Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-28 / 251. szám

Szftffed, 1917. október 88. délmagyarország i £mbervaclásgat embermertíéssel. — Fordított az arány a születés és halálozás között. — /Hit mondott dr. Turcsányi. — Munkában az emberpótlás érdekében. — Amig egvoldalról szakadatlan tart az embervadászat, azalatt a másik oldalon a leglázasabban folyik a munka az embermentés érdekében. A rettenetes erőveszteséget, emberek százezreinek borzasztó pusztulását, — tudjuk jól — egyedül a következő generációból lehet pótolni. A magyar nemzet erőforrása a felnövekvő gyermekekben van; résen kell lennünk, mert az erőforrásunkat is nagy mérvben veszélyezteti az életben tartható gyermekek százezreinek korai elhalása. A születések száma, ugy abszolút, mint reletiv értelemben a három éves háború alatt teljesen felére csökkent, viszont a halandóság arányszáma jelentékenyen emelkedett. Magyarországon a háború előtt 1913-ban 735,625 gyermek született. Ez a szám a háborús évek alatt egyre fokozatosan csökkent, ugy hogy már 1915. évben csak 481,819 1916. „ 333,551 gyermek született. Továbbá amig 1913. évben 234,751 1914. évben 240,767 emberrel született több, mint amennyi meghalt, addig az 1915 évben a polgári lakosságból is már 48,482 1916. évben pedig 94,506 emberrel több halt meg, mint amennyi született. S ime most iktassuk ide azokat a szomorú adatokat is, amelyek tisztán mutatják Magyarország háborús állapotát. Amig a harctéren közel 700000 ember esett el, azalatt a polgári lakosságból 150000 emberrel több a halottak száma, mint a megszületetteké. Valamit tenni kell, égető szükségét érezzük mindannyian. Egy nagy nyilt kérdés előtt állunk, vájjon miként pótoljuk az emberhiányt, mely kétségkívül már is reá nyomta, — évtizedekre előre — „halálfejes" márkáját társadalmi életünkre. A Deuíche Gezelschaft für Bevölkerungpolitik elnöke, Wolff titkos kormánytanácsos, 1916-ban megközelítő becslést ejtett, amely szerint egész Európában 25—30 millióra tette az elesettek, nemzéstől elvontak és meg nem születtek számát. A férfihalandóság a háború után természetesen fokozódni fog, hiszen előre tudjuk, hogy a hazatértek 80 százaléka nyavalyát hoz Laza és nem lesz oly hosszú életű mint átlag. A hősi halottak mellett, a magyar nemzet (sajnos) a gyermekhalandóságban is vezet. A jövő nemzedék védelmére mindent meg kell tenni, az állam anyagi erejével és a társadalom erkölcsi segítségével. Lássuk csak, hogy a magyarországi gyermekvédelem, amely ma még meglehetősen szük korlátok között mozog, milyen erőkiíeszitésre lesz képes a jövőben, mik a hibái és hiányosságai. A gyermekvédelemnek különböző stádiumokban, különböző momentumai vannak. Első sorban meg kell védeni a még meg nem született gyermekeket s ezt igyekszünk a tuberkulózis, alkoholjzmus és a nemi bajok ellen hathatós küzdelemmel elérni; majd az anyasági biztosítás, az újszülöttnek, a csecsemőnek és végül az egy-két etc. éves gyermekek védelme által iparkodjunk az ember-pótlást elősegíteni. A népszaporodás ügye nem magánügy, hanem közérdek és közügy. Dacára ennek ma még az állani és a társadalom anyagi és szellemi lényeges támogatása nélkül kénytelen az anya gyermekét nevelni. Ezzel szemben a kész emberek életével, munkakeresetével egész anyagi berendezkedésével a háború tartama alatt. korlátlanul rendelkezik az állam érdeke. Hogy miképen iparkodnak az embervesztést pótolni és hogyan igyekszenek csökkenteni a halálozási számot, azt dr, Turcsányi Imre kir. tanácsos, a szegedi állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa a következőkben fejtette ki : — Magyarországon, az állami anya- csecsemővédelmi és gyermekvédelmi központ felállításán és irányításán kell kezdenünk, hogy hiábavaló kísérletezéssel