Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-27 / 250. szám

fzeged, 1917. október * ÚÉjLMAGYÁRQRSZÁÜ ww^iijULinin .«"jn' . "in no muri un ~ r ~ n 1111. imiim III irnyrn~iii n ii tl II.hii ~~n un nini'NN 1 i in • n _ -r -T-.*.,-^,., , j —.^Lpg H»II wn»n f\ munkapárt leszavazta a kormányt, — Tisza interpellált a bácsmegyei alispán és főjegyző felfüggesztése miatt. Ugrón belügyminiszter válaszát nem vették tudomásul. — (Budapesti tudósítónk telefónjclmtése.) A képviselőház péntek délutáni ülésén várat­lan és szenzációs esemény történt. Gróf Tissa István sürgősen meginterpellálta Ugrón belügyminisztert a bácsmegyei alispán és főjegyző felfüggesztése miatt. Az interpellá­cióra nyomban válaszolt Ugrón, válaszát azonban Tisza replikája után a munkapárti többség nem vette tudomásul és ezzel le­szavazta a kormányt. Az érdekes ülésről az alábbi részletes tudósításban számolunk be: Délután valamivel négy óra előtt nyi­totta meg Szász Károly elnök az ülést. Be­jelenti, hogy gróf Tisza Istvánnak sürgős in­terpellációra adott engedélyt a bácsmegyei alispán és főjegyző felfüggesztése ügyében. Az interpellációra hat órakor térnek át. Hét órakor megszakítják az ülést, hogy összeül-' ihessen Hegedűs Lóránd ügyében az össze­férhetetlenségi zsűri. Az elnöki bejelentés után a Ház a har­madszori olvasásban is elfogadta az indem­nitási javaslatot, majd a horvát pénzügyi egyezményről szóló javaslatot terjesztette be Miinich Kálmán előadó. A Ház a javasla-. tot általánosságban és részletéiben is elfo­gadta, Münicih Kálmán előadó ezután a köz­szolgálati alkalmazottak háborús segélyérő! szóló javaslatot ismertette és elfogadásra ajánlotta. Hindy Zoltán volt az első felszó­laló a javaslathoz. Azelőtt tisztviselő volt és kötelességének tartja, hogy a tisztviselők ér­dekében szót emeljen. A tisztviselők eddig csak görnyedtek az igában, itt van már az ideje, hogy végre kárpótlásban részesülje­nek azért a sok szenvedésért és nyomorért, amelyet a negyedféléves háborúban eddig panasz nélkül viseltek. A tisztviselők érde­kei eddig, mindig politikai torzsalkodás ál­dozatai lettek. Meg kell alkotni már az in­tézményes status-rendezést. Preszly Elemér elismeréssel adózik a tisztviselőknek, örül, hogy a kormány gondjukat viseli és köszö­netet mond ezért. A javaslatot elfogadja. Az elnök a vitát ezután megszakítja és rátérnek Tisza interpellációjának tárgyalá­sára. (Tisza interpellációja,) Gróf Tisza István először reflektál Ug­rott belügyminiszter tegnapi felszólalására. Azt fejtegeti, hogy a főispánok közül többen családi kapcsok folytán érdemes tisztviselők átugrásával és fiatalon kerültek a magas hi­vatalba, igy Zemplén-, Máramaros-, Tolna­és Liptómegye főispánjai. Bethlen Sándor marostordai alispán már is szomorú példát statuált, kitúrt állásából egy alispánt, mert munkapárti volt. Ezután áttér Tisza Bácsmegye közgyű­lésére. Á pénzügyi bizottságban a belügymi­niszter kijelentette, hogy nem forszírozza a bizalmi nyilatkozatokat. Ez ellenkezik a tör­téntekkel, mert Bácsmegyében egy bizalmi határozatot forszíroztak. A szavazás után a főispán kihúzott a zsebéből egy aktát és ki­hirdette, hogy az alispán és a főjegyző ellen a miniszter fegyelmit indított, mert nem haj­tották végre idejekorán azt a közgyűlési ha­tározatot, amely Ferenc József halálakor a részvét, Károly király trónralépésekor pedig a hódolat megnyilvánitását akarta eljuttatni legfelsőbb helyre. A főispán hónapokkal ez­előtt tudott a dologról, de eszébe se jutott, hogy a fegyelmi üggyel foglalkozzék, csak mikor az alispán és a főjegyző nyíltan meg­mondották, hogy meggyőződéses hivei a munkapártnak. Az ő kormányzása alatt a tisztviselőknek soha egy hajszáluk sem gör­bült meg politikai elveik miatt. (Nagy zaj.) Tisza: Nevezzenek meg valakit, mond­janak egy esetet! Héderváry: Hát az aradiak? Sümegi: Kérdezze csak meg az aradi pártelnököt. (Folytonos zaj, az elnök egyre csenget.) Zlinszky (kiáltja): 25 aradi vasutast el­helyeztek, mert Tisza ellen szavaztak. Nyo­morba döntötték családjukat, ugy kellett számukra gyűjteni. (Az elnök folyton csen­get, de nagy zaj van, ugy hogy az elnök szavát nem lehet hallani.) Zlinszky hevesen gesztikulálva kiált Tisza felé, Palugyay ál­lamtitkár csendesíti. Tisza: Aradon néhány száz tisztviselő képviselő ellenem szavazott, de ugy tudom, hogy jó egészségben