Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-30 / 252. szám

izégöá, 1617. október ifl. Bialoszkurszky kihalfgatása a Mein^-pörben, (Saját tudósítónktól.) A Meinx-téle nagy hadseregszállitási biinpör, amely hétfőre egész szürke eseményeket; szakértők kihallgatását igérte, (váratlanul u.i szenzációt érlelt. A hadbiróság ujabb idézésére megjelent ugyanis Szegeden dr. Czövek Sándor államrendőrségi kapitány, Németh Lipót fogalmazó és lovag Bialoszkurszky Géza detektív. Még a tárgyalás megkezdése előtt jelentkeztek dr. Slössinger Renno tárgyalásvezeíő főhadnagynál. majd dr. Dohánv Gvula ügyésznél. mire a hadbiróság intézkedett, hogy szakértők kihallgatása helyett a nyomozó közegek kihallgatása történjék meg. A hétfői tárgyalás első tanúja igy lovag Bialoszkurszky Géza államrendőrségi csoporfvezeiő-detektiv volt. Fölveszik naoionalóját: 42 éves, r. kath. vallású, nőtlen. Most megkezdődött kihallgatása, ameiv három órán át tartott egyfolytában. Az e,ső kérdést Stössinger tárgyalásvezeíő főhadnagy intézte a tanúhoz: — Igaz-e, — kérdezte, — liogy ön a Vallatásoknál erőszakos eszközöket alkalmazott? Bialoszkurszky: Kénytelen vagyok tiltakozni az ilyen állítások ellen. Húsz éve, hogv az államrendőrség szolgálatában állok, de még egyszer sem fordult elő, hogy valaha is erőszakot alkalmaztam volna. /Ezután elmondja, hogy sohasem tett semmilyen ígéretet Meinxnak és nem is fenyegette meg sohasem. Neki az igazság kiderítése a hivatása és semmi kára, vagy haszna nincs belőle, ha bármit vallanak is. Meinx előbb szemtelen volt. de később (megtört, akkor aztán folyton sirt. Tárgyalásyezető megkérdezi, mondta-e Meinxnak. hogy ő tulajdonkénen ulánustiszt? — En, — feleli Bialoszkurszky — mint államrendőrségi detektív mutatkoztam he Mfeinxnak és csak később említettem, hogy ulánustiszt voltam. Ami igaz is. mielőtt az láilamrendőrséghez kerültem volna, ulánustiszt voltam. Nem tudom azonban, hogv befolyásolhatna ez valakit abban, hogy mit mondjon el egy bűntényből. Elmondja ezután, hogv arra. hogy mi kerüljön be a jegyzőkönyvekbe, semmi befolyása nem volt. A vádlottaknak és tanukhak mindig ugyanazt mondta, mindenkit csak arra figyelmeztetett, hogy az igazat vallja. A vádlottakkal egyedül legfeljebb öt percig ha együtt volt. Ez is csak ritkán történt meg. Látta azonban, hogy Meinx azok előtt a szállítók előtt, akiktől pénzt kapott, restelkedik. akkor aztán figyelmeztette, csak mondjon el mindent bátran, hiszen most a saját érdekéről van szó. Erre panaszolta e! aztán neki Meinx, hogy öt a ..zsidók" tették tönkre. Stössinger tárgyalásvezető: Mondta-e ön valaha tiszti becsületszavára, hogy — ha Meinx a zsidó szállítók ellen vall. — három nap alatt a harctérre kerül és igy megmenekül a büntetéstől? — Ismétlem, se nem fenyegettem, sem ígéreteket nem tettein. Nem is tehettem ilyeneket. Egyébként közönséges rágalom, hogy a zsidóknak ellensége lennék. Sokkal kulturáltabb vagyok annál, hogy felekezetileg Ítéljem meg az embereket. Megállapíthatom azonban, hogv Meinx meggyőződéses antiszemita. Meinxal egyébként sohasem érintkezett szolgálati szigorúsággal. Ellenkezőleg, barátságos volt, hiszen látta, hogv egv letört emberről van szó. Nevetséges állítás, hogy ő mondta volna, hogy barátságban van őfelségével. Ezeket nem is kell megcáfolnia külön. — És azt, hogy a veszteséglistába kerülhet Meinx. ha ön akarja, mert erre önnek felhatalmazása van. mondta-e? — kérdi az elnök. — A vádlottaknak — feleli Bialoszkurszky — a mostani hadseregszállitási pörökben, ugy látom, ez a vesszőparipája. Természetes, hogy sohasem mondtam ilyeneket. A vádlottakat nem szuggerálta, erre nem is volt szükség. Szaib feleségét azért hozatta fel késő éjjel a. rendőrségre, mert ellene is gyanú merült fel. Sok ékszert, nagymennyiségű lisztet és más élelmiszereket találtak nála. Fél 12 órakor befejezte a hadbiróság Bialoszkurszky kihallgatását, akit vallomására a védők tiltakozása ellenére megesketett a hadbiróság. A megesketés ellen a védők semmiségi panaszt jelentettek be. Czövek Sándor áilamrendőrségi kapitány kihallgatása következett ezután, de a kihallgatástól később, amikor tanti kijelentette, hogy jegyzőkönyveket nem vezetett és egyéb lényeges dolgot előadni nem tud, ugy az ügyész, mint a védők elállottak. Dr. Németh Lipót rendőrfoglamazót kedden hallgatja ki a hadbiróság. ••BaNaaaaaaBaaBaaaaBBaaaaBBasaaaKaBaBaaBaaSBBaaaBaBaaaBaBaaoaBBaBBaaaaaaaBBBBBaBEBKaaBeBassaBsaaaaaaaaaK Élénk tüzérségi harc Macedóniában. BERLIN, október 29. A nagy főhadiszállás jelenti: A jmonasztlri medencében, a Cserna-hajlásban és a Vardartó/ a Doirantólg a tüzérségek élénk