íapogatódzással ne tecséreljünk el több energiát. Az állam vezetése alatt működne ezentúl minden hasonirányu társadalmi egyesület — amint azt tervbe vették a belügyminisztériumban. Szakvezetők irányítása és intenciói szerint működnek majd — mint egy szervezet — ami által bizonyára sikerül már az első évben 20—30000 ember életét megmenteni. — Mondhatom, hogy a háború alatt minden eshetőséget tekintetbe véve, éppen a szegény osztály gyermekei voltak azok, akik meglepő ellentálló képességét tanúsítottak a nyomor és nélkülözésekkel szemben. Szem előtt kell tartanunk, hogy mindig a szülő érdeke fölé helyezzük a gyermek érdekeit és jogait. — Az országban működő 17 menhelyben, minden más állami intézménynyel szemben, először felveszik a gyermeket, adnak az anyának szoptatási segélyt és csak azután administrálnak. ' — Nyilt csecsemővédelmet fog létesíteni a kormány és ennek fokozására az állam minden anyát szoptatási segélyben részesít. A szoptatási segélyeket legközelebbi időkben fel fogják emelni. Rövid időn belül tehát nem 10 koronát, hanem jóval többet fog kapni minden, í anya, aki saját maga táplálja csecsemőjét. — A magyar gyermekvédelmi uj rendszer tervezete már elkészült. Továbbképző tanfolyamokon tanyai szülésznőket ingyenesen taníttat ki majd az állam. Középiskolákban fogják tanitani a gyermekvédelmet, felsőbb leányiskolákban és tanitónőképzőkben a csecsemőgondozást. A szociálisan degenerálódott család gyermekét szociálisan egészséges családban helyezik el, hogy abba a családba fejlődjön bele. Igy közel 56000 gyermeket helyeztek el szerte az országban falusi és tanyai gondozó telepeken csak az utolsó években is. — A csecsemőhalandóság csökkentésére igen fontos azon intézkedés, hogy a csecsemőt a lehetőségig anyatejjel táplálják. Az anyával telepre kihelyezett csecsemők halálozása alig érte el a 10 százalékot, amig az anya nélkül elhelyezettek a 20 százalékot is felülhaladták. A magyar gyermekvédelem nem lehet bürokratikus, mert hiszen a legkülömbözőbb individiumok képezik anyagát, pszihikai fejlődésükkel számolni kell, ugy a családoknál való elhelyezésnél, mint a nevelési eljárásoknál. — Á hadi árvák az állami gyermekvédelem hatáskörébe fognak tartozni. A belügyminisztérium gyermekvédelmi és az Országos Közélelmezési osztály egyetértőleg a szegénysorsu, veszélyeztetett gyermekek egészsége érdekében, gondoskodnak megfelelő gyermektáplálékról. A jövőre vonatkozó tervek, intézkedések mihamarabbi megvalósulását mindannyian kívánjuk és elvárjuk. De vannak hibák, amelyeken minden nagyobb enkétezés nélkül is segíthetnének, amelyek csupán hivatalos copf jelleget viselnek magukon, de nagy mérvben nehezítik meg a gyermekek életben maradását, íme mindennél jobban bizonyítja ezt a következő eset: Tanyai leány jön, kórodai gyermekágy után az állami menhelyre. Csecsemője közepesen fejlett és táplált, minden szervi elváltozás nélkül. A csecsemőt anyjával együtt felveszik. Most jön az administració. Ki a gyermek apja ? A leány-anya tagadja, (sok esetben valóban nem is ismeri, nevét sem tudja) mire beírják a megfelelő rubrikába: a természetes apa ismeretlen. Tehát tartásdíjért nem perelhető. Ám kit terheljenek meg vele ? Következik másodsorban az anya. ő jelenleg munka és keresetképtelen, egyébként is otthon háztartásbeli leány volt. Ha sem az apa sem az anya nem tartja, ugy jöjjenek a nagyszülők. Kutatnak vagyoni helyzetük után s ha fizetőképesek, ugy kiróják rájuk a megfelelő dijat, amit kérlelhetetlenül behajt a kincstári illetékes közeg. Ilyen torturán megy keresztül egy szegény megejtett leány-anya, akkor, amikor már — ismétlem — felvették gyermekét állami tartásra. Ettől a jelentéktelennek látszó szekatúrától való félelmében sok leány-anya nem adja gyermekét