Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-05 / 231. szám

1917. oktfibe* ő. tiMMÁGjmtsmkM Miért nincs Szegednek burgonyája, (Saját tudósítónktól:) A burgonya-ellátás egyik legnagyobb problémája a. negyedik háborús évnek. A kenyér után ez a legfonto­sabb táplálék és tízszeresen fontos ma, ami­kor kenyérben és főzelékfélékben sem bővel­kedhetünk. Amint azonban a jelek mutatják, a burgonya az idén legföljebb mint luxuscikk kerülhet az asztalokra. Be akarunk számol­ni a közönségnek* amelyet a megélhetés, va­lamint a beszerzések nehézségének ezer gondja kinoz arról, hogy miért nincs, miért nem lesz és a legjobb esetet véve alapul: hogyan lesz ellátva burgonyával a negyedik háborús évben? Az adatokat Balogh Károly, a közélelmezési hivatal vezetője bocsájtotta rendelkezésünkre, amit ezennel átadunk a nyilvánosságnak. — A hatóság — kezdte Balogh Károly — meg akarván könnyíteni Szeged lakossá­gának élelmezését, még juniusban számítá­sokat csinált arról, hogy milyen mennyiségű burgonya lenne az, amelv a városi lakosság szükségletét fedezné. Ugy számították, hogy 100.000 ellátatlan embernek havonkint és szeméi yenkin t írét kiló burgonya kell s ez tiz hóra — tiz hónap multán már itt van az uj termés — 700 vaggonnak felel meg. Nem sok ez sem, dc a háborús viszonyok között mégis megfelelő. A kötéseket juliusban meg is csináltuk a 700 vaggon burgonyára. Most kellett volna megtörténni a szállításnak, azonban a közélelmezési miniszter közbelé­pett. Megjelent a burgonyarendelet és ez föloldja a város kötéseit. A rendelet ugyanis kimondja, hogy a törvényhatóságok nem­termelőtől nem vásárolhatnak burgonyát. Mi meg nem-termelőtől vásároltunk: egy szövetkezettől. Nyomban át akartuk íratni a kötéseket a szövetkezet tagjai nevére, akkor azonban kiderült, hogy hiába, mert a ren­delet értelmében a rendelet megjelenése után a városok nem vásárolhattak. Mi megkísé­reltünk a minisztertől kivételes engedélyt sze rezni a szállításra, azonban még feleletet sem kaptunk. Ez a mi burgonvabeszerzé­sünk története. A jelenlegi helyzetről ezeket mondta Balogh Károly: — ígéretet kaptunk arra, hogv heten­kint 3 vaggon burgonyát ki fognak utalni az ellátatlan lakosság ellátására. Igaz. hogy az ígéret miajd egy hónapos, de eddig még egyetlen darab krumplit sem kaptunk. Ha azonban később mégis megkapnánk ezeket és ezután rendesen érkeznének is. havonkint és fejenkint három kilogramm knumplit szá­mitva tízezer embert tudnánk ellátni. Az el­látatlan lakosság száma azonban legalább 80.000 emberre tehető. Könnyen k'száimit­ható tehát, hogy a szükségletnek az a heti három vaggon krumpli alig egy ötödrészét fedezi. Nagy kérdés azonban: vájjon meg­kapjuk-e ezt a három vaggon krumplit is? --- Egyéb élelmiszerekkel — a krumpli­hiány következtében kétszeres fontosságú ezekről gondoskodni — szintén nem állunk valami jól. Kértünk hüvelyesekből, úgymint boi sóból, babból és lencséből 10—10 vaggon. nal. Azonban hiába minden sürgetés, még csak feleletet sem kaptunk. Nem is tartom valószínűnek, hogy egyáltalán kapjunk ezek­bő!. Éppen ezért intézkedtem, hogv megfele­lő mennyiségű káposztánk legyen legalább. Szeretném, ha télire legalább 60—80 vaggon savanyitott