Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-02 / 228. szám

Szeged, 1917. október % DMMáGYABOESZÁé A Tömörkény-matiné. Három (hónapja alakult meg a Szegedi Újságírók Egyesülete. Az alakulásnak nem szereplési törekvés volt a célja, sem az, hogy eggyel szaporitassék a kelleténél több egyesület száma, hanem a magára hagyott újságírók ugy találták, hogy szükségük van a szociális szervezkedésre, ügyes-bajos dolgaiknak kari uton való intézésére. Ám nem ez volt kizárólag az alakulás célja. Az újságírók, akik éjjel-nappal a közönség szolgálatában állnak és akiknek az a feladatuk, hogy a nagy nyilvánosságot képviseljék, arra az elhatározásra jutottak, hogy ennek a fészket adó városnak a kulturáját, nem különkülön, hanem egyesületire tömörülve, szolgálják az eddiginél is intenzivebb módon, szemmel láthatóan és a fanatikus hitnek cselekvő erejével. Szeptember végén, a nyárutói vasárnapon lépett a Szegedi Újságírók Egyesülete első Ízben a közönség elé. Minden különösebb emóció, harsány hangú kürtölés és dobszó nélkül történt meg a bemutatkozás. Tömörkény István halhatatlan, szüztiszta nevével ékesítve bontotta ki a kultúra lobogóját és amikor idézte annak a nagy magyar írónak nemes emlékezetét, akinél hűségesebben, őszintébben, csöndesebben és becsületesebben ezt a nagy magyar, alföldi várost nem szerette senki jobban, akkor nemcsak a köteles, elengedhetetlen kegyeletnek tett áhítatos érzéssel eleget, de egyben hitvallást tett arról is, hogy az ő nyomdokait törekszik követni a város szeretetében, hűséges szolgálatában és kultúrája fényének emelésében. Az az újságírói gárda, amely a Szegedi Ujságfrók Egyesületiéi alkotja, az élő Tömörkény Istvánra ugy tekintett fel mindig, mint a követésre érdemes és méltó kartásra, aki nemcsak magának szerzett, tiszteletet, de az újságírás mesterségnek is. És haló porában a hála ritka drágakövének tiszta érzésével veszi .körül a korán elköltözöttet, aki művésze volt az írásnak és abban is művész volt, hogy mint kell a metier részére megszerezni a közönség értékét képviselő megbecsülését. Az emlékünnepély a Korzó-mozi helyiségében folyt le. Tizenegy órára megtelt a tágas helyiség. Aki csak a kultura szempontjából számottevő ebben a városban, akinek egy szemernyi érzéke is van irodalom, művészet iránt és akinek az arcát akárcsak egyszer is megcsapta az a pormentes, tiszta'levegő, ami Tömörkény kincses értékű írásaiból kiáradt, az mind jelen volt a kegyeletnek ezen a szépséges ünnepén. iA multak generációja összevegyült a mai idők embereivel, igondterhes, redős homlokú öregek együvé sereglettek a jövendő reménységeivel, az ifjúság tüzes é« akarásra kész képviselőivel és Tömörkényre, a nagyok-nagyjára, mindanynyiunk büszkeségére a bánat csöndes melankoliájával gondoltak. És áhítatos figyelemmel, a gyönyörűség néma megnyilatkozásával hallgatták azokat, akik hangot adtak Tömörkény egyedülvalóságának, .halhatatlanságának.. Az emlékünnepélyt Pásztor József, a Szegedi Újságírók Egyesületének elnöke vezette be. Pár szóban megemlékezett az .Egyesület céljairól, törekvéseiről és a szegedi újságírók összeségének nevében köszöntötte a közönséget, mint a Szegedi Újságírók Egyesülete szeretettel invitált és szívesen látott vendégeit. Ezután Móra Ferenc lépett a pódiumra, a közönség elé és olvasni kezdte azokat a szívbéli sorokat, amelyekben a festő palettáján található ragyogó színek sokaságával festette meg Tömörkény élethű portréját. (Nemcsak az íróét, sem nem kizárólag az újságíróét, vagy