére. A külügyminiszter mindenekelőtt megállapítja a szövetségesek fényes katonai helyzetét, amelyben dicsőséges része van Magyarországnak is. Erről a szilárd és biztató alapról kiindulva kezdett fejtegetésébe gróf Czernin. Lehet, hogy az antant ismét hibáztatni fogja, hogy tudatában vagyunk erőnknek és életképességünknek és ezen a ponton bele igyekszik majd kapaszkodni a külügyminiszter beszédébe. Czernin számit is erre, amidőn kijelenti, hogy ezt a háborút nem hangzatos frázisok fogják eldönteni, amelyek kitalálásában az antant államitérfiai utolérhetetlenek. Bármiként is legyen azonban, annyi bizonyos, hogy a külügyminiszter nyilatkozata fölött napirendre térni nem lesz módjában azoknak, akiik az ellenséges népek sorsát intézik. Erre a beszédre válaszalili kell és az is bizonyos, hogy a feleletadás nagy zavarba fogja hozni azokat, akik a háború borzalmainak akarják kitenni az emberiséget továbbra is. A monarchia békefeltételeit a külügyminiszter oly alapra helyezi, amelyen fölépülhet a világbékének többször kisértett sziklavára. Ennek uz alapnak egyik pillére a szárazföldi és tengeri leszerelés, a másik a választott birósági eljárás a nemzetek közti vitás ügyekben. A fegyverkezés csökkentésének és a fokozatos leszerelésnek magától értetődő következménye az, hogy a revansháborukat a nemzetek életéből ki keM küszöbölni, úgyszintén a gazdasági háborúkat is. Ha az antant erre az alapra hajlandó velünk együtt rálépni, a (monarchiának nincsen szüksége területi hódításokra azért, hogy jövendő biztonságát megvédje. Ez esetben tehát a monarchia lemond mindem területi előnyről, amely a háború folytatásával megszerezhető lenne. A világbéke biztosításának feltételei fejében a monarchia hajlandó a béketárgyalásokat megkezdeni minden anneksziós szándék nélkül. Kártérítésről természetesen nem lehet szó, ennek nem volna semmi értelme, amidőn az ellenség a mi területeinket épugy elpusztította és ezért nem akar fizetni kártérítést. De a kártérítésre nincsen is szükség, ha a háború után a hadviselő államok az általános leszerelésben kötelezően megállapodnak. A fegyverkezések csökkentésével oly horribilis összegek szabadulnak fel a nemzetek kulturális életének szolgálatára és a háború borzalmas terheinek elviselésére, hogy minden államnak módjában lesz a kártérítést saját erejéből és önmagának fedeznie. Az a béke, amelyet Czernin hirdet, többet ér minden területi előnynél, amit a háborútól remélhetnek a . hadviselő felek, Ha azt az egyetlen egy hadicélt, hogy a háború megismétlődését lehetetlenné tegyék minden időre, meg tudnák valósítani, a világháború megdöbbentő és fájdalmas áldozatai ebben találnák meg az egyedül méltó kárpótlást, Szédületesen ragyogó az a perspektíva, amit ily béke meghozna az emberiség számára. Ennek a békének boldog áldásait a monarchia többre értékeli a területi hódításoknál és bűnnek tartaná ezekért a háborút egy hónappal is tovább folytatni. Ezek a béke-feltételek azonban — jelentette ki Czernrn — természetesen nem örök időkre szólnak. Ha az antant azokat ismét visázautasitja, a monarchia íentartja teljes cselekvési szabadságát békeprogramjánatk módosítására. Egy év múlva — mondotta a külügyminiszter — hasonlíthatatlanul jobb helyzetben leszünk. És ha az antant a rcvánsháboruk szándékát nem ejti el, ismét fölmerül a szüksége annak, hogy állami létünk fenmaradását területi hódításokkal biztosítsuk. Nyíltan kijelenti Czernin azt is, hogy ez esetben mi fogunk követelni kártérítést, mert ettől sem tekinthetünk el, ha a további fegyverkezés anolochja elnyeléssel fenyegeti pénzforrásainkat. A nagyszerű beszéd, amelyet bizonyára rövidesen követni fog a német kancellár hasonló szellemű nyilatkozata, érzékeny lelkiismereti próba elé állítja ellenségeinket, amidőn arról kell határozniök, hogy ezeket a feltételeket a , béketárgyalások alapjául elfogadják vagy a háborút még az eddiginél is borzalmasabb áldozatokat kivánó és mégis elérhetetlen célokért folytassák. . BUDAPEST, október 2. Qrói Czernin Ottokár külügyminiszter ma délután 1 óra 50 perckor titkára (kíséretében Budapestre érkezett és a Dunapalota-szállóban szállott meg. Eredeti tervétől eltérőleg a külügyminiszter ezúttal nem marad hosszabb ideig Budapesten, hanem már szerdán reggel visszautazik Bécsbe. Legközelebb ismét a magyar fővárosba jön és ezt az alkalmat arra használja fél. hogy a politikai pártkör rökiben látogatást te-gyai és a n vy-r tv*, aíikusokkái személyesen mégis-! terkedjék. Délután 6 órakor ebéd volt, amelyet dr, Wekerle Sándor miniszterelnök arlott a