káposztánk lenne. Paradicsomról is kondoskodtunk; minden lehető mennyisá­gii paradicsomot befőzetünk és elraktáro­zunk. Gondoskodtunk mindezeken felül ki­sebb mennyiségű' zöldbabról, tökről, ame­lyek már szintén konzerválva és készen áll­nak. Közölte még velünk Balogh Károly, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal tói Ígéretet kapott a város arra, hogv egyszer­re a városnak több havi lisztszükségletét kiutalják. Ha ez megtörténik, a közellátásra szorulók közül azok, akiknek van pénzük és megbízhatóak, egész évi lisztszükségletüket egyszerre megkaphatják. ••••a Szaib őrmester vallomása a Mein*-pörben, (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvény­szék esküdtszéki termében tárgyaló temes­vári hadosztálybiróság szerdán végzett Meinx Walternek a Böhm Sándor szállítá­saival kapcsolatos kihallgatásával. A bűn­ügyeket ugyanis esetenkint tárgyalja le a hadosztálybiróság, minden szállítóval kap­csolatosan, külön-külön. Csütörtökön igy Szaib József és Makovetz Adolf őrmesterek­re került a sor. Pénteken kihallgatják a nagy­szabású bűnügy első tanuját, Böhm Sándort, A csütörtöki tárgyalás ismét hatalmas szen­zációval szolgált. Ujabb részletek derültek ki bialoszkurszky államrendőrségi detektív vallatási módjáról, amely — a vallomások szerint — nem mindig volt perrendszerib Szaib József tartalékos katona volt és Szegeden volt egy péküzlete, amelyet kato­nai szolgálati ideje alatt is üzemben tartott. Az ő alakja már csak azért is nagyon neve­zetes, mert a szegedi hadseregszállitási biin­íigyek éppen az ő véletlen letartóztatásával indultak meg. A letartóztatás előzménye az volt, hogy az államrendőrséget 1914 decem­berében figyelmeztették, hogy a szegedi ka­tonai raktár részére föltűnően sok szállító­levelet adnak ki. A följelentésre detektive­ket küidtek ki Szegedre, köztük Bialoszknr­szkyt. Egy éjjel a detektív bement a Korzó­kávéházba és itt meglepő jelenetnek volt a tanúja. Szaib mulatott és mulatság közben egy százkoronással gyújtott rá a szivarjára. Bialoszkurszky érdeklődni kezdett utána, megtudta, hogy Szaib a szegedi élelmezési raktárnál van. Most már minden gyorsan haladt, pár nap múlva megkezdődtek a le­tartóztatások. A csütörtöki tárgyaláson a két őrmes­tert egyelőre szintén csak Böhm szállításai­val kapcsolatosan hallgatták ki. A tárgyalá­son ők is visszavonták a nvomozás során tett vallomásaikat és mint Meinx Walter, ők is azt vallották, hogy a beismerő vallo­másokra kényszeritették őket. Elsőnek Szaib őrmestert hallgatták ki. Elmondta, hogy kényszeritették arra, hogy a szállítók ellen valljon. Nem érzi magát bünösenk. — Ki és hogyan kénvszeritette? —• kér­dezte Stössinger tárgyalásvezető. — Bialoszkurszky. Egv izben például dr. Németh Lipót államrendőrségi fogalmazó jelenlétében megpofozott — válaszolta Szaib, aki ezután elmondotta, hogv Bialoszkurszky azzal biztatta, hogy ha a szállítók elleti vaü, 48 óra alatt kiszabadul. Mikor a vallatás részletei iránt érdek­lődött a hadbíróság, Szaib elmondta, hogy egy ilyen vallatás közben. Bialoszkurszky fölhozatta a rendőrségre beteg feleségét, bár éjfél volt és a kihallgatási szoba mellett lövő szobában helyezte el. Az ajtókat azonban