a kuífurmunkásét, hanem az egész ember felejthetetlen lényét. Sem szépítve, sem rútítva állította elibénk Tömörkény alakját, hanem minociózus gonddal ugy mutatta gondolkozását, szívbéli megnyilatJjozásait, a széliért és jóért lelkesülni tudó lelkének hevületét és agyának lendületét, szokásait, egyszerűségét, alázatos szerénységét és kifinomult lelki tulajdonait, hogy az idegen. aki sosem látta, sosem .hallotta Tömörkény Istvánt, az teljes megismerést szerezhetett az ő emberi és írói és újságírói mivoltáról. Lelkes, elismerést, és tetszést bizonyító tapsok jelezték értékes irásmüvészettel megírt emlékezésének nagy és közvetlen hatását. Újlaki Antal volt a következő emlékező Tömörkényről, mint újságíróról mondott el néhány kedves és intim történetet, a melyek nemcsak Tömörkényre jellemzőek, hanem a korra is, amiben előfordultak. Szívesen, elevenen és vonzóan megirt történetek ezek, amelyek Tömörkény kiapadhatatlan humorát éppen ugy jellemzik, mint kötelességtudását és újságírói kvalitásait. Újlaki ismeri a szegedi újságírás kezdőkorát és látó szemmel látja .benne mindazokat az epizódokat, a melyek érdekesek és tanulságosak. Nagy tetszéssel találkozott a felolvasása. •A magyar irodalomnak egyik kitűnősége és reprezentánsa: Kabos Ede volt a harmadik méltató. Strófák Tömörkény Istvánról cimet viseli a méltató felolvasása. Ragyogó tollal, az emberismerő művészetével, a kutató eszme kiválóságával megirt tanulmány az övé, amelyben elsőbben is azzal foglalkozik, hogy honnan van az, hogy a legillatosabb virágok, a legzamatosabb gyümölcsök Szeged kertjéből kerülnek a magyar irodalom asztalára. És amikor megadja az elmés feleletet, röviden érinti a magyar irodalom két nagy fellendülését, majd rátér Tömörkény jellemzésére. A szobrász-művész biztosságával, tömören, beszédesen és az élethűségnek ritka bravúrjával faragja ki szavakból Tömörkény reliefjét. Nincs ebben egy disharmonikus vonás, egy görbe vonal, csak a látnitudásnak, az igaz felismerésnek biztos megnyilatkozása. És amikor keresi Tömörkény Istvánban az írót, rátalál és magyarázatát is adja, hogy iaiMM»Haa»MaiiaasHsasHaesasB0!e»«aK«í«,j asaaaai (Saját tudósítónktól.) Hétfőn folytatta a temesvári cs. és kir. hadosztálybiróság a szegedi törvényszék esküdtszéki termében a megvesztegetéssel, :salással, ajándék')., elfogadásával, hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolt Meinx Walter élelmezési főhadnagy kihallgatását. Ez a kihallgatás egyre érdekesebbé válik és egyre több világot vet arra, hogyan vallatott lovag Bialoszkursz'ky Szegeden. A közönség még mindig nem mutat érdeklődést a tárgyalás iránt, hétfőn például egyetlen hallgatója sem volt a tárgyalásnak. A hétfői tárgyaláson, miután íMeinx Wjalter előzőlég tudvalevőleg visszavonta a nyomozás során tett vallomásait, a nyomozó közegek vallatási módjának részletei iránt érdeklődött a hadbiróság. Stössinger Benno főhadnagy, tárgyalásvezető föltette a kérdést; — Rendben van, önt kényszeritette a rendőrség beismerő vallómásra. De honnan vette a rendőrség a számokat? Például 'azt, hogy Böhm két vaggon kukoricával szállított kevesebbet, mint amennyit azután számlázott? — A lovag engem kérdezett és én mindenre igennel feleltem — válaszolta a főhadnagy. — S hogyan kérdezte a detektív, erőszakosan? — - kérdi most a tárgyalásvezető. Meinx a kérdésre igy válaszolt; — Nem, azt nem mondhatom. Á lovag azt mondta: „Nézze, kedves tiszt ur, Böhm nem szállított két vaggon kiikricávaí kevesebbet? — De honnan vette épen