Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-02 / 228. szám

Szeged, 1917. október % DMMáGYABOESZÁé A Tömörkény-matiné. Három (hónapja alakult meg a Szegedi Újságírók Egyesülete. Az alakulásnak nem szereplési törekvés volt a célja, sem az, hogy eggyel szaporitassék a kelleténél több egyesület száma, hanem a magára hagyott újságírók ugy találták, hogy szükségük van a szociális szervezkedésre, ügyes-bajos dol­gaiknak kari uton való intézésére. Ám nem ez volt kizárólag az alakulás célja. Az újságírók, akik éjjel-nappal a közönség szol­gálatában állnak és akiknek az a feladatuk, hogy a nagy nyilvánosságot képviseljék, arra az elhatározásra jutottak, hogy ennek a fész­ket adó városnak a kulturáját, nem külön­külön, hanem egyesületire tömörülve, szol­gálják az eddiginél is intenzivebb módon, szemmel láthatóan és a fanatikus hitnek cselekvő erejével. Szeptember végén, a nyárutói vasár­napon lépett a Szegedi Újságírók Egyesülete első Ízben a közönség elé. Minden különö­sebb emóció, harsány hangú kürtölés és dob­szó nélkül történt meg a bemutatkozás. Tö­mörkény István halhatatlan, szüztiszta nevé­vel ékesítve bontotta ki a kultúra lobogóját és amikor idézte annak a nagy magyar író­nak nemes emlékezetét, akinél hűségesebben, őszintébben, csöndesebben és becsületeseb­ben ezt a nagy magyar, alföldi várost nem szerette senki jobban, akkor nemcsak a kö­teles, elengedhetetlen kegyeletnek tett áhíta­tos érzéssel eleget, de egyben hitvallást tett arról is, hogy az ő nyomdokait törekszik kö­vetni a város szeretetében, hűséges szolgála­tában és kultúrája fényének emelésében. Az az újságírói gárda, amely a Szegedi Ujságfrók Egyesületiéi alkotja, az élő Tö­mörkény Istvánra ugy tekintett fel mindig, mint a követésre érdemes és méltó kartásra, aki nemcsak magának szerzett, tiszteletet, de az újságírás mesterségnek is. És haló porá­ban a hála ritka drágakövének tiszta érzésé­vel veszi .körül a korán elköltözöttet, aki mű­vésze volt az írásnak és abban is művész volt, hogy mint kell a metier részére megszerezni a közönség értékét képviselő megbecsülését. Az emlékünnepély a Korzó-mozi helyi­ségében folyt le. Tizenegy órára megtelt a tágas helyiség. Aki csak a kultura szempont­jából számottevő ebben a városban, akinek egy szemernyi érzéke is van irodalom, mű­vészet iránt és akinek az arcát akárcsak egy­szer is megcsapta az a pormentes, tiszta'le­vegő, ami Tömörkény kincses értékű írásai­ból kiáradt, az mind jelen volt a kegyeletnek ezen a szépséges ünnepén. iA multak generá­ciója összevegyült a mai idők embereivel, igondterhes, redős homlokú öregek együvé se­reglettek a jövendő reménységeivel, az ifjú­ság tüzes é« akarásra kész képviselőivel és Tömörkényre, a nagyok-nagyjára, mindany­nyiunk büszkeségére a bánat csöndes melan­koliájával gondoltak. És áhítatos figyelem­mel, a gyönyörűség néma megnyilatkozásá­val hallgatták azokat, akik hangot adtak Tö­mörkény egyedülvalóságának, .halhatatlansá­gának.. Az emlékünnepélyt Pásztor József, a Szegedi Újságírók Egyesületének elnöke ve­zette be. Pár szóban megemlékezett az .Egye­sület céljairól, törekvéseiről és a szegedi új­ságírók összeségének nevében köszöntötte a közönséget, mint a Szegedi Újságírók Egye­sülete szeretettel invitált és szívesen látott vendégeit. Ezután Móra Ferenc lépett a pó­diumra, a közönség elé és olvasni kezdte azokat a szívbéli sorokat, amelyekben a festő palettáján található ragyogó színek sokasá­gával festette meg Tömörkény élethű portré­ját. (Nemcsak az íróét, sem nem kizárólag az újságíróét, vagy