nyitvahagyattn és neki hallania kellett a szegény beteg asszony kétségbeesett sirdnko­sásái. Természetes, hogy amikor hallotta, mindent vallott, amit csak Bialoszkurszky akart. Igv tett beismerő vallomást; erre mondta jegyzőkönyvbe, hogv Böhm négy vaggon avas szalonnát szállított. Sőt azt is vallotta, hogy ebből a szalonnából ő a laká­sára is vitetett szappanfőzés •éliaira, holott ez sem volt igaz. Böhmtöl csak 2—-300 koro­nát kapott, borravalóul inkább. Hiszen neki nem is volt hivatalos meghatalmazása áruk átvételére. Hogy Meinx kapott-e pénzt Böhm tői, nem tudja. Soha arra utasítást nem kapott, hogy átvegye a meg nem felelő áur­kat. De ő maga egv izben Mandelnek. aki rossz sajtot akart szállitani. visszautasítot­ta áruját, holott az 1000 'koronát ígért, ha átveszi. Ügyész: Miért vallott ezzel ellenkezően a polgári bíróság előtt is? Ott igazán senki nem kényszer! thette? Szaib: Szünet közben odaiött hozzám Sebők százados, katonai ügyész ur. a temes­vári katonai ügyészség vezetője és felszólí­tott, hogy csak maradjak meg „ nyomozás során már jegyzőkönyvbe mondott hallomá­somnál. Ez nekem ugyanis csak előnyömre fog szolgálni és egyébként sem leltet sorsom­ra semmi befolyással a civilbiróság előtt tett vallomásom. Erre a figyelmeztetésre vallot­tam ugyanugy, ahogy a nvomozás során. Következett Makovetz őrmester kihall­gatása. Szintén azt állította, hogv kénysze­ritették olyan vallomásra, amelv terhelő a szállítókra nézve. Sohasem vett át silány minőségű árukat. Böbmtől mintegy 100— 200 koronát kapott, de ezt sem azért, hogy ellenszolgáltatást adjon érte. A háború ki­törése után hamarosan elhelyezték Szeged­ről s igv nem tudhatja, hogv a szegedi ka­tonai élelmezési raktárban mik történtek. Félegy körül befejezték a kihallgatáso­kat. Pénteken néhány iratot fognak felolvas­ni és ezután sor kerül Böhim kihallgatására. A tárgyalás reggel nyolc órakor kezdődik. Az antant válasza elutasító lesz. Berlin, október 4. A berni ImtelligeüZ­blatt véleménye szeriint az antant küszöbön álló válasza a pápának elutasító lesz és egy­előre lehetetlenné fog tenni minden béke­fáradozást. . . „Egy szót sem beszélni többet a békéről." Berlin, október 4. Itteni lapok jelentése szerint Hindenburg tábornagy az alberfeídi harcosok szövetségének üdvözlő táviratára az alábbi választ küldte: — Örülök, hogy az öreg harcosok a front mögött helytállanak és elősegítik, hogy tekintetünket aggodalom nélkül az ellenség felé irányíthassuk, összeszorítani a fogakat, egy szót sem beszélni többet a békéről, mig véres munkánkat be nem fejeztük ós a győ­zelmet ki nem vívtok — ez kell hogy most a német nép jelszava legyen. Belgium nyolc milliárd kárpótlást követel. Berlin, október 4. A Rotterdarnsche Cou­rant szerint Belgium nyolc milliárd hadi­kárpótlást fog követelni a németektől, öt milliárd a háború első öt hónapjában okozott pusztítások kárpótlása volna, egv milliárd annak a hadizsákmánynak értéke, amelyet a németek Belgiumból kivittek és 1640 mil­lió azoknak a kontribucióknak összege, me­lyeket a német hatóságok 1917. augusztus végéig a belga lakosságtól behajtottak. A cikket nyilván belga hivatalos körök sugal­mazták.

Next

/
Thumbnails
Contents