Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-28 / 251. szám

Szeged, 1917. október 28. DÉLM AGY ARORSZAG 9 HÍREK ocoo Fel Itália elien! A. hét legnagyobb szenzációja kétségen kivül a német haderőnek a mieinkkel együtt mindjárt az első napokon győzelmes előretö­rése az cl asz fronton. Ez az esemény a hábo­rú negyedik esztendejének immár békeváró napjain feltüzeli a fantáziát és újfent ma­gasra lobbantja a harcikedvet nemcsak az Isonzó mentén viaskodó katonáink­ban, hanem az itthonmaradt munkás lakosság között is. Nekünk és a németeknek még' nagy leszámol ónk van a hitszegő talián­nál, éppen olyan, mint volt fattyú testvéré­vel, a románnal. Harminc esztendős szövet­ségi szerződést álnokul széttépve, orvul hát­ba támadott bennünket s ezzel a. hit eserben­hagyasunkkal megihosszahbitotta a háborút, holott Itália beavatkozása idején már oly előnyös volt ránk és szövetségeseinkre nézve a hadihelyzet, hogy hamarosan kikényszerit­hettük voltra ellenségeinkből a békekötésre való hajlandóságot s ezóta az európai háború népeinek harcos fiai már újra, mint munkás, "békés polgárok egytől-egyig visszatérhettek volna családjaik körébe, régi foglalkozásaik­hoz. Hogy ez nem sikerült, sőt, hogy ,a hábo­rú még nagyobb lánggal, még szörnyűbb pusztítással és véráldozattal tovább húzódott: annak egyes-egyedül az áruló Olaszország .az oka. Megérdemelné méltó büntetését. De ha bosszúállásra emberies érzésünk nem en­ged is gondolni bennünket — mert maga Itá­lia népe nem bűnös az árulásban — annyit mégis várunk, remélünk, hogy német szövet­ségesünk támogatásával ez egyszer végre-si­került térdre kényszeritenünk hitszegő ellen­ségünket. Ha pedig Olaszország is kidől az antant oszlopaiból, akkor már elképzelhetet­len, hogy tovább húzódjék ez az emberirtó világzivatar. Az olaszok ellen megindult és Szegedi művész kiállítása Budapesten. Tarddp-Tavmig Ármint, mint festőmű­vészt-Budapesten sokkal többen ismerik, mint Szegeden. Ennek bizonyára az az oka, mert a személyében is kedves és szeretetreméltó államvasuti főmérnök a művészetével talán a kelleténél is szerényebb és nem ragad meg semmiféle alkalmat, hogy lelkének igen be­cses értékét: elsőrangú művészetét a nyilvá­nosság előtt megcsillogtassa. Az igazi művé­szek rendszerint szerény emberek. A művész­ié léik finomsága nem tűri a vásári zajt, a tör­tetést és rendszerint indcikolatlanul ki­tér az ot megillető dicséret és elismerés elől. Megelégszik azzal a nemes gyönyörrel, me­lyet az alkotás művészete nyújt neki. Sokszor ezt is aggódva fogadja: hátha a művészet délibábja játszik vele és őmaga is többre be­csüli, mint amennyit az alkotása valóban ér!... Az ilyen szubtilis lelkek azután akkor is elmaradnak a nyilvánosság kirakatától, a mikor már az ő szép művészetüknek megér­tői és becsülői ézt követelik tőle, Tátrdos-Taussig Ármin rendkívül szor­galmas és munkásember. Értékes technikai képességeivel állandóan szolgálatában áll polgári hivatásának. Sokszor éjt-nappalt egy­heti: z ve végzi teendőit s csak mikor felsza­ladni a terhes munka alól, vonul he műter­mébe, hogy áldozzon a legszebb, legértéke­sebb művészetnek: a grafika ritka intim mű­vészetének. sikerrel kecsegtető offenzíva tehát megéri a számításba vehető áldozatokat s ránk rója itthonievőkre azt a kötelességét, hogy .az of­fenzívát nekünk is támogatnunk kell a kü­szöbön levő hetedik magy.ir hadikölcsönbe n még az eddigieknél is nagyobb mértékbea való részvétellel. M T a •Fáradt ujjaimmal elfonnyadt emléke­ket, régi írásokat lapozgatok. Egyszerre egy bűbájos, elhalkult kép tüniiik elém. A kép mel­lé reszkető, elmosodó hetükkel van irva a mondás: „Ö pedig elméne a pusztába egy napi járóiföldre és elmenvén leüli egy fenyő­fa alatt és kivánja vala magában, hogy meghalna, és monda: Elég immár az én éle­tem". És alatta még (bárom halvány betű körvonalai dülÖngenek: M r a. Bágyadt, vibráló pillantással nézem a képel és lassan megelevendnek a szelíd voná­sok. Mária jön felém és forró, finom kezét nyújtja, Ujjai remegnek kissé és futó pir önti el arcát, Mária ismét itt van, mint ak­kor... Hófehér, magas homlokát hátraomló, lágy, fekete haj selymes hulláma lioritotta. Arca szép volt és szent, mint (Bottieelli Ma­donnájáé... Akkor is ősz volt, amikor megismertem Máriát. Szomorú, szürke életemnek <"> volt a szenzációja és a borús, ködös estéknek ked­ves pcézise. Lénye egyszerű volt és kereset­len; melegség, sziv és megértés áradt belőle, mintha .azért járt volna a földön, hogy feled­tesse velünk ezt a végtelen siralomházat. A mikor beszélt, szavai hal-k,zengzettel bongol­tak és kérdéseire nem mertem felelni, mint a kiirt is szégyenkezve hallgat, amikor meg­zendül a bánfa. •És miikor rám nézett... Szemében .per­zselő lángok fénycsóvája gyulladt. Sugárzó értelem szárnyalt tekintetéből és pillantása feltárta a lélek végtelenségét. Mélyen és soká néztünk mindig össze; a két delejes áram egymásba fonódott, s mintha rég elhamvadt boldogságok uj életre keltek volna ismét. Te­kintete több volt a csóknál, a szerelemnél és az arasznyi kis létnél; titokzatos mélységek­ből áradt és az örök szellem ragyogó diada­lát hirdette... Aki őt személyesen és közelebbről is­meri, az tudja csak, hogy milyen előkelő Íz­léssel és a grafika nehéz művészetéhez szük­séges modern eszközökkel berendezett műter­me van, ahol, mint a tudósok a laboratóriu­mukban, elmélyedve, visszavonulva, úgyszól­ván teljésen elzárkózva váltja valóra finom lelkének álmaik és szövögeti művészetének erejével a dicsőség selyemkoszoruját, melyet nem idehaza, hanem a kultura központjában, tehát a legilletékesebb helyen, fűznek hom­lokára elösmerő, avatott kezek. Mi itthon csak a hirét vesszük ennek a nyilvános elismerésnek s ekkor vesszük tu­domásul, hogy Tarclos-Taussig Árminban, a kedves „főmérnök" úrban elsőrangú miivész­lélek él és Tardos-Taussig Ármin Szeged művészembereinek egyik igazi büszkesége. Mindezeket abból az alkalomból kell a nyilvánosság elé hoznunk, hogy a Szent György-céh magyar amatőrök és gyűjtők egyesülete az ő művészi munkáiból Budapes­ten grafikai kollektív-kiállítást rendezett s erről az egyesületnek művészi kiállitásu fo­lyóirata a legteljesebb elismeréssel foglalko­zik, bemutatván egyszersmind a kiállított rézkarcok gyönyörű reprodukcióit is. Ha vé­gig lapozgatjuk ezt a busz oldalas folyóira­tot. és gyönyörködünk Tardos-Taussig* Ár­minnak az abban bemutatott huszonkét da­rab reprodukciójában, akkor alkotunk ma­gunknak igazi fogalmat arról az előkelő gra­fikai művészetről, mely Tardost a hasonló zsánerű művészek közé érdemes helyre emeli Ilyen volt Mária és