Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-02 / 228. szám

őseged, 1017. tfföto 3­ÉSfaÉlÉf Á|6Í®AÍ ­HÍREK ocoo — Kihallgatások a királynál. Béesből je­lentik: A király vasárnap Czemín külügy­minisztert, én Sylm-Tarowai osztrák föld-mi­velésügyi minisztert külön kihallgatáson fo­gadta, — A volt kancellár Lajos bajor királynál. Münchenből jelentik: Lajos bajor király meg­hívta Bethmann-Hollweget vadászatra. A volt birodalmi kancellár vasárnap érkezett meg és a király vendége. — Hindenburg hetvenedik születésnapja. Berlinből jelemik: Hluden burgot holnapi hetvenedik születés napja alkalmából az összes lapok lelkes cikkek keretében ünnep­lik. Hindenburg születésnapját nemzeti ün­nepnek mondják és hangsúlyozzák, hogy a középeurópai szövetségben egyesült népek jókivánatai kísérik a hetven éves hadvezért. — Az Erdélyi Szövetség anneksziós ha­tározata. Kolozsvárról jelentik; Vasárnap dél­után az Erdély'. Szövetség szervezkedő gyű­lést tartott gróf Bethlen István elnöklésével, amelyen megjelentek gróf Apponyi Albert és Fi'Ades Béla miitiszterek is. A gyűlésen meg­alakították az Erdélyi Szövetséget, amely Erdély rekonstrukciója és védelme jegyében született meg. A határozati javaslat, amelyet a szervezkedő gyűlés egyhangúlag elfoga­dott, részletesen foglalkozik az Erdély re­konstrukcióját megalapozni hivatott kérdé­sekkel és egyben kimondja, a magyar-román határ javunkra való kiegészítésére szüksé­gesnek tartja, hogy az erdélyi hegygerinc túlsó oldalán védelmi zóna jusson birtokunk­ba. A határozati javaslatban báró Kömény Árpád indítványára a nemzetiségi ezredek megszüntetését is követelik. Földes Béla mi­niszter az állani pénzügyi támogatásáról' biztosította a szövetséget, majd gróf Apponyi Albert szólott a katonai határ szükségessé­géről. A kultwihatárt pedig — mondta —• kormányhatósági intézkedésekkel kell meg­javítani. A gyűlés végül üdvözlő táviratot küldött Mezössy Béla földművelési minisz­ternek, amelyben bizalmáról biztosítja. — Károlyi Mihály a berni békekonferen­cián, Budapestről jelentik: Gróf Károlyi Mihály hétfőn reggel Bécsbe utazott. Gróf Károlyi Bécsből néhány nap múlva Bernbe utazik, a hol részt vesz a nemzetközi békekonferen­cián. — Kinevezés. Az igazságügy miniszter dr. Elem// Sándor szegedi királyi törvényszéki birót a szegedi munkásbiztositá&i választott bíróság helyettes elnökévé három év tarta­mára kinevezte. — Tompa Mihály emlékünnepe. Buda­pestről .jelentik: A Petőfi-Társaság vasárnap a Magyar Tudományos Akadémai díszter­mében Tompa Mihály születésének századik évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott, amelyen felolvasással és szavalattal Sas­Ede, Lőrinczy György, Peterdi Andor ren­des tagok és Jászai Mari szerepeltek. — Kitüntetések. Szűcs József 46. gyalog­ezredben főhadnagynak az ellenséggel szem­ben tanúsított vitéz magatartásáért a leg­felső dicsérő elismerés másodszor tudtul ada­tott, Gildi Sándor 46, gyalogezredben fő­hadnagy-számvivőnek a legfelső dicsérő el­ismerés tudtul adatott. Nádasdi Pál őrveze­tőt, Császár József, Szabó A ta nász, Széli Szil­veszter, Sztojkov Márton, Molnár K. János 5-ös honvédeket, Szőke József tizedest, Buri •Bálint, Czelák György, Daviesovics •Miklós, Ladazi Péter, Szabó Sándor, Szűcs János, Széli Péter, Fodor András, Sohajda István, Ambrus István, Barát József, Gál János, Gu­lyás István, Haüam Károly, Kecskeméti Fe­renc, Kovács István, Máté Ferenc, Mészáros Imre, Török Pál, Tóth István, Nógrádi Já­nos, Horváth István 5-öe honvédeket, Czi­•bedya János őrvezetőt, Berkeca őiAezí tőt, Wolf Károly tizedest, Martin Éliás, Ur­bátn József, Antal István, 'Meggyes! János, Ács József, Kollár József, Bácsi János, Gu­lyás Ferenc, Garay István, iMolnár Mihály 5-ös honvédeket, Kökény István őrvezetőt, Korcsmáros János őrmestert, Georgievits Nándor őrvezetőt, Balog József, Lenese Samu, Felhő András 5-ös honvédeket, iMucsi Antal őrvezetőt, Dóczi Pál tizedest, Korom. Jenő. Tóth András, Kiss iK. Péter, Vigh Lajos, -Ha­jós Jószef 5-ös honvédeket, Keserű Imre tart, zászlóst, Nagy Antal, Tóth Pál Mihály őrve­zetőket, Dobai Sándor tizedest, Király (László, Weil Samu, Eke László őrvezetőket. Kardos Imre, Tézsla István, Huszti Imre 5-ös honvé­deket, Varga Imre őrvezetőt, Szőke Mihály tartalékos hadnagyot, Serbán .János tizedest, Balogh József, Kószó Imre 5-ös honvédeket és Konin Sándor őrvezetőt a bronz vitézségi éremmel tüntették ki. — Halálozás. Blau László Kisteleken vasár­nap délelőtt 90 