küzdelmet folytattak LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály^ Az orosz északi front békét követel, mert Oroszország le van győzve. Stockholm, október 29. A Pétervári Távirati Ügynökség jelenti: Kermszki az északi front parancsnokához beosztott katonai bizottság elnökétől táviratot kapott, amely többek között ezeket mondja: — Tudiuk, hogy egy Oroszország szabadságát biztosító béke most nem lehetséges.. A mai viszonyok között azonban a háború folytatása is merő képtelenség. Éppen ezért felelőségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy mialatt a harc a demokratikus békéért folyik, meg kell teremteni a háború folytatásának alapfeltételeit is. Vessetek véget az országban uralkodó fejetlenségnek, vagy pedig valljátok be nyíltan, hogy Oroszország le van győzve. , j LEGÚJABB. BERN: Hétfőre virradóra az egész olasz határt elzárták. PÁRIS (Havas-jelentés): Tegnap este számos letartóztatás és házkutatás történt. Tiltott fegyvereket lefoglaltak és vizsgálatot indítottak olyan cselekmények dolgában, amelyeknek az volt a célja, hogy a polgárháború kitörését siettesse és a polgárokat egymás ellen felfegyverezze. RaaaHSaSHBHCSH&ügi&ggajgBfei^SI ti^-ynlsirrfci csak rudakban 24,~ koronáért kapható Bokor-ílál, Vaíéria-tér BBSBSBBRBBBaSiaSinBBBaSBSiBSIt JCukae megsebesült. .< , Szombaton vdlt két hete, hogy árván maradt Kukac bandája. ÍMáv Csak igy mondjuk, liogy Kukac, noha igaz, becsületes magyar neve Urbán Lajos, a lelke legyen tehát rajta, lra vétkezünk, néhai Ráday grófnak, az egykori zsiványfogdesó szegedi kormánybiztosnak, aki reá adta ezt a tréfás nevet, még akkqrihnn, amikor Urbán Lajos, a meszszeföhlön hires cigányprímás igazi kukackorát élte. Vagyis serdülő legényke korában. Merthogy akkor is hires muzsikus volt Lajos. A fehér cipójáról és selymes fehérnépérő] hires Felső városon nem tudott senki olyan szivhezszólóan hegedülni, mint ő. Kapós is volt mindenfelé, amerre járt, Ráday gróf is ezért kedvélté és bizony sok szép hangos éjszakán a térdére ültette a gyerek prímást s ugy becézgette: — Kukackám, „Csak egy kis lány van a világon"... Azután meg: .yMaros vize folyik csendesen." Hát elég az ahhoz, hogy két diót előtt valósággal árva lett a hires Kukac-banda. A vendéglők aszta'la mellől hiába villanták fel a sóvárgó szemek a füstős (untauglich) cigánygyerekek felé, nem láfták, nem találták sehol a szeliid mosolygása Urbán Lajost. — Hát hol vanf — ldvánesiskodtak az emberek. — Hová lett a Kukac? Választ persze (hiteleset tessék gondolni) senki sem kapott, a banda minden száj legénye mintha felesküdött volna, (hallgatott ngy-e bár, mint a — sir... A világért el nem árulta volna egy sem, hogy mi történt a bandagazdával. Hej, ez nagy baj volt. iKi muzsikálja most már a régi szép magyar nótákat, lia nincs Kukac. Ki olvassa ki a mulatni akaró vendég csillogó szeméből, hogy melyik az ő nótája. Melyükkel kell megindítani a jókedvnek reg szunyókáló piros madarát. Mert csak ez az igazi, hiába. Ha ugy kod] magyarázni a cigánynak, hogy hallod-e morekám azt búzd el, amelyik ugy kezdődik, hogy: „Még azt mondják részeg vagyok"... a cigány meg adielyett, hogy nyomban keresztbe tenné a vonót, néz, bambáskodik, rákezdi, meg abban hagyja — az már nem ér semmit!... Mire ráakad az igazira, az illúzió régen kerekét old, elillan... Hanem mikor hirtelen rákacsint a primás, a vonójával lassan, .szelíden, bájosan rázendíti a folytatását is: „Pedig bort én nem is iszok... Lám, piros a liba orra... Pedig az sem mártja borba".,, az aztán teszi. Egyszerre olyan lesz a hangulat, mintha villanydrót rántotta volna meg. ^ — Dohát hová lett. a Lajos!?... Követelték a második héten. — Hová lett? Valaki eltalálta: — Ejnye nó, hát bevonult, — Bevonult? — képedt el a fiatalság, Az öregjei haragosan rántották fel a szemöldökeiket: — Nem igazi... Mondják azt az öregapjuknak. — Miért?... Hát olyan gyenge nádszál a Lajos, hogy még a regimene-orvos is alkalmatlannak minősitii. ( — Ebadta helyén, hát ki mondja, hogy alkalmatlan. A menyecskék ma is ngy néznék rá, mint egy fiatal hadi-kadettra. — De csák mikor muzsikál!... .jegyezte meg valaki Kass János vigadójában. — No no... Dehát mégis... — Hiszen öregebb ő már, mint három kadett együttvéve. — Mégis csak ugy igaz az, hogy behívták, s most vattából az Isonzónál muzsikálja a digónak a rükkwártskoncentrirungot. És ez lett az igaz.... A város két hétig téle volt a hírrel, hogy Urbán Lajos bevonult, itt hagyta a bandát, itt hagyta az ő tbüsóges vendégeit.' Elment a frontra... Hiába, .ilyen a háború. Már már belékezdtek nyugodni az em. terefk a szomorú liii'be, hogy Kukac valóbab