a kuífurmunkásét, hanem az egész ember felejthetetlen lényét. Sem szé­pítve, sem rútítva állította elibénk Tömör­kény alakját, hanem minociózus gonddal ugy mutatta gondolkozását, szívbéli megnyilat­Jjozásait, a széliért és jóért lelkesülni tudó lel­kének hevületét és agyának lendületét, szo­kásait, egyszerűségét, alázatos szerénységét és kifinomult lelki tulajdonait, hogy az ide­gen. aki sosem látta, sosem .hallotta Tömör­kény Istvánt, az teljes megismerést szerezhe­tett az ő emberi és írói és újságírói mivoltá­ról. Lelkes, elismerést, és tetszést bizonyító tapsok jelezték értékes irásmüvészettel meg­írt emlékezésének nagy és közvetlen hatását. Újlaki Antal volt a következő emlé­kező Tömörkényről, mint újságíróról mon­dott el néhány kedves és intim történetet, a melyek nemcsak Tömörkényre jellemzőek, hanem a korra is, amiben előfordultak. Szí­vesen, elevenen és vonzóan megirt történetek ezek, amelyek Tömörkény kiapadhatatlan hu­morát éppen ugy jellemzik, mint kötelesség­tudását és újságírói kvalitásait. Újlaki ismeri a szegedi újságírás kezdőkorát és látó szem­mel látja .benne mindazokat az epizódokat, a melyek érdekesek és tanulságosak. Nagy tet­széssel találkozott a felolvasása. •A magyar irodalomnak egyik kitűnősé­ge és reprezentánsa: Kabos Ede volt a har­madik méltató. Strófák Tömörkény Istvánról cimet viseli a méltató felolvasása. Ragyogó tollal, az emberismerő művészetével, a kutató eszme kiválóságával megirt tanulmány az övé, amelyben elsőbben is azzal foglalkozik, hogy honnan van az, hogy a legillatosabb vi­rágok, a legzamatosabb gyümölcsök Szeged kertjéből kerülnek a magyar irodalom aszta­lára. És amikor megadja az elmés feleletet, röviden érinti a magyar irodalom két nagy fellendülését, majd rátér Tömörkény jellem­zésére. A szobrász-művész biztosságával, tö­mören, beszédesen és az élethűségnek ritka bravúrjával faragja ki szavakból Tömörkény reliefjét. Nincs ebben egy disharmonikus vo­nás, egy görbe vonal, csak a látnitudásnak, az igaz felismerésnek biztos megnyilatkozá­sa. És amikor keresi Tömörkény Istvánban az írót, rátalál és magyarázatát is adja, hogy iaiMM»Haa»MaiiaasHsasHaesasB0!e»«aK«í«,j asaaaai (Saját tudósítónktól.) Hétfőn folytatta a temesvári cs. és kir. hadosztálybiróság a sze­gedi törvényszék esküdtszéki termében a megvesztegetéssel, :salással, ajándék')., el­fogadásával, hivatalos hatalommal való vis­szaéléssel vádolt Meinx Walter élelmezési főhadnagy kihallgatását. Ez a kihallgatás egyre érdekesebbé válik és egyre több vilá­got vet arra, hogyan vallatott lovag Bialosz­kursz'ky Szegeden. A közönség még mindig nem mutat érdeklődést a tárgyalás iránt, hét­főn például egyetlen hallgatója sem volt a tárgyalásnak. A hétfői tárgyaláson, miután íMeinx Wjalter előzőlég tudvalevőleg visszavonta a nyomozás során tett vallomásait, a nyomozó közegek vallatási módjának részletei iránt érdeklődött a hadbiróság. Stössinger Benno főhadnagy, tárgyalásvezető föltette a kér­dést; — Rendben van, önt kényszeritette a rendőrség beismerő vallómásra. De honnan vette a rendőrség a számokat? Például 'azt, hogy Böhm két vaggon kukoricával szállí­tott kevesebbet, mint amennyit azután szám­lázott? — A lovag engem kérdezett és én min­denre igennel feleltem — válaszolta a főhad­nagy. — S hogyan kérdezte a detektív, erő­szakosan? — - kérdi most a tárgyalásvezető. Meinx a kérdésre igy válaszolt; — Nem, azt nem mondhatom. Á lovag azt mondta: „Nézze, kedves tiszt ur, Böhm nem szállított két vaggon kiikricávaí keve­sebbet? — De honnan vette épen a kétí