menhelyre. Inkább reá bizza a nagyszülőre, vagy a rokonra, aki — valjuk meg őszintén — nem igen törődik „a fattyuval", sok esetben elősegítve annak korai pusztulását. Másik eset. Móra József 2 éves gyermek felvétetik a gyermekmenhelyre. Kórkép : 2 éves kora dacára súlya és nagysága 8 hónapos gyermeknek felel meg. Testének felszínén elszórtan schrofulótikus kiütések. Az angolkór összes tünetei nagy mérvben mutatkoznak rajta. Az orvos odaadó szeretettel ápolja a gyermeket, napról nagra gyöngéd remegéssel figyeli, miként gyarapszik grammonként súlyban. Végre jó táplálás és orvosi kezelés után kihelyezték a gyermeket falusi telepre. Alig telik el 4 hét, már is visszahozza a nevelőszülő azzal, hogy nem birja tartani „olyan ványadt és beteges a szegény lelkem." A kis Móra Józsefet igy restituálják a menhelyen. De a kórkép már a következő : Lesoványodott, testén elszórtan rüh — atkák folytán felkapart pörkök, a jobb tüdő fölött tompa kopogtatási hang. Mellhártya gyulladás. Ilyen eset számtalan van. A jó tartásdijakért, lelketlen nevelőszülők gyermeket kérnek ki, akiket egyszer már a gondos orvosi kezelés talpra állított: de csakhamar az egészségeset elesett, gyenge, piszkos, beteg gyermekké teszik. A menhely ilyen formán nem más, mint egy óriási gyermekkórház, ahol a legsúlyosabb tuberkulotikus, rachitikus, és más beteg gyermekek vannak elhelyezve. A szaktanfolyamokon kiképzett védőnők nemcsak városokban, de falvakban és tanyákon is ellenőriznék a nevelőszülőre bizott gyermeket, tanitónők, óvónők, intelligens úrasszonyok járnák be a telepeket, akárcsak Németországban s a tanácsok mellett sok esetben kellő orvosi segélyről is gondoskodnának. Itt van reájuk égető szükség. Ezekkel a sokszor visszás hangulatot keltő esetekkel szemben azonban vannak kedvesek és megkapóak is. Varga Ferencné 10 — 12 éves koráig nevelt egy reá bizott gyermeket, amikor is azzal a kéréssel jött be az intézetbe, hogy minden ingatlan birtokát reá iratja a neveltre. Nyolc tiz év alatt olyannyira összeszokik egymással a nevelőszülő és a gyermek, hogy többé elválhatatlanokká lesznek. A védőnők szerepére vállalkozó urinők számára vándor-előadásokat kell tartani szerte az országban. Az állam már gyéren, a Stefánia szövetség egyes helyeken — hat heti, 3 hónapi — gyermekápolónői kurzusokat tart, aránylag jó eredménnyel. Magyarország mindeddig, alig 15—20 milliót áldozott csupán, a gyermekvédelemre. A többtermélés előmozdításáért kell hogy a rendes anyagi támogatás a gyermek születése előtt egy hónappal kezdődjék és 3 hónappal a gyermek születése után folytatódjék. Mindezért csupán 4 korona segélyt kell számitanunk. Hozzávetőleg ha a háborút követő években 500 ezerre tesszük az évi születéseknek számát, ugy körülbelül 100 ezerre tehetjük azoknak az anyáknak számát, akik a segélyre rászorulnak. És itt számításba vettük a cselédeket, a napszámosokat, a kisjövedelmű embereket, ami által bizonyára százezernél is többre kell becsülnünk a segélyre szorultak számát. Az emberpótlás érdekében, szeretnék még egy körülményre élénken reá világitani. A korai házasságot kell lehetővé tennünk és eltörülni azt a ferde helyzetet, melyre precedenst maga az állam ad. Intézkedéseivel sokszor a szellemileg és anyagilag magasabb kvalitású egyéneket arra szorítja, hogy ne házasodjanak (katonatisztek) avagy később házasodjanak, holott épen ezzel a saját testébe vág. Korai jó jövedelemhez kell juttatni az embereket és kedvezményt kell nyújtani a családalapításra. Hogy életrevalóbb és egységesebb legyen az ujabb generáció, ne pedig satnya és csenevész, minden házasulandó kötelező orvosi vizsgának vesse alá magát. Ez aktustól egy percre sem szabad rettegnünk, mert ez korántsem csökkenti majd a házasságok számát, csu-