éves korában meghalt, Az el­hunytban Boltd Jenő, a Délmagyarország munkatársa nevelőapját gyászolja. — Mikszáth Kálmán egy ismeretten le vele Nagyváradról jelenték; Pár hónappal ezelőtt helyezték örök nyugalomra Nagyvárad egy­kori főügyészét, Dns Lászlót, akinek neve irodalmi körökben Ls meglehetősen ismert volt. Az elhunyt főügyész hátrahagyott Írá­sait most rendezi lánya, özv. Ghristóné Du-. Ilona. Ezek között az írások között, találták meg egy kész regény kéziratával együtt Mikszáth Kálmánnak, a magyar irodalom büszkeségének következő levelét is: Kedves barátom! Meglepett szépsége regényének és nagy hatással volt reám. Hfvataloskodó em­ber vagyok és nem igen szeretek kéziratban levő irodalmi termékeket elolvasni, de az Ön regénye elsőrangú élvezetet szerzett szépsé­geivel. Ami azonban azt illeti, hogy az én elismerésem elegendő lesz-e egv fővárosi kiadó érdeklődését felkelteni, ezt kétlem. A kiadóknak nem fontos, hogy jó-e a könyv, hanem az a fontos, hogy veszi-e a közönség. Tehát Ön azért csak tovább dolgozzon szor­Ady Endre: Tömörkény István. Pár verset hoztam le /Szegedre, hogy Tömörkény emlékére, ünnepére fölolvassam őket, ha rekedt hangon is és fölolvasni már végleg meg nem tanulva. Ezek a versek bus, háborúst, sötéít, tépett galambok, (milyenek lehetnének?) hulljanak áldozásomként Tö­mörkény sírjára. Nagy félfogadást szegek meg bus hálával és szívesen, mert, én soha többet fölolvasó asztalnál megmutatni nem akartam magamat. De Tömörkénnyel nekem pöröm van, nemakart pöröm s hogy most itt vagyok, magamra vállaltam egy ekszpiálást, mellyel nem tartoznék, s melyet fáradtan, be­tegen s bűn nélkül is olyan szívesen adok meg a nagyszerű, szép és eleven halottnak. Egy nekrológomat értették félre a született félreértők s azt akarom ezennel megint ki­kiáltani: az a magyar bölcs és művész, aki Tömörkény volt, a sziveranó volt. Mindig fáj­ni fog, hogy pompás, emberi figurája, szemé­lye nem jutott annyira közel hozzám, mint az író, a sajátságos, nagy alföldi magyar poéta. Olvasójának hűségesebb senki se volt nálam s százféle érdeklődése szinte film­munkája a szemének és agyának olykor-oly­kor majdnem elkábított. Ahogy ő látta, hall­gatta, megjelentette és megszólaltatta a ta­nyai magyart, azt csak diabóUkusnak mond­hatom, vagy Szegeden lévén: boszorkányos­nak, Háborús nézése is egészen Tömörkényi, az övé, szánó, de nem csüggedt, majdnem, fa­talista, de könnyen humoru, Irigylendőbb és hasznosabb, mint egykettőnké, kiknek az a büszkeségünk, hogy a háborút legkezdete óta átkozzuk s az emberfajtát szidjuk és gya­lázzuk. De ugy-e bölcs és jó Tömörkény István, neked mégsem lesznek idegenek és fájók az én háborús verssoraim? Hiszen alap­jában minden hűségesebb magyar sziv faj­tája és az emberi közös-kultura féltésével jár­ja a háborús kálváriát. Pár áldozati galam­bomat hadd áldozzam föl tehát a te ünnepe­den Tömörkény István, aki miért is hagytál itt olyan gyorsan és most bennünket, mikor néhányunknak nagyon kell egymás kezét fognunk? Kéfcziilé* tavaszi utazásra. (Élek-e én? — éltem-e én?) Tavasz jön, nagy útra kelek, Most minden ár elsöpr} gátját, Készítsétek az uti ládát. Szabad vagyok, szomjas vagyok iS most indultok ti is ragyogva Az Élet füttyét tul-zajongva, Gyors, finoin, szobás vonatok, Télből Tavaszba ébresztők, tik, Rómába is most készülődik, Yachját fütteti a n agyúi­éi Oook-nál jegyeztet a szegény, (Élek-e én? —, éltem-e ón?) A haliéin ják már előre „Föltámadt Jézus"-; berzenkednek. Drága nedvek és drága kedvek Kapnak csir áztató erőre, S a Tenger álmos, szép, nyugodt, Az Élet indul mindenütt És titkos, bűvös hegedűk Mindenféle nótákat pengnek S a szonáták tréfásan legnek Hopszaszák és nóták között. Bécsi valcer, gondola-dal, Nigger tánc és francia dalka, Kóló, csárdás ölelkezik 8 minden más ének szent zsivajba, A Tél megmaradótt telén (Élek-e én?, éltem-e én?) .iffitorn imiMiíniitTíiii i 1 i*mítíih i'-nrr'i'"*' Egy japán kert költözött hozzánk 8 az illatot illatok hozzák Tavaszi széltől megzavartra, v Ibolyás, nótás Nizza is, De ibolyas nótás nagyon Magyar sikok sok fehér falva, Népük künn sürög a meiőn. S az Élet édes szomjúsága Tikkaszt, kerget dalokba vágyva És mindenki ujakra készül Mámoros, megváltó vitézül S ha van baj is, segít a Nap, Jó szó, szép hit, szánt akarat S régi bajtársunk, a Remény, Csatangolnak gyönyörű dámák, Készítsétek az uti ládát, Tavasz jön, nagy útra kelek, (Élek-e én, éltem-e én?) Ady Endre,

Next

/
Thumbnails
Contents