a kétí vaggont? — A számlákat nézte, abból kérdezett. mi úton-módon talált rá. Hogy Tömörkény hozzáegyszerüsödött a parasztjaihoz és ugy beszélt, ugy hallgatott, mint. azok. (Hogy a magyar ember kurta beszédét, hosszú hallgatását, nyitott (eszmét, csukott száját, komoly gondolkodását és derűs bölcsességét, mindent meglátó és semmin sem csodálkozó természetét olyannak mutatta, aminő valóban. És rátalál maga magában is, magvarok könnyes szemében, szegedi emberek büszkeségében, szegedi asszonyok, hálájában. És végül már nem is keresi, mert itt van ö kőztünk és tovább fog ittmaradni, élni, mint mi valamennyien... A koszorufonás és a kcszorutevés az elhunyt homlokára, nagy hatással volt a közönségre, amely kitörő lelkesedéssel ünnepelte az írót, Tömörkény István szerető és szeretett pályatársát, és megértő méltatóját. .Most Ady (Endre következett a lelkes méltatól? között. Csodaszép szavakban hódoh Tömörkény nagyságának, hirdette, hangoztatta kivételes értékét, helyét a magyar irodalomban. <Egy pár mondat volt az egész, de Lenne volt Ady lelke, szive a szavakban. Beíegen jött le a nagy poéta, de lejött, hogy hitet tegyen Tömörkény nagysága mellett és eloszlasson egy téves föltevést, amit némelyek belemagyaráztak egyik Tömörkényről szóló írásába- Majd gyönyörű lírájának ujabb és gazdag terméseiből olvasott fel egy csokorra valót. A titok cfr.lt, Emlékezés egy nyár éjszakára, Készülés tavaszi utazásra és A megcsúfolt ember cimü remekbe készült költeményeit mondta el, igaz gyönyörűségére a hallgatóságnak, amely nagy poétát megillető módon tapsolta és ünnepelte Ady Endrét. Meghatóan szép és értékesen uivós volt a Tömörkény-ünnepély. A Szegedi Újságírók Egyesületé-nek meg lehet minden joga arra I a feltevésre, hogy bemutatkozása a közönség I tetszésével és megelégedésével találkozott... :sssa>MMHaa«MMaa«>nacMgas*acitBa!isiH!9sii«ii*«e)iiiaB Elmondta ezután Meinx, hogy azért hagyott mindent a detektivre. mert olyan lelkiállapotban volt, hogy nem tudott másképen cselekedni. Valószínűnek tartja, hogy Bialoszkürszky szuggerálta őt. Bialoszkurszky ígéreteket tett neki és fenyegetőzött. Azt mondta, hogy neki jóbarátja a trónörökös és ha akarja, pár nap alatt a harctérre fog kerülni, amivel elkerüli a büntetését1. És azt is mondta, hogy olyan felhatalmazása van a minisztertől, hogy akit akar, azt fölveheti a vesziteséglistáa. S erősítette, hogy neki gondja lesz rá, hogy ő. Meinx bekerüljön a veszteségliistába. Stössinger tárgyalásvezető: Az egész csak ennyi volt és ön elhitte ezt és ez hatott önre? — Igen. Olyan lelkiállapotban voltam, hogy ez nem Is lehetett másként. A lovag ezenkívül nekem mint szolgálatonkiviili ulánusíőhadnagy mutatkozott be és különös súlyt tulajdonítottam a szavának. Ezután áttértek a részletek tárgyalására. A tárgyalásvezető kérdést intézett Meinxhoz, högy miiért kért 10.000 koronát Behintő! nem szállított árukért, ram el vekről nyugtázott számlákat is kért és kapott. Meinx elmondja, hogy 2—3000 korona kiadása volt legénységi élelmezésre, amire nem volt födözete. A 10.000 koronát igy, ami fiktív számlák által a pénztárban javára maradt. a födözetlen kiadásokra akarta-fölihasználni. Amikor a szállítóktól ajándékokat kapott, a födözetlen kiadásokat ezekből fizette. Bár ekkor födözetlen kiadása csak 2—3000 korona volt, azért vett föl több pénzt, mert számított arra, hogy lesz még trbb ilyen födözetlen kiadása is. A póazt egy db vént Hogyan vallatott Bialoszkürszky Szegeden. — A meinx pör uj szenzációi. —