most három enyésző, formátlan betű maradt belőle, elmosodó tér­ben. Emlékszem, csütörtök volt, amikor utol jára láttam; pénteken elment és többé nem tért vissza. Azóta én is babonás vagyok és messze lapozok a Királyok könyvétől. amiko>> nézem a Bibliát. Hereseg István. — Czernin elhalasztotta budapesti uta­zását. Gróf Czernin Ottokár külügyminiszter tudvalevően azt tervezte, hogv szombaton •— több napi tartózkodásra - Budapestre érkezik. A külügyminiszter budapesti utazá­sát közbejött fontos események miatt elha lasztotta. — Wekerle provizórikusan akarja meg­oldani a kiegyezést. A főrendiház pénzügyi bizottságában Wekerle Sándor miniszterel­nök kijelentette, hogy előde a kiegyezést Ausztriával 20 évre állapította meg. Ezt ma technikai okokból nem lehet életbe léptetni, ezért a kormány provizóriumra gondolt a kiegyezési bankszabadalom dolgában. A pro­vizóriumnak legalább másfélévesnek kell len­nie. Bejelentette még a miniszterelnök, hogy Németországgal tárgyalások folynak az egy­séges vámterület érdekében. — Az országos népegészségügyi kon­gresszus. Budapestről jelentik: Az országos népegészségügyi kongresszus szombaton dél­előtt tiz órakor folytatta tanácskozásait. Jakahffy Imre nyugalmazott államtitkár el­nöklésével. A naggyülés megnyitása után dr. Katona József, Miskolc város tiszti főorvosa a közegészségügyi közigazgatási reformjáról tartott előadást. Szükségesnek tartja áz egész közegészségügyi közigazgatás államosítását és közegészségügyi minisztérium felállítását. Javasolja külön közegészségügyi rendőrség szervezését. Dr. Szabó Sándor széke-fővám-,i tiszti főorvos a városok egészségügyéről és a heveuny-fertőző betegségekről tartott tetszés­sel fogadott előadást. — Szegedi vasutasok előléptetése. Baté István; leszámolóhiivatali felügyelőt főfel­ügyelővé. Tolnai Árpádot felügyelővé és Pndne.r Bélát főellenőrré léptették elő. s őt mint ilyent, a fővárosi művészkörök él­ösrnerik és becsülik. lA huszonkét rajz között mégkapóan szép tájképeket találunk, melyeket a mű­vész lelke nemcsak a szegedi tájakon, hanem a messze idegenben látott é.s örökített meg. Igen szépek és 'hangulatosak az Ujszegedi Tiszatöltés, a Kárpáti téli táj. Abbázia, misz­tikus 'holdfényéve!, Magányos fa, a csöndes, avaros pusztában, •Az ortkvicai viadukt alatt, Behavazott fák téli panorámában. Bospanis partjairól. Esta raynr-i tójktrti részlet cí­műek. A figurális témák között első helyen állnak a Kopenhágai halpiacon., A kirán csiak. Tabuhniányok nevezetnek. Rendkívül eredetiek Egy szegedi ház váratva, KKttssói román falu községháza, eimü rézkarcok. Tardxjs-Taussig Ármin kollektív kiállí­tása összesen 53 müvet foglalt magában. Ezek rézkarcok, ceruza rajzok, szinesrajzok, tollrajzok, szénrajzok, akvarellök voltak. Tar­dosnak ez a második nyilvános bemutatko­zása. Először 1909-ben Budapesten a műcsar­nokban rendezett nemzetközi grafikai kiállí­táson szerepelt, ahol szintén nagy sikere volt, de — mint a Gyűjtő <\ művészeti folyóirat mondja — „nem hangos sikere, mert a gra­fika intim művészet s a siker nem görögtii­zek piacon, hanem intim körben jelenik meg." Ez a mostani sikere azonban éppen elegen­dő volt arra, hogy mint kész grafikus-uiü­vészf ismerje meg Tardost a rnagj ur műértő közönség. Cserzy Mihály. r.

Next

/
Thumbnails
Contents