vannak. Jelen esetben pedig vármegyei tisztviselőkről van különbet) is szó. A főispán két előkelő tisztviselő ellen kezdte meg az üldözést, ugy, ahogyan nem lett volna szabad. Ilyen csekély mulasztá­sokért nem lehet fontos állásban levő hivatal­nokokat felfüggeszteni. Abelügyminiszter­től elégtételt kér és a következő interpellá­ciót terjeszti elő: Hajlandó-e sürgősen intézkedni a bel­ügyminiszter ur, hogy a Bácsmegye alis­pánja és főjegyzője ellen politikai okokból folyamatba tett jogtalan intézkedést meg szüntessék és a vármegye közönsége biz­tosítást nyerjen, hogy hasonló jelenségek a jövőben nem fordulnak elő? (Ugrón válasza.) Ugrón Gábor belügyminiszter előadja, hogy a főispán bejelentette, hogy a mult év­december 7-ikén hozott közgyűlési határo­zatot, amely a vármegye részvétét fejezte ki Ferenc József elhunytával és a megye hó­dolatát Károly király trónralépése alkalmá­val, nem hajtották végre, illetőleg a hódo'«é táviratot egy félév múlva, 1917 augusztusá­ban továbbították. Olyan nagyfokú hanyag­ságról volt tehát itten szó az emiitett tiszt­viselőknél, hogy kevesebbet nem tehetett, minthogy ellenük elrendelte a fegyelmit meg­előző vizsgálatot, amely ki fogja deríteni, hogy ki volt a hibás. Nem tudja, hogy mi­ként hozatott ez tudomására az illetőknek, de mivel abban az időben hallott arról, hogy az elkövetkezendő vármegyei közgyűlés fog­lalkozni akar a kormány iránti bizalom kér­désével, utasította a főispánt, hogy a fegyel­mit megelőző vizsgálat elrendelését tartal­mazó végzést a közgyűlés előtt semmi ését­, , á re se közölje, nehogy ezáltal befolydsolfas­sék a közgyűlés. ígéri, hogy a vizsgálatot rövid időn beliÖ lefolytatják és abban párt­szempontok nem togják vezérelni a? illeté­kes tényezőket. (Nem veszik tudomásul a választ.) Gróf Tisza István állott fel szólásra is­mét. Aki azt állítja, — mondotta, — hogy egy nagy hivatal vezetőjét felelősségre lehet vonni egy irodavezető hibájáért, az vagy nem ismeri a közigazgatást, vagy tévútra akarja vezetni a közvéleményt. (Nagy zaj.) Ez nem egyéb, mint szándékos kibúvás. A belügyminiszter válaszát nem veszi tudomá­sul. Tiszának erre a kijelentésére izgalmas jeienet következett. Az elnök feltette szava­zásra a kérdést. A választ csak a kormányt támogató pártok ' vették tudomásul, amely látható kisebbség volt. A kormányt támogató pártok ennek dacára ellenpróbát kértek, mire feláilott az egész munkapárt. Az elnök ezután megállapította, hogy a többség a miniszter válaszát nem veszi tudó­másul, ennélfogva egy később meghatározan­dó időben a miniszter válaszát napirendre tűzik. Az ülést ezután felfüggesztették. A kormányt támogató pártok éljenezték Ugrón belügyminisztert és mindnyájan a középre vonultak. Wekerle Tiszához ment és igen élénken vitatkoztak. Mindenütt a teremben szenvedélyes vitázás folyt. Az a hir terjedt el, hogy Ugrón lemond, de a ki­rály nem fogadja el lemondását. A kormányt támogató pártok ezután a kupolaterembe vonultak tanácskozásra. Az elnök későbben ismét megnyitotta az ülést. Bejelentette, hogy Hegedűs Lóránt összeférhetetlenségi ügyében kisorsolt zsűri kimondta ll szavazattal egy ellenében, hogy összeférhetetlenségi eset nem forog fent. Az ülést ezután bezárta. Budapest, október 26. Gróí Khuen-Hé­derváry Károly, a munkapárt elnöke kijelen­tette, hogy nem akarják megbuktatni a kor­mányt, de nem tűrhetik, hogy a tisztviselő­ket terrorizálják. Budapest; október 26. A képviselőház, kupolatermében a kormányt támogató pár­tok értekezletén felszólaltak Szentiványi Ár­pád, gróf Andrássy Gyula, gróf Károlyi Mi­hály, Zlinszky István és Polónyi Géza. Elha­tározták, hogy holnap délben a néppárt he­lyiségében közös értekezletet tartanak, hogy a kormányt biztosítsák további támogatásuk-, ról és bizalmukról és Ugrón belügyminisz­ternek különös elismerésüket nyilvánítsák. Az értekezlet megtartásáról még az est fo­lyamán értesítették Wekerle miniszterelnö­köt. A képviselők kijelentették, hogy nem engedik magukat provokálni, mig a választó­jogi törvényjavaslatot a Ház elé nem ter­jesztették. Budapest, október 26. A .képviselőház ülésén a szavazás alatt Wekerle miniszter­elnök odament Tiszához és állítólag a követ­kezőket mcn'o : — Ép most akartam veletek egy válasz­tójogos komp-o űsszumról tárgyalni. A mai események utá- ez többé lehetetlen,

Next

/
Thumbnails
Contents