vaggont? — A számlákat nézte, abból kérdezett. mi úton-módon talált rá. Hogy Tömör­kény hozzáegyszerüsödött a parasztjaihoz és ugy beszélt, ugy hallgatott, mint. azok. (Hogy a magyar ember kurta beszédét, hosszú hall­gatását, nyitott (eszmét, csukott száját, ko­moly gondolkodását és derűs bölcsességét, mindent meglátó és semmin sem csodálkozó természetét olyannak mutatta, aminő való­ban. És rátalál maga magában is, magvarok könnyes szemében, szegedi emberek büszke­ségében, szegedi asszonyok, hálájában. És vé­gül már nem is keresi, mert itt van ö kőz­tünk és tovább fog ittmaradni, élni, mint mi valamennyien... A koszorufonás és a kcszoru­tevés az elhunyt homlokára, nagy hatással volt a közönségre, amely kitörő lelkesedéssel ünnepelte az írót, Tömörkény István szerető és szeretett pályatársát, és megértő mélta­tóját. .Most Ady (Endre következett a lelkes méltatól? között. Csodaszép szavakban hó­doh Tömörkény nagyságának, hirdette, han­goztatta kivételes értékét, helyét a magyar irodalomban. <Egy pár mondat volt az egész, de Lenne volt Ady lelke, szive a szavakban. Beíegen jött le a nagy poéta, de lejött, hogy hitet tegyen Tömörkény nagysága mellett és eloszlasson egy téves föltevést, amit néme­lyek belemagyaráztak egyik Tömörkényről szóló írásába- Majd gyönyörű lírájának ujabb és gazdag terméseiből olvasott fel egy csokorra valót. A titok cfr.lt, Emlékezés egy nyár éjszakára, Készülés tavaszi utazásra és A megcsúfolt ember cimü remekbe készült költeményeit mondta el, igaz gyönyörűsé­gére a hallgatóságnak, amely nagy poétát megillető módon tapsolta és ünnepelte Ady Endrét. Meghatóan szép és értékesen uivós volt a Tömörkény-ünnepély. A Szegedi Újságírók Egyesületé-nek meg lehet minden joga arra I a feltevésre, hogy bemutatkozása a közönség I tetszésével és megelégedésével találkozott... :sssa>MMHaa«MMaa«>nacMgas*acitBa!isiH!9sii«ii*«e)iiiaB Elmondta ezután Meinx, hogy azért hagyott mindent a detektivre. mert olyan lelkiállapotban volt, hogy nem tudott más­képen cselekedni. Valószínűnek tartja, hogy Bialoszkürszky szuggerálta őt. Bialoszkur­szky ígéreteket tett neki és fenyegetőzött. Azt mondta, hogy neki jóbarátja a trónörö­kös és ha akarja, pár nap alatt a harctérre fog kerülni, amivel elkerüli a büntetését1. És azt is mondta, hogy olyan felhatalmazása van a minisztertől, hogy akit akar, azt föl­veheti a vesziteséglistáa. S erősítette, hogy neki gondja lesz rá, hogy ő. Meinx bekerül­jön a veszteségliistába. Stössinger tárgyalásvezető: Az egész csak ennyi volt és ön elhitte ezt és ez hatott önre? — Igen. Olyan lelkiállapotban voltam, hogy ez nem Is lehetett másként. A lovag ezenkívül nekem mint szolgálatonkiviili ulá­nusíőhadnagy mutatkozott be és különös súlyt tulajdonítottam a szavának. Ezután áttértek a részletek tárgyalásá­ra. A tárgyalásvezető kérdést intézett Meinx­hoz, högy miiért kért 10.000 koronát Behin­tő! nem szállított árukért, ram el vekről nyug­tázott számlákat is kért és kapott. Meinx elmondja, hogy 2—3000 korona kiadása volt legénységi élelmezésre, amire nem volt födözete. A 10.000 koronát igy, ami fiktív számlák által a pénztárban javára ma­radt. a födözetlen kiadásokra akarta-fölihasz­nálni. Amikor a szállítóktól ajándékokat ka­pott, a födözetlen kiadásokat ezekből fizette. Bár ekkor födözetlen kiadása csak 2—3000 korona volt, azért vett föl több pénzt, mert számított arra, hogy lesz még trbb ilyen födözetlen kiadása is. A póazt egy db vént Hogyan vallatott Bialoszkürszky Szegeden. — A meinx pör uj szenzációi. —

Next

